Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-08 / 281. szám

XII. MVF. 281. SZÁM.

Pávai Vájná István tragédiája

Buenos** Airesben

(Kolozsvár, december 6.) Sohasem volt aniiyi tfragédia talán a világon, mint ameny- nyit a világháborúi és az azt követő időszak Produkált. Ez a másfél évtized különösképen az ifjúságot tette tönkre, amelynek nagyrésze húsz-harminc évvel megrokkanva jövőtlenül, kenyér nélkül, irtózatos erőfeszítésekkel próbálja fenntartani magát és csak igen kis részének sikerül legalább a vegetativ élet szükségleteit biztosítani. Igen sokan, azonban a kétségbeesés szélén állva már lekapcsolódtak az élet testéről, minden reménységet feladtak és vagy fuldokoltak, vagy elmerültek a szeny- nyes hullámok között. Valószínűtlen regény az életük. De a problémájuk mögött a legtöbb esetben világtörténelmi okok állanak. Ők azok a szerencsétlenek, akik kétségbeesésükben azt mondják, hogy még a halál sem tesz jót velükKórház és lövészárok

Ilyen megrázó sors a Pávai Vájná Istváné, ak^az argentínai Buenos Airesből fordul régi nemzetéhez. Az alig harminc éves székely fiú élete a megpróbáltatások és szenvedések valóságos láncolata. Régi erdélyi családból származik, apja Pávai Vajda Elek annak idején a marosludasi állomás főnöke volt. Később Budapestre, majd Szegedre helyezték át. 1914-ben meghalt. Mint a fizetésből élő legtöbb magyar tisztviselő vagyont nem hagyott hátra. így 16 éves fia magára volt hagyatva. A kitört világháború szinte kapóra jött a magára hagyatott fiinak. Arra gondolt, hogy vagy elesik, vagy legalá bb nem pusztul éhen. Ifi éves korára való tekintettel azonban a jelentkezésnél visszautasították. Erre a királyhoz fordult kérvényével, aminek sikere is volt- Pávai Vájná felvette a mundért és megkezdette a szenvedést. Végigjárta jóformán az összes harctereket. Az olasz fronton a Monte Sant Gabriellen haslövést kapott, Dobrudzsánál meUöáéjt, ~mz erdélyi fronton gránátnyomást és sftfyjos tépett sebeket. így hányódott a kórház és lövészárok között. Élet-halál között, tjibegett sokszor, a harctér nagy szenvedéseiről nem is beszélve. $

A háború befejeztével, mint annyi sok más százezer fin minden nélkül, megrokkanva, félig megőszülve magára maradt, mint egy harctéren feledett üres töl'tényhüvely. Ekkor kezdődött el tulajdonképen a legkilá- tástalanabb harc a kenyérért. Pávai Vájná István is mindent megpróbált. Mindössze hat gimnáziuma volt és arra nem gondolhatott, hogy tanulmányait befejezze. Mikor az orosz fogságból 1919 végén betegen hazakerült, hosszasan feküdt utolsó térdlövésével. Annyi szerencséje mégis volt, hogy egyik szegedi közjegyző ideiglenesen alkalmazta. A fiatal gyereklélek'ben hamar ki virágzott az életkedv és felejtve testi szenvedéseit, már azt hitte, hogy jövőjét megmentheti. A magára hagyatott érzékeny fin erre a kis ideiglenes jövedelemre meg is nősült, de alig Ízlelte meg a boldogságot, állásából a nagy leépítés alkalmával kicseppent. Pár hónapra rá

kis fiuk született és ő ott állott munka és kenyér nélkül.

De nem esett kétségbe. Megpróbálta építkezéseknél téglát hordani, az összes elképzelhető testi munkákat és igy tengődött napról- napra. Végül beállott asztalos inasnak. Ezzel legalább az éhezéstől megmentette a kis famíliát. Az asztalossággal sem volt azonban szerencséje és újból elölről kezdődött a szenvedés. Ekkor egy gyenge pillanatában fegyvert emelt önmaga ellen és

mellbe lőtte magát.

Megmentették az életnek, de megélhetést senki sem tudott adni.

Hogyan lett Istvánból, Esteban?

Ilyen előzmények után határozta el magát, hogy kivándorol- Egy krajcárja sem volt de egyik Buenos Airesben élő jó barátjának elpanaszolta a sorsát, aki bár maga is szegény kétkézi munkás volt, segítségére sietett. Hajójegyet küldött és Pávai Vajna István azzal a reménységgel, hogy kis családját is később magával viheti, kiutazott Argentínába, 1928 szeptember 25-én. A kivándorlók bizalma, tapasztalatlansága és álmai fűtötték.

öt hónapon keresztül azonban semmiféle állást nem kapott.

Maga se tudná megmondani, hogy miből élt. Arra nem is gondolhatott, hogy Szegeden hagyott kiesi családját segélyezze. Már a revolvert sem vehette kézbe, mert most már nem engedte meg a becsület. Ahogy írja, „életre volt kárhoztatva“. És úgy érezte, hogy meghalnia sem szabad addig, amig hasonló sorsban lévő barátjának a hajójegy árát visz- sza nem fizette és hozzátartozóiról nem gondoskodott- A messzi idegenben is végigpróbált miniden szenvedést. Törhetetlen akarattal és dacos székely energiával belevetette magát az élet forgatagába, s a leglehetetlenebb, talán addig sohasem hallott munkákkal is, de becsületesen kikereste a mindennapit. Végre ez év februárjában sikerült négy pé- so napibérrel bejutni a „Compania Tram- vey Electrieus del Sut“ villamos vasúti társaság mii hehr éhe, próbaidős asztalosnak. Megbecsülte magát, éjjet nappallá téve dolgozott, még betegen is és mind a tiz körmével kapaszkodott ebbe a négyr pésoha. A hallatlan energiának és becsületes munkának meg is lett az eredménye, mert júniusban véglegesítették állásában. így lett Pávai Vajna Istvánból Esteban Pávai. Végre a rettentő nyomorúságok után egy kis nyugalomhoz jutott. A hajójegy árát visszafizette barátjának és hogy elhigyjük el is küldötte róla a nyugtát. A saját szájától elhúzott pésok megmentették a becsületet és ez mindenekfolött fontos volt ránézve. Még vannak adósságai, ha csak addig meg nem bal, nem nyugszik, míg ki nem fizeti. Mert nem akarja, hogy egyetlen péso miatt is gyalázatot hozzon önmagára és fajtájára.

Megfosztva feleségtől, gyermektől...

Mikor már azt hitte, hogy végire kikapaszkodott az élet partjaira, utolérte a legnagyobb szenvedés, a szomjas vágy, hogy lássa feleségét és hét esztendős gyermekét, ügy érzi, hogy minden eddigi nyomorúsága nem is fogható ehez a borzalmasan szép lelki tűzhöz, ami nem hagyja nyugton se éjjel, se nappal. Nincs reménye rá, hogy belátható időn belül annyi pénzt kereshessen, amivel hajójegyüket megválthassa és úgy érzi, hogy enélkül hiábavaló volt minden. Kezdve a harctereken hullatott vértől az öngyilkosságig. Hiába járta meg az élet-infernó legrémesebb útjait, — vezető nélkül. A legtermészetesebb emberi jogot érzi ebben a vágyban, a hitvesét és apáét és tehetetlenségében kétségbeesés környékezi, de talán nem kétségbeesett az gondolata, amikor visszaszáll újból Erdélybe, ahol játszott, ahol kisgyermek- ségének legboldogabb óráit élte s a saját fajához való ragaszkodás meleg bizalmával, bár szégyenpirral az arcán kinyújtja a kezét és

valakit keres, aki kölcsön adná neki

ezt a pénzt, hogy feleségét és gyermekét Esteban Pávai szivére ölelhesse. ÖSBzegyalogolta a félvilágot, mindenféle nációkat ismer, de mikor életének legnagyobb eseménye forog kockán, amitől egész boldogsága és sorsa függ, még a messze Argentínából is haza nyújtja testvérért a kezét. Talán tudja, talán nem tudja, hogy idehaza szintén az ő sorsát viselik milliók és a magyarság nagy tragédiájának ő csak egy ©lszórodott csöppje, amelynek tükrében azonban egy egész nép sorsa és szenvedő arca látszik- Mégis ezt az irást el kell küldenünk valaki ismeretlenhez, hátha lesz, akinek lelke megesik rajta és a Szegeden siró szegény asz- szonyt és kis fiát visszaadja Esteban Pávai Vájnának.

—rő.

 régi Ufpest egyik leggazdagabb embere, KtabJiner Henrik felakasztotta magát

(Budapest, december 6.) Újpesten anyagi okok miatt öngyilkosságot követett el és meghalt a régi Újpest egyik leggazdagabb embere, KuUiner Henrik butorgyáros és fakereskedö. öngyilkosságát lakásán követte el. Takarítónője fedezte fel tettét, aki reggel nyolc órakor a lakásba lépve, Kulliner ágyát vetetlenül találta s az egykori milliomos holttestét a csillár számára szolgáló szegen hosszú zsinóron függenl látta. Az orvosi szemle megállapította, hogy Kulliner éjféltájban akasztotta fel magát. Az egykor dúsgazdag ember az utóbbi időben ügynökösködött, de még a lakbérét sem tudta megkeresni s ezért követte el az öngyilkosságot. Kulliner öngyilkossága Budapesten is általános feltűnést és részvétet keltett.

Kilenc polgári és hat szociálista tagja van az uj csehszlovák kormánynak

(Prága, december 6.) A kormányválság a páriámén :i választásokat követő 39-ik napon végre megoldódott. A polgári-szociálista koncentrációs kormány megalakulása most már biztositva van, miután a kormánykoalícióban résztvevő pártok és Udrzal miniszterelnök között végre létrejött a megegyezés az egyes tárcák felosztása ügyében.

Az uj kormánykoalíció 209 képviselőből áll, 113 polgári és 96 szociálistából. A megbukott polgári koalíciónak 156 képviselője volt. A polgári koalició pártjai közül három párt maradit ki az uj koalícióból: a tót néppárt, a német keresztényszociálista párt és a német iparospárt. Az uj kormánynak kétharmad többsége lesz a parlamentben.

Az uj kormánykoalíció pártjai a következők: Cseh-itót agrárpárt (négy miniszteri tárca). Cseh szociáldemokrata párt (négy tárca). Cseh nemzeti szociálista párt (két tárca). Cseh néppárt (két tárca). Cseh iparospárt (egy tárca). Német szociáldemokrata párt (egy tárca). Német agrárpárt (egy tárca).

A kormány 16 tagja között tehát kilenc polgári és hat szociáldemokrata miniszter van. Engli3eh

pénzügyminiszter nem tartozik egyik párthoz sem. Nemzetiségük szerint a miniszterek között 12 cseh, két tót és két német miniszter van. A kormány miniszterelnöke Udrzal cseh agrárpárti.