Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-17 / 12. szám
XIII. EVF. 12. SZÁM. Besm 3 iTiTirnur rr mummmmmmmmmrnmm A kormány ultimátumnak minősiti Bratianunak a régenstanács elé terjesztett memorandumát és kiadta a hivatalos választ Maniu miniszterelnök kijelentései kihívták a kritikát A liberálisok nagyjelentőségű fordulatot remélnek (Bukarest, január 15.) Az érdeklődés középpontjában még mindig Bratianu Viritilának a régenstanács elé terjesztett memoranduma és Maniu Gyulának ezzel kapcsolatban kedden este a sajtó képviselői előtt tetlt expozéja áll. A miniszterelnök úgy állította be a vojnik-szervezeteket, ii" azokat I a kommunisták ellen hozták volna létre. A vojnikok a kommunisták miatt Maniu miniszterelnök expozéjában elsősorban is a vojnikokról beszélt. Azt mondta el, hogy a nemzeti parasztpárt a chemaristák és a vojnikok megszervezésével csupán a kommunista és szocialista ifjú szervezkedéseket akarta ellensúlyozni. A vojnik csapatok nem állanak katonai alapon, mindenben a párt statútumainak rendelkezése alá tartoznak, de nem hagyták úgy, hogy a polgári pártok ifjúsága szervezetlen maradjon. Megtörténhetne az, ami Oroszországban is megtörtént, hogy az ipari munkásság átvette a hatalmat és jelenleg egy kisebbség uralkodik a túlnyomó többség felett. A polgári pártoknak fel kell készülniök minden eshetőségre s a nemzeti parasztpártnak a vojnik és chemarista szervezetek felállításával az volt a célja, hogy minden ilyen fordulatnak elejét vegye. A sajtótörvény a parasztság miatt Maniu ez alkalommal nyilatkozott a sajtótörvényjavaslatról is. Határozottan kijelentette, hogy annak elkészítésére ő adott títasitást az igazságügy- miniszternek. A helyzet azt kívánja, hogy a kormány ilyen törvényt hozzon, mivel egyes orgánumok túllépték a határt s annak különösen a parasztság körében igen súlyos visszahatásai lehetnek. Le hetséges, hogy régebben nem volt szükség ilyen törvényre, akkor azonban a parasztság még nem olvasott újságot, mint ma. Jelenleg azonban a kormánynak gondoskodnia kell, hogy a sajtó működését olj’an irányba terelje, aminek azután a falusi lakosság körében rossz visszahatásai nem lesznek. A kormány válaszolt az ultimátumra Bratianu Vintila memorandumára külömben a miniszterelnökség a szerdai nap folyamán kommünikét tett közzé. A kommüniké a következőkép hangzik: A liberális párt vezére » magas régenstanács- nak memorandumot terjesztett elő, amelyöt azután nyilvánosságra is bocsátottak. A memorandumban a liberális párt vezére tiltakozik a chemarista és vojnik csapatok megszervezése ellen. Nem tárgyaljuk most a kérdés lényegét, amely a parlamentben hosszas vita tárgyát képezte egy interpelláció alkalmával, amelyet Duca terjesztett elő és amelyre a miniszterelnök válaszolt. Hasonlóképpen nem fogunk válaszolni arra a vádra, hogy a nemzeti parasztpárt hive lenne a brutális erőszak rendszerének, amikor ez a vád egy olyan pártvezér szájából hangzik el, aki tiz éven át anarchizálta az állam intézményeit és az önző erőszak eszközével irányította az állam életét. Azt a hangöt azonban nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, amelyet a memorandum a régenstanáccsal szemben basznál és amelynek ultimátum jellege van. — A liberálisok vezére kijelenti, — semmibe véve a korona jogait, hogy ő maga fogja az államnak súlyosan veszélyeztetett magas érdekeit megvédeni. Bár ezt a magatartást ráírhatnék egy beteg képzelet terhére is, kötelességnek tartjuk kijelenteni, hogy a kormány ezt a tónust nem tűrheti és nem hagyhatja figyelmen kiviil a régenstanáccsal szemben felvett ezt a magatartást, amely a korona presztízsét ásná alá. Egyébként a 1 kormány meg van győződve, hogy politikai manőverrel áll szemben, amelyet kellő értékére kell leszállítani. Külömben is a liberális párt vezére jól tudja, hogy minden próbálkozása kárba veszett, amennyiben az államnak normálisan működő intézményei teljesiteni fogják kötelességüket, megvédve a koronát, az alkotmányt é3 a törvényes rendet. nyert. A keresztelési ünnepélyt rövid lakoma követte és amint olyankor szokás, a gyermek jöevendő boldogságáért üritgettek ki pár pohár bort. Aztán szintén régi szokásként mondogatták, hogy legyen olyan lelkes és honszerető magyar, mint az apja. Egyik-másik még különbnek kívánta. Wesselényi pedig azt mondta, hogy mától kezdve két Wesselényi Miklós van és mától kezdve az ő neve idősb. Wesselényi Miklós. — Éljen sokáig mindakettő! — kiáltotta közbe Lavotta. aki amilyen szépen hegedült, olyan hallgatag szokott lenni. A bor azonban feloldotta a nyelvét, mert ha szerét ejthette, abban nem tudott mértéket tartani. Bizonyára akart még mondani valamivel többet is. de a nyelve — a mint mondani szokták nehezen fordult. A többiek zajosan vivátoztak és azalatt Lavotta elővette a hegedűjét, és olyan szívhez szóló magyar kesergőt rögtönzött, ami az egész társaságot magával ragadta. A kis gyermek. akit a zaj bántott, sirni kezdett a kesergő alatt és valaki azt jegyezte meg: Ez a gyermek egykor érezni fogja hazája sorsát. A jós gr. Kemény Sámuel volt. aki nem sejtette akkor, hogy mennyire igazat mondott. XX. Kolozsvárt a középutcai Wesselényiház udvarán szorgalmasan dolgoztak a lóiskola átalakításán. A társaság az elkészülését nem ' várhatta tétlenül, határozatba ment, hogy addig is Marosvásárhelyt tartanak játékszín:' előadásokat. Nemsokára megindultak az ekhós- szekerek Marosvásárhely felé. Ez az első útja az ekhós szekereknek, amelyek ezentúl, Kolozsvárról kiindulva, hol Nagyváradon, hol Debreczemben, hol Miskolczon. hol Szegeden döcögtek, azokkal a vándor komédiásokkal, akik valamikor annyi önzetlenséggel lelkesedtek a magyar művészetért és az országba széthordozták, az irodalom és nyelvmivelését. Először csak két-három ekhós szekér, egyirányba indult, aztán több és több, az ország utjain hosszú sorban vitték minden irányba azt a szellemet. amely a kultúra izmosodásának táperejéül szolgált. Az első ekhós szekereket id. Wesselényi Miklós indította el. Ezeknek nyomába kelt a többi és valamennyit a Wesselényi erős tettereje mozgatta. A Bécsnek jelentést tevő szervek gúnyosan koldus szekereknek nevezték. amelyek semmit sem érnek. Akkor még nem gyanította az udvari kancellária, hogy a nemzeti élet milyen becses kincsét hordják szét a „koldusszekereken“". A marosvásárhelyi közönség örömmel várta és fogadta a társaságot. A személyzet fogadókban és egyes családoknál helyezkedett el. A játékpróbára minden nap összegyűltek abba a tágas szinszerü épületbe, melyben a színpad volt felállítva. A szülész népet nem szokta elhagyni a jókedv. Próbák előtt, alatt, vagy utána mindig jutott egy kis idő a vidám tréfákra is. Ebben az időben Bajkó Terézia már Kontzné ifiasszony volt. — Mit mondtam — kiáltott fel Jancsó, akit én szépnek találok és akinek udvariok. az ok- vetetlenül férjhez megy. — Ej, haj Jancsó bátya! — kiáltott fel a kis Ungár Anna, aki igen tehetséges tanit.............................................. l Ab akció uj fordulatokat késeit eló Er a kommüniké. Benfentes körökben úgy tudják, hogy a liberális párt memorandumára a régenstanács már tegnapelőtt válaszolt és a válasz olyan természetű volt, hogy Bratianu Vintilált nem elégíthette ki. Ennek folyománya volt azután a memorandum közzététele. Jól értesült köröknek az az információja, hogy Bratianu Vintila közelebbről Mária királynénál is audiencián fog megjelenni, szombatra pedig összehívta pártja vezérlő bizottságát. Ad‘i;g, hogy az időt ne vesztegesse, külömböző manővereket készít elő. A politikai élet meglehetősen kritikus jelleget öltött magára és a közeljövőben érdekes fordulatokra lehetünk elkészülve. A bukaresti lapok, a szorosan vett liberális párti lapokat kivéve, egyöntetűen elitélik Bratianu Vintila magatartását, különösen azt az indiszkréciót, amelyet a memorandum közlésével követett el. Hangoztatják, hogy a liberálisoknak nincs joguk szót emelni a vojnikok ellen s úgy tüntetni fel magukat, mint akik a törvényes rendet akarják megvédeni, amikor tiz éven át a törvényeket semmibevéve kormányoztak és a választásokat erőszakos módon folytatták le. A miniszterelnök jelentéseiről Maniu nyilatkozatával is hosszasan foglalkoznak a bukaresti lapok. Az Adeverul különösnek tartja azt az érvelést, hogy a szocialista és kommunista ifjúsági szervezetek ellensúlyozására alakították a vojnik csapatokát. Maniunak tudnia kell, hogy az állam elég eszközzel rendelkezik az államellenes mozgalmak elfojtására. Az ilyen szervezkedés csak mély szakadékokat vág ak ország munkásosztályai közé. A sajtóról szóló kijelentésére az a megjegyzése a lapnak, hogy a kifogásolt akciók nem az újságírók, hanem a politikusok részéről indulnak ki és Maniu majd akkor fogja megbánni ezt a lépésé:, ha ellenzéken lesz. Bratianuék válaszolnak A Viitorul szerd aesti számában már válaszol a kormány délelőtti kommünikéjére. Bejelenti, hogy részletesen fog foglalkozni vele, — amire most nincs ideje, mert az utolsó pillanatban kapta — azonban annyit már előre is megjegyez, hogy ennek a rendbontó vojnik csoportnak most már tehát bevallottan Maniu a vezére. Elismeri, hogy a liberális párt részéről merész lépés volt a memorandum és annak közzététele, a kormány hamisságával és a jóizlés hiányával szemben azonban ez volt az egyedüli ut. Nagyon jutányosait eladó: 1 drb. 5 HP. 3 fázisú, 150 voltos villanymotor teljesen uj állapotban, minden hozzávaló felszereléssel, l stancnigvp használt állapotban és egy faapritó gépbalta — Cim a kiadóban. ___ ragyára ványnak bizonyult és már szerepeket is kapott, — mondja csak szépnek talál-e? és fog-ejpe- kem udvarolni? — Nem merem leányasszonyhugomat szépnek találni, meg se merem udvarolni, nehogy elragadja a fekete Pluto, mint Eürydikét. Ezt a Jancsó féle tréfát nagy derültség követte. mert mindnyájan tudták, hogy Anna leányasszonynak nagyon a kedvébe járogat Székely József, aki erős barnaképü legény volt. De vagy találta szépnek Jancsó, vagy nem és akár udvarolt akár nem. később mégis Székely Józsefné ifiasszony lett Ungár Annából, aki Kotsinét az ő oktatóját mindig édes anyjaként szerette azután is. XXI. A marosvásárhelyi vendégszereplés után a társaság visszatért Kolozsvárra. Ekkor már készen állott a színkör a Wesselényi-ház udvarán. Mintha erre az időre a színészek tehetsége és a közönség pártoló kedve is felfrissült volna; az anyagi és szellemi siker egyaránt igen jó volt. Nagy sikere volt a fordított daraboknak, de arról is gondoskodtak, hogy az eredeti magyar darabokat, melyek bizony igen kevés számban álltak a társaság rendelkezésére, — el ne hanyagolják. Tetszés mellett játszták „Tan- kred"-ot és a Wesselényi által fordított „Co- drus"-t. A közönség legjobban az énekes darabokat kedvelte, mert ezek Lavotta vezetése alatt, igen „élvezetesek valának“. Különösen nagy vonzóerőt gyakorolt a publikumra, mikor a szincédulára kiíratott“ , hogy Lavotta János ur. a „nagyérdemű publikum gyönyörködtetésére szólót muzsikál”. (Folytatjuk.)
