Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-02 / 1. szám (2. szám)

XII. tVF. 300. SZÁM.

Családi öröm

WIM PAS SING

HÓCIPŐK ÉS SÁRCIPÖKl

Szobásuk modern,

Külsejük elegáns és sikkes, Minőségük viharálló és megbízható,. Olcsó árak.

Az idei WIMPAS5ING hócipők

nogYon sokféle formában és színben minden ízlésnek megfelelően kaphatók.

Minden fofpro ró van nyomva o vörös csillagmárka.

hgy detektív után nyomoznakt akinek erőszakoskodása nagyban hozzájárult

a szerencsétlen Szabados Lujza

tragédiájához

—- Jónapot jegyző nr!

— Magának is, János. Mi baj van?

— Öröm is, baj is, jegyző ur a mái világban.

— Ki vele, gyorsan. Mi történt?

— Az éjszaka kis leányt hozott a gólya.

— Semmi közöm hozzá.

— Nem is vádolom énte a jegyző urat.

— Akkor miért jött T

— Hogy Írja bé az anyakönyvbe.

— Nem lehet, János.

János (meghökkenve):

— Osztán mét nem? Tán bétőt az anyakönyvi

— Van. abban hely, de nekem mától kezdve nem szabad beírni. A biró dolga. Menjen haza, ő majd beirja.

— S a jegyző nrnak mért nem szabadi

— Érvénybe lépett a Mirto-féle rendelet.

— Miféle intó rendeleti

— Ezután a bírónál kell a születéseket bejelenteni.

— Jól kezdődik az uj esztendő. Hiába gyalogoltam másfélórát. Hogy a temérdek tűz essék belé a rendelettyibe.

János holtfáradtan visszagyalogol a falujába és egyenesen a bíróhoz megy.

— Jézus áldja meg kijedet Emri sógor. Há megjöitt . . .

— Ki jött meg tei

— A gyermek.

— Hát az ugyanbiza eddig hol vóti

— Biz azt az anya hordozta.

— S most letöttei

— Le. Az éjjel megszületett. Hálaistennek elég könnyen ment. Vegye elé hát az anyakönyvet, s írja bé sógor.

— Azt má nem.

János ellenségesen felherken:

— Mát nemi Ha megszületett . . .

— Mert nem hiszem.

— Miti Hogy megszületett Î

— Azt hát. Amig két tanúval nem igazolja, addig bé nem irom. Nem én . . . ha a fene fenét eszik es.

(János bután): Két tanúval i

— így van a rendelet.

János elmegy és kát szomszéddal visszaállít. A biró felteszi hivatalosan a kérdést:

— Tanusitják-e kendtek lelkiismeretesen, hogy Ábris Jánosnak leánya született V

, A ,két tanú egymásra néz és rövid gondolkodás után kivágja:

— Nem.

— Miért nemi

— Mert először nem neki született s másodszor mi nem láttuk . . . Hallottuk, de nem láttuk.

Biró dühösen: — Miént nem nézték meg.

— Nem vagyunk bábaasszonyok . . .

— Akkor takarodjanak kietek, s te János hozzál olyant, aki látta.

János fél óra múlva a bíróhoz cipeli a bábát, aki újból ráordit:

— Kettőt hozz, értöd-e!i

— De ha csak egy bábaasszony van a faluban.

— Tanút hozz kettőt, te istenembere!

János is kijön a béketürésből.

” Akkor dobolhassák ki, hogy addig ne merjen szülni asszony a faluban, mig két tanút nem liiv. Én má hármat hoztam, de ha nem tetszik, hát ne Írja be.

— Akkor téged megbüntetnek, de sujosan.

János gondolkodik, majd felvillan a szeme és

a biró füléhez hajlik.

— írja bé sógor, s inkább a tinóból, akit kért, eleresztek száz lejt.

— Ammá más . . .

Nagy üggyel bajjal a bejegyzés megtörténik. János másnap elmegy a paphoz.

— Plébános ur istálom. Körösztölje meg a kisdedet, mert erőst beteg.

A pap nézi a „cédulát” és visszaadja.

— Hívd a tiszteletes urait. Én nem keresztelhetem meg. * >

— Miért T

— Reformátusnak van beirva.

— De az anyja katolikus.

— Akkor ki kell igazittatni az anyakönyvet.

A pap megadja az utasítást, János szekeret fogad és fél napos ezekerezés után megérkezik a fő. szolgabiróhoz. Előadja a kérését, mutatja az okmányokat. A primpretor ur hidegen jelenti ki:

— Nem hozzám tartozik. Adjon be kérést a töv vényszékhez.

János értetlenül bámul, majd méltatlankodik.

— Három napos küsdegről van szó, aki se nem lopott, se nem gyilkolt, semmit a szopáson kívül le

(Kolozsvár, december 31.) A Keleti Újság tegnapi számában beszámoljunk arról a megrendítő tragédiáról, amelynek szenvedő hőse Szabados Lujza asszony, egy bukaresti mérnök felesége, aki egy browninggal a Főtér 4. számú ház udvarán Stefanescu főhadnagy lakásán szivenlőtte magát és nyomban meghalt. Említettük, hogy Stefanescu főhadnagy néhány nappal ezelőtt elutazott Kolozsvárról és meg- bizita Radu nevű barátját azzal, hogy Szabados Lujzától vegye át a lakása kulcsát. Az öngyilkos leveléből megállapítható, hogy Radu meglehetősen kíméletlen módon lépett fel a szerencsétlen asszonnyal szemben. Amint utóbb kiderült, nemcsak sajátmaga sürgette a szobakules átadását, hanem egy detektívet küldött hozzá azzal a megbízatással, hogy,a lakás átadására bírja. Szabados Lujza egyik barátnője már tegnap este, mikor a rendőrség kiszállt az öngyilkoshoz, olyan értelmű nyilatkozatot tett, hogy

a detektív, akinek a nevét még nem sikerült megállapítani, erőszakos magatartást tanúsított a szerencsétlen asszonnyal szemben, szerelmi ajánlatokkal ostromolta, de midőn az visszautasította, vadállati módon rárontott és erőszakot követeit el rajta.

nem követett, hát miért gyűlt meg a baja a törvényszékkel ?

— Odatartozik az anyakönyvi kiigazítás a Mirto-féle rendelet szerint.

János busán felballag az ügyvédjéhez, aki (mert régi embere János) jutányosán elintézi az ügyet. Taxák, előre nem látott kiadások, ügyvédi honorárium stb. ezer lejből kitelik. Nyugodtan hazamegy, de alig száll le a szekérről, látja, hogy idegenekkel teli a háza s az asszony az ágyban zokog.

— Mi van itt hé? — bődül el János.

— Jó hogy jössz. Biza megliót a szegény leányka. Idétlenül született a lelkem. Nyugodj bele. Holnap lesz a temetés. Ne is ülj le, hanem menj és jelentsd be a halálesetet. Cédula nélkül nem temetik el . . .

János tehát újra elmegy a bíróhoz.

— Esment itt vagyok, sógor.

— Ülj le nálunk János. Hallom, hogy meghót a leánka.

Ennek a jelenetnek akaratlanul is tanúja volt

az örigyilkos barátnője, aki a szomszédos szobában, amelyet az öngyilkos lakásától egy vékony rebiefal választott el, hallotta a párbeszédet és a dulakodást. Midőn a detektív eltávozott, úgy a nőn, valamint a brutális támadón csalhatatlanul látszottak az erőszakosság nyomai. Szabados Lujza jaj vészekéivé as ágyában fotren gett, barátnője airógörcsök között találta, amint hangosan kiabálta:

— Milyen szerencsétlen vagyok, nemcsak iildös- nek, hanem minden, jött-ment vadállatnak a martalékául dobnak !.„ 4

Ércekre volt szükség, amig Szabados Lujza magához tért és elpanaszolta a detektív brutális magatartását. Már ekkor ntoudbtta, hogy nem birja tovább az életet, mindenki elhagyta, mindenki meg- csu foita és öngyilkos lesa.

Szabados Lujza az Ígéretét beváltotta ós még aznap este fólmyolc órakor szivenlőtte magát. A Keleti Újság munkatársa beszélt Muresan I. kerületi rendőr- kapitánnyal, aki szintén tudott, a detektív merényletéről és ígéretet tett arra, hogy a vizsgálatot ebben az irányban is a legszigorúbb módon ki fogja terjeszteni.

— Meg az ártatlan. Éppen azért jöttem, hogy jegyözné bé sógor a halálesetet.

— Beírjuk fiam, bé. Hogyne. Hocci az orvos bizonyítványát.

— Miféle orvosi bizonyítványt T

— Arról, hogy meghót.

—- Ojan nincs.

— Addig nem Írhatom bé. Szerezz, s lesz.

János ismét szekérre ül, a a harmadik faluból

elhozza az orvost, aki jutányosán kiállítja a „bizonylatot”, a halálesetet bejegyzik, a temetés megtörténik. Utána ágynak dől János, a láza magasba szökik. Éjfél után visszahozzák az orvost, aki aggódva csóválja a fejét. A rokonság beszámol a beteg állapotáról.

— Egész éjjel félrebeszélt doktor ur. Tán ha felépül se lesz helyt az esze . . .

— S miket mondott?

— Valami „Mirtat” emlegetett s csnful káromkodott . .'. —rő.

Ruhákat szintelenit, test, íiszlü 24 ÓP2 üistt Czink, Cluj

1