Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-04 / 277. szám
A flamand kérdés: kő, melynek lazulása az európai hatalmi épületet sokféle veszedelemmel fenyegeti (Kolozsvár, december 2.) A napokban előkelő holland személyiség járt Kolozsvárt. A beszélgetés során, melynek különben bőven volt egyéb tárgya, szóba került ,a flammand kérdés is, mely egyre sűrűbben foglalkoztatja az európai nyilvánosságot- Azok, kik mint távoli szemlélők vettek részt, a beszélgetésben, azt a benyomásukat tolmácsolták, hogy a flammand törekvéseknek mozgató ereje a németalföldi közösség gondolata, a Groot Nederland, ez az ismerősen csengő jelszó. Hollandus informátorunk mosolygott tájékozatlanságunkon : — A nyugaton nem megy minden arra az egyszerű kaptafára, mint errefelé, — mondotta. — Ott a kérdések sokkal komplikáltabban jelentkeznek. Bizonyos, hogy vannak. flammand szeparatisták, akik ilyesfélét hirdetnek. Ezek azonban alapjában véve a flamm-mozgalom legnagyobb ellenségei, mert a legkönnyebb fegyvereket szállítják a belga centrálizmusnak. Hollandiában viszont igazán nincs senki sem várt, de még magányos apostol sem, ki közösséget óhajtana a flam- mandokkal■ Ez a szaporulat államunknak egész vallási, gazdasági és szociális egyensúlyi helyzetét máról-holnapra megbontaná és beláthatatlan bonyodalmak elé állítaná országunkat. Mi pedig szeretjük .a, nyugalmat, mely nélkül eredményesen dolgozni nem lehet. A flammand kérdés ma sokkal több, mint puszta nyelvi kérdés. A háború előtt még megtörténhetett, hogy a felső francia — vallon — réteg szabotálta a két nyelv egyenjo- gositását célzó törvényes intézkedéseket. Keserű büntetés járt ki ezért: ez a politika hajtotta a flammand aktivistákat a megszállás alatt a németek karjaiba. A megtorlás pedig, ami erre következett véglegesen elmér gesi- tette a helyzetet. A kérdés most már csak az: miért nem születik meg a kínálkozó megoldás az ország megosztása flammand és vallon részekre, vagyis a konföderativ Belgium, ajni csak folytatása volna annak a folyamatnak, mely 1793-ban megszakadt? Az elv ellen nem volna senkinek se kifogása, vallon oldalon sem. Hanem a következmények. Azoktól csodálatosképen egyformán félnek az összes pártok, melyek különben nyílt harcban állanak egymással épen a flammand kérdés felett, de csak részletkérdésekig meg a civódásuk. Amilyen most a genti egyetem flammositása. A konföderativ megoldás a katbolikus politika befolyását, mely ma az egész országban nagy — hiszen ma is együtt kormányoz a liberálisokkal — külön kormányzott Flandriában kétségtelenül megerősítené — ezzel szemben azonban a másik részben Valloniában teljesen megszüntetné. Itt túlsúlyba kerülnének a szélsőséges munkáspártok, melyek viszont flandriai párthiveiket féltik konföderáció esetében a katholikus túlsúlytól. A liberálisok pedig azért vannak ez ellen, mert megszűnne mai kiváltságos politikai pozíciójuk: ők szol gáltatják ugyanis Belgiumban a hatalmi mér leg nyelvét. Ha nemzetközi kapcsolatoknak szerepük van ebben a kérdésben, úgy azokat a másik oldalon kell keresni- A flammand kérdés ti B IT\£> JLLATS/EUG afapí/oi 4?98 i k iff« ti egyetlen értelmes megoldása kétségtelenül az igazgatási kettéválás, a konföderáció, mely nemcsak a nyelvi kérdést szüntetné meg, hanem a két néptörzs között egyáltalán rendkívül csökkentené a súrlódási felületet: világnézeti, vallási, szociális és egyéb kérdésekben. Bizonyos körök azonban, melyeknek a politikában és a sajtóban igen nagy a befolyásuk, tartanak attól, hogy , a föderativ megoldás meglazítaná a Franciaországhoz való kapcsolatot s a francia-belga katonai egyezmény felmondásához vezetne. Ennek pedig természetes következménye volna, hogy a száz év előtt megszakadt tradíció folytatódnék: Anglia elfoglalná régi helyét, mint Belgium és Hollandia védelmezője nemeseik Németországgal, hanem a franciákkal szemben is. Azt pedig ki sem lehet számítani, hogy az ilyen fordulat mennyi gazdasági és egyéb érdeket érintene itt is, ott is. Ami feszültség van Hollandia és Belgium között, annak egészen más az oka. Mi hálátlansággal vádoljuk a belgákat, kik a háború alatt a legmelegebb vendégszeretetünket élvezték s a legelső dolguk volt a Schelde forXII. ÉVF. 277. SZÁM. E Alkalmi foto-cikkek. S Egy 6.‘/# cm. Mentor Klapp Spiegél Reflex kamara. gj Zeiss-Tessar F: 4.5, 3 dupla kazel- ES2 tával és egy filmpak kazettával. Ül Egy normál kino-film felvevő Ü gép, 5 drb . egyenkin! 25 méter fil- ~ met befogadó kazettával, kettő objected tivvel, egy Zeiss-Tessar F : 3,5 51 mm., is: és egy Ernemann Ernőn F : 3.5, 80 mm as Hozzá álvány és táska. E Egy Ernemann 10 15-ös Spiegel Reflex kamara. Zeiss Tessar F : 4.5, 18 mm.-es objectivvel 6 dupla kazetta, 1 filmpak kazetta ® ® 1 FOTOFILM E Cluj, Sir. Reg. Maria 6-8. e —mm— galom szabályozásánál kikötőink létalapja ellen törni. Ez azonban ismét egészen más kérdés, annyira bonyolult, hogy errefelé nem is igen van hasonmása. Nem, nem — fejezte be tanulságos előadását informátorunk — az északi államokat felette érzékeny gazdasági és politikai gépezetek irányítják s nem az a csalóka fény, mely a jelszavakból szokott kisugározni. (—k. —n.) Bombamerényletet követtek el egy litván lap szerkesztősége ellesi (Berlin, december 2.) Kownóban a főutcán levő legnagyobb litván mezőgazdasági lap szerkesztősége ellen bombamerényletet követtek el. Az utcai fronton Ismeretlen tettesek bombát helyeztek az épület elé s azt gyűjtózsinúrral felrobbantották. ' Az épület tkbb fala összeomlott s a helyiségek belső berendezéseiben nagy kárt okoztak. Az exploziónak olyan óriási ereje volt, hogy a szomszédos és szemben levő épületek ablakai mind bezuződtak. Az épületben van a Vasfarkas sportegyesület is. Ennek helyiségeiben is nagy pusztítást végzet! a robbanás. A rendőrség azonnal megindította a nyomozást, de a tetteseknek semmi nyoma. Az a feltevés alakult ki, hogy a merénylők a jobboldali radikális körökben keresendők, akik azon politikusok elier. szánták a bombát, akik a politikával egyébként nem foglalkozó mezőgazdasági lap szerkesztőségében idenkint összejöttek. Meg’ywenkét szamo&vttlgRri vasutast ttyagdijaztak, «8© sem nyugdijat, m fizetést nem kapnak Kétféle nyugdijtőrwmy — Scilla és Charünlis kősóit egzisztenciák m ; rzsolódnt&k szél — Sta» Tidrighin vezér- igazg'atót személyében perelték S»e ajanTjí ar inompar/otnek 'ÁhoncdéSóf hejiuíf PUDERET G d&fofQÍQ) KULNIVIZ E T í (Kolozsvár, deeember 2.) Az uj nyugdíjtörvény alapján a Szaínosvölgyi vasútnál is negyvenkét tisztviselőt nyugdíjba kergettek. Azért írjuk, hogy kergették őket, mivel a Szamosvölgyi nyugdíjtörvénye alapján még tovább szolgálhattak volna. Bukarestben azonban ugv látszik, nem törődnek a Szamosvölgyi vasnt nyugdijszabályzatával, amely még mai napig is érvényben van. Ugyanis a helyiérdekű vasút átvételekor, illetve államosításakor megállapodás történt az állam és a Szamosvölgyi részvénytársaság vezetősége között, amelynek alapján a nyugdijat ugyan az állam állapítja meg, de azt a Szamosvölgyi részvénytársaság a saját nyugdijából köteles fizetni. Most az Uj nyugdíjtörvény alapján a Számos- völgyinél szolgálatot teljesítő hivatalnokok közül negyvenkét olyan vasúti tisztviselőt nyugdíjaztak, akik a Szamosvölgyi nyugdijszabályzat értelmében még kötelesek lettek volna szolgálatot teljesíteni. A nyugdíjazás ennek dacára megtörtént, viszont a nyugdijak kifizetéséről a Szamosvölgyi vasúti nyugdíjintézete hallani sem akar és Így előállott az a furcsa helyzet, hogy a nyugdíjazott tisztviselőket nyugdíjazták ugyan, de nyugdijat mai napig egy bánit sem kaptak. A Szamosvölgyi nyugdíjtörvénye hatvan évi korhatárt és 36 évi szolgálatot ir elő. viszont az uj nyugdíjtörvény alapján a korhatár 57 év és a szolgálati tv csak 30 év. A mos* nyugdíjazott számos- vciavi tisztviselők nagyrésze még ti/.-:izénkéi évi szolgálatot kellett volna teljesítsenek és csak azután taiIhattak volna igényt nyugdíjra. Az érdékeir vasutasok erőszakos .nyugdíjaztatásuk után megkereséssel fordullak a nyugdijbizottsághoz és a CTíi vezérigazgatóságához és rámutattak a két nyugdíj- törvény között fennálló szakadékokra, amelyeknek a mélységeiben elpusztulnak, ha a két nyugdijtor- v-nv eltérő intézkedéseit nem hozzák harmóniába. Felterjesztésükre azonban sem a CFR vezérigazgatósága, sem az orzságos nyugdijbizottság vála-zt sem adott. Ezek után Stan Vidrighin, CFR vezérigazgatót személyében a kolozsvári ítélőtábla mellett működő közigazgatási bíróságnál beperelték és anyagilag is felelősségre vonták. Mindenesetre csodálkozó.,-k azon, hogy a CFR vezérigazgatósága nem törődik az államosított szamosvölgyi vasúti régi s érdemes tisztviselőivel, akik a nyugdíjazás folytán máról-holnapra sem fizetést, sem nyugdijat nem kaptak s a legnagyobb nyomornak néznek elébe. A Szamosvölgyi nyugdi.jbizottsá- gának jogilag igaza van, mer" a Szamosvölgyi átvételénél a CFR-rel a nyugdíjazásokra vonatkozólag megállapodás történt, amit a CFR vezérigazgatóságának minden körülmények között respektálnia kellett volna. Nem kétséges, hogy az érdekelt tisztviselők a közigazgatási bíróságnál meg fogják nyerni a Stan Vidrighin ellen indított perüket, de addig nagyon sok időre van szükség és az egzisztenciáját vesztett, szerencsétlen nyugdíjasok minden támasz és anyagi segítség nélkül maradnak. E helyen felhívjuk a CFR vezérigazgatóságának figyelme a negyvenkét nyugdíjas sérelmére és arra kérőik. hr:ry ad die is. aniig a nyugdijuk megállapítást nyer.' ve-evék vissza a szolgálatba, bogy legalább iizc-résüket kaphassák meg. A vasúti tisztviselőkul! Romániában tizszázalék nyugdijjárulékot vonnak !<>. Ezzel szemben annakidején a MÁY-nál‘csak két és fái százalékos volt a ny.ugdijjárulék és mégis a MÁV-nál hasonló sérelmek soha elő nem fordultak-
