Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-18 / 13. szám
ifämvsiFmrG XIII. SVF. 13. SZÁM. A kéz játékosai Valami mánia mindig akad. Mo3t például a kezek kerültek sorra. Jói jegyezzük meg: nem a tenyér, mert a tenyérrel való játék már régi és igy unalmas, hanem a kéz, teljes egészében, az ujjak és a kézíej plasztikájával. Az emberi karakter utáni kíváncsiság tehát most erre vetette magát. A grafológiát lassan megunja s különben is: — a graioiógia egyre tudományosabb lesz; ezek szerint tenut mar nem oly érdekes, mint romantikus korában volt. A tenyérjóslás viszont már nem elég előkelő, se titoknak, se társaságbeli játéknak. Mindenki űzi s ezért lejátszott. Nincs varazsa. Itt van azonban a Kéz. Űrről még olyan keveset beszéltek; — pedig nyilvánvaló, hogy beszél. Nézd meg csak a kezed es a szom szádodét és láthatod, milyen nagy a különbség! Egész biztos, hogy a kéz plasztikájából, az összbenyomásból és a részletekből, ha nem is jósolhatsz, de megismerheted az embert! — mondják a kéz uj játékosai. S tényleg: a kézfej nagyon érdekes. Mindenkié más. Ami tudománya és babonája valaha volt, az feledésbe merült; a játék ezek szerint újat kezdhet vele s jó intuícióval es fantáziával meglepő dolgokat olvashatni le róla. Találó adalékokat is. Mondják, hogy vannak primitiv népek, amelyek közt csak a kezek ismerete alapján jön létre szövetség, vagy barátság. Miért ne nézzük meg tehát mi is egymás kezét? Hisz egész nyilvánvaló, hogy a „durva“ és „finom“ kezek lelki kvalitásokra is utalnak s hogy például a gyilkosok kézfeje és szörnyű tettük, illetve lelki habitusuk közt van valami kapcsolat. Valószínű az is, hogy egy úgynevezett rabiátus ember keze alig lehet gyengéd. Az igazi költőket gyerekkorunkban valamennyien szeráfi kezekkel képzeltük el. S a szerelmes szerelmese kezéből a szerelem állapotában a jóindulatú mithoiógiák egész világát olvassa ki. Es igy tovább... Tudatunkban és nyelvünkben lappang egy kibontatlan, kiíejtetlen, inkább irrealitások, mint tárgyilagosságok felé Ívelő sejtelemkincs a kézről. A „jóságos“ és a „gonosz“ kéz, az „anyai“ és az „áldó“ kéz s hasonló kézfogalmak sen* a nyelvünkben, sem a tudatunkban nem alakultak volna ki magának a kéznek babonás plasztikai jelentése nélkül. A „gyilkos" és „halott“ kéz, a „kiséi - teties“ és „titokzatos“ kéz már említésükkor mind valami határozatlanul kifejezhető, de benyomásain:*, közt élő kezeket szuggerál, még ha nem is láttunk ilyen kezeket soha. S mert a kéznek a gyűlöletben és a szeretetten, az ölésben és az ölelésben egyformán része van, ezért érthető, ha az uj mániának van mire felépülnie. A kezeken tényleg felfedezhetők mindenféle nyomok, karakterutalások, sors-jegyek és babonás anagrammok, főleg akkor, ha a kezeket elszigeteljük az egész embertől és kizárólagos magányukban nézzük. A kéz az elszigeteltség magányában sajátos és különálló életet nyer. Aki látott mái tőből levágott kezet egy asztalon vagy harctéren, vagy akár nézett merően, mondjuk valami rámán keresztül vagy festményen, hozzátartozó kar és törzs nélkül egy magányos kezet, az ismeri az érzést, amelyben kényelmetlenül beszédes, kifejező eszközzé lesz a kéz puszta látványa. Az uj játékosokat ez a kényelmetlen, különös benyomásokat kiváltó érzés izgatja. Ebben az érzésben vizsgálgatják a kezet ea beszélnek róla. S beszélni, mint tudjuk, mindenről lehet. Testünkön és környezetünkben minden jel s a jeleknek mind van valami értelmük. Világunkban a jelek szerint igazodunk. Minden jel, minden látvány, részleteiben úgy, mint egészében, valamit mond. A kéz jeleiben is van tehát valami értelem. A jólápolt, pár- nás kéz bizonyára jobbmódu emberé. A bányász keze viszont durvább, mint az operaénekesé, bár ezé as utóbbié is lehet durva, ha például az operaénekes olyan mániával vág fát naponta, mint a száműzött Vilmos császár. Ezek a jelek azonban csak nagy külsőségekre utalnak. Olyan nagy külsőségekre, hogy belőlük pontosan még azt se lehet megállapítani, hogy a szóbanforgó kéz milyen mesterséget üz. Vagy pedig: még ha megállapítható, illetve le is olvasható «! Minek szedjen...? I' gyermekeinek? I cstikasnájJIM \ _______olajat? ezf a nehéz és undotüö orvosságot? fis :! Elixir Pangaduins jj 1 * ti a legfinomabb tokhal m ijkivonatbM készül, ízletes és emellett fokozott mértékben rendel- ; ■ kezik a csukamájolaj minden tu ajdonsá- gávai és négyszer o:yan erős, mint az. NIVEA-CHEME nappali és éjjeli krém egyben. Nappal megóvja bőrét a zord idő káros behatásaitól. Ellentétben a zsíros Coldkrémekkel, teljesen behatol a bőrbe, anélkül azonban, hogy a legkisebb fényt hagyná maga után. Ezenfelül igen alkalmas púder alá, amennyiben megakadályozza a pórusuk eltömését a púder által; a púder lobban tapad a bőrön és általa könnyebben eltávolítható. Éjjelen át működik a bőróvó eucerit, amely csakis a Nivea* Cremeben van meg, táplálja a bőrt, megfiatalítva, erősítve és ápolva a szöveteket. / A Nivea- Creme intensiven behatol a bőrbe, anélkül, hogy fényt hagyna maga után, Dobozok Lei 10.—, 16.-, 34.-, 72.- t Tubusok Lei 30.— is 4S.~ Emil Ziegler, Brasov-Brassó, Vűsut-ucca 43 ez a kéz plasztikájáról, úgy a lelki valörökhöz ez még édes kevés ut. A durvakezü bányász például lehet nagyon is jó lélek s az ápolt és finomkezü baritonista brutális, asszonytfojtogató szörny. A naposban egy külföldi lapban kezek fotográfiáit láttam. Csak kezekét. Liebermann, Hauptmann, Hodler, Strcscmann és Goethe kezét. Mondhatom, egyik keze sem utalt arra a karakterológiai benyomásra, amit az illetőkről müveik és alkotásaik nyomán birhat az ember. Hodler, e szellemiségeket és elragadtatásokat festő keze például egész bátran lehet egy box- bajnolcé. Hauptmann keze is teljesen más, mint amit az ember müvei után vár. Egyáltalán nem „szellemi“ ember keze. Akár egy ékszerészé is lehet. Es igy tovább. Goethe keze lehet egy anyáé is... Ebben az uj játékban tehát valami nem klappol. A kéz jelei nem megbízhatók. Az a sejtelemkincs, amit az ember tudata és a nyelv a kézről bir, még sem szilárd. Érthető is, hogy miért nem szilárd. Aa „anyai-kéz“, a „gonosz-kéz" s a többi hasonló, nyelvileg eltipizált kézfogalmak — metaforák, nem a kézről, hanem magáról arról a lelki tartalomról, amely után, utólagosan az eltipizált kézfogalom készült. Az „anyai-kéz" fogalmát nem ennek vagy annak az anyának a keze alakította ki, de a valóságos kéztől független anyai szív. S ha az uj babona és játék visszautasítására ez a megjegyzés nem volna elég, úgy hivatkozunk a tudományra, amely világosan megmondja, hogy a kéz alakját, plasztikáját s igy jeleit a faj, a család, a munkakörülmények és a test proporciója alakítják ki. Ezek a tényezők adják a fizikai képét a kéznek, amelyre a lélek rányomhatja ugyan a bélyegét, az alapformát azonban nem változtathatja el s mert nem változtathatja el, azért az egyéni lélekre nem is vonhatók következtetések.., A tájéknak azonban az ilyesmi mindegy. Az ember szereti a talányos dolgok körüli szellemi tornát s erre bő alkalmat nyújt az egyénenként különböző kéz, mely mind tele van különféle jeggyel, amik kiadósán értelmezhetők és magyarázhatók, ha az ember ép magyarázni akarja. <G. G.) A tanítónő, hogy bosszul álljon a szakácsnőn, arzénnal megmérgezett 28 iskolásgyermeket (Netvyork, január 16.) A newyersei Mont- waleban egy Pearl Stoppert 27 éves tanitó- nőt letartóztattak. A tanítónő ellen az a vád, Ibogy 28 iskolásgyermeket arzénnal megmér- gezetl. A tanítónő nemrégiben összeveszett az intézet internátusáuak szakácsnőjével, az iskola fenntartó bizottság a szakácsnőnek adott igazat és a tanítónőt elbocsátották. Pearl Stoppert erre bosszúból, hogy a szakácsnőnek ártson, arzént csempészett a gyermekek ételébe. A növendékek súlyosan megbetegedtek és az orvosok alig tudták őket megmenteni. A idolog kiderült és a bosszúálló tanítónőt letartóztatták. Házasság:! perpatvar miatt elelbíb feleségét lelte le, azután magával végzett egy földbirtokos (Prága, január 16.) Megrendítő családi trage- I dia történt a Senice közelében levő Lieskovee köz- I ségben. Holoska István földbirtokos rossz viszonyban ólt a feleségével és gyakran megtörtént, hogy a házastársak egyike vagy másika hosszabb időre elhagyta a házat, bizonyos idő múlva azonban mégis csak megbékélve tért haza a közös tűzhelyhez. Karácsony után ismét heves jelenetekre került a sor Holoska és a felesége között, ami szokás szerint azzal végződött, hogy Holoska fogta magát és Szilveszter délutánján eltűnt hazulról. Végigjárta az összes környékbeli városokat és falvakat, mindenütt ismerőseinél szállt meg, nagyokat mulatott és egy hét múlva, január 8-án, amikor azt gondolta, hogy odahaza a felesége haragja már elpárolgott, hazatért. Ezúttal az asszony nem volt hajlandó oly köny- nven kibékülni, mint máskor. Ahelyett, hogy üdvözölte vplna a férjét, durcásan elfordult tőle és a kérdéseire nem válaszolt. Ez aztán annyira elkeserítette Holoskát, hogy végzi&tés cselekedetre határozta cl magát. Másnap délelőtt az egyik szolgáló utján azt üzente a feleségének, hogy a Windischgratz-féle parkban egy ismerőse sijrgősen találkozni és beszélni akar vele. Az asszony felöltözött és nemsokára elment a parkba, ahol azonban meglepetésére nem találta az ismerőst. Már éppen vissza akart fordulni, hogy hazamenjen. amikor egy vastag fa mögül hirtelen elő- ugrott Holoska, a férj és rákiáltott az assoznyra: — így nem lehet tovább élni! Imádkozzál, mert ütött az utolsó órád! De még mielőtt a holtrarémült asszony eleget tehetett volna a felszólításnak, előrántotta a revolverét és lőtt. Holoskáné egyetlen jajszó nélkül, holtan rogyott össze. A szörnyű gyilkosság után Holoska, nélkül, hogy a halottal törődött volna, nyugodtan zsebrevágta a revolverét és egy ideig a környéken kószált, majd hazatért és felkereste az atyját, bátyját, meg a fiát, akiket együtt talált. — Vallomással tartozom nektek — kezdte egészen nyugodt hangon a beszédet. — Éppen most lőttem agyon a feleségemet. Be fogjátok látni, hogy nem tehettem másként. Remélem, segíteni fogtok rajtam és nem hagytok elveszni. Ennyi hidegvér láttára az apában felforrt a vér és ráförmedt a gyilkosra: — Takarodj, az ilyen bűnre nincs bocsánat! Ebben a percben ébredt csak Holoska tudatára annak, hogy mit müveit. Egész testében remegni kezdett, mint a nyárfalevél, félelmében zokogni kezdett és kétségbeesetten kiabálta: — De hiszen ha cserbenhagytok, akkor végem van! Hát mit csináljak az istenért? Akasszam talán fel magam? Egyik kérdésre sem kapott választ, mire hirtelen sarkonfordult, kirohant a házból és egyenesen a parkba futott vissza. Az asszony holtteste még ott feküdt. A holttest mellett a gyilkos főbelőtte magát és szörnyethalt. Kevéssel utóbb mindkét holttestet megtalálták és tegnap a környék nagy részvéte mellett közös sirba temették el.
