Keleti Ujság, 1929. december (12. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-19 / 290. szám

2 XII. ÉVF. 290. SZÁM. BJESS Akar Ön jö jfépsclyraet dolgozni, akkor vegyen Gtttermann népselymet Müselyemhőí válassza a „Marna^-müselymet FöftépuiSBleí egssz ománi&ia: Emaauel Wisaer, Bucureşti, toulBuord Ifcr.a No. 8. Amit a kisebbségek várnak Az előadó ezután a kisebbségi kérdésre tér íit. Kifogásolja a Magyar Párt nevében elhangzott par­lamenti felszólalások hangját. Wilier József: A közvélemény hangja volt. Ha Maniu nem oldja meg a kisebbségi kérdést —, rki ismeri a problémát —, akkor ki fogja megoldani? A mi véleményünk nagymértékben elkese­redett, mert annak ellenére, hogy a nemzeti parasztpárt egy éve van kormányon, ez alatt az idő alatt semmi sem történt. Ghelmegeanu kifogásolja azt is, hogy a kisebb­ségek képviselői beszédeikben csak a kisebbségi kér­déssel foglalkoztak, noha olyan sok más egyéb kér­dés van, amelyhez szintén hozzá kellene szólaniok. Hegedűs Nándor: A kisebbségek eddig hozzá­szóltak minden törvényjavaslathoz. Ghelmegeanu elmondja, neki az a benyomása, hogy a kisebbségek kínai falat akarnak vonni a ki­sebbségi kérdés és az ország többi problémái közé. Wilier József: Ez nem igaz. Ghelmegeanu a továbbiakban foglalkozik azzal az ellenzéki állítással, hogy a nemzeti parasztpárt népszerűsége nagyot csökkent az utóbbi év alatt. Ez csak nagyon kis százalékban igaz. Minden kor­mánynak végzete az, hogy népszerűsége csökken­jen, az ország népének nagy többsége azonban biza­lommal van a kormány munkája iránt s a kormány ezzel a bizalommal nem fog visszaélni, végrehajtja programra ját. Voicu Nitescu a kormány szónoka Gyulafehérvárról A következő szónok Voicu Nitescu erdélyi mi­niszter, aki a kormány nevében válaszol az ellenzői« felszólalásokra. Beszéde első részében főleg a ki­sebbségi kérdéssel foglalkozik. Kitér a gyulafehér­vári határozatokra, s azt állítja, hogy ezek egy jelentékeny ré­szét a kormány már realizálta. — Mit is fogadott a román nép Gyulafehévvá- roní — teszi fel a kérdést. — Azt fogadta, hogy az ország egyiittlakó népei részére politikai és pol­gári szabadságot ad. Ezt megadta. Ez állításának indokolására csak azt hozza fel, hogy a legutóbbi választások szerinte teljes mérték­ben szabadok voltak. Hivatkozik a sajtószabadság­ra, amelynek alapján a kisebbségi lapok épen olyan nyíltan Írhatnak, mint a román sajtó. A magyar re­zsim alatt a román lapok sokszor fehér oldalakkal jelentek meg. Wilier: Itt is. Amit a múltnak a terhére imák Voicu Nitescu: Wilier képviselő ur olyan bánásmódot kíván, a kisebbségek részére, amilyenben a magyar rezsim alatt a romá­noknak része volt. Ugylátszik Wilier ur, nin­csen tisztában azzal, hogy milyen helyzetben voltak a románok a régi időkben. A Supplex libellus valachorum-ról beszél, amely a ro­mánok panaszkönyve volt. A románokat egy­kor a régi magyar időkben szerinte nem is tekintették embernek. A választási törvény a lehető legtürelmetlenebb volt velük szem­ben s a kerületi beosztást úgy állapította meg, hogy a románok lehetőleg ne tudjanak szavazni. Egy-egy román képviselő megvá­lasztása valóságos polgárháborút jelentett. Jósika János báró: Milyenek voltak a liberális választások? Itt teljes szabadság van Voicu Nitescu tovább 'fejtegeti, bogy a román alkotmány úgy a kisebbségeket, mint a többséget egyenlő elbánásban részesíti. A Maniu-kormány kormányrajövetelekor azon­nal megszüntette a cenzúrát. A kisebbségi sajtó azt irhát, amit akar. A magyar rezsim alatt, ha egy román újságíró kifogásolni merte a rendszert, azonnal esküdtszék elé j állították és börtönbe vetették. Százan és szá­zan szenvedtek Szeged és ’Vác börtöneiben. A ■ jelenlegi helyzetet ilyen módon nem lehet a régi állapolokhoz hasonlítani. Akkor külön­ben is a román sajtóban nem jelent meg sem­mi olyan, ami a magyarság önérzetét sért­hette volna, míg a mostani kisebbségi sajtó­ban nap-nap után találhatók ilyen cikkek. Foglalkozik a telepítések kérdésével, ame­lyeknek szerinte az volt a céljuk, hogy a ro­mán lakosságot ellensúlyozzák. Az egyházi és iskolai politikára térve át, hangoztatja, hogy a kisebbségeknek nincs okuk panaszra. A ki­sebbségi iskolák államsegélyt kaptak, amely­nek összege nem nagy ugyan, azonban tekin­tetbe kell venni a megítélésnél az ország je­lenlegi gazdasági helyzetét. A kormány jó intencióit különben Fischer Tivadar képvi­selő is elismerte. A nyelvhasználat kérdéséről beszél és azt állítja, hogy a kisebbségeknek ma is joguk van nyelvüknek a hatóságok előtti használatára. Folytassuk az összehasonlítást Wilier József: Miért nem folytatja tovább az összehasonlítást a régi és a jelenlegi álla­pot között a nyelvhasználat kérdésénél is. Voicu Nitescu: A kormány a nyelvhasz­nálat kérdését törvényesen fogja rendezni. Az ügy tanulmányozására egy képviselőt kül­dött ki a külföldre az ottani kisebbségek hely­zetének tanulmányozására. Ez a törvény mi­nél előbb elkészül. Jósika János báró: Mi a nyelvhasználat tekintetében megelégszünk a régi magyar tör­vényekkel is. (Nagy zaj.) Wilier József: ÍTgy látszik, önök minden ülésen bókokat várnak tőlünk. Voicu Nitescu: Az 1868-as kisebbségi tör­vény csak a külföld számára készült hangu­latkeltésre, de azt sohasem hajtották végre. Wilier József: Hogyan beszélt ön régen a magyar rezsim idején a megyei és a városi tanácsokban? 'A magyarság megelégedett Voicu Nitescu: Igaz, hogy beszélhettünk románul is. Hivatkozik ezután arra, hogy Brassóban a háború alatt a román városi tanácsosoknak megtiltották, hogy a városi üléseken romá­nul beszéljenek. SARCIPSIÍ MGCIPttK t* Jósika János báró: Ez a háború alatt volt. Voicu Nitescu: Mi nem akarjuk a bosszú politikáját folytatni a kisebbségekkel szem­ben. Mi türelmesek leszünk, annál is inkább, mert a magyar nép teljesen meg van eléged­ve a jelenlegi helyzettel. Wilier József: Nem tudom, ki informál­ta önt ? Voicu Nitescu a szászokról szólva kije­lenti, hogy a román nép a szászokkal barát­ságban akar élni s hangoztatja, hogy a gyulafehérvári határozatokat és a kisebbségi szerződést a szászokra vonatkozólag a kor­mány alkalmazni fogja. Ezután sorba veszi a többi ellenzéki felszólalásokat- A szociálde­mokratákkal hosszasan polemizál. Szerinte nem igaz az az állítás, hogy a kormány különösen a munkásokra vetett ki nagy adót. A szociálisták kifogásolják az állampolgársá­gi törvényt, de a kormány épen most dolgo­zik ennek a törvénynek a megváltoztatásán. A lakástörvény is készülőben van. A kor­mány ötvenmilliót adott lakások épitésére. A hadsereget teljesen modern nívóra akar­ják emelni. Romániának nincsenek agressziv céljai, azonban összes szomszédjai fegyver­keznek s igy az ország sem maradhat tétle­nül. Szemére veti a szocialistáknak, hogy a lupényi ügyből és a bukaresti rendőrségen történt verésből olyan nagy dolgot csinálnak, a Vajda belügyminiszter elleni merényletről pedig hallgattak. Lucian: Sokszor vádoltak bennünket az­zal, hogy a beliigyminszter elleni merénylet­ről nem teszünk emlitést. Kérem a miniszter urat, olvassa el a munkás újságokat, meglát­ja, hogy milyen éles cikkek jelentek meg a merénylettel kapcsolatban. Voicu Nitescu: Nem vádolom magát a pártot, de elitélem azt, hogy ebben a tekintet­ben nem tettek ünnepélyes deklarációt. A külpolitikai kérdésekre térve át meg­állapítja, hogy Románia továbbra is a leg­melegebb baráti viszonyt fogja fentartani Csehszlovákiával, Jugoszláviával és Lengyel- országgal. A többi szomszédos államokkal pe­dig meg akarják értetni azt, hogy a békeszer­ződések sérthetetlenek. Beszéde végén cáfolja azt, hogy a kormány kebelében egyenetlensé­gek volnának. A kormány és a pártja teljesen egységes.

Next

/
Thumbnails
Contents