Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-18 / 13. szám
ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : | ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP I ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON J évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed | Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér). 4. 8 1 évre 56 pengo’ ff évr® ® pea8*' évre 300 lej, egy hóra 100 lej. g Telefon: 5-08, t-M fa 3-64. I negyedévre 15 pengő. 12 cicalas szám ára5 lej Egyes szám ára 20 üli ár Tatarescu hívogat Tatarescu volt miniszter úgy beszélt egy iirtgrv-. juban, magyar újságíró előtt, mint akinek pá«^ hó-* napon belül ismét miniszterré kell lennie. Ismérvük jól, emlékszünk az ő nyilatkozó képességére, a taktikai csavarokra beállított intelligenciájára,, ^pusztán, de nem tisztán a csavarok motorakénttiöl^ózó elméskedéseire s tudjuk jól, hogy nem mindig Mteíí egészen azt, amit mond. Hiszi azt, hogy miniszter’ lesz, de a pár hónapos terminust csak mondja. Ez az ő dolga. Ellenben olyan kijelentéseket is tesz, a magyarság, a Magyar Párt felé, amelyek hivogatás- ként hatnak. ígér is: „inkább keveset, de biztosat, mint sokat és bizonytalant.” Ez a kevés pedig az ő belátó jóindulatuk a kisebbségekkel szemben s az a biztatás, hogy bennük van erő is és bátorság is keresztülvinni azt, amit ... És itt nem az a szó következik, hogy azt, amit Ígérnek. Mert azt még Tatarescu miniszter sem foghatja rá a saját pártjára, hogy azt hajtják végre, amit Ígérnek, hanem amit akarnak. Tatarescu érdekesen beszélő ember s nagyon körül tudja imi azt a mondókáját, hogy a magyaroktól ők beilleszkedést kívántak az állami keretekbe s ennek ellenében sok minden jót helyeztek kilátásba, de a beilleszkedés nem történt meg, ők pedig a sok jót mégis megadták. Ez a beállítása a mi kisebbségi problémánknak éppen elég ahoz, hogy a hivogatásnak is vehető szavaiból ne beszéljünk többet. Ez már leleplezés Azonban a Tatarescu-intervju feltár olyan múltbéli dolgokat, amelyek leleplezésül szolgálnak, anélkül, hogy ő bárkit is le akarna leplezni. Vagy talán leleplezési szándék is van a szavaiban. Tudja ő, hogy mit miért mond és mi azt nem tudjuk, hogy milyen viszonyban van a saját portájukon belül Tancred Constantinescuval. Mert Tancredról beszél, amikor „egy kereskedelmi miniszter ”-ről tesz említést. Elmondja, hogy egyszer ez a volt kereskedelmi miniszter a liberális pártban előterjesztést tett magyarpárti paktumról, amely nemcsak a mandátumok elosztására vonatkozott volna, hanem a kisebbségek számára nyújtandó Ígéretekről is. Azonban Bratianu erélyesen elutasította. Mi ebben a leleplezés? Emlékszünk még arra, hogy valakik a Magyar Pártot rá akarták venni a liberális párt támogatására és a párt nagy intézőbizottságában majdnem egyhangúlag leszavazták. Ezért akciót indítottak a Magyar Párt ellen, amely akció lehengerelő- dött ugyan, de amely akkor azt akarta elhitetni a közvéleménnyel, hogy a párt ellökte magától a magyarság érvényesülésének felkínált lehetőségeit. Azt leplezi le Tatarescu most, hogy ama bizonyos paktumigéret nem a liberális párttól jött, az pusztán csak Tancred urnák a magánügye volt, amire Bratianu csak legyintett egyet, erélyesen a kezével. is igaz, hogy abban az időben Tatarescu nem beszélt ilyen nyíltan, mint most, mert a marostordai magyar szavazatokra szükség lett volna azon a választáson. De mult az idő s most tisztábban láthatnak azok is, akik talán másképpen láttak annak idején. Különben Tatarescu az akkori minisztersége idejéből idéz olyan szavakat, amiket magyarpárti férfiakhoz intézett. Jó, hogy idézi, mert ezekből meg lehet állapítani, hogy most sem mond többet és jobbat. Az ő tévhite azonban mindig azt volt, hogy egy-egy embert kiugrat a Magyar Pártból és ezzel elintézi a magyar kérdést. Telt az idő és ráeszmélhetett erre a tévedésére. Ha tényleg miniszter lesz nemsokára, vagy később, akkor is jusson eszébe, hogy minden ilyen törekvés céltalan. A nagyhatalmak telfes befolyásukat vetik latba, hogy a magyar kérdést megoldáshoz segítsék A bolgár megegyezés kilátásai is felborullak az utolsó pillanatban Magyarország és Auszlria együtt haladnak további akcióikban Hágában nem hiszik, hogy a keleti jóvátétel ügyében döntés jöjjön létre a hét végéig (Hága, január 16.) A helyzetet ismerők szerint a magyar probléma tárgyalását a közeli napokban előreláthatólag nem fejezik be. Úgy hírlik, hogy a nagyhatalmak tervezete körül heves csatározások és olyan természetű tárgyalások folynak, amelyek megnehezítik bármely félnek is a felelősség alól való kibúvását, arra az esetre, 1 ■ i a megegyezés elé még mindig akadályok gördülnének. A kisantant-delegációk minden igyekezete láthatólag arra irányiul, hogy a felelősséget el- Iháritsák magukról. Úgy ők, mint a magyar delegátusok változatlanul föntcurtják eredeti álláspontjukat. A magyar delegáció részéről némi engedékenység tapasztalható olyan kérdésekben, amelyek a jogi és elvi álláspontokat nem érintik. A kisantant nltimátnma A kulisszák mögött arról beszélnek, hogy a kisantiamt delegációi szerda este ultimátumszerű értesítést küldöttek a nagyhatalmakhoz és ebben erkölcsi és anyagi garanciát követelnek arranézve, 'hogy a nagyhatalmak tegyék lehetővé számukra a Joung-tervhez csatlakozást arra az esetre, ha a magyar kérdést nem fogják elintézni. Loucheur ai kisantant delegációkhoz intézett levelében azt válaszolta, hogy a nagyhatalmak vállalják ebben az irányban a garanciát. A válaszból azt következtetik, hogy Loucheur bizik a magyar kérdés kompromisszumos megoldásának sikerében. Bethlen és Schober megegyeztek A bécsi Extrablatt hágai tudósítója azt jelenti, hogy a kisantant végre feladta azt az álláspontját, amely szerint a keleti jóvátételek kérdése és a Joung-terv között föltétlenül junktimot akart teremteni. Benesnek azok a törekvései, hogy Ausztria és Magyarország akcióit különválassza, meghiúsultak, mivel Bethlen és Sdhober tárgyalásain megjegyezés jött létre és lehetővé vált, hogy a további akcióikban a két állam együtt haladhasson. Bulgáriával nincs megegyezés A bolgár kérdésben a szerdai várakozások és reménységek ellenére nem sikerült a megegyezés, amennyiben az utolsó pillanatban a román delegáció újabb követeléseket jelentett be a dobrudzsai bolgár javak ügyére vonatkozólag. A közös pénz-alap A csütörtöki napon a magyar kérdés megoldására irányuló tárgyalások állandóan folytak. A nagyhatalmak előzetes tervezetet dolgoztak ki iáiról, hogy a létesítendő külön alapból mennyi jusson az egyes hatalmakra. Amint ismeretes, ebből az alapból az agrárköveteléseket akarják kielégíteni. A nagyhatalmak a délelőtt folyamán a kisantanttal, délután a magyarokkal vitatták meg az előzetes tervezetet. Vita a bankett végén Szerda este a német bizottság a francia bizottság tiszteletére vacsorát adott, amelynek végén a német adósságok mobilizálása kérdésében folytak nagyfontosságu tanácskozások. Francia részről az a vélemény, hogy a mobilizálás a nemzetközi bank hivatása, német vezető körök azonban nem akarják ezt a (hitelműveletet a nemzetközi banktól függővé tenni. A jövő héten A párisi Matin legutóbbi száma azt Írja, hogy abban a a esetben, .ha a keleti jóvátételek * kérdését nem sikerül megoldani, külön bizottságot küldenek ki, amely a konferencia munkáját folytatni fogja. A kisantant államokat sikerült megnyugtatni olyan mértékben, hogy a keleti ügyek rendezése nélkül is alá fogják irni ai záró jegyzőkönyvet. Közbelépnek a nagyhatalmak A londoni Times hágai levelezője úgy tudja, hogy a német jóvátételi bizottság jóformán befejezte munkálatait és a német delegáció, valamint a többi delegáció vezetői tudomásul vették az eredményeket. Ebben az esetben a nagyhatalmak képviselői figyelmüket teljesen a keleti jóvátételre fordítják és latba vethetik egész befő lyásukat a megoldás érdekében. Ezidőszerint még majdnem lehetetlennek látszik, hogy a hét végéig végleges megoldás jöjjön létre. Az angol sajtó különben a német jóvátételi kérdés megoldásáról nagy megelégedéssel ir. Némi közeledés az optáns-ügyben A magyar-kérdést ma is egész nap bizalmas megbeszéléseken tárgyalják. Délelőtt a nagyhatalmak delegátusai a kisantant delegátusokkal folytattak ebben az ügyben tárgyalást, délután pedig újra a magyar delegáció került sorra. A lapok megállapítják, hogy az eddigi Mai számunk 12 oldal