Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-29 / 296. szám
22 1S28. KARÁCSONY csíny, hogy ujjam hegyéről könnyen elírhatnám ... Tréfa volt az egész. Eszembe se jusson, hogy odakint gyűlölet, sárga emberek kuporognak, kiknek szeméből örökre kí- mártotta a boldogságot az élet és még a hegyek is csak óriás fejek, amelyek saját gondjuk miatt haldokolnak. Aznap éjszaka még melegebben szorította magához gyermekét és szép meséket mondva, drágán elaludtak. Én pedig elszöktem mellőlük, kiloptam ruháim s kenyérért indultam. Mire dél lett volna, szivemhez szorítva, ujjongó lélekkel hoztam a kenyeret... S a kenyér elkésett. A mi szép kis fiunk erejevesztetten ott feküdt az ágyban. Izgatott lélekzetvétellel piheg, kis teste tűzben ég. A semmibe merevített tekintettel szenved. Az orvos lemondóan ejti el ernyedt kezét. — Egy percig se késlekedj, azonnal vidd Kolozsvárra! Halkan siró asszonyomra nézek s már- már kiejtem a súlyos, kínzó kérdést: — Mivel? Miből? Csahogy meg ne sejtse, mosolyogni kezdek, s vigasztalom magam: — csak kapok egy rossz lovat, s egy könyörületes embert. Ha pedig nem kapok.. i ölemben viszem el. Negyven kilométer nem is nagy távolság... Isten megsegített. Nagy juhászbundába szépen becsavartam a kicsi családot és egy inaszakadt lóval neki is indultunk a szikrázó hónak. Néha ketten huztuk a rozoga szekeret. Gőzölgőit a ló is, gőzölögtem én is ... Ketten is köhögtünk. Dehogy is értem rá észrevenni, hogy drága asszonyom szép szemepilláján megfagyott a könnycsepp. Estére bőgtek már a gyárak Kolozsvárt, mikor megérkeztünk. Meleg könyörü- let-szállás jutott még nekünk is. — Súlyos eset, vallotta be a hires tanár, de ápolják gondosan. Ápoltuk is gondosan. Ezerszer hajtottuk aggódó fülünket elhalkult szájához. Kémleltük a szivét, mintha kicsi mennyországunk kulcslukán hallgatóznánk. Elcsukló sírással lestük, hova moz- ' dúl az Úristen keze. Szépen megbeszéltük, hogy drága holttestét, — ha meg nem engednék, úgy is hazalopjuk és a mi kertünkben a nagy diófa alatt fogjuk eltemetni. Beültetjük szép virággal, ékes fehér violával, megöntözzük minden este, megjelöljük szenlkereszttel... A nagy fájdalomban észre sem vettük, hogy nyílik az ajtó és egy fehérszakállu szép öreg ember előbb megcsókolja a mi homlokunkat, s azután odamegy betegünk ágyához. — Jaj, segítsen rajta édes jó tanár ur! — sir a feleségem. — Biztosan a másik orvos küldte ezt az öreg tanárt, —- gondoltam higgadtan. Űgy- látszik konzíliumot tartanak felette... És nekem férfinak ke l lennem. Visszafojtva minden ellágyulást, keményen odalépek az öreg emberhez. — Van reménység tanár ur? Csak amikor csodálkozva reám nézett, vettem észre, hogy az ő két meleg szemét is ellepte a könny, de a kérdésre elmosolyodik. — Meg fog gyógyulni. Bizonyosan meg fog. Másnap újra eljött, s ujjongva fogadtuk: — Ma beszélt a gyermek, megismerte anyját és a láza is szállott. Harmadnap ő mondta: — Most már a veszélyen túl van, feküdjetek le mind a ketten, majd én virrasztók felette. — Nem. Dehogy, — tiltakoztunk. Mi szegény emberek vagyunk. Meg se tudnék hálálni... Ilyen nagy áldozatot nem fogadhatunk el. Jóságosán azt felelte: — Nekem a gyermekek közt a helyem. Volt valami különös a nézésében. Odaült a beteg fejéhez Egyideig néztem, de elnyomott az álom. Lekoppanó szemeim zavaros tükrében még csak annyit láttam, hogy puha fehér szakállának árnyékában csendesen nyugszik a gyermek... Mikor reggel felébredtem, örömtől ragyogó feleségem levelet nyújtott át: „Édes Fiam! A virrasztásban kicsi feleséged felváltott, mert nekem el kell utaznom. Még sok gyermek vár rám ... Csókol édesapád, a ravasz székely tanár: Benedek Elek. Bárd Oszkár verseiből miODEn ÉLET CSGDfWüSSfln minden élet csoda-jussán, nyugodt, tiszta hevüléssel száll a dal és követel és bontja színes szirmait s milyen jó, hogy aki tegnap léiét céltalannak látta, szívdobogva csupa-riímus, dalos verset ír ma Itt, milyen jó, hogy ágasboqas, komor, Fájó fátumunkba — szent törvény rendelte így el, balzsamul alkalmasint — manók, viliik pajkos arca itt-ott mégis bekacsint. Iíjúság, te vagy a minden, menthetetlen menedékünk, , kínbantermett dús derű és könnybelábadt győzelem, ííjúság, be jó, hogy érzem tiszta, áldott áradásod, ahogy minden poklon át is kitartasz még s jössz velem Ifjúság, az Isíenarcra formált ember végső kincse, mágikus utolsó fegyver, mely csodára képesít: egy cseppje egy méregtengert mosolyosra édesít! minden élet csoda-jussán, áhítatom csíílagívén felszegzem a sötét égbolt négy sarkára hitemet, s ha van, ki e Wíífenbergát megtámadni merészeli, mindnyájunkat minden láva mindörökre betemet, mert az Ifjúság parancsol, mert az élet kötelesség, mert a vágy a végtelené s vágyad az, hogy odajuss s merthogy minden, minden élet: múlhatatlan csoda-juss!! DECEmBER flz ezerszinü őszt a hegyeinkről lekoptatja a novemberi szél s már íjedtebben szakad fel a sóhaj és mogorvábban él az, aki él. Decemberre már senkisem kiváncsi, a mindenben az örök Semmi rág s mosolyt nem kap a Semmi bús csodája: a vérszegény és fáradt hóvirág. fiz ősz végső, harmatos dalocskáit elnémítja, bekormozza a köd: jaj, titkos, szent, százhuru összefüggés, mely természetet s embert összeköt! .. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmummmmmmmm Műkedvelő fényképészek a FOTOFILM műtermében dolgoztassák ki felvételeiket, ahol a legolcsóbban gondos és kifogástalan munkát kapnak, Összejövetelek, bálok és esküvök fotografálására bármikor, bárhova kiszáll a FOTO" FILM műterem fényképésze. Iskolai, egyesületi tablók készítését a legjobb eredménnyel és jóizléssel készíti a FOTOFILM műterem. Ipari, kereskedelmi vállalatok enteriőr és csoporífelvételeikeí készíttessék a FOTÖFILM-nél. Igazolvány, útlevél: vasúti bérlet és index képeket sürgősen és elsőrendű kivitelben készít a FOTOFILM műterem. Fényképnagyitásokat, akvarallekef elsőrendű kivitelben készít ü! literein HTTTTTTTTTîXÎXITriTEIXIjLlTIXZEIXî%ITE^^ f GROSSMANN JENO MŰSZAKI ÜZLET, ORADEA Rothmund Hamburg—Magyar Bajos Budapest Gépszijgyárak képviselete és bizományi raktára.
