Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-17 / 12. szám

XIII. EFF. 12. SZÁM.

öles betűk rikoltják be a bukaresti 'utcákba a hamis vádakat, akkor egy-egy gazságnak a leleplezése sem hat ţisztiţolag. Amikor a minden polgári kötelezettségét tisztességesen teljesítő polgárokról, a legszebb kulturális intézményekről, a leghasznosabb tisztességről olvassuk a képtelen vádakat, már nemi is bosszankodunk, hanem nevetünk. Mert megszoktuk s mert abba kelllett beletörődnünk, hogy nincsen módi «B igaz ügynek a tisztázására, a törvényes elégtételre. Nincsen intézményesített jog a becsületnek a védelmére.

Ha olyan sajtótörvényt hoz Mánia miniszterelnök, amely a tiszta igazságnak a szamara utat nyit az érvényesülésre s a nyilvánosság területeiről leszorítja ai revolverező, felelőtlenül ihnndabaindázó sajtóbetyárságpt, akkor nagy hiányosságnak a helyét tölti be ebben az országban s azt hozza, ami nagyon kell ide. Ha azonban bilincset rak a komoly újságírásra, uj riasztó paragrafusokat, álékor azt mondhatjuk: még csak ez kellett. Amint mindig minden törvénynek a demokratikus voltát «Bon a próbakövön lehet meg- állápitani. hogy mennyiben biztosítja a kisebbségek egyenjogúságát, úgy a Hozandó sajtótörvényről is ezen a mértéken lehet kipróbálni legkönnyebben: szabadságot bástyáz-e körül, vagy bilincseket kovácsol. Ha a kisebbségi polgár számára biztosit ja a védelmet az igazságtalan támadásokkal szem- bein, akkor van jogvédelem. Ha a kisebbségi sajtót-'nem lehet üldözni azért, mert kisebbségi. akkor «B egyenlőség utján járunk. Szükség van sajtótörvényre, de nagyobb szüksége van ennek az országnak arra, hogy a ki- formálódások ez időszakában szilárd törvények alapkövén építsék fel a szabadságjogok bástyáit. Ennyiben van igaza a miniszter- elnöknek.

Z. I.

Fűszer- és festékszakmában jártas

a Bánátban és Erdélyben klmutatha- tóan jól bevezetve, román, német és magyar nyelvtudással azonnali belépésre kerestetik. Fényképes ajánlatok „Részvénytársasági utazó“ jeligére Fehér Olga hirdetési irodájába kéretnek, Timişoara, Str. Doja 7.

Kommunisták

véres tüntetéseket provokáltak Németország több városában

Berlinben vér nélkül sikerült összefogdosrni a kommunista tűnte* löket, Worrnşban és HerKîansdoîffean a kölcsönös sorttíz sok

• áldozatot követelt

(Berlin, január 15.) Németország több

városában ma a munkanélküliek tömegei rendbontást kíséreltek meg s ennek során vé- reg összeütközésekre is került sor. Bresla.u- l>an és Hamburgban ezrekre menő kommunista tűntetőtömég vonult fél az utcákon kenyeret és munkát követelve. A menetben iţt-ott feltűntek a feloszlatott vörös frontharcos egye sületbe tartozók egyenruhái is. Amig a tömeg provokáló magatartást nem tiamiusitott, a kari iát a Írni közegek nem avatkoztak a tüntetésbe és csak a vörös frontharcosok egyenruháit viselőkkel szemben léptek fel. A tüntetők menete erre védelmi falanxot alkotott az egyenruhás kommunisták körül, úgyhogy a karhatalmi közegek nem tudtak hozzájuk férkőzni. Később a tömeg kezdett fenyegetőbb magatartásit tanúsítani és a szétoszLa- tásra irányuló törekvésekkel szemben ellenállást fejtett ki. A lumii,utalom megeirősitése- natositott a tömeg szét oszlat ásóra. Az esti két kapott .és erélyesebb intézkedéseket foga- órákban még szétkergettek kisebb rendbontásra törekvő csoportokat, de általában már nyugalom uralkodik úgy Hamburgban, mint Breslauban.

Véres összeütközések voltak ezzel szemben éi cheinhesseni Wormsban, ahol

a munkanélküliek tűzharcba bocsájt- koztak a karhatalommal.

Az egy órán át tartó utcai hatéban mintegy kétezer főnyi tömeg /asszisztált és az egész város fegyver és revolverek ropogásától volt hangos, A rendőrség a környékiről s különösen Darmstadhól nagyobb számiu megerősítést kapott, ekkor bekerítették és megadásra szólították az utcai harcban résztvevők tömegét.

A lövöldözés nyomán mindkét részen számos sebesülés történt.

Még súlyosabb természetű volt az összeütközés a kommunisták és a rendőrség között a szászországi Hermansdorfban, ahol a tömeg a gyárakat rohamozta meg és azok gépeit és berendezését akarta szétfáklya gyűl az éj den

(28)

Jrta: Seßesi Samu

— Néha úgy érzem magam — mint a gyermek, aki árva és elhagyatott... Talán a nemzetem sorsa ez. Azért ütik, tépik, cibál- ják. mert nincs senkije. Egyedül áll: egy kis sziget az európai néptengerben! Ezért is az idegen osztrák katonai invázió tengere akarja elnyelni.

Weselényi melle úgy emelkedett, mintha egy nagy haragos sóhaj szakadt volna ki belőle, amikor megszólalt:

— És ezen a kis szigeten nem látom az ösz- szetartást. Minket markába szőrit az osztrák, fojtogat, fosztogat, s mégis a főurak közül a legtöbben Becsben ágálnak és a fojtogató, a fosztogató kezet csókolják. A sötétbe lökött nemzet nyelvét s literaturáját is ki akarják pusztítani s még ennek a védelmében sem egységes a nemzet. De mi vagyunk annyian, hogy ezt meg fogjuk védeni!

Mig Wesselényi ezeket mondotta, mintha csak előre lett volna készítve, — egyszerre meg- zendült a Lavotta hegedűje, mire jancsó. Kontz és Sáska ajkain a Lavotta gyönyörű hegedű kísérete mellett. felzendült a régi erdélyi dal:

Szép Erdélynek bérces táján andalg képzetem. Hol a gyermek játszi kedvét újra fellelem.

Itt szüféttgm. itt tekintem éltem hajnalát,

Kedv s örömben ifjúságom itten éltem át.

öé véget ért a ygrş, újra kezdték. Nem tudtak tőle egyhamar elszakadni. A dalolókhoz miad többen és többen csatlakoztak. Végre a

1 nők és férfiak erős kórusa sírta a régi erdélyi nótát. Wesselényi felállt, karjait összefonta, sötétre borult az arca, melynek bus fellegei közül csak a két szeme izzott. lángolt ki. Wesselé- nyiné az ura mellé lépett, gyöngéden átölelte és szép fejét annak hatalmas mellére hajtotta. Mintha attól óvta volna, nehogy a heves Wesselényi lelke tulerős szavakban robbanjon ki. Gyönge repkény futott az erős sziklára.

Másnap a színjátszó társaság készülődött vissza Kolozsvárra.

— Még egy családi ünnepélyt együtt kell megülnünk, — mondta Wesselényi. Kérem kegyelmeteket halasszuk el addig az utazást. Mikor ebédnél vagy vacsoránál együtt ültünk a feleségem gyakran eltűnt közülünk s ilyenkor néhány kérdő tekintet esett rám, amely bizonyára a feleségem után tudakozódott. Most elárulom, hogy a feleségem olyankor mindig a kastély egy mindenki elől elrejtett szobájába távozott, ahol a kettőnk legdrágább kincsét őrzik s neki mindig tudnia kellett, hogy nem történt-e valami baja a féltve őrzött drágaságnak. Ezt a kincset mutatom be kegyelmeteknek ünnepélyes formában, ha szívesen veszik.

Milyen öröm zúgott erre a meghívásra. És ugyanakkor Sas Mihály lépett a terembe s urának jelentette:

— Alásan jelentem, a tiszteletes uram. Méltóságod rendelkezését várja- (Már nem nevezte kapitánynak.)

— Mondja meg Mihály viţez, HpűY id? béreiéin.

— Igenis! — mondta kurtán Mihály vitéz és katonásan összeverte a sarkantyúit s gyorsan távozott.

rombolni. A munkanélküliek a /rendőröket kövekkel dobálták meg„ mire a karhatalom parancsnoka a gyárüzemek védelmében és a karhatalom szorongatott helyzetében sortüzet vezényelt.

A zavargók közül

két halott és tizenöt életveszélyes sebesült maradt a sortüz színhelyén, a többiek — köztük sebesültek is — szétfutot- tak. A hatóságok Herma nsdorfban is számos

letartóztatást eszközöltek.

Meglepő megfigyelni azt a gyorsaságot, amellyel a Canum kenőcs megszünteti és begyógyítja a bor ingerlékenységét. Nem kell törődni a már sikertţ- lenül használt szerekkel és nincs helye a kétségbeesésnek, mert a Cadum kenőcs teljesen külömbözik az összes többi gyógyszerektől. Tüstént megszünteti a viszketegséget és mindjárt első használatától kezd gyógyítani. A bőr legmakacsabb bettegségeit, a pattanásokat, kelt-vényeket, kiütéseket, ekcémát, csalánkiütéseket, pörsenéseltet, csipésnyomokat. aranyereket, úgyszintén a vágásokat, stb. rögtön gyógyítja a Cadutií kenőcs. Egy tégely ára...

Rövid csend következett. A társaság azon töprengett, hogy mi fog itt történni? Jancsó Kot- siné mellett állott és halkan odasugta:

— Meglátja az ifiasszony, hogy Kontz Józsefet és Bajkó Teréziát a báró összeházasítja.

A pap belépett, mélyen meghajolt a báró és a társaság felé. Wesselényi hangosan mondotta:

— Bakó Béni, kálvinista pap! Most aztán az urak rekomendálják magukat.

Mialatt a bemutatkozás tartott, megnyílt a terem egyik oldal-ajtaja s azon egy előkelő dáma és egy ur léptek be. Mindkettő ünnepélyesen, diszmagyarban. Wesselényi ismét hangosan mondta:

— Gróf Kemény Sámuel és hitvese iktári gr. Bethlen Kata.

A társaság ünnepélyes csendben, meghajlással üdvözölte a grófi párt, akik éppen csak most és erre az ünnepélyességre érkeztek a kastélyba. A grófi pár nyomába lépett be Wesselényidé, előtte pedig egy polgári ruhába öltözött pirospozsgás, egészséges és erős testalkattal megáldott asszony, karján emelve egy gyönyörű csecsemőt.

Wesselényi ismét megszólalt:

— íme, akit említettem a drága kincs!

Minden szem a csecsemőre nézett és minden arc ragyogott.

— A keresztelési ünnepre marasztotţam itt kegyelmeteket, — folytatta Wesselényi a színészekhez intézve şzgvait.

Ezután kezdetét vette a keresztelési ceremonia. Gr. Keményné, mint aki a keresztanyái tisztet töltötte be, ölébe fogta a kis csecsemőt, a pap áldást kérve rá, egy kis vizet öntött a gyermek fejére, aki a keresztségben Miklós néyfit