Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-08 / 281. szám

6

XII. EFF. 281. SZÁM

Néhány hét óta Kolozsváron tartózkodik Rtlb- letzky Géza, a kiváló szobrász. Zárkózott természetű, hallgatag ember. Többszöri kérdezősködesiinkre sem árulta el kolozsvári 'tartózkodásának á célját. Í1 rovat vezetője a napokban váratlanul feltette előtte a kérdést: melyik a legjobb alkotása művész urî

Gondolkozás nélkül a zsebébe nyúl és fényképet vesz elő. x

— Erre vagyok a legbüszkébb! — és mosolygó tekintettel megmutatja bájos leánya arcképét. Gyönyörű gyerek, jelenleg Párisban végzi a tanulmányait.

Ugyanakkor azonban egy másik fényképet véletlenül kiejtett a tárcájából. Udvariasan felemeltük a képet, egy rávetett pillantás azonnal elárülta, hogy Rúbletzky szobrász miért tartózkodik Kolozsváron. Sőt a művész minden tiltakozása ellenére meg is Írjük, hogy Rúbletzky dr. Boros György, unitárius püspök szobrán dolgozik. Az ősz püspököt főpásztori palástban hatvan centiméter magas, ságu szobor formában örökítette meg. A szobor álló helyzetben ábrázolja az unitáriusok egyetlen püspökét s azt is megírhatjuk, hogy pompásan sikerült.

— Néhány hónapig — mondotta Rúbletzky — plaketteket készítettem, most ezután palástos főpapokat fogok mintázni. Az első volt Boros György püspök, utána fog következni Miron Christea ré- gens patriarcha s ha az isten is úgy akarja, rövid időn belül — a pápát is megmintázom . . .

*

Liteczky Endre és L. Krausz Ilonka, művészházaspár Aradon a Braun-féle képkereskedésben együttes kiállítást tartanak. Az érdekes tárlat még a mult vasárnap nyilt meg és az iránt egész Arad társadalmában szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult iheg. Az aradi lapok az elragadtatás hangján számolnak be a két kiváló szatmári művész fejlődéséről és képkiállitásáról.

*

Matis-Teutsch és a vármegyei portás. Október

hó folyamán Matis-Teutsch, a jónevü brassói expresszionista festő, aki hosszú ideig a kubizmussal is kacérkodott, tehát a szélsőséges irányokhoz tartozó piktor, Kolozsváron a vármegyeháza üvegtermében állított ki. Külömben érdekes képeit az jellemzi, hogy a figuráit tudatosan elrajzolja.

Később ugyanott, tehát a vármegyeházán állított ki a Szopos—Tóth és Deák trió. Deák még a kiállítás megnyitása előtt a vármegyei portással arról tárgyalt, hogy mennyiért sepri ki naponként a kiállítási termet. A portás, kis tömzsi ember, meg- sodorintja fekete bajuszát, hirtelen felhúzza égjük vállát, amennyire csak birja és merészen oldalra görbülve azt mondja:

— Az az ur, akinek a képein mind ilyenformáin alakok éktelenkedtek — háromszáz lejt fizetett a seprésért . . .

*

Egy fiatal és máris nagyhírű festőmüvésznő premiérje lesz vasárnap Kolozsváron. Dr. Nagyné, Jakab Piroska most először mutatkozik be Kolozsvár müértő közönségének. Az ismert székely festő- művésznőről most csak annyit árulunk el, hogy nemcsak a budapesti Nemzeti Szalon kiállító művésze, hanem legutóbb Genfben rendezett feltünéstkoPő kiállítást. A vasárnapi megnyitáson báró Huszár Pálné, a művészetekért rajongó és jótékonysági ak- cióiról ismert úrasszony fog előadást tartani.

*

Pataky Sándor, a jónevü aradi piktor legutóbb

egy mezővároskában piaci jelenetet festett. A vásáros földművesek a háta mögött összegyülckeztek és bámulták Pataky munkáját. Az egyik földműves, aki éppen abban a pillanatban érkezett, megkérdezte a többiektől:

— Mi ez itt?

Egy öreg földmives, aki éppen a festő mellett állt, fitymálva legyintett a kezével és csak annyit mondott:

— Ejnye, mit érdekli kendet, hát ez is egy mesterség?! . . .

Bútoraink tartóssógát raravtáfják

legmodernebbül berendezett szárliólrik! Ne sajnálja az utat Marosvásárhelyre és győződjön meg. hogy a legszebb butoró- kat legolcsóbban részletezet issre i3 i

lilékéig ét IIéti itt.

Ilutorgyárában vásárolhat}*.

Világmárkáig zongorák és piaúlnók nagy választékban! — RajiaüVíiíaJ aláz an* kát meghívásra kikMidjük.---------Az Arad-Csanádi Egyesüli Vasutak nyugdíjasai peri indítottak a CFR ellen

Évek óta nem űzeti a nyugdijat az aradi vasúti pénztár

(Bukarest, december 6. Saját tud.) Az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak nyugdíjasai a szanaosvölgyi vasutasok mintájára pert indítottak a CFR ellen szerzett jogaik megvédése érdekében. Ismeretes, hogy az állam annakidején azzal vette át ezt a magánvasutat, hogy személyzetét a CFR tisztviselőivel egyenlő jogvédelemben részesíti és kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a szerzett jogokat respektálni fogja. Ezt a szerződést aztán abba a törvénybe cikkelyezték be, amely a magánvasutak átvételétől intézkedett.

Azóta évek teltek el, a törvény azonban gyakorlati erőre sohasem emelkedett. Ellenkezőleg az történt, hogy az Arad-Csanádi Vasát nyugdíjas tisztviselőit a CFR munkásaival ás altisztjeivel egy kategóriába osztották be, átutalva őkét a Casa Muncii-hoz és nyugdijaikat is ezen az alapon állapították meg.

A legnagyobb sérelem azonban e törvénytelen nyugdijak kifizetése során érte az em- litettjiyugdijas csoportot. A CFR vezetősége

ugyanis egyetértésben a Casa Munciival az esedékes nyugdijakat az aradi állomási pénztárnál utalta ki. így számtalan esetben megtörtént, hogy a vasúti pénztáros arra való hivatkozással, hogy kasszájában nincs pénz, a kifizetéseket egyszerűen beszüntette, illetve megtagadta.

Az Arad-Csanádi nyugdíjasok e sérelmes helyzet megváltoztatása érdekében már többször keresték fel a különböző kormányok közlekedésügyi minisztereit, Ígéreteknél többre azonban sohasem mentek.

Tekintve, hogy a jelenlegi kormány sem mutatott eddig hajlandóságot arra nézve, hogy e nyilvánvaló törvénytelenséget megszüntesse, az érdekelt nyugdíjas csoport a rendelkezésére álló utolsó eszközhöz fordult és pert indított a CFR ellen. Remélhető, hogy a politika felett álló bíróság ez alkalommal is teljesíteni fogja kötelességét és az Arad- Csanádi vasutak nyugdíjasait visszahelyezi az őket megillető törvényes jogaikba,

A gyászoló zsidó család nem jöhetett a temetésre

A várad! főrabbi fivéreit is lelökdősték a gyorsvonatról BánfSy- hunyadon — Hazaidé a krajovai diákkongressztssról

(Kolozsvár, december 6.) A közoktatásügyi miniszter csütörtökön délután a parlamentben ingerülten válaszolt egy zsidó képviselőnek a felszólalására s ingerültségében kimondotta a szót: helyesli a craiovai diákok magatartását. Talán ugyanabban az órában, amikor a közoktatásügyi miniszter beszélt, Bánffyhunyd vasútállomásán ököllel verték le a zsidó utasokat a gyorsvonatról. Az egyik szenvedő utas igy mondja el a vonaton történteket:

— Csütörtökön este temették el Kolozsváron Fuchs Benjamin nagyváradi főrabbinak a testvér- húgát, aki Ullman besztercei főrabbinak volt a menye. Áz alig harminckét éves fiatal asszonyt pár náppal előbb szállították be egy kolozsvári szanatóriumba, ahol súlyos mellhártyagyulladásban halt meg. A délutáni gyorsvonattal a főrabbi gyászoló rokonsága indult Kolozsvárra, a temetésre. Kivülök még sok zsidó utas volt szétszórtan a vonatban. Csúcsa felé közeledtünk, amikor minden fülkéhez benyitott egy diákcsoport, megszámitották, hogy hány utast Ítélnek zsidónak s a fülkében hagytak egy-kéttagu őrséget, hogy egyetlen zsidó se menekülhessen el az elől, ami történni fog.

Képzelhető az izgalom, ami a zsidó utasokat elfogta és általában a vonat utasai között úrrá lett. Csúcsán innen mintegy negyven-ötven főnyi diákcsapat vonult végig a robogó' vonat bocsijain, antiszemita éneket énekelve, aminek refrainja: jós cu jidan! Éneklés közben inzultusban részesítették a szakállas öreg zsidókat, akiknek az arcukba csaptak, szakállaikat megtépték.

— Az egyik utas, akiben eddig nem fedezték fel a zsidó férfit, vitába igyekezett szállani a diákokkal s ódaállott, hogy ne bántsák az öregeket, mert azok nem konkurrensei a román diákoknak, egyikük sem akar ügyvéd, orvos, vagy tanár lenni. Egy ideig beszélhetett a férfi, akit

eleinte csak lehurrogtak, majd ráütöttek, lerepült a kemény kalap a fejéről.

— Közben mindenfelé hallatszott, minden fülkénél: Le a zsidókkal! Ki a zsidókkal! Minden pillanatban attól tartottunk, hogy a robogó vonatból kezdik ledobálni a megrémült, kétségbeesett utasokat.

— Amikor a vonat Bánffybunyadon mogállott, akkorra egy csoportba voltak 'terelve a zsidó utasok, mintegy tizenöten. Ott a diákok sorfalat állottak és az előtt kellett a kiszemelt áldozatoknak leszállaniok. Valósággal

lelögdösték, ütlegekkel leverték a vonatból őket,

közöttük a kolozsvári temetésre siető gyászolókat is. Fuchs főrabbinak két testvére volt a leszállítottak között, akik testvérhnguknak a temetésére akartak jönni. Rimánkodtak, hogy édes testvérüket kell eltemetniük, hagyják tovább utazni. Az egyik fivér esküre emelte fel a kezét és kétségbeesetten mondott esküt, hogy igazat mond: testvére temetésére utazik, ne szállítsák le. Lelökték őket.

A vonatról letaszítottak közül néhányat súlyosabban inzuitáltak. Lob Dávid búnffyhunvadi öreg kereskedőt a földre tepertők, ütötték, rúgták, szaI kállát tépték. Vérző sebeivel orvoshoz ment Hunya- * dón.

— A vonat tovább ment s az állomásról csendőrökért telefonáltak. Mikor megjelent egy csendőrőrmester, már nem volt semmi más, csak az ottrekedt inzultált zsidó utasok panaszai, fájdalmai. A következő vonatra érvényesíttették jegyeiket a tovább utazók. A kolozsvári temetéssel pedig vártak késő estig, amikor a gyászoló rokonság bejuthatott.

A diákok a craiovai kongresszusukról jöttek vissza Kolozsvárra, jelentékeny kerülővel. Temesvá- ■ ron át Nagyváradra utaztak és egy egész harmadosztályú kocsi volt az övék. Váradtól a délutáni gyorssal utaztak Kolozsvár felé. Az a szenvedő uti- társuk, akit a sors összehozott velük e vonaton s aki e részleteket elmondta, hozzátette:

— Elégtételt keresünk. A szegény Lőb Dávidnak kellene a legnagyobb elégtétel. Keressük. Megkíséreljük. Mint ahogy máskor is megkíséreltük. De a vasutat is bepereljük, hogy miért nem szállított el

■ minket az eladott jeggyel a gyorsvonaton Kolozsvárra. Hadd lássuk, hogy sohasem kapunk-e jogorvoslatot ?

Álljon ki Czája János!

Ez a cime annak a nyomtatott kihívásnak, amelyet Chaiem Wildmann birkózóbajnok intézett Bécs- -ből Czája Jánoshoz .és amely szórul-szóra igy hangzik:

Álljon ki Czája János!

Egy éve annak, hogy egy birkózásból kifolyólag incidensem volt Czája Jánossal, amelynek az lett a következménye, hogy a Nemzetközi Birkózó Szövetség egy évre eltiltott mindennemű nemzetközi mérkőzéstől. Most ez az idő lejárt. Tekintettel arra, hogy december 7-én Budapesten keresztül utazom Bukarestbe, megragadom az alkalmat, felszólítom Czája Jánost, hogy velem Budapesten bárhol mérkőzzék meg, hogy bebizonyítsam: nem vagyok gyáva. Meglátjuk majd, hogy ki fog a szőnyegről gyáván elfutni: én-e, avagy Czája? Ezt üzeni Chaiem Wildmann, a „varsói győző, vagy a gyáva zsidó“, ahogy engem Czája elnevezett.

Czája János erre a megfontolatlan kihívásra a következő nyomtatott választ küldte a zsidónak:

Válasz Chaiem Wilclmann nyilt levelére!

A napokban megjelent röpiratra és a napilapokban megjelent nyilt levélre ez a válaszom:

Annak ellenére, hogy egy éve nemzetközi versenyen nem vettem részt, bármikor a legnagyobb örömmel állok ki Chaiem Wildmann ellen, akit tárt karókkal várok, hogy bebizonyítsam neki azt: nem félek tőle!

Azt az állítását, hogy én a birkózószőnyegről elfutok, ha őt látom, azzal cáfolom meg, hogy most alkalmat adok neki arra, hogy — az ő szavaival élve — összetörje a csontjaimat. Majd megláguk, ki fog a szőnyegről elfutni: ő-e, vagy én? A kihívást elfogadom! Czája János magyar világbajnok.