Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-15 / 10. szám

6

Visky György

Visky László idar. a ref. egyház főgondna- ka hosszas szenvedés után tegnap elhunyt.

Ha körülnézek egykorú jogásztársaim körében, nagyon kevésre leapadottnak látom azt a nagy sereget, amely az 1886-tól 1890-ig terjedő időben a kolozsvári Ferenc József egyetem jogi fakultásán uralkodó volt, Visky Lászlóban e kevesekből tujból elszállt egy és pedig számit© a legkiválóbb.

1886 szeptemberében iratkoztam be az egyetemre s már mindjárt az első órák egyikén azt hallottam a római jogi kiváló professzorától, Farkas Lajostól, hogy az előttünk végzett ifjakat mintául vehetjük tanulmányainkban, mert alig volt még év, amely egyszerre annyi kiváló joghallgatót mutatott volna fel, mint az 1885—86-i. Kilencen tették le kitüntetéssel a körülbelül ötven joghallgató köziül az első alapvizsgát. Visky László is ott voilt a kilenc között. Kivüle még Bene István, Fenyvesy Somia, Gullya László, Jékey Dani, Veres Sándor és Vidorr Adolf neveire emlékszem a kitüntettek közül. Tudtommal már csak Jékey Dani él közülök. Ö mint, a miagyar királyi kúria bírája vonult pár hónappal ezelőtt nyugalomba. A többiek talán minldi elhaltak. Bene István és Fenyvesy Soma elérték közülük az annyiunk álmában olykor-olykor megjelenő legnagyobb díszt: a képviselőséget. Visky László tiaílán a legreálisabb gondolkodásai volt közöttük és igy nem álmodott ilyesmiről. Különben is rendkívül szerénység jellemezte, ki mindig megelégedett azzal, ha híven és lelkiismeretesen teljesített kötelessége betöltésénél valami csekély elismerést talált. Talán ez magyarázza azt is, hogy az 1889-i évben lezajlott ifjúsági mozgalmakban alig vett részt. Pedig a véderő vita hullámai hatalmas árként hömpölyögtek végig az akkori kolozsvári egyetem életén is. Benőt és Fenyvesyt iákkor ismertük meg, mint jó szónokokat, kiknél többre e .téren, csak Lengyel Sándor vitte, ki egy évvel utámuk, velünk egy „éven“, járt. A közéletben később mindannyi betöltött valamilyen hivatást. De Visky László itt is a legkevesebbet arroigált magának. Komoly, nyugodt, higgadt, munkás ember volt, ki mint jogász szorgalmasan látogatta, az előadásokat és hasonló szorgalommal dolgozott Bokros Elek, utóbb Bokros Béla nagyhírű ügyvédi irodájában. Itt érte el az ügyvédjelölti sarzsit is s mint ügyvéd is itt dolgozott nehány hónapig. 1898-ban a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank jogtanácsosa lett. Ettől kezdve minden idejét és teljes tehetségét ennek a hivatásának szentelte. Kiváló jogász vollt, akit szép tudásán és fejlett gyakorlati érzékén felül főleg az tett kiválóvá, hogy kiválóságát soha senkivel sem éreztette. Ment volt miniden nagyképűségtől, aimi pedig olyan könnyen megfogja a jogászi embert, h.a kissé felülemelkedik az átlagon. Öt azonban soha sem tudta megfoigini.. Talán a. kálviniz- mus puritanizmusa, mi családi hagyományként ólt lelkében, mentette meg ettől és jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy tisztelői száma olyan széleskörű volt. Mert alig volt oliylain ismerőse, aki ne hajolt legyen meg egyénisége előtt a legmélyebb tisztelettel. Ugyvódtársai sean vonták ki magukat személyiségének varázshatása alól és ennek köszönhette. hogy a kolozsvári ügyvédi kamarában ismételten nevezetes tisztségeket ruházott rá a közbizalom. Sokáig volt tagja, a választmánynak és ügyésze a kamarának.

Különösön előnyös jellemvonása volt az a meleg ragaszkodás, mellyel egyháza iránt viseltetett. Nagy hálát érzett a kolozsvári református kollégium iránt., amelynek egyidő- i)tín jeles tanulója volt s ezt a hálát igyekezett leróni avval a páratlanul lelkiismeretes munkájával, mellyel az egyházkerület ügyészi állását betöltötte. Jeles jogászi tulajdonságai e hivatása szolgálatálban excelláltak a legragyogóbban. Erős jogérzéke mellett alapos tudás és komoly körültekintés jellemezte minden munkáját. Ezt honorálta az egyházkerület, mikor nemrégen egyik logondnoká- vá választotta. Nem kereste ezt a nagy kitüntetést és miikor megkapta, azt kutatta, hogy miként tehet eleget az azzal járó kötelességeknek. Ezeket kedvvel vállalta és szépen Letöltötte.

A politikában nenn; szívesen vett reszt, de jellemző gondolkodására és egyéniségére, hogy két esetben mégis kilépett tartózkodásából és megmondotta a maga véleményét a

'ţtisg&nUtoafo

xiii. srr. is. szám.

Házi munka dacára ápolt kezek

NIVEA KRÉM által.

Minden háziasszony ezt a hirt örömmel fogadja. Tudja, hogy ledolgozott kezek befolyásolják társadalmi jó hangulatát. Óvja kezeit, egy vékony Nivea-Krém réteg által, attól hogy a kezek ne nézzenek ki ledolgozottaknak. NIVEA-KRÉM Eucerit- et tartalmaz, gyorsan behatol a bőrbe, anélkül, hogy valamilyen fényt hátrahagyjon. Bőrét, házimunkájának dacára simán tartja. Használjon naponta N1VEA-KRÉMET. Dobozok: Lei lO.—, 10.—, 34.—, 72.— / Tubusok: Lei 30.—, 45.— Emil Ziegler, Brafov-Bresso, Vasut-ucea 43

Két fiatal betörő számolt be a kolozsvári törvényszék előtt

kalandjairól

(Kolozsvár, január 13.) Intelligens, fiatal betörő állott ma a törvényszék előtt: Dayka Jenő géplakatos. Züllése attól az időponttól számítódik, mikor 1928 -ban elszökött a katonáéktól. Állandóan körözés alatt állott ezért a tettéért, nem tudott azóta visszakerülni szüleihez, állást nem kapott, a kenyértelen- ség, a nyomorúság vitte rá az első bűnre. Azután beleharapva a tiltott gyümölcsbe, mint az ópiummámor ragadta magával a könnyű pénzszerzés lehetősége s noha két Ízben hatósági kézre került már s a fogházi cella nyirkos levegőjének is tapasztalt ismérőjévé vált, nem retlrált, nem gondolkodott » nem volt akarata sem, hogy visszatérjen oda, ahol igaz, hogy éhen lehet halni, de azért nem csukják börtönbe az embert.

Most éppen három betörésért vonja felelősségre a kolozsvári törvényszék II. szekciójánál) Linzmayer tanácsa. Oana dr. ügyvéd Magyar-utcai, a Cultura könyvkereskedés Mátyás király-utcai helyiségében eszközölt sikeres munkálkodást s a Berde Mózes- utcai erdőigazgatóság irodájában végzett kudarccal befejeződött tette, jelenlegi bünlistája.

Elbeszéli tetteit, hü, időrendi sorrendben és a részletek ecsetelésével. Érdekesen beszél a Cultura nevű könyviizletben való látogatásáról.

— Tulajdonképpen csak azért akartam a Cultu- rába betörni, mert néhány jó könyvet láttam a kirakatban s irodalomszerető ember lévén, el akartam olvasni azokat. Pénzt is találtam az üzletben, hát azt is elhoztam.

Elmondja, hogy a rendőrségen alaposan „megruházták“ s kiadós „adjusztálásban" részesült. Ennek a jóindulatú bánásmódnak a hatása alatt vallott be néhány olyan munkát is, amit valójában nem ö csinált s amelyeknek a rendőrség — szerinte — mindenképen meg akarta találni az „ismeretlen" tetteseit.

Vádlott-társa, Rusu Joan bőbe3zédüen vall. Természetes hangon s kibékítő együgyüséggel, mint magától értendő dolgokat meséli el a Dayka tapasztalt társaságában végrehajtott vágásokat. Például ilyeneket mond:

— Csak úgy mentünk az utcán s Dayka egyszerre rámutat egy nyitott ablakra. Mondom, menjen be. Szépen bemászott s néhány pillanat múlva kijőve egy borítékot mutatott, amelyből négyezer lejt számolt le nekem. (Ez az Oana-féle betörés.)

— Nyolcezer lejt adtam neki — veti közbe Dayka.

— Bizony, én csak ennyit kaptam, tekintetes bíró ur — beszél tovább minden felindulás nélkül Rusu.

— A Berde Mózes-utcal erdöigazgatóság Irodájában Borbély Istvánnak (a harmadik vádlott) információi alapján terveztük ki a betörést. Borbély ugyanis hat hónapig együtt lakott a fogházban Uj- fel'ean-nal, az országhirü betörővel s ez adta neki a tippet, hogy innen egymilliót is el lehet vinni. Be is mentünk már, mikor egyszerre kiabálás hallatszott, hogy „betörök, fogjátok meg". Dayka és Borbély elszaladtak, én azonban, mivel fáj a lábam — még a háborúban a lövészárokban szereztem egy reumát — nem tudtam menekülni s elfogtak.

Borbély, a harmadrendű vádlott hat hónapot ült már revolveres betörési kísérletért. Ez nem is olyan nagy dolog, de biztos, hogy mindenki meglepődik azon, hogy még mindössze csak 18 éves. A Cultura és az erdőigazgatóság-féle betörésben vett részt. A Culturánál történt betörés ügyében méltatlankodva említi meg, hogy Dayka, aki az üzletben dolgozott, csak négy-négyszáz lejt adott nekik, a „falazóknak”, azzal a kifogással, hogy összesen csak ezerháromszáz lejt talált s másnap az újságban azt olvasták, hogy tizenkétezer lejt loptak el.

A kihallgatott nyolc-tiz tanú közül üditőleg hat egy csinos kisleány vallomása, aki hosszabb ideig Dayka udvarlásának tárgya volt. Most azonban szé- gyenli az esetet s szabadkozik a „vád" ellen. Csak akkor jön zavarba, mikor dr. Giurgiu bebizonyítja, hogy moziban is volt Daykával, ami minden esetre — különösen kettesben —• nagyon gyanús körülmény.

Több tanút — kolozsvári kereskedőket — azért idéztek be, mert Dayka azt állította róluk, hogy lopott holmikat adott el nekik. Ez azonban csak koholmány, Dayka szerint a rendőrség által gúzsbakötéssel s két gummibot teljes tönkretevésével kierőszakolt vallomás. Ugyanis a rendőrségnek minden- képen orgazdákra volt szüksége, ö találomra nevezte meg azután ezeket a kereskedőket.

Az idő már későre jár. Az ügyész és a védőügyvéd is a bizonyítás kiegészítésére nézve tesznek indítványt, amelyeket a biróság elutasít. A tárgyalást délutánra halasztják.

A törvényszék a délután folytatott! tárgyaláson dr. Giurgiu János és dr. Caba védőügyvédek beszéd© után rendkívül hosszú — két és fél órás — I visszavonulás tatán Dayka Jenőt négy évi fegyház- i ra, Rusu Joant 1 évi, Borbély Istvánt pedig 7 hó és 20 napi börtönre ítélte. Mindegyik vádlott büntetésiéből 7 hó és 18 napi vizsgálati fogságot vettek kitöltöttnek. Az ügyész és Borbély megnyugodtak az Ítéletben, amelyet Dayka és Rusu megfelebbezközdolgok folyásáról. Először Bánffy Dezső komiáinyelnöksége idején tette ezt. Mint erős kálvinista család tagja és eg|yík neves szilágyi református pap fia, személyes összeköttetésben is volt a kormány elnök kel. Mikor azonban a gazdasági kiegyezés kérdése erős ellenzéki ostromot zúdított Bánffy Dezsőre, nem habozott nyitom kifejezést adni annak a véleményének, bogy ®tz ellenzékkel tart. Vészi József okirap szervezte át Budapesti Napló cime.il megindított lapját a kormánypártból kivált úgynevezett disszidensek orgánumává. Visky sietett előfizetni az uj lapra, bárha környezetében túlnyomóan az „ortodox“ kormány párti irány volt uralkodó. Élénken vitázott ez irány képviselőivel, komoly jogász exakt Hágával bizonyítgatva nagy feltii nésit keltett álláspontja helyességét. Azután jó ideiig tartózkodott minden politikai mozgalomtól. De mikor az 1905-i válását ásóiknál kormányra került ellenzéki koalíció tehetetlennek bizonyult feladata betöltésére és megalakult Tie®a> István vezetésével a munkapárt, nyíltan eliez csatlakozott és tisztséget is vállalt az uj alakulás kolozsvári tagozatában.

Pedig a környezetében levők ekkor ellenzéki hangulatnak voltak. Ott azonban ez nem befolyásolta, csupán komoly átgondolás eredményeként leszürőidött meggyőződése irányította s ennek szolgálatában vállalta a sok apró maliciát és gúnyt, mivel különösen ügyvéd pajtásai keresték meg állás- •foglalásiánál, de nem tért el attól a népszerűség kedvéért, amit helyesnek és igaznak ismert el. Igaz ember, lelkiismeretes munkás veit. Utóbbi időben sokat betegeskedett. Jókodélye is elhagyta őt s minthogy, mint a Kolozsvári Takarékpénztár ügyésze két esztendővel ezelőtt nyugalomba vonult, a miunka, miben korábban mindig megtalálta a maga vigasztalását, sem állott már oly terjedelemben előtte, mint előzőleg. A tevékenységiére azonban ekkor is talált tért és szeretettel foglalkozott egyháza ügyeivel és hőn szeretett családjával. Ez vesztett benne talán a legtöbbet, de nincsen a társadalmi életnek olyan tere, melyen ha ő megfordult, ne éreznék a súlyos veszteséget, mely hálával bekövetkezett.

V,. A. ,