Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-11 / 7. szám
4 Vasul és irredenta Fordítsunk csak vissza nehány esztendőre aa erdélyi magyar lapok gyűjteményében és olvassuk el azokat a közleményeket, melyek abból az alkalomból íródtak, hogy az oktatásügy emberéi között vitássá vált, hogy az osztályozásnál milyen jegyek használata helyes. Nehány magyar lap kifejezést adott annak a nézetének, hogy mint logikust és megszokottat meg kell tartani a régi magyar iskolákban otthonos klasszifikáció rendjét, amelynél fogva legjobb tanjegy az egyes volt. Ezzel szemben nohány román újság irredentát emleget. Azt mondotta, hogy ai magyar lapok csak azért ragaszkodnak az iskolai klasz- szifikáció régi rendjéhez, mert ezzel is irredenta célokat vélnek szolgáltatni. Nagyon furcsa lenne, ha ezt miz okoskodást most mi alkalmaznék a közlekedési ügy intézőségé- 1 nek arra a rendelkezésére, amellyel a vasúti igazgatás rendjét át akarják formálni a magyar államvasutaknál behozottra és meghono- sitottra, amelyet az impariumátadásnál könyörtelenül kiselejteztek és amelyről azóta bebizonyult, hogy sokkal inkább felel meg a közönség és a közrendelkezési ügy hivatalnokai érdekeinek, mint az egységesítés címe alatt a CFR-től az egész vonalon minden vasúti intézményre ráerőszakolt uj rendszer. Ha a román lapoknak az iskolai klasszifikáció kérdésben megnyilvánult nézetei által adott logikai alapon indulnánk el, igen köny- nyen odajuthatnánk, hogy most már a CFR űzd az — irredentát. Nem megyünk azonban olyan messze, sőt mi készséggel ismerjük el, hogy ha mindjárt megkésetten és sok keserű tapasztalat nyomása alatt, a CFR is eljutott a Magyar Álamvasnt rendszere helyességének elismeréséhez, ezzel csak gyakorlati érzékéről és helyes felfogásáról tett tanúságot. Midőn azonban ezt az elismerést megadjuk, egy füst alatt konstatálni vagyunk kénytelenek, hölgy a CFR főintézősége mégis csak hadilábon áll a logikával. Nagyon sajátos dolog ugyanis, hogy ugyanakkor, mikor a Magyar Államvasut rendszerének átvételére és evégett az államvasuti tisztviselők egyrészé- nek a Regátba tanító útra küldésére határozta el magát, a régi magyar tisztviselőket, kiknek köréből veszi épen a tanító misszióhoz az emibereket, tömegesen és könyörtelenül küldi nyugdíjba. Ha a Magyar 'Államvasut rendszerének követésére szükség van, akkor a CFR szolgálatában álló régi magyar tisztviselőket épen respektálni illettének. Hiszen ők lehetnek a legalkalmasabbak a magyar rendszer zökkenés nélkül átültetésére, mihez olyan jelentékeny és általános érdek fűződik. Miért kell tehát őket kiselejtezni? Még furcsábban fest azonban ez a kérdés, ha tudjuk, hogy a folyó esztendő első napjával nyugállományba kergetett régi államvasuti tisztviselők nyugdijának folyósításáról még mindig nem történt és egyhamar nem is fog történni intézkedés. A legkedvezőbb biztatás, amit, az érdekelt tisztviselők e részben kaptak, hogy márciusig körülbelül megjön a nyugdíj. Addig nyugdij ban vannak — nyugdij nélkül. Pedig azt már valóban elvártuk volna a jelenlegi kormánytól, hogy ha sok mindenben át is vette a liberális éra kárhozatos szokásait és hibás módszereit, legalább a nyugállományba helyezettek sorsát intéző rendelkezéseiben változtatni fog a régi rendszeren. Ugylátszik azonban, hogy még erre sincs kilátás. Vallóban nagyfokú rövidlátás lehet uralkodó ott, ahol még ilyen dologban is ott vagyunk, ahol évekkel ezelőtt, mikor szinte napirenden volt, hogy a nyugállományba helyezett hivatalnok hónapokig, sőt esztendőkig volt kénytelen várakozni keservesen megszolgált és szolgálatával arányban alig álló nyugdijára. Vagy talán azt hiszik Bukarestben, hogy ha ezen is változtatni találnak, az már valóban irredenta volna?! Bnddenbroocb: ThomasMann regénye magyarul, két kötetben 252 lei, németül egész vászonkötésben 120 lei Lepagenál Kolozsvár KtoatfrwUtojfc XIII. EFF. 7. SZÁM. mmmmmmmmammmmm Károly király udvari festőjének Szathmáry Károlynak müveiből kiállítást rendeztek Bukarestben  lapok úgy írnak Szathmáry ró!, mini tősgyökeres román festőről* aki fellépésével megvetette a román festőművészet alapját — Képek a magyar nemesi cimer alatt (Bukarest, január 11.) Csengetek. Egy félénk tekintetű szobaleány nyit ajtót, szinte ijedten néz rám, ugylátszik nincs hozzászokva, a vendégekhez. Fölfelé vezet a lépcsőkön. Az előszobában néhány művészi rézmetszet lóg a falon. Közből: bekeretezett magyar nemesi cimer: a Szathmáry-család ci- ■re. És mégis: egy bukaresti bojár-familia házában vagyok, melynek tagjai jelenleg úgy írják nevüket, hogy „Sathmari-Pop”. Az alkalom, mely idehozott, úgy adódott, hogy a Sathmari-Pop-ok kiállítást rendeztek Szathmárynak, Károly román király egykori udvari festőjének müveiből. A sajtó nagy cikkeket szentel a művész emlékének, a látogató azonban kevés, kevés, annak dacára, hogy a lapok úgy írnak Szathmáryról, minit tősgyökeres román festőről, aki fellépésével tulajdonképen alapját vetette a román festőművészeinek. A régi Bukarest Pedig Szathmáry igazán megérdemli, hogy rá úgy a közönség, mint a művészi körök egyaránt felfigyeljenek. Neo-klasszikus irányban dolgozott, olykor azonban érinti az impresszionizmus határait is. Alapjában véve korában szélső modern lehetett, képei. ma. is tökéletes művészi élvezetet nyújtanak, úgy a rajz, mint a szinkezelés szempontjából. Román kortörténelmi szempontból pedig értékük egyenesen felbecsülhetetlen. Kiállított képeiben elénk tárul a régi Bukarest szines panorámája. így például egy vendégfogadóit látunk azon a helyen, hol jelenleg a Banca Naţională hatalmas épülete van, széles udvarán postakocsik állomásoznak, s körülöttük a világ minden nációjából kapunk egy-egy példányt. A művész ecsetje el vezérel minket a „Sosszéra”. Persze a gyönyörű sétányok helyén békanyálas tavait találunk s büszkén tovasikló Rolls Royce-okat vadkacsák pótolják, melyek békésen úszkálnak a zsombékok körül. Egy másik képében elénktárul a régi „Moşi”, a jelenlegi hullámvasutas „Moşi”-nak őse a maga balkáni mozgalmasságában, hol majdnem minden második ember török fezt visel a fején. Tovább haladva megtudjuk azt is, hogy Bukarest arisztokrata negyede, a Batişte környéke 60—70 évvel ezelőtt csupa kunyhóból állott s az utcákon térdigérő sárban cammogtak a jámbor fővárosi polgárok. A művész néhány történelmi jelenetet is megörökített. Károly király, Cuza, Ghica vajda, Fuad pasa vonulnak fel, udvari ünnepélyeket látunk, hol a csillárokban viaszgyertyák égnek. Egy tapasztalatokban ás szines változatosságokban dús élet dokumentumai ezek a képek, nem dilettáns munkák, hanem 1 egy igazi és elmélyülő művész tehetség megnyilvá- j nulásai. „Kedves Szathmáry Miközben nézegetem a képekeit, egy ur bemutatkozik. Gomblyukában egy román rendjel szallag- ját viseli. Nagyon szimpatikus, müveit ember, román kiejtésének kissé franciás ize van. Megtudom, hogy a fia az elhunyt művésznek s igy a képek magya- rázgatása közben kis taktikával a család eredetére terelem a beszélgetést. — A Szathmáryrcsalád — mondja — román eredetű. Teljes családi nevünk Pop-Szathmáry, Leopold idejében .ugyanis szatmári nemességet kaptunk. Különben rokonsági kötelékek kapcsolnak a Barcsay és Bruckenthal-családokboz. Bevezet dolgozószobájába és megmutatja a család pecsétnyomóját. Ugyancsak felhívja figyelmemet egy régi kanapéra, mely erdélyi munka és 1500-ból való. — Apám — mondja — 1811-ben született. Papi pályára készült, közben azonban Kolozsvárt beleszeretett egy Florescu nevű román lányba, akivel Bukarestbe szökött. Majd Rómába ment s miután ott elvégezte a Szent Lukács festő akadémiát, ismét visszatért Bukarestbe, hol az előkelő körökbe származásánál. de főleg tehetségénél fogva hamar bejáratos lett. Az egykori uralkodó-házak is sok képet festltettek vele. Bejárta a Balkánt, Kinát, sőt Szibériáig is eljutott. Közben állandó kapcsolatokat tartott fenn a nyugaton élő művészekkel is, innen datálódik a Liszttel való barátsága... A falon egy képet látolr: a fiatal Lisztet ábrázolja. Paszpartujáboz egy kottadarabocska van ragasztva s azon franciául „Kedves Szathmáry barátomnak. Liszt.” — Liszt — mondja — körülbelül 1845-ben látogatott cl Bukarestbe. Természetesen úgy fogadták, mint egy fejedelmet. Útja valóságos hódító ut volt. A legszebb és legelőkelőbb hölgyek rajongtak a legszebb korában levő Liszt egy pillantásáért. Ittartóz- kodása alatt kis szerelmi regény szövődik a nagy művész és a román arisztokrácia egy feltűnő szépségű nő-tagja között. Előkelőbb körökben ma is azt suttogják, hogy a román diplomáciának egyik vezető tagja nem más, mint Liszt Ferencnek e szerelméből született természetes gyermeke. — Liszt Bukarestből apám és Scbayer német festőművész társaságában Konstantinápoly felé vette útját. Az utón, úgy Cernavoda környékén komikus epizód történt. A száguldó postakocsiból ugyanis Scbayer (akinek képei jelenleg a bécsi állami képtárban igen előkelő helyet foglalnak el) valahogy kiesett. Apám, akinek háta mögött ült, nagy vitában volt Liszttel s igy nem vették észre kollégájuk hirtelen eltűnését. Csak félóra múlva pillantottak hátra. Természetesen azonnal visszafordították a postakocsit s hosszas keresgélés után meg is találták a nagy német festőművészt, barátomnak: Liszt“ aki még mindig ott ült a térdigérő sárban és kesergett, mint egy elhagyott gyerek. Apám meg is örökítette a jelenetet a Lisztnek nagy mulatságára szolgált valahányszor rápillantott a karrikaturára. Carol Pop Szathmáry Igen érdekes visszalapozgatások ezek, melyek napsugárral vonják Románia patriarchális korának eseményeit. Az idő azonban hamar múlik s Szathmáry Károly, akit Liszthez bizonyára nemcsak művészi, de faji kapcsolatok is kötöttek, ma már, mint Carol Pop-Satmari van elkönyvelve a román müvésztörténe- lemben. Pedig minden jel arra mutat, hogy Szathmáry annakidején magyarnak vallotta és -hitte magát. Megfigyeltük például, hogy képeit magyar orthográfiával, mint „Szathmáry” szignálta. Egyes történelmi képein a megörökített jelenet értelmét magyarázó kis szöveg francia, vagy német nyelven van ősz- szeállitva. Román szöveget seholsem találunk. Már pedig román emberről aligha lehet feltételezni, hogy nyelvét ennyire mellőzze. A család azonban, melybe román vér kevere detl', teljesen elrománosodott. Ma a művész egyik leánya Szathmáry Hortense, vezető tagja a román feminista mozgalomnak. Kakassy Endre Nyárfa- és i hársfadeszkái veszünk nagy mennyiségben SZÉKELY és RÉTI Târgu-Mureş a tokhal májának kivonatából készül, a csukamájolajnak minden hatásával \ \ rendelkezik, vegyszeres aktivitásban. \5 A csukamájolaj minden tulajdonsága a Xeresi bor felséges izével párosítva Panpduine Elixir 1
