Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-11 / 7. szám

ELOK_ '.FÖLDÖN : ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGOM l évre 1200 lej, *éiv /re 600 lej, negyed évre 800 lej, egy bóra 100 lej. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii ^Főtéri 4. Telelőn : 6-08, 6-94 éa 3-64. 12 oldalas szám XIII. évfolyam 7-ik szám 1 évre 66 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fill ár Ismét elhalasztották a magyar jóvátétel tárgyalását Bukaresti és amszterdami hírek szerint Románia a megszállás retorzióját helyezte kilátásba, ha Magyarország nem teljesít (HÁGA, január 9.) A nagy összecsapás <a magyar delegáció és a kisantant delegá­ciók között még mindig nem történt meg. Előző hírek szerint már kedden akarták tár­gyalni a magyar kérdést, később elhalasztották csütörtökre, most már a legújabb jelenté­sek szerint szombatra marad a magyar jóvátétel megvitatása. Az egyes államok állásfog­lalása e kérdésben még ma sem tisztázódott. Tegnap hire járt, hogy Magyarországnak és a kisantant államoknak Olaszország, illetve Franciaország kompromisszumos javaslatot nyújtanak át, ma azután Budapestről jelentik, hogy ilyen természetű javaslat-átnyujtás még nem történt meg. A kisantanttal rokonszenvező sajtó körében emlegetik a szank­ciók kérdését is. Egyes lapok tudni vélik, hogy abban az esetben, ha Magyarország nem fizet, a gazdasági szankciók alkalmazását léptetik életbe. A holland lapok reprodukálják a Dimineaţa azon híradását is, hogy Titulescu közvetett utón katonai megszállással fe­nyegette meg Magyarországot intranzigenciája miatt. A kisantant álláspontja Újból az urnák elé A kolozsvári és kolozsmegyei magyarság nem kerüli el — agylátszik — a kemény választási küz­delmet s amint a jelek matatják, a szavazás másutt eem kerülhető el. Bár a magyar polgári öntudat éb­rentartásának gyakorlati alkalmatosságot nyújt egy választás, azért mégis a békés megegyezés keresése érdekében kellett megtenni minden megtehetőt. A magyarságnak minden körülmények között ragasz­kodnia kell ahoz, hogy a lakosság számaránya sze­rint érvényesüljön. Nem holmi papiros-statisztika kedvéért, hanem azért, mert az életküzdelem túl­terheltsége alaJtt csak igy tudja valamennyire is el­viselhetővé tenni a helyzetét. Ha ennyi, őt megillető helyről választási egyezmény érdekében lemond, akkor olyan jogokat adott fel, amelyeknek tisztelet­ben tartásáért, amelyeknek a követeléséért a ma­gyarság politikai szervezete történelmileg felelős. A lakosság polgári jogaiért küzdelembe menni, lehet terhes téli feladat ilyen rossz gazdasági esztendő­ben, de kötelesség, ha a körülmények erre kénysze­rítenek. Minden közigazgatási választásról azt mondták a kormányok, hogy nem tartják politikai választásnak. S eddig minden kormány, minden párt pártkérdést csinált belőle. A Magyar Párt készség­gel a*on van, hogy a szavazás elkerülhető legyen ott, ahol lehelt, de ahoz a kormánypártnak hasoriló készsége is szükséges. Mire taaiit a nemzet­közi agrárválság ? A nemzetközi szénkonferenciával kapcsolatosan Genfben a nemzetközi agrárválság megbeszélésre is konferenciát hivtak össze. A konferencián javasol­ni fogják az európai szakértők, hogy a tengerentúli gabonatermelők csökkentsék a gabonamüvelésre ázánt területeket és térjenek át az állattenyésztésre. Nem lehet újságot kinyitni anélkül, hogy az ember valamelyes speciális gazdasági, de egyben intema- cionális hatásokban is érezhető válsággal ne talál­kozzék. A brazíliai lapok azt Írják, hogy Brazilia, amely a világ kávétermelésének hetvenhárom száza­lékát látta el, komoly válságba keriilţ. Ugyanez a helyzet Kuba termelvényeivel is. Ugyanaz az Unió autóiparában. Válságban van az európai szénterme­lés és válságban van a petróleumtermelés is. Mindez azt mutatja, hogy a világ csak úgy fog kigyógyulni mindinkább fokozódó nyomorúságából, ha magáévá teszi azt a felfogást, hogy a világ termelését a nyersanyag elosztását, a termelési racionalizálását csak egységes alapon lehet elképzelni. Még messze vagyunk H. G. Wels ama koncepciójától, amely szerint a világ ügyeinek ellátását egy rész­vénytársaságnak kell majd a kezébe vennie és egy részvénytársaság kereskedelmi ügyvitelének megfe­lelő módon kell öt kontinens üzemét lebonyolítani, de már nap nap után válik nyilvánvalóvá, hogy azok az államok sem tudnak boldogulni, amelyek eddig mint export államok szerepeltek, ha nem veszik fi­gyelembe az importra szoruló államok felvevőképes­ségét, azaz ha nem keresik meg a módot, hogy kö­zösen, kölcsönös elhatározással állapítsák meg egy- másközött a termelés feltételeit. A népszövetség, az intemacionális béke, a páneurópai konfederáció nem politikai képletek, hanem a gazdasági életből eredt olyan szükségszerűségek, amelyeknek engedelmes­kedni kell még akkor is, ha a saját önös érdekeit szem élőt tartó politika vétót is kiált ellenük. A nyilatkozatok leadásában a legszorgal- masabbak a kisantant politikusok közül Be­nes és Titulescu. Benes hangoztatja, hogy Magyarország számára fordulópontot jelent a hágai konferencia, mert most alkalma nyi- r lik, hogy az elszigeteltségből kivezető utat megtalálja és gyakorlati együttműködésre léphessen a szomszédos államokkal. A keleti jóvátételek rendezése és a mult általános lik­vidálása során Köpépeurópában uj politikai helyzet fog kialakulni. Ugyancsak Benes nyi­latkozott az Jntransigcantnak jelezvén hogy a magyar ügy bonyolultabb a németnél. Meg tudja érteni Bethlen kényes helyzetét, mert hai mindent elfogad, amit követéinek tőle, úgy Bethlennek le kell mondania, de rend ki­vid kényes lesz a helyzete az esetleges szank­ciók setében is. A Vaderland a román delegáció köréből szerzett tájékoztatás alapján ismerteti a ro­mán álláspontot a keleti jóvátételek kérdésé­ben. A román delegáció meg van győződve tarról, hogy a magyar kérdésben a tartozás— követelés mérlege végeredményben Románia ■ javára billen. A delegáció reméli, hogy sike­rülni fog bebizonyítania, hogy Magyarország jelentős összegekkel tartozik Romániának. Románia is hajlandó belemenni a magyar optánsok kártalanításába, de ezt a kártalaní­tást Magyarországnak kell eszközölnie s azután beszámíthat ja Romániával szemben fennálló tartozásába. A német jóvátétel Ami a Németországra vonatkozó jóváté- tételi kérdést illeti, a Times hágai tudósító­ja jelenti, hogy a francia delegáció átadta a németeknek a szankciókra vonatkozóan ki­dolgozott francia javaslatot. A javaslat hét gépirt oldalra terjed. Francia elgondolás sze­rint amennyiben a nemzetközi jóvátételi pénzintézet igazgatótanácsa német felkérésre nem adna moratóriumot a német fizetések te­kintetében, Németország, mint ebben a kér­désben utolsó fórum elé, a hágai bíróság elé terjesztheti kérését. Ha ennek döntése is ked­vezőtlen lenne és Németország még sem tenne rendszeresen eleget fizetési kötelezettségeinek, a hatalmak fenntartják maguknak a jogot arra, hogy kereskedelmi és pol­gári szankciókat léptessenek életbe Németországgal szemben, de e magatartás még nem fogja maga után vonni a hatalmak katonai szankcióit is. Arra az esetre azonban, ha Németországban esetleg olyan túlzó és szélsőséges kormány kerülne uralomra, amely elvetné a Joung-tervet és a fizetési kötelezettségeknek egyáltalán nem akarna eleget tenni, a hatalmak megállapí­tott rosszhiszeműség fennforgása esetére fenntartják maguknak a jogot arra, hogy újabb katonai megszállással kényszerítsék Németországot vállalt kötelezettségeinek teljesítésére^ A lap nem hiszi, hogy e szankciókat tel­jes, merevségükben a hatalmiak fenn akarnák tartani. Hágai beavatott körökben a javasla­tot inkább csak tárgyalási alapnak tekintik, amely felett vitázni fognak. A német szankciók megtárgyalásánál kü­lönben volt egy múló jelentőségű affér is. A Havas-távirati iroda egy közleménye olyan kijelentéseket adott Tardieu miniszterelnök szájába a német tárgyaló delegáció miniszter­tagjairól, amelyet a német miniszterek ma­gukra nézve sértőnek találtak s amelyet a francia miniszterelnök nem vállalt. Az affér hosszas kimagyarázkodást tett szükségessé, die a végén elsimult. A bolgár és az osztrák jóvátétel A keleti jóvátételekkel foglalkozó bizott­ság mia délelőtt tovább folytatja a bolgár jó­vátételek kérdésének megvitatását. A meg­szövegezett uj tervezet szerint Bulgáriának harminchét éven át kel­lene jóvátételt fizetnie éspedig az első években tiz, utóbb tizenkét és félmillió aranfrankot évenként. A hatalmak ezenkívül azt is követelik, hogy Bulgária mondjon le azon követeléséről, hogy állam­adósságainak egy részét Görögországra _ és Jugoszláviára hárítsa át és ne követeljen kártalanítást Romániától a kisajátított birto­kokért. Ez utóbbi kérdésben a bolgár kor­mány álláspontja az volt, hogy a felajánlott nyolcvanmillió aranyfrank ellenében köve­telte Romániától a háborúban lefoglalt bol­gár javak feloldását. Az ausztriai kérdésben még nincs döntés. Mai számunk 12 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents