Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-18 / 13. szám
XIII. EVF. 13. SZÁM. 1 2 tárgyalásokon az optáns-kérdésekben az ellentétes álláspontok közelítése sikerült, de a nagy objektumok, a íőhercegi és egyházi javak tekintetében még mindig fennállanak a nehézségek. A közeledés csak abban jött léire, hogy a közös alap létrehozásának szükségességét elfogadták. Diplomáciai körökben már nem számolnak azzal a kedvező lehetőséggel, hogy a maaBmmamékiícmistorxiMmis’í'. trmrta gyár kérdésben a megegyezés szombatig létre jöhessen s most már a hatalmak is inkább csak arra törekszenek, hogy a hágai értekezlet utáni időpontra olyan alapot találjanak, amelyen a tárgyalások későbbi időben folytathatók lesznek. A hatalmak ugyanis el vannak határozva arra, hogy az értekezletet szombat délután, minden körülmények között befejezik. Engedékenységre akarfáik rávenni a kisanfanfof Beavatott körökben a lapokat úgy informálták, hogy a hatalmak delegátusainak sikerült a kisantant delegátusokat elvben megnyugtatni s igy a kis államok aláírják a Joung-tervet és a hágai konferencia zárójegyzőkönyvét abban az esetben is, ha a keleti jóvátételek tekintetében megegyezés nem is jönne létre. A magyar kérdésben még mindig csak a technikai kérdések megvitatásánál tartanak a szakértők, akik most már maguk is belátták, hogy a probléma sokkal komplikáltabb, mint hitték s most maguk is azon az állásponton vannak, hogy megoldása még. hosszú tárgyalásokat fog igénybe venni. Ma délelőtt a hatalmak delegátusai a kisantant szakértőkkel folytattak megbeszélést s rá akarták bírni a kisantant delegációit, hogy elmenjenek az engedékenység végső határáig, hogy a magyar delegáció a megoldást elfogadni legyen kénytelen. Beavatottak szerint a délelőtti megbeszélések nem vezettek eredményre s ezért a tárgyalásokat délután folytatták. A kisantant hir szerint tulkeveset akar befizetni a létesítendő közös kasszába, ami az agrárkárosultak kártalanítására sem volna elegendő. Mefaéasé^ek a németek és a franciák köpött Moldenhauer s Cheron tárgyalásai a német delegáció vacsorája után éjjel két óráig tartottak. A mobilizációk kérdéséről volt szó, de eredményt nem sikerült elérni. Ma reggel a tárgyalásokat tovább folytatták. Curtins tárgyalt ez alkalommal Tardieuval kilenc órától délig, almikor a hat hatalom közös értekezlete kezdődött. Jólinformált körökben az a hir járja, hogy Tardieu és Curt ins szintén a mobilizáció kérdéséről folytattak megbeszélést. A probléma, ahogy a sajtót informálták, nem könnyű, mert a francia szükségleteket összhangba kell hozni a német szükségletekkel. A németek a vasutak és posta részére nagyobb külföldi kölcsönt akarnak szerezni, ami esetleg akadálya volna a kibocsátásra kerülő kötvények nemzetközi elhelyezésének. A kérdés inkább gyakorlati, mint jogi kérdés, de megoldása ennek ellenére nehéz. Az esti lapok közlése szerint ?aß!ya gyúl az éjÖen (29) Jrta: Seßesi Samu A színjátszás tehát elég kedvező mederben haladt, de az állandó színház építését sem hanyagolták el. Teleki Ferencz gr. ritka szorgalommal agitált az építkezés költségeinek összegyűjtése érdekében. És a főurak közül mind többnek és többnek nyerte meg a tetszését egy Kolozsváron felállítandó állandó színház. Gr. Bánffy György, a kormányzó, ha nem is hagyta teljesen figyelmen kivül a politikai opportuni- tást, de sok jóindulattal és áldozatkészséggel állott az állandó színház felépülése mellé. Példája vonzott. Rhédey László sem volt már engesztelhetetlen ellensége, — Rhédey Adám gr. pedig a lelkes adakozók közé lépett. lA helyzet elég kedvező volt, úgy a színjátszás. mint a színházi építkezés tekintetében, csak Aranka György uram panaszolta, hogy a ...Nyelvmivelő társaság“-ot meg kellett szüntetni. mivel annak megerősitését Bécsben elgáncsolták. De azért tette hozzá a lelkes magyar szellemi harcos. — folytatni fogom a küzdelmet toliammal. Folytatta is haláláig. A színjátszóknak fordított. Több cikket irt a nyelvmivelés fontosságáról. Szervezte a „Régi kézírások“ társaságát, melynek feladata volt, a régi erdélyi Írások összegyűjtése és kiadása. Elgáncsolhatták — szokta mondani a Nyelvmivelő társaság fennmaradását, de a pennát a kezemből ki nem verhetik! Munkáiban segítségére voltak Fejér János és István, akik a színjátszásról lemondtak, de annál buzgóbban gyűjtötték a régi kézírásokat és szervezték a „Régi kézírások" kiadására vier szankciókra, nézve meg van a megegyezés. a mobilizáció kérdésében megegyezés nem jött létre s a tárgyalást a késő esti órákra halasztották el. A hat meghivó hatalom legközelebbi kon- fereticiájia holnap délután öt órakor lesz. Bezárták a Népszövetség ülését A népszövetségi tanács mai záróülésén Zaleski lengyel külügyminiszter az 58-ik tanácsülés! ülésszak elnöke és Quinones de Leon párisi spanyol nagykövet méltatták a Népszövetség munkáját s kiemelték, hogy az elmúlt tiz év alatt a nemzetközi areopag konfliktusok békés elintézésénél egyre növekvő tekintélyre tett szert. A tanácsülés lezárása előtt Zaleski felolvasta Müller-Franken német kancellár levelét, amelyet a kancellár a tanácshoz intézett köszönetül a tanácsülésen Stresemann emlékének szentelt kegyelete« méltató szavakért. lalkozó társaságot. Később a Fejér testvérek a kir. táblánál kancelisták voltak életük fogytáig. Kotsi János a színjátszás vezetése és pallérozása mellett drámai és szépművészeti tanulmányokkal foglalkozott. Ebben az ügyben gyakran felkereste nemzetes Aranka György uramat és adatokat kért tőle a régi színjátszás korára vonatkozólag a Felvinczi György idejéből. De arra is sok gondot fordított, hogy a színjátszók számát szaporítsa s a társaságot jelesebb színjátszókkal egészítse ki. Ebben az ügyben tett lépéseit, mindig közölte Wesselényivel, de egy napon hiába akarta felkeresni Wesselényit; nem volt Kolozsvárt. Tudakozódására arról értesült, hogy a báró betegen fekszik Zsibón. A hir annyira nyugtalanította. hogy késedelem nélkül útra kelt Zsi- bóra. Id. Wesselényi Miklóst csakugyan nehéz betegségben találta. Fájdalmak kínozták de Kotsit látva bágyadtan mosolygott és az ágya mellé ültette s annak részvevő tudakozódására csendesen mondta: — Nagy alteratiót érzek testem minden részében. — De azért érdeklődéssel kérdezte ki, a színészekről, az épülő szinházról. Azokat a szárnyakat — mondta Kotsi, — melyek Méltóságod védő pajzsa és pártfogása alatt nőttek, letörni többé nem lehet. Színjátszásunk ügye nem gyönge lábakon botorkál már. hanem erős szárnyakon repül. Az állandó színház épülete is készül s ha az építkezés olykor pénzszűke miatt stagnál is rövid ideig, főuraink és a köznemesség áldozatkészsége uj erőhöz segítik. A fény kigyult, a fáklya ég! Kotsi szavaira a beteg szenvedő arcán derű sugárzott át. Ekkor lépett be csendesen a nagybeteg A törvényszék 30 napos vizsgálati fogságot szabott a Kolozsvárt letartóztatott ifjúmunkásokra (Kolozsvár, január 16.) A kommunista demonstráció részesei vonultak végig csütörtök délelőtt a kolozsvári törvényszék folyosóin. Ketten- hárman összefogózva mennek egy sorban, egymást támogatva. A legtöbb közülük vézna, erőtlen, gyenge ruhában, van olyan is, amelyik cipő nélkül, egy szál harisnyában van csupán. Habár csak harmadik napja, hogy éhségsztrájkba kezdtek — már mind- annyiukon meglátszik a háromnapos éhezés s a gyengébbek társaikba kapaszkodva erőltetik magukat a lépcsőkön. . Mint a napok óta gyaloglók, mint a fáradtságtól már magukról sem tudók roskadnak le a tárgyalási terem padjaira. A szülők, s rokonok, akik tudomást szereztek a történendőkről, eljöttek látni hozzátartozóikat és siró szemmel nézik őket, mert az őrök senkit sem engednék közelükbe. A vádtanácsi tárgyalás titkos, a közönséget kiutasítják a teremből. Várakozás közben megindul a hozzátartozók közt a beszélgetés. Egyik sem helyesli természetesen, hogy a fiatalok már most éhségsztrájkba kezdtek s elhatározzák, hogy amennyire lehet, megpróbálják őket rábeszélni, hogy hagyják abba. Hamar vége van a vádtanácsi ülésnek. Az eredmény egy percig sem volt kétséges, természetesen elrendelik a harmincnapos vizsgálati fogságot. jüjból megindul a menet. Az őrökön keresztül nehány anyának sikerül szót váltani fiával: — Egyetek, egyetek. Ne tegyétek tönkre magatokat. — Addig, amíg szabadon nem engednek, egy falatot se — mondja éppen a legszerencsétlenebb kinézésű. Ott van egyik ismert kommunista vezér is. Ennek könyörögnek az anyák, hogy próbálja rábeszélni a letartóztatottakat az éhségsztrájk abbahagyására, ez azonban azzal a szofizmával üti el a dolgot, hogy úgy sem hallgatnak senkire. — Ha nem eszünk, biztosan szabadon bocsájta- nak. — Ezekkel a szavakkal fordul egyik ifjúmunkás társához. Dr. Muica, a szakszervezetek ügyvédje megteszi a felebbezést a vizsgálati fogságot elrendelő végzés ellen s szombaton fog a Tábla dönteni, hogy szükségesnek látja-e az egy hónapi előzetes fogságot. Nem nagy azonban a valószinüsége, hogy a Tábla elrendeli a szabadlábra helyezést és akkor jön majd a további éhezés, a mesterséges táplálás és az ismert módszerek. (szb.j szobájába a fia, a tizenkét éves ifj Wesselényi Miklós. A beteg szeretettel emelte rá bágyadt szemeit és magához intette. A gyermek atyja eleibe térdelt A beteg apa fejére tette kezét. Arca lázban égett a hogy halkan susogta: Fiam, drága fiam! Sohase feledkezzél meg róla, hogy mivel tartozol hazádnak. Nagyon fáradtnak látszott. Szemeit lehunyta. Kotsi és a gyermek Wesselényi, csendesen távoztak, nehogy pihenő perceit zavarják. Csak az ápolónő maradt mellette. Közvetlen a betegszoba mellett találták Wesselényyinét, aki sirt és imádkozott. Kotsi vigasztalni próbálta, aztán távozni készült, miután belátta, hogy közügyekről most amúgy se tárgyalhatnak. Wesselényiié arra kérte, hogy maradjon még egy napig. Az orvos is nemsokára itt lesz és meg fogja köpülyőzni a beteget. Kotsi engedett a báróné kérésének és ott maradt másnapig. Másnap azonban a betegség súlyosabb formában lépett fel. Az ápolónő azt jelentette, hogy a báró félrebeszél. Valameny- nyien a beteghez siettek. Wesselényi nem ismert senkit. Deliriumban is nagy müvével foglalkozott, és lehunyt szemekkel, lázbanégő arccal kiáltotta: — Ne hagyjátok félbe a nagy munkát..« Ezek voltak utolsó, értelmes szavai. Aztán zavaros, hörgő hangok szakadtak ki a melléből és nemsokára mély csend lett, csak a felesége és a fia zokogása sirt belé a némaságba. At sok szenvedéstől szabadult férfi arca, csendesen, alvó nyugalomba szenderült... Kotsi János, mélyen leverve tért haza Kolozsvárra, ahol őt már megelőzte a szomorú hir. Vigasztalását abban találta, hogy a magyar
