Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-08 / 281. szám
XLI. ÉVF. 281. SZÁM. "~”TTrn- ■■■„I- FELHÍVÁS — az Észak- és Délamerikába, (Ar- gentinia, Uruguay, Brazília) úgymint Canadába utazók részére. Utasaink kísérettel 24 óra alatt érkeznek meg a Simplon vonattal a kikötőbe. Hajóinkon utasaink a legkényelmesebb külön kabinokban lesznek elhelyezve és elsőrangú, változatos ellátásban részesülnek. Tehát aki jól, olcsón és gyorsan óhajt utazni, az forduljon a legnagyobb bizalommal személyesen, avagy levélileg a COSULICH LlNE-hez Bucureşti, Cal.Griviţei 181. Timişoara, Str.I.C. Crătiami 18- Arad, B-dul Regele r'erdinnnd 49. Numerusz kSauzuszt követelt a krajovai diákkongresszus a magyar és az összes kisebbségi főiskolai hallgatókkal szemben A kisebbségekkel szemben szigorúbb érettségit, a városok élére román tanácsot kértek — A kisebbségi kérdés megoldását abban jelölték meg, hogy „miként mi jobbágyaik voltunk, tegyük mi is őket azzá“ (Kolozsvár, december 6.) Gyakran hallottuk szines szavakkal ecsetelni nemzetközi kongresszusok, évmegnyitók- és zárók alkalmával azt a vendégszeretetet, melyet a kisebb ségi ifjúság a romáit diákság kollegiálitása folytán az ország összes egyetemein és főiskoláin élvez. Valóban eddig zavartalan barátságos hangulat uralkodott a román-ma- gyair-német-orosz stb. hallgatók között, akik mint diákok állottak egymás mellett nem ismerve a súrlódásokat, incidenseket, nemzeti- i ségi különbséget. Ezt, a, rektorok által nem j egyszer kiemelt, példaszerű, a „régi magyar ifjúság soviniszta magatartásától eltérő“ türelmességet, az idei országos kongresszus parázsos hangulatában nemcsak felmondták, hanem olyan erőteljesen követelték ai kisebbségi ifjúságnak az intellektuel pályákról való kíméletlen leszorítását, amelyre az elmúlt tiz év alatt nem volt példa. A kongresszus — amelynek a kormány képviseltetése különös jelentőséget nyújt — a legenergikusabban határozatban követelte, hogy a magyar, orosz, bolgár és német egyetemi és főiskolai hallgatókra vonatkozólag vezessék be a numerusz klauzuszt olyan formán, hogy 500 hallgató közül a kisebbségek összezárna mindössze csak 10 lehessen■ Az indok kettős: a kisebbségek az okai annak a hatalmas méretekben terjedő intellektuel munkanélküliségnek, amelynek első ijesztő jele a 700 állástalan tanár; továbbá ezek a kisebbségek azokhoz a nemzetekhez tartoznak, amelyek mint Magyarország, Bulgária és Oroszország ellenségei Romániának. Alaposan megindokolták a numerusz klauzuszt, de azt hisszük, hogy jobban nem is lehetett volna. Stan, a szövetség alelnöke, bukaresti egyetemi hallgató éles kifakadásokkal jelölte meg azokat az eszközöket, melyekkel a célt sikerre vezethetik. — Már az érettségin meg kell kezdeni — mondotta — a kisebbségi ifjúság megrostálását s emiatt meg kell szigorítani a bakkalaurea- tust a kisebbségi tanulók számára, mivel eddig igen enyhe volt■ Stan javaslatára a kongresszus követelte a jelenlévők általános ovációi közepette, hogy vezető pozíciókba többé kisebbségit ki ne nevezzenek, mert ,/imint mi jobbágyaik voltunk, úgy tegyük mi is őket azzá. A kisebbségeket csak eszközöknek tekintsük, kiket igyekezzünk minél jobban kihasználni“ Ugyancsak Stan felháborodva tiltakozott az ellen, hogy ezután ösztöndijat adjanak a kisebbségi főiskolai hallgatóknak. (Eddig sem adtak. Szerk.) Sőt a magánvállalatok beliigyeit sem kimélte az állam elnemzetiet- lenitő intervenciójának a felfogásától. — Román vállalatokba, bankokba ne vegyünk fel többé kisebbségit, de viszont az ő vállalataikat és bankjaikat kényszeritsiik arra, hogy románokat is nagy számmal alkalmazzanak. Mindezekhez a kongresszus lelkesen hozzájárult. A továbbiak lényege körülbelül ez volt: Mikor „ilyen türelmesen“ igyekszik a románság jogait más nemzetiségekre is kiterjeszteni, midőn a barátság és szeretet öleléseivel veszik körül az ifjúság, más nemzetiségű kollegáit, akkor — horribile dictu — a kisebbségek panaszkodni mernek? Honnan veszik ezt a bátorságot? Mire alapozzák vádaskodásaikat, hiszen Wilier maga kijelentet(Déva, december 6.) Groza Péter, az örökké aktiv, energia-dus averescanus vezetőpolitikus és volt miniszter az utóbbi időbeu csaknem teljesen visszavonult a politikai közélettől. Többször kijelentette az újságírók előtt, bogy megundorodott a politikától, amelynek arénáján hosszú időn keresztül primadonna szerepket játszott. Az igaz, bogy a legutóbbi bukaresti néppárti ülésre Hunyadmcgyé- ből egymaga száz embert toborzott össze. De mi ez ahoz a politikai aktivitáshoz, amivel a múltban Averescu tábornokot valósággal elkápráztatta. Most Déván élénk társadalmi és közgazdasági tevékenységet fejt ki. Épít, alkot, fejleszti Dévát és kenyeret ad egy csomó munkásnak és iparosnak. Már teljesen készen áll egy hatalmas, modern bérpalotája, amelyre Déva büszke lehet. Most kezd hozzá pedig uj kastélyának az építéséhez, amely állítása szerint Erdély legszebb kastélya lesz. Minden dolga pompásan sikerül, csak a bukaresti lapok hagynának békét neki. Legutóbb is a Curentul, Universul feltűnő cikkekben azt írták i■ilia, hogy politikai ellenfelei Kolozsvár főterén inzul- tálták. Ez a nyilvánvaló kacsa bosszantja, mert mindenki tudja róla, hogy robusztus erejű, hatalmas szál ember, aki nem ijed meg az árnyékától. Most is erről nyilatkozik: — Nem tudom miért, de még mindég foglalkoznak szerénységemmel a bukaresti lapok. Ha igazat írnának, nem bántana, de a legszemensza- dettebb valótlanságokkal kiabálják tele a világot. te Anghelescunak, hogy sok az iskolájuk, fokozatosan elnéptelenednek, Gyárfás Elemér pedig elismerte, hogy a magyar pénzintézetek egyenlő elbánásban, jó módban, megelégedettségben, panaszra okot nem adó helyzetben élnek és szabadon működnek. Bonckés alá vették a, „német problémát“ is és gyors és alapos megoldására szintén javaslatokat tettek- Gh. Pintea, aki különben a magyar kérdés „specialistájaként“ szere- pelgetett, „érvekkel“, „adatokkal“ s „számokkal“ alátámasztott, néha a múltba is visszakacsintó beszédében kikelt az ellen, hogy a szászok és a svábok nem akarnak jó románok lenni. Annak idején pedig testestül, lelkestül magyarok voltak. Például a temesvári német színház felállítása tervének ieltüntekor épen a német nép vezető egyéniségei voltak azok, akik megkérdezték, hogy miért kellene nekik német színház. Teutsch püspök pedig azt merte állítani, hogy az egyesüléssel a németség elszakadt a kulturális nyugattól és a barbár kelethez csatlakozott. Követelte a kongresszus a városok teljes és haladéktalan elrománizálását, elsősorban azáltal, hogy biztosítsák a városi tanácsok kizárólag román összetételét. Addig is, amig ezt törvényileg megvalósíthatnák, a városok vezetését líizzák interimar bizottságokra. Meg kell említenünk, hogy a nemzeti elfogultságnak ebben a nemsejtett és mértéktelen áradatában jólesől^g hatott látni, hogy a kolozsvári egyetem román hallgatói tartózkodóbban viselkedtek, elnökük Gombos mérsékletben valamennyi fölött állott, hanem a nagyváradi, eserno- vici és temesvári román ifjúság egy lélekként rántott kardot a fenti demokrata eszmék mellett, melyekre Románia jövendőjét akarják felépíteni. Az erdélyi magyar főiskolai hallgatók körében nagy megütközést és elkeseredést váltottak ki ezek a határozatok, annyival is inkább, mert mindig abban a reményben éltek, hogy román kollegáikkal fenntartott intenzív barátságuk, megértésük hosszabb életű lesz, állandósul, sőt ki is fog mélyülni. Jogos meg ütközésüket most Costachescu közoktatásügyi miniszternek az a nyilatkozata tetézi, amely mint a kongresszus visszhangja, helyesli a román egyetemi hallgatóságnak ott támasztott követeléseit, mert „ezek polgári érettségükről tesznek tanúságot.“ Demeter János. És az újabb bukaresti kacsával kapcsolatosan régebbi dolgokról is beszél: — Ezelőtt három évvel azt Írták rólam, hogy meggyilkoltak, tavaly Alvincen méglincseltek, legutóbb pedig Sinaia környékén egy kitalált autószerencsétlenség kapcsán egész családomat kiirtották. — Kolozsváron az utóbbi időben nem is jártam, tehát nem lincselhettek meg, különben is — mondotta mosolyogva — olyan ember vagyok, akit meg lehet gyilkolni, különösen újságírói fantáziával, de meglincselni — soha. Csodálkozom, hogy ezúttal téli hónapokban eresztik fel a bukaresti lapok a kacsát. Azt izenem a bukaresti lapoknak, ha bennem nem is respektálják az embert, legalább ne kompromittálják —a szezont! Gróza tagadhatatlanul szellemes nyilatkozatához csak annyit füzünk, hogy Kolozsváron mégis csak rövidesen találkozunk vele, mert egy nagyszabású mozi megvalósításán dolgozik. Úgy tudjuk, hogy a mozi rövidesen meg is fog nyílni. Iskolai, egyesületi tablók készítését a legjobb eredménnyel és jóizléssel kész ti a FotótI m mütorom Szomory D.: fí párisi regény X ÜSS Üi „Három évvel ezelőtt meggyilkoltak, tavaly meglincseltek, legutóbb pedig az e.iész családomat kiirtották — a bukaresti lapok“ — mondja Groza Péter volt miniszter
