Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-06 / 279. szám
XII. EVF. 279. SZÁM. Ismerteti a régi magyar nyugdíjalap ügyét. Ennek az alapnak likvidálása m eg folyamatban van s az abból Romániának jutó réázé'sedés olyan ellenértéket fog szolgáltatni, amely bőven fedezi a magyar tisztviselőknek kilátásba helyezett nyugdijat. Egyébiránt ki kell jelentenie, hogy essek a volt tisztviselők a mai napig még egy bánit sem kaptak, s igy azok, akik azt állítják, hogy valamilyen nagy és nemes colra czéx’t nem jutott volna elegendő pénz, nem alkalmazhatják azt a beállítást, hogy a kérdéses összegeket a volt magyar tisztviselők ették meg. A liberálisoknak és avereseánusoknak nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy a kormány eljárása fölött ebben az irányban kritikát mondjanak. Radncantt miniszter: Hogyan érti Ön ezt? Gyárfás Elemér dr,: Ha majd Averescu és Tan- ered Constantinescu meg fogják ezt tőlem kérdezni, nekik örömmel logok válaszolni a kérdésre. (Nagy derültség.) Ostoba vádak serege Arról a kampányról beszél, amelyet a tisztviselők nyugdíjügyével kapcsolatban a kormány, különösen Maniu miniszterelnök ellen folytat az ellenzéki sajtó. — Az a vád — mondja — amelyet Maniu miniszterelnök ellen hangoztatnak, hogy tudnillik a magyarságot meg nem illető előnyöket biztosit a magyarok számára, sőt, hogy Budapestnek kedvez, a legképtelenebb és legiehetetlenebb valami. Mi, magyarok jól tudjuk, hogy Maréu miniszterelnököt nem illeti meg ez a vád. Mi láttuk legjobban azt a heves és makacs küzdelmet, amit Maniu Gyula a román érdekek védelmében éveken át a magvar éra alatt folytatott. Maniuról és Vajdáról állíthatják ^azt, bogy loptak és csaltak, hogy nyomorgatták a népet, bármit állíthatna róluk a liberálisok és az ellenzékiek, csak azt nem, hogy magyar bérencek volnának, .nert ezt állítani nemcsak igazságtalanság, hanem egyenesen ostobaság. (Nagy taps.) A kinullázott erdélyi bírák Gyárfás szenátor tovább folytatja a mult ülésszakban meghozott törvények kritikáját. Áttér az igazságszolgáltatásra és az erdélyi bíráknak nagyobb érvényesülési lehetőségét 'kéri. Fölemlíti, hogy a magyar éra alatt a budapesti kúriának hét román bírája volt, mig jelenleg a bukaresti semmitöszéknek nincs ennyi erdélyi tagja. A birói karban a kisebbségi bíráknak is teret kelt biztosítani. Sajnálja az árvaszék intézményének megszüntetését. Sürgeti a telekkönyvi intézmény végleges megoldását és a megfelelő alapok rendelkezésre bocsátását. A világ látja mi folyik az iskolákban Az ország közoktatására vonatkozólag kijelenti, hogy a felső oktatás újjászervezésének szükségességét nem látja indokoltnak, amikor az elemi oktatásban olyan óriási hiányok vannak. A középiskolai oktatás hiányai egyenesen elviselhetetlenek már. Annak a sok változásnak következtében, amelyet, az egymást cserélgető iskolatörvények okoztak, előállott az a helyzet, hogy a külföldi egyetemeken nem fogadják el a román középiskolák bizonyítványait. Több szenátor kérdésére kijelenti: biztos tuJ----1—L -- 1,1 1 - -L _ 1 "in ■ ijij.i ■■»*■« fáklya gyút az éjöen (7) Jrta: Szöesi Samu — Aki ismeri Wesselényit, az jól tudja, hogy ilyen árért nem kell neki a szabadság. — Hona — gondold meg! — Meggondoltam! ■ — És mi a válaszod f — .Amit egy Wessdényiné adhat: én is kálvinista leszek! Cserey Farkasnak erre a kijelentésre torkán akadt a szó. Bámulva állott a helyén és a leányra íiiggeszté szemeit. Csak későre szólalt meg: — Nem ismerek rád! A férjed makacs és vakmerő lelke lett árrá feletted! — A férjem erős és becsületes lelke, mely a hitvány alkut visszaülasit,ja! Cserey nem tett több megjegyzést, csak amikor eltávozott mondogatta magában: „Szegény Ilona, szegény Ilona!“ Később még utána tette: „Ezt akkor is sejtettem!“ Cserey Fnrkas ugyanis nem akart beleegyezni, hogy leánya a heves teroperamentumu és makacs kálvinista Wesselényi neje legyen. Mikor megtudta, hogy Wesselényi feleségül kéri leányát, felkiáltott: — Nem akarom, ezt nem akarom! Wesselényi válasza ez volt: — Cserey Ilona egyedül a^jjiat és megakadályozhat, de más senki! Én mindenki mást iclreálli- tofc az utániból! Cserey Ilona pedig nem akarta megakadályozni a.párját ritkító szép és előkelő huszárkapitány szándékát és kaljes szivéből viszonozta szerelmét. Más »Zoliban, ha mindjárt az apa volt is, nem tartotta domása- van arról, hogy Becsben, Gratzban, Prágában, Berlinben nem fogadják el a román középiskolai bizonyítványokat. A kijelentés nagy megütközést kelt a szenátusban. Rámutat arra, hogy egy törvény keretében a volt ülésszak elismerte a román-görög katolikus iskolák felekezeti jellegét. Ezen az utón tovább kell haladni és el kell ismerni az összes kisebbségi iskolákra a felekezeti jelleget. Végét kell vetni végre a névvegyelemző rendszernek. Az adó és az erdő A pénzügyi kérdésekről szólva, rámutat az adóterhek türhetetlenségére és arra, hogy hiába emelik fel az adókat, ha az adók behajtása még nagyobb nyomorúságot hoz magával. Az állami javák igazgatását kritizálja, különösen a központi erdőhivatal, a Casa Pădurilor intézményét, amely talán egész Romániának legrosszabb intézménye, valóságos dzsungel, ahol rengeteg visszaélés született meg. A földreform kérdésénél felállítja a dilemmát, hogy vagy szükséges volt társadalmi tekintetben a földreform és ekkor szükséges, hogy az elvett földeket valóban kiosszák, vagy pedig nem volt társadalmi szükségesség és akkor a földeket meg kell hagyni a régi tulajdonosoknál, mivel az állami rezervák rendszere nagy hátrányt jelent az ország termelésére. A rpgi tulajdonosoknak végre meg kell kapniok a részükre járó járadékkötvényeket. Három rosszait örökölt Románia A hozandó ipari törvények során a kormánynak ügyelnie kell arra, hogy ne károsítsa meg az erdélyi ipartestületeket, amelyek jelentős múltra tekintenek vissza- örömmel üdvözli a társadalmi biztosítással kapcsolatban beígért törvényt, amire nagy szükség van— A volt magyar rezsimtől három rosz- szat örökölt Románia — mondja — a predeáli lejtőt, a kolozsvári Szamos-hidat és a beteg- segélyző pénztárt. Ezt a három rosszat telje* egészében megőrizte (Általános derültség) A keresztre feszitett magyarság külpolitikai rendeltetése Gyárfás a kisebbségi törvényről szólva felolvassa Dúcának egyik utóbbi temesvári nyilatkozatát, amely szerint a liberális pártnak a legteljesebb törekvése az, hogy a kisebbségekkel harmóniában éljen. Raducanu: A liberálisoknak két arca van. Gradisieanu indulatosan mond valamit- Raducanu: Nem szükséges, hogy Gra- disteanu: az elnök rendreutasitsa, mert tegnapi kiszólásai után beszélhet úgy és akkor, amikor akar, szavai senkit sem érintenek többé. Gyárfás Elemér dr. 'felhívja a kormány figyelmét arra, hogy mennyire szükséges, hogy a kisebbségi kérdést törvényesen rendezze és igy megadja a szükséges harmónia alapját. Örömét fejezi ki Mironescu külügyminiszter egyik utóbbi nyilatkozata felett, amelyben az erdélyi magyarságot úgy állította be, mint összekötőkapcsot Magyarország és Románia között. A magyarságot egy olyan emberhez hasonlítja, akinek karjai ölelésre vannak tárva a románság felé, de ezek n karok még keresztre vannak feszítve■ — Két másik kar is nyúlik Románia felé, az oroszoké az egyik kar Prágáig, a másik Laibachig. Romániának és Magyarországnak a szláv veszedelem ellen össze kell fognia. Hivatalos válasz Gafencu államtitkár szólásra emelkedik. Kijelenti, hogy a jelenlegi kormány úgy bel, mint külpolitikájával mindent elkövet arra, hogy Magyarországgal barátságos kapcsolatot létesítsen. Ezt a törekvését befolyásolta ugyan Bethlen legutóbbi beszéde, ettől eltekintve azonban meg van az őszinte törekvés arra, hogy a barátság legteljesebb mértékben létrejöjjön. Gyárfás Elemér dr. beszéde végén kijelenti, hogy annyira meg van győződve a nemzetek harmóniájának szükségességéről és egyáltalában nem helyeselheti azokat az eszközöket, amelyek az egyes nemzetek között ezt a harmóniát veszélyeztethetik. Az ülés végén Montogna kolozsvári egye-* temi tanár beszél, többek között azt a kije- lentésEteszi, hogy a magyar falusi nép jóindulatú, munkás, amely a románsággal jó barátságban él. Szükséges, hogy az intellektuális elemek is megtalálják ezt a barátságos érintkezési formát, amelyre szükség van. tanácsosnak ebbe az őszinte és forró szívügybe avatkozni. így aztán minden zavaró mozzanat nélkül folyt le Kolozsvárt a fényes nászünenpély... VI. Cserey Farkas távozása után is, Wcssdcnyiné lelke sokáig nem talált nyugalmat. Bántotta az udvari kancellária által tett ajánlat, mely mögött valószínűleg a császár állott. Elhatározta, hogy a választ aa ajánlatra megkapják. Azt is tudta, bogy ilyen, vakmerő válasz tetszeni fog Wesselényinek, aki büszke lesz az ö bátor és hozzá mindhalálig hűség- gell ragaszkodó nejére. Minden akadályon keresztül tört a célja felé. Akárhogy akarták is, nem lehetett rávenni, hogy elhatározását megváltoztassa. Áttért a református vallásra. Az áttérésnek hire terjedt mindenfelé. Bethlen Elek gr. ebben az időben a Guberninmoiv járt a nyelvmivelő társaság ügyében. Itt. találkozott Cse- rcv Farkassal, akinek beszélgetése közben megjegyezte : — Örvendek, hogy a báróné otthagyó a pápistákat. — Kegyelmed nagy kálvinista! Én azonban nem örvendek, — mondta leverten Cserey. — Az áttérést Becsben is tudják és a dolog nem marad raegtorhUlnnu! Csereynek igaza volt, mert nemsokára n katonai főparancsnokság utján a Guberniumhoz rendelet érkezett, hogy az egyedüli üdvözítő hittől clté- vclyedett Wesselényinét hatheti vallásos gyakorlatra és bűnbánó vezéklésre a nagyszebeni Orsolya- szüzek zárdájába kell internálni. Ha c rendeletnek önként nem vetné eJá magát, karhatalom alkalmaz* tassék. Wesselényinét e rendelc-t azért érintette kínosan, mert ekkor már hire járt, hogy férje nemsokára visszanyeri szabadságát. Most arra gondolt, hogy urának fogságát épen őmiatta — engedetlensége esetén — meghosszabithatják. Engedelmeskedett tehát a rendeletnek. Most már mindaketten foglyok voltak a bécsi hatalom jóvoltából. De úgy a kufsteini börtön, mint a szebeni zárda foglyáról gyakori jelentést kellett tenni az udvari kancelláriának. A legutóbbi jelentések igen kedvezően hatottak Becsben. Wesselényiről azt jelentették, hogy csendesen viseli magát. Iloratiust olvassa és annyira belemerült, a latin Íróba, hogy a porkolábhoz is latinul szól; néha napokig nem lehet szavát haliam. Csak bámul egy pentra és Horatiust mormolja, mintha eszelős volna. Börtöne erősen megviselte. Már nem tartozik a veszedelmes emberek közé. Feleségéről az a jelentés .érkezett, hogy a nap minden óráját bűnbánó vezektésben tölti. Tettét megbánta és bizonyára visszatér régi hitéhez. Nemsokára ezután a sokáig sínylődött Wesselényi visszakapta szabadságát, de kis hibájáért a nagy szenvedéseket kiállott ember nem Becsbe ment, hogy köszönetét kifejezze, — ahogy elvárták volna — hanem olyan gyorsan, ahogy csak tehette, hazasietett Erdélybe. Nem akart senkivel találkozni mindaddig, mig az ut fáradalmaival sulyosbbitott szenvedéseit otthonában ki nem pihente. De milyen megdöbhentőcn kínos meglepetés várt reá Zsibón, ahol csak Sas Mihály és a cselédség várta; de hitvesét nem ölelhette a szivére. Előbb azt hitte, hogy felesége-talán Kolozsvárt tartózkodik, de Sas Mihály könnyes szemekkel mondta: — Kapitány urnák alásau jelentem, belek óta még nagyobb árvaságra jutottunk, mint azelőtt voltunk... (Folytatjuk.)
