Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-18 / 13. szám
'XIII. IFF. 13. SZÁM. tocgxmntiufa Emlékiratban kérik a kormánytól a máramarosi gazdasági és szociális problémák gyors megoldását kukorica helyett a megye által nyújtott lehetőségek és ermészetí kincsek felhasználásával kell segíteni a lakosságon Megdöbbentő ellentét a román és a cseh Máramaros között (Máramarossziget, január 16.) ínséges vármegyének szokták nevezni Máramarost, meg a gazdaságilag konszolidált időkben is. Annál Hűségesebb ma, úgy, hogy a kormánynak komoly gondot okoz, mint lehetne rajta segíteni. Harsámyi Jenő dr. felső visói ügyvéd, aki a máramarosi viszonyok alapos ismerője, pár hónappal ezelőtt kihallgatáson jelent meg Mania miniszterelnöknél és Dob- resou földmivelésügyi miniszternél, akik előtt vázolta a vármegye siralmas gazdasági helyzetét, politikai és közigazgatási viszonyait. Úgy a miniszterelnök, mint a földmivelésügyi miniszter felkérték, hogy tájékoztató memoranduméit terjesszen elébük. Ez az emlékirat el is készült és ma a kormány előtt fekszik. Bebizonyítja Harkányi dr. emlékiratában, hogy Máramaros egyike a legtöbb természeti kinccsel rendelkező területeknek, amit a tnl a Tiszán a csehek megfelelőképen fel is használnak. Itt amerikai rendszerű vasút és úthálózat, pezsdülő kereskedelmi és ipari élet, fejlett bányászat, még a kisebb faluban is füstölgő gyárkémények, gőz és villanyerőre bevezetett iparművek, a legelrejtettebb erdőzugig felhúzódó iparvágányok, jólét és kultúra ibonosult meg; addig ugyanazon terület- román részein Ínséges kukoricákkal igyekeznek legalább az éhségen segíteni, ami inkább kompromittál, mint segit. A szállítmányok a legtöbbször panama-botrányokba fulladtak és csak lehetőséget nyújtottak a kezeléssel és kiosztással megbízott közegeknek a visszaélésekre. Az eredmények pedig azt igazolták, hogy végül is az ingyen tengeri többe került a lakosságnak, mintha piacon megvette volna.. Az erdőségek ügye A problémát tehát nem ad hoc alamizsnákkal, hanem gyökerében kell megoldani. Rámutat ezekután az emlékirat a megoldás lehetőségére, amelyek közül iaiz első helyen áll az állami erdőségek hasznosításának kérdése. Máramarosmegyében mintegy hetvenezer katasztrális hold állami erdőség van, amelynek faállománya tiz-tizenegy millió köbméterre becsülhető. Ezt .az állományt nyolcvan éves fordulóra beosztva évenként százhuszonötezer köbméter fát lehetne kitermelni. A kitermelésnél megakadályozandó természetesen a rablógazdálkodás, minden visszaélés és olyan szerződéseket lehetne kötni, amelyek rentábilissá tennék a kitermelést és megoldanák Máramiaros- megye munkásságának szociális problémáit is, tekintve, hogy a lakosság zöme erdei munkából és az ezzel kapcsolatos foglalkozásokból él. Részletesen fel is sorolja azokat a szempontokat, melyek alapján a munkásság érdekeit meg lehetne védeni. A második szociális erőforrást és segítséget a közbirtokossági erdőségek kérdésének ia helyes megoldása nyújtja. Máramarosme- gyében két jelentősebb közbirtokossági jellegű erdőség van: a felső- és közép visói és a borsai közbirtokossági erdőségek. Az előző ügy formailag befejezést nyert azzal, hogy az illetékes fórumok jogerős Ítéletekkel kimondották, hogy a száz holdon felüli tidajdonosok erdőilletményei a közösségből kihasi- tandók és igy szabadforgalom tárgyát képezhetik. A határozatnak kereskelelmi és ipari szem- y pontból nagy jelentősége volna, de a kormány a jogerős bírói határozatot felfüggesztette. A borsai közbirtokossági erdőség ügyében még csak az elsőfokú birói fórum hozott határozatot, amelyet a nagyváradi Tábla feloldott és újabb határozatra utasította az elsőfokú bíróságot, még 1919-ben s azóta a kérdés szünetel. A vármegye területén magánkézen levő erdőségek gazdaságos és produktiv kihasználása szintén sokat lendítene a lakosság sorsán, de ezt ia hatósági önkény s a permiszrendszer teljesen megbénította. A tulajdonosnak vagyona jelentékeny részét kell feláldoznia, hogy saját erdejében termelhessen, vagy eladhasson. tg,y aztán hatalmas magánvagyonok őrlődnek fel. Köteteket lehetne összeírni azokról a bűnös visszaélésekről, amelyek az erdőségek körül történnek és amelyek a legfőbb okai a máramarosi nyomornak. Az állami kezelés alatt álló erdőségek, körüli visszaélések számszerinti összegben kifejezve, évente mintegy százmillió lejre rúgnak. Sürgősen szabályozandó a helyzet ezen a téren is. Egyéb tennivalók Az elodázhatatlan tennivalók közé tartoznak: vasútvonalak kiépítése, a megye úthálózatának kiépítése és a meglevő utak rendbehozatala, a megye vízrendszerének szabályozása, védmü- vek és hidak létesítése. Végül pedig a bányaipar fellendítése. Mindezeknek a feladatoknak elvégzése előre nem látható fejlődést biztositana a megyének és nagyban hozzájárulna a munkanélküliség megszüntetéséhez. A nyomor illusztrálására felhozza, hogy ma ezzel szemben a legnagyobb munkáskrizis és munkanélküliség van. A fűrészek, amelyek a munkáscsaládok és tisztviselők ezreit látták el munkával, nagyrészt üzemen kívül állanak. Az erdőtermeléssel kapcsolatos fuvarozás, usztatás és egyéb munkálatok, amelyek a munkások tízezreit látták el munkaalkalommal, megszűnt. A legális ipar és kereskedelem helyét elfoglalta az illegális csempészet. A dolgok már annyira fejlődtek, hogy ma a parasztság is csempészés utján kísérli meg marháinak értékesítését, amire legtöbbször megmaradt kis vagyonkájával fizet rá. Végül a memorandum rámutat az említett megoldási lehetőségek financiális szempontjainak rendezésére is. Külföldi tőkeérdekeltségek készséggel vállalkoznának ezen feladatok financiro- zására rekompenzációs ellenszolgálatok fejében. Miután a fent vázolt kérdések bürokratikus kezelése a folytonos halogatások, a közismert an- kétezési módszerek nem vezetnek eredményre, legcélszerűbb volna, ha a kormány a memorandumban lefektetett kérdések kidolgozására az illetékes megyei faktoroknak teljes felhatalmazást adna. Egy liyen diszkrécionális felhatalmazás a kormány részéről a gyors megvalósuláshoz segitené a kérdést, mert minden gazdasági, természeti és erkölcsi feltétel biztosítva van, hogy Máramarosmegye virágzó fejlődésnek nézhessen elébe. Értesülésünk szerint a kormány komolyan foglalkozik a memorandumba lefektetett kérdések megoldásával. Dr. Makkai Sándor harmadik előadása (Kolozsvár, január 16.) Ma tartotta meg Makkal Sándor dr. harmadik előadását a református teológia dísztermében: „A népes ut" elmen. A humánum széles útját járó llberálizmusnak, racionalizmusnak az evangélium szempontjai szerint való megvilágítása volt az előadás célja. Az ember történelmi fejlődés utján ért él arra a magaslatra, amelyen moít önmaga csodálatos értékeit mámorosán szemléli. Ez a mámoros hatás átvarázsolta egész életét. Az emberi szellem minden megnyilvánulása önmaga varázshatalma alatt álló csenevész, hazug és a tudományos nagyképűség álruhájában megjelenő erőtelen fantazmagóriává lett. A szellemet Isten trónjára ültette és a műveltségnek megváltó erőt tulajdonított. De az élet megtagadta, nem igazolta ezt az elvet. Kauntz, a humánum vallásának megalapítója után az erkölcsi társadalmi helyzet nem lett jobbá, sőt ellenkezőleg a felületes civilizáció mögött egy kultur keresztyénség jött létre, amely kitermelte a kultur keresztyén embert, vagyis azt a típust, amely a tudományt, művészetet, társadalmat, nemzetet, politikát a maga szempontjából értékelte át és amelyben az evangéliumon kivül minden elhelyezhető és kényelmes egymásmellettiségben megtalálható. Elvetette az evangélium feleletét az exisz- tenciális kérdésekre és eljutottunk oda, hogy lényegtelen, gerinctelen, eklektikus, semmi újat nem tudó volta miatt a tudományt, a művészetet megutálták. A megoldás nem a radikális tudomány, művészet és politika, mert ezek csak Istentől adott keretek, ezeket az evangélium szellemével kell megtölteni és rá kell lépni a keskeny, de boldogító útra. Utolsó előadását szombaton délután 6 órakor tartja meg Makkal Sándor dr.: „Erdélyi kérdésekre az evangélium által megfelelni" cimen. 345 opíáns pőre került a hágai konferencia elé (Budapest, január 16.) Az az optáns- ügy, ami annyi magas nemzetközi fórumon keresztül bekerült a hágai jóvátételi konferenciára is, ott kezdődött, hogy azoknak a magyar állampolgárságot optáltaknak, akik elveszítették birtokaikat, egy kis része annak idején a párisi magyar-román vegyes döntő- biróság elé beadta keresetét. Amint emlékezetes, a Népszövetség elé került a pör, mert Románia visszahívta a döntőbíróságból a maga bíróját az után a döntés után, amelyben ez a döntőbíróság illetékesnek mondotta ki magát az ítélkezésre. Románia ugyanis annak a megállapítását kérte, hogy a döntp- biróságna'k nincsen illetékessége az agrárreform felett Ítélkezni. A budapesti lapok most kimutatást közölnek arról, hogy kik indították meg ezt az optáns-pört Parisban. A pesti kimutatás szerint a 345 birtok a következő törpe, kis, közép és nagybirtokokból áll: Törpebirtokos (1—5 holddal). 5.08% Kisbirtokos (5—100 holddal) 20.09% Középbirtokos (100—1000 holddal) 48.12% Nagybirtokos (1000 holdon felül) 25.22% Vagyis egynegyed részben tprpe és kisbirtokosok, fele részben ‘középbirtokosok, egynegyed részben pedig nagybirtokosok. A perelő optánsok névsorából is szemelvényeket közölnek a pesti lapok. így az alábbi optánsok a következő módon veszítették el birtokaikat-' Kisajátítottak: Megmaradt: Bélteky József 71 holdat 1 hold Darvay Jüsef 3 holdat 1 hold Desseő Zoltán és Kálmán 3 holdat- hold Antos István 758 holdat 7 hold Balogh Sándor 94 holdat 1 hold Baross Pálné 302 holdat 1 hold. Barta Andor 3 holdat — hold Bay Lajos 50 holdat 6 hold Ajtay Aladár 632 holdat 8 hold Veress József 37 holdat 1 hold Vén Zoltánné 64 holdat — hold Cseke Zsigmond 6 holdat — hold Deák Sándor 1 holdat 1 hold Ebergényi Gabriella 180 holdat 60 hold Szenti Balázs 2 holdat 1 hold Dózsa Imréné 98 holdat — hold Papp István 2 holdat — hold Péterffy Lajosné 86 holdat — hold Stetzel Simon 1 holdat — hold Szőke Lajos 20 holdat 6 hold Szapáry Istvánná grófné 4752 holdat 83 hold Károlyi Lajos gróf 52000 holdat 100 hold Vigyázó Ferenc gróf 2745 holdat — hold Eleki úrbéresek 1689 holdat — hold
