Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-06 / 253. szám

XII. ÉVF. 253. SZÁM. K&gjGrtlFrsiiG 3 9 yojnU megzavarták a likerálisak kolozsvári kongresszusát ás a napid pl Osszetoborzott vidéki parasztokat záp­tojásos utcai harcban megfutamították A liberálisok hőse a szatmári komiszáraé volt, aki a távollevő Vaida Sándor helyett egy kolozsvári hivatalnokot inzultált (Kolozsvár, november 4.) Vasárnap délelőtt a Bánffy-ház udvarán levő Corso-mozi helyiségében zajlott le a liberális párt kongresszusa. Előzőleg Nagybányán tartottak kongresszust és már itt or* szágos botrányba fűlő verekedés zajlott le a liberá­lisok és a nemzeti-parasztpárti vojnik-szervezet kö­zött. A kolozsvári pártkongresszus sem maradt a nagybányai mögött, sőt Kolozsváron, Erdély főváro­sában szokatlanul hangot botrány, valóságos utcai harc és verekedés tette zajossá, sok tekintetben pedig mulatságossá a liberálisok politikai megnyilatkozá­sát. A vojnikok már előre elhatározták, hogy vagy teljesen megakadályozzák a liberálisok gyűlését, vagy ha ez nem sikerül, akkor az egész pártkongresszust botrányba fullasztják. A kongresszust azonban meg­tartották, de a vojnik-szervezeteknek sikerült a liberális manifesztáló ünnepélyességét megzavarni, a gyűlés végén a kivonuló liberális csopor tokát megtámadták, zászlóikat elvették, a vidékről bejött parasztokat megverték és szétfutamitották. A botrány nem Kolozsváron, hanem Gyaluban kezdődött. Mivel a nemzeti-parasztpárt tagjai érte­sültek arról, hogy a liberális szervezetek napidija­kat fizetnek a parasztoknak és ingyen autóbuszok­kal fogják a kongresszusra szállítani őket, ellenpro­pagandát indítottak ás ugyanannyi nemzeti-paraszt- párti érzelmű földművest vonultattak fel a gyalui főtérre és valósággal ellenkongresszust rendeztek meg. Sőt, hogy a liberálisok felvonulását megaka­dályozzák, vasárnap reggel a Gyialun keresztül vonuló és liberális párt- hivekkel zsúfolásig megtömött autóbuszokat megtámadták, az autóbuszok ablakait bever­ték és már itt alig tudtak a liberálisok el­menekülni az elől, hogy a Gytaluban össze­ült vojnik-szervezet véresre ne verje őket. Jönnek a vojnikok! Közben Kolozsvárra megérkeztek a liberálisok vezetői: Duca, Mosoiu, Bratianu Constantin, Lape­datu Alexandru és h megyei tagozatok kiküldöttei. A kongresszust délelőtt 11 órakor Lapedatu volt kul­tuszminiszter nyitotta meg. Alig üdvözölte n megje­lenteket, máris felhangzott a teremben a vészkiál­tás: — Jönnek a vojnikok! A teremben erre óriási izgalom lett úrrá, de Lapedatu lecsillapította a kedélyeket. — Csak azért tüntetnek, — mondotta, — mert érzik, hogy a talaj megingott a lábuk alatt. Azután felolvasta Bratianu Vintila pártelnök levelét, amelyben Bratianu megjelölte a liberális párt programmját. Vintila ur ezúttal sem feledke­zett meg a kisebbségekről, bejelentvén a levelében, hogy a liberálisok egyetértésben akarnak élni a kisebbségek­kel, ha azok Romániával szemben lojális magatartást tanúsítanak és a román érdekek ellen nem dolgoznak. ráRsok tudják megcsinálni. Beszéde végén mégis csak gyulafehérvári mintára megeskedteti a liberálisokat, hogy a párthüség mellett tartsanak ki. Duca után Dan Parten, Leon professzor, Dunca Jenő és Buco- veanu beszéltek. Záptojásos pergőtűz Amig a kongresszus a moziban tartott, a Bánffy- palotával szemben a vojnik-szervezetek is felvonul- j tak és az egész idő alatt a Bánffypalota bejáratát valósággal záptojás ostrom alatt tartották. A vojnikok vezetői beszédeket intéztek az egybegyült tömeghez és éppen úgy ócsárolták a li­berálisokat, mint a kongresszuson a liberális veze­tők a nemzeti-parasztpártikat. Haţiegan rendőr­prefektus nagy rendőri, csendőri és katonai kordont vezényelt ki és az utcai forgalmat biztosította ugyan, de a vojnikszervezetek tüntetését nem akadályozta meg. A rendőrség és a katonaság csak a Bánffy- ház bejáratát védte. Természetesen a vasárnap dél­előtti közönség csaknem zsúfolásig megtöltötte a fő­teret, amely a déli órákban mint látványosságot szemlélte a két párt politikai erőmérkőzését. Egy pillanatig sem voltak forradalmi szimptomák, sen­I kisem tulajdonított nagyobb jelentőséget a politikai meccsnek, amely csak a végén vált kissé veszélyessé, ami­dőn a kongresszusról kitóduló liberálisok és vojnik-szervezetek formális harcot foly­tattak. Utcai harc v©imk°győzeiemnie! ügy háromnegyed kettőkor történt. A kongresz- szusról először a paraszttömegek jöttek ki az utcá­ra zászlók alatt. Négyes sorodban a Layda-cuk- rászda előtti járdán akartak ehípbulpi. A főtér sar­káig eljutottak, 'azonban itt meglehetősen cSekély- száimu vojnik-csapat bőtökkel megtámadta a földművelőket, rö­vid tiz másodperc alatt kiderült, hogy a vojnikok erősebbek és megfutamították a li­berálisokat. Ez a nehány másodperces küzdelem sem volt más, mint közönséges utcai dulakodás, botokkal és ököllel mentek az emberek egymásnak, súlyosabb se­besülés azonban nem történt, mert a liberálisok csa­patai jónak látták visszavonulni. Amig a harc folyt, addig a másik oldalon a liberálisok kivonultak és szétszéledtek. Már-már azt lehetett hinni, hogy az utcai harc véget ér, de az iparos egylet előtt a libe­rális paraszt szervezetek újból összeverődtek és zászlók alatt az Unió-utcán lefele indultak. A voj­nikok ekkor már vérszemet kaptak és szintén zász­lók alatt, rohanni epésben a liberálisok után futot­tak. Az Unió-utca közepén utói is.érték őket, a zászlókat elvették és a liberális csapato­kat újból szétverték. Ekkor már valóságos diadalmenetben vonult vissza a főtérre az az 50—00 fiatalember, aki az egész botrányt előidézte, azonban a csendőrség, katonaság és rendőrség sor­falat állott előttük és pár pillanat alatt va­lósággal szétsprengolta a zajos, verekedő tö­meget. Miég csak egy epizódot mondunk el, ami a ni­vótlan utcai harcot jellemezte. Midőn a liberálisok a Bánffy-palotából kivonultak, a csapat élén egy harcias uriasszony állott. ügy harcias amazon Pop Sándorné, a szatmári rendőrkomiszámé, aki bosszú hónapokon keresztül Gisoiu rendő: igaz­gató rosszakaratú információja folytán a fekete au­tós betörők ügyével kapcsolatosan kinos zaklatások- • nak és meghurcoltatásoknak volt a szenvedő hőse. Pop Sándorné, aki egzisztenciáját és erkölcsi repu­tációját veszítette el ebben az áldatlan küzdelem­ben, bosszút akart állni a mai kormányon. Amint előttünk utóbb kijelentette, Vajda Sándor belügymi­niszter egyizben nem fogadta és ezért Vajda minisz­tert akarta inzultálni, de tekintettel arra, hogy Vajda a liberális kongresszuson nem vett részt, csalc egy jámbor nemzeti-pártit inzultált. Tehát ő vonult a csapat élén és Suciu városi hivatalnokot kétszer arculütötte. Ebben a pillanatban egy eltévedt krumpli fültövön érte a harcias asszonyt, de külön­ben is látva, hogy a liberálisok megfutamodtak, szintén jónak látta visszavonulni a Bánffy-palota. udvarára. Pop komiszárné megkért, hogy harcias cselekedetéről ne Írjunk gúnyos tenorban. Megtud­juk érteni a szerencsétlen asszony kálváriáját, vi­szont nem helyeselhetjük, hogy liberális zsüfrázsett- nek csapott fel. A kongresszus után tik pere alatt az egész harcnak vége volt, a főtér kiürült és a liberális ve­zérkar a Newyorkban zavartalanul tarthatta meg a bankettjét, ahol a megszokott felköszöntők kereszt­tüzében ismét hangos fogadalmak történtek arra, hogy a liberálisok rövidesen megbuktatják a mai I kormányt. Este a liberálisok már-elutaztak. IS+-H Bogdan Duica szidja a nemzeti-paraszt pártot és többek között kijelenti, hogy Nagyromnnia Gyula- fehérvár nélkül is kialakult, volna. Chirculescu, volt munkaügyi miniszter Maniu ellen tart. éles filippi- kát, majd Constantin Bratianu a szamosmegyei párt­tagozat nevében üdvözli a kongresszust és több tem­peramentumot, mint politikai bölcsességet, eláruló beszéd kíséretében támadja a nemzeti-parasztpártot. Jon Pilat, Roman Valér és Moldovan Leonte után Mosoiu tábornok vitatkozik a nemzeti-parasztpárt- tal és anekdótaszerüen mondja el, hogy annak ide­jén Bratianu Jonel hogyan küldötte őt Beszterce, Dés és Kolozsvár elfoglalására. „Eredj fiam Mo­soiu — mondotta neki Bratianu Jonel — és én jöttem és elfoglaltam ezeket a városokat.“ Azután a földreformot kritizálja és Duca volt miniszter ér­demeit méltatja. Utána Duca emelkedik szólásra. Figyelemreméltó beszéd kíséretében hangsúlyozza Románia demokráciáját, alkotmányosságát, a rendet és a haladást, a kisebbségekkel szemben való jó bá­násmódot, de hozzáfűzi, hogy mindezt csak a libo­Â kommunisták azzal a kósza hírrel zavarták meg a rádióállomásokat, hogy az angol király meghalt (London, november 4.) A Reuter távirati iroda megcáfolja a Radio Paris esti híranya­gának azt a közlését, hogy az angol király meghalt volna. A király jól érzi magát s az uralkodópár holnap kétheti tartózkodásra Sandringhamból Londonba a Buckingham- palotába költözik át. A párisi Havas távirati iroda a téves hír kiadásával kapcsolatban a következőket álla­pította meg: Radio Paris leadóállomását teg­nap délután a Havas távirati iroda nevében valaki telefonon felhívta s közölte, hogy az angol király délután váratlanul meghalt. A j leadóállomás, amely híranyagát a Havastól ! kapja, elmulasztotta ellenőrizni az irodáméi M a hir valódiságát s ezért közölték az esti hir-. leadásban a hamis hirt. A Havas távirat iroda a hir leadása után közvetlenül érintke­zést keresett a Radio Paris állomással s ek­kor már nyilvánvaló volt, hogy visszaélés történt, A rendőrség megindította a nyo­mozást. A lapok információi szerint ezt a vissza­élést is azok a kommunisták követték el, akik hetekkel ezelőtt saját rádióleadó állomásukkal lentá nozva európai állomások közvetíté­seit, hamis hírekkel operáltak Bécs, Berlin és Pá* ri« Inadéinak nevében. " .

Next

/
Thumbnails
Contents