Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-22 / 293. szám

XII, XV W. 293. 8ZÄM, ßBBBSÜSBBtt 5 Ha karácsonyi bevásárlásaiért Buka­restbe jön, el ne felejtse meglátogatni SOLAVICI áruházát, Strada Lipscani No. 37. ahol harisnya, kötöttáru, keztyü, zseb_ kendő, törülköző, továbbá férfi és női di­vatáru stb. nagy választékát találja. — A nagy titok Lenin holtteste körül Vladimir Orlow volt orosz államtanácsosnak és vizsgálóbírónak feltúnéstkeltő leleplezései — Mérget a politikai ellenfeleknek! Vladimir Orlow, a régi cári uralom ál­lamtanácsosa és az államra veszélyes bűn­ügyek vizsgálóbírója egy olyan életet tud magamögött, amelyet jogosan lehet nevezni kalandosnak. A forradalom kitörése idején a bolsevikiek jutalmat tűztek a fejére, de Or- lownak sikerült Lengyelországba elmenekül­ni. Álruhában és hamis útlevéllel Orlow azonban visszajött és mint a szovjet biroda­lom vezető igazságügyi hivatalnoka, titokban anyagot gyűjtött a bolsevikiek ellen, amelyet az európai államoknak rendelkezésére bocsá­tott s amelynek egyes részletei szenzációsak- Orlownak életcélja volt, hogy megmutassa a világnak a szovjet spionázs veszélyeit, föl­tárja azt a démoni propaganda hálózatot, amelyet a bolsevikiek az egész világ felé ki­terjesztettek. A szovjet emberei kijelentik, hogy ez a bolsevista propaganda, amelyről Orlow beszól csak „a fehéroroszok meséje“. Orlow most egy könyvben, amelynek a címe „Gyilkosok, hamisítók, provokátorok, élet­küzdelmek a földalatti Oroszországban“ és amelyet a berlini Brückenverlag adott ki — megírja emlékiratait, amely' megsemmisítő dokumentumot ad a szovjet ellen, de főképen bepillantást nyújt a szovjet kémkedés tit­kaiba. E könyvnek nehány jellemző részletét itt adjuk. Egy kiváncsi orvostanhallgató Még élénk emlékezetben állanak a kirek, amelyek annakidején Lenin holttestének be- balzsamozásával illetve a bebalzsamozás si­kertelenségével kapcsolatosan bejárták az európai sajtót. Orlow most a következőket meséli el: Egy hallgató, S. hires charkovi ana­tómiai professzor előadásán kérdést tesz, hogy mi a professzornak a véleménye az Isvestiának arról a hiréről, amely szerint Le­ninnek Abrikosov professzor által bebalzsa­mozott hullája teljesen szétesett. — Azt hi­szem, — válaszolta a professzor, — hogy rosz- szul és ügyetlenül balzsamozták be. Egy órával később S. professzort az ukrán köztársaság egészségügyi nép­biztosságához citálták. Mit sem sejtve, engedelmeskedett. A népbiz­tos kérdi tőle, hogy mire támasztja a diák­nak adott véleményét. Semmiféle adatokra — szólott a megijedt professzor. Két napra rá Moszkvába rendelték. A G. P. U. vizsgálati fogságába vetik. Újabb kihallgatás. Profesz- szor S. megérti, hogy válasza mit jelenthet kollegája számára. Ezúttal azt mondja: Abri­kosov professzor az egyetlen szakember Oroszországban, e területen és bizonyára a balzsamozás minden módszerét fölhasználta. S. professzort azonban Moszkvában fogva tartják, másnap elviszik Lenin mauzóleu­mába. Borzalommal lépi át a termet. Ö, aki egy fél életet töltött el preparációs termekben és megszokta a hullaszagot, borzadva riad visz- sza, amikor az üvegfal mögött Lenin széteső holttestét pillantja meg. Teljes nyugalmat kérek — mondja a professzor —■ kérem hagy­janak engem egyedül. Mindenki elmegy, künn a posztok őrtállanak. Hat napon kersztül vizsgálja a holt­testet, ez alatt az idő alatt jóformán nem is eszik, csupán magával hozott palackból hörpintget néha egy kis pálinkát. De most oly rosszul lesz, hogy nem bir tovább dolgozni és Drzser- zinszkihez siet. „Szükségem van, hogy megcsi­náljam azt, amit akarok, X. kollegámra Char- kovból“. — Nem, ő ellensége a mi kormá­nyunknak. Épen most bocsátottuk el megbíz­hatatlansága miatt. — Nekem azonban szük­ségem van reá, nélküle nem tudok semmit sem tenni. — Különben is ő okkultista. Ilyes­mit egyáltalán nem tűrhetünk, —tart ki ma­kacsul Dzserzinszki előbbi állitása mellett- — Nem tesz semmit. — Neki jönnie kell. — Dzserzinszki végre enged, de S. professzor még mindig nincs készen. — Szükségem van az anatómiai muzeum őrére is. Nekem régi munkatársam. — Kendben van, rendben van! Minden úgy lesz, ahogy akarod! Csak telje­sítsd a feladatodat emberi Különben... Meg­érkezik a két munkatárs. Most egy közönséges, ismeretlen, állí­tólag egy alig pár perccel azelőtt meg­halt vörös katonának a holttestét ve­szik elő, kitöltik azokat a testrészeket Lenin hulláján, amelyek oszlásnak indultak és olyan kitűnő karban tartott múmiát varázsolnak elő, mint a pinty. A holttest kitünően mutat, mindenki el van ragadtatva, S. professzor megkapja a vörös lobogó érdemrendet és egy örökös vé­dőlevelet, jelentős anyagi eszközöket tód»* mányoe munkássága számárak K rasszint megmérgeztéM Más. Azokra a borzalmas bűntényekre, amelyekt a szovjet politikai okokból elköve­tett, Orlow sok-sok lapot irt tele. Itt van pél­dául két eset Krasszin meggyilkolása és Ja- roslavszky bécsi szovjet diplomatának a meg­gyilkolása. Róluk Orlow a következőket Írja: „Ha valamelyik okból egy kereskedelmi meg­bízottnak, vagy szovjet követnek tevékenysé­gét nem tudják ellenőrizni, saját hivatalaik­nál betöréseket rendeznek. így például a G. P. TJ. ügynökei 1926. márciusában Krasszin- nál Párisban, mialatt ő távol volt, elraboLtáK Wolin titkár asztalát, hogy birtokába jussa­nak Krasszin kompromittáló dokumentumok­nak. Rövid idő múlva hire járt, hogy Krasz- szint egy gyorsan, ölő méreg pusztította «1. Egyetlen moszkvai hivatalnok sem tudta ta­gadni, hogy Krasszin egészségügyi állapota feltűnő módon rosszabbodott. Ennek kapcsán visszaemlékeztek Stalin titokzatos szavaira, amikor kijelentette, hogy ő nem irtózik attól az úttól, ha szükség van rá, hogy: ma én, holnap te. Méreg a sörben 1925. nyarán elmenekül a bécsi követség­ről Jaroslavszki volt cári tiszt, vörös diplo­mata, hamis útlevéllel Berlinbe megy, at ottani francia követnek felajánl egy csomó diplomáciai anyagot­A követ Jaroslavszkit Maincba irányítja, a megszálló hadsereg vezérkarához. Jaros­lavszki fél, hogy a bolsevikiek követni fogják és kéri, hogy egy kaszárnyában rejtőzködhes­sek el. A franciák eleget tesznek a kívánságá­nak és három hétig ott tartják. Az anyag el­lenér tékeképen Jaroslavszki beutazási enge­délyt kér Franciaországba, ha másképen nem megy, felvételét kéri az idegen légióba, ne­hogy a bolsevikiek a nyomára jöjjenek. Ja­roslavszki a kaszárnyával szemben fölkeres egy mulatóhelyet. Ott találkozik Max nevű elvtársával, akit még Moszkvából ismer. Max azt mondja, hogy ő is elmenekült. Jaros­lavszki a vendéglő félreeső helyére megy, ez­alatt Max mérget önt a sörébe. Jaroslavszki megissza a sört, óriási gyomorfájdalmat éré®, „megmérgeztek“ kiáltással a kaszárnyába ro­han át, ahol haldokolva összerogy. — Max elvtárs — irja Orlow — visszatéri Moszkvába. Ott azóta érdemrend díszíti hősi mellét. Karácsonyra könyvet Lepage-nál vegyen —* kérjen jegyzéket — siessen még cserémet Ki visszaküldhet

Next

/
Thumbnails
Contents