Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-06 / 253. szám
2 kisebbségek mennénk tönkre, az még a bajoknak csak egy hányada volna. Még nagyobb baj lenne azonban az, hogy népünk és az érdekelt államok között a békének és barátságos szomszédságnak minden további kilátását elvenné az ilyen megtorló módszer. Indulatosságok helyett mégis jobb volna tárgyilagosan látni az igazságokat. A magyar nép nem volt háboruokozó, mégis a legborzalmasabb feldarabolással került ki a háborúból. Hogyan lehet mégis háborús jóvátételeket követelni tőle? Nem helyesebb és igazságosabb-e, ha a háborúból kikerült uj országok, vagy azoknak a lényeges gyarapodásai ebben a gyarapodásukban találják meg azt a gazdasági erőt, amivel háborús adósságaikat egyenlíthetik? Ha nem ebben a gondolatban keresik a háború utáni helyreállás módjait, akkor mintegy kikiáltják, hogy a volt államhelyzeteket hiába szüntették meg, mert a helyükbe alkotott uj államrendszerek nem birnak a maguk problémáikkal. Ilyen bizonyitványt a kisantant államainak bizonyára nagy kár kiállitaniok maguk ellen. Amellett az uj államok népeire is demoralizálóan hat vissza, hogy költségvetéseik deficitjére még mindig a zsákmányjog alapján várjanak kiegyenlítést. Ez a háborús erkölcsök uralmának az át- nyujtása volna mai napjainkra, pedig az uj államoknak népeik békés munkájában és jövedelmező termelésében kell megtalál- niok fejlődésük útját. Ha ez a békés gondolat lesz úrrá az uj államokban, akkor mind lényegtelenebbeknek fogják látni, hogy más népnek, az amúgy is teljesen leszegényedett volt. ellenségének a pénzére és további megsarcolására legyen szükségük. A béke és eljövendő barátság útja is ez a belátás. A mostani feszültségek enyhülésének a titkát is tehát ebben kell keresni. Végtére az ilyen belátások nélkül csak lehetetlen állapotok felé zavarodik minden, s még a kisebbségi népeken való megtorlás gondolata is felvetődik. Ezzel pedig az utódállamok legnehezebb problémája, a ki- sebségi kérdés sodródik a megoldatlanság felé. Benes urék talán azt hiszik, hogy kényszerítő eszközt tudnak kapni ebben a megoldatlanságban. Valósággal pedig csak elmérgesitik a rájuk bízott béketerületet és bizonyítékot adnak afelől, hogy e béketerület ügyeinek a vitelére képtelenek. Idevezet a jóvátételi igények merev erőltetése, s ezeknek magyarellens indulatokkal való aláfütése. II Próbáljanak csak fordítani a dolgon. Ne kockáztassák a barátságos közeledés leII I A SAVON CAD-UM a 1 legkeményebb szapI pan, ezért alegkissebö \ V i darabjaishasználható \ \ í Franeia gyártmány. XII. EYF. 253. SZÁM. hetőségeit a jóvátételi igényekkel, s mindjárt enyhülnek a békeszerződés miatti feszültségek. Ezekben az enyhülésekben a mi életproblémáinkra is nyugodtabb és gyanakvás nélkülibb megoldásokat találnak; mi is jól járunk, tehát bálásabbak tudunk lenni. Az ilyen érzéseken alapuló belső szilárdságok mégis csak többet fognak érni, mint a fenyegetésekkel és egyéb kényszerítésekkel kicsikarható jóvátételek, amelyekről az is kérdéses, vájjon ki lebet-e csikarni őket. WMW««*«tW Holnap tartja első miniszteri tanácsát az uj francia kormány Tardieu egyike volt a világháború legnagyobb uszitóinak (Paris, november 4.) Tardieunek jobboldali többségre támaszkodó kormányát általában a jobb és középpárti orgánumok kedvezően fogadják- Rámutatnak arra, bogy a középpártokra s a mérsékelt jobboldalra csak Poincaré tudott sikeresen támaszkodni, ezzel szemben Briandnak ez nem sikerült. Tardieu energikus és tettrekész egyéniség s valószínűleg sakkban fogja tartani embereit, noha a radikálisok miatt mindjárt kormányzása elején nehézségekkel kell majd megküzdenie. Az uj kormány holnap tartja első minisztertanácsát, csütörtökre pedig államtanácsot, hivtak össze Doumergne részvételével. Tardieu, az uj francia miniszterelnök a háború alatt és után a németek leghalálosabb ellensége volt. Mint a francia kiiüigyminiszAz asztma következménye Bárha az éleire nem nagyon veszedelmes, az asztma idővel, kü önösen ha elhanvago1- jult, a szívre nézve komoly komplikációkat okozhat De elháríthatunk minden veszélyt, sőt teljesen ki is gyógyíthatjuk, ha rendszeresen használjuk a Poudre Loui< Lvgras pori, ezt a csodálatos gyógyszer!, mely a ■ 1900 évi világkiál iloson a legmagasabb kitüntetésben részesült. Kapható minden gyógy szerlát ban és droguer ában. Képviselő : I. L euze, Bucureşti. Vv 'V w Calea Moşi or 13'. tórium tisztviselője annyira németellenes cikkeket irt a francia lapokba, hogy a cikkek miatt távoznia kellett heyéről. A háborúba közlegényként vonult be s súlyosan meg is sebesült. Clemencean ezután Amerikába küldötte s főképen az ő háborúra uszító cikkeinek tulajdonítható az, hogy az Egyesült Államok népének hangulata az antant államok oldalán való beavatkozás értelmében módosidt. A háborn után Clemencean a békekonferencia főtitkárává tette meg. Huszonhat főbizottság közül tizenháromban döntő szava volt. Elnöke volt a békeszerződések szövegét előkészítő bizottságnak s az ő ilyen természetű működésétől datálódik a francia nacionalisták döntő befolyása Wilson önrendelkezési pontjaival szemben. Clemenceau után Tardieu a régi stilus megtartása mellett dolgozott Poincaréval is és élesen ellenezte Bri- and külpolitikai felfogását. Németgyülöle- téből csak 1925-ben engedett s az Echo National-ban cikket irt a németekkel való megbékélésről. Véleményváltozását Briand külpolitikai sikerei idézték elő. Magyar szempontból érdekes, hogy annak idején, amikor a budavári Hentzi-szobor ellen merényletet követtek el és a tettesek Franciaországba menekültek, Tardien atyja — akkori igazság- ügyminister — tagadta meg a kiadatást, ame lyet a magyar kormány — Bécsnek akarva kedvezni — kért a francia kormánytól„Meneküljetek, mi ma délelőtt elpusztul Kolozsvár városa!“ (Kolozsvár, november 4.) Ma reggel különös viselkedésű férfi vonta magára a Főtéren a járókelők figyelmét. Hadonászott, ordítozott s azt kiabálta a köréje sereglő embereknek: — Vigyázzatok, meneküljetek, mert ma délelőtt tíz óráig el fog pusztulni Kolozsvár városa. Kő, kövön nem marad itt. A furcsa férfiú, aki öltözéke után itelve jobb embernek látszott, nem hallgatott a ncp gúnyolódásaira, amely a dolgot a komikus oldaláról fogta föl; tántorgó léptekkel bement a főtéri templomba és ott megismételte vésztjóslo kiáltásait. Ekkor azután értesítették az elsőkerületi rendőrséget is, amely őrizetbe vette a magyarul és románul szónokié urat. Megállapították, bogy B. I. volt középiskolai tanár, aki legutóbb az egyetemi könyvtárban volt alkalmazásban, mint segédkönyvtáros. A rendőrségen jegyzőkönyvet vettek fel az esetről s miután úgy látszott, bogy B. I.-n csak múló rosszullét vett erőt, nagyobb mennyiségű alkohol fogyasztása következtében, hazaboesátották azzal a szelíd utasítással, hogy aludja ki magát. S ma délután a Jókai uccai 11. szám alatti ház egyik lakója értesítette az elsőkerületi rendőrséget, hogy albérlője felakasztotta magát. Az öngyilkos ugyanaz a B. T. középiskolai tanár, aki a főtéren a délelőtti feltűnő jelenetet rendezte. A szerencsétlen ember egy hónappal ezelőtt, költözött Jókai nccai lakására. Kis, különbejáratu szobát bérelt, amelynek csendes, visszavonult lakója volt. A háziak nagyon komoly, csaknem mord embernek ismerték, aki azonban néha kissé illuminált állapotban tért haza. így történt ez ma délben is, mikor a rendőrségről jött. Szobájába húzódott s azután senki sem kisérte figyelemmel mit tesz. Fél háromkor észrevették a lakók, hogy az egyik emeleti lakásból széles patakban ömlik a viz a folyosóra. Utána néztek a dolognak s akkor meglepetéssel látták, hogy az emeleti lakás egész előszobáját elöntötte már a viz, ami a mellékhelyiségből szivárgott kj. A lakók erre dörömbözni kezdtek a mellékhelyiség ajtóján, de semmi választ nem kaptak. Hallották azonban, hogy a víztartály időnként működésbe jön és a víz, kicsordulva belőle, nagy mennyiségben zuhog alá. Feltörték a mellékhelyiség ajtaját és B. I. tanárt a rezervoárra felakasztva találták. Az életunt úriember leszerelte szobája asztali lámpájának villanyevezetékét és annak felhasználásával kötötte fel magát a mellékhelyiség víztartályára. Azonnal értesítették a mentőket, akik leemelték az élettelen testeit. Ekkor már legalább egy félórája szünetelt benne az élet. Az előszoba nedves padlójára fektették s itt várta be a halott B. I. középiskolai tanár az ügyészségi bizottság kiszállását. A háziak csak annyit tudnak a kiszenvedett 52 éves emberről, hogy nem volt családja, de kiterjedt és román körökben közismert család gyászolja. Az egyetemi könyvtár vezetősége azonban a következő felvilágosítást, adta. róla: > — Mintegy húsz évig volt középiskolai tanár. Különböző városokban működött és már a magyar éra alatt, magyar intézetekben is kiváló késziiltsé- gü embernek ismerték. De gyógyíthatatlan betegsége volt s ezenkívül az alkoholnak is rabja lett, amely szenvedélyén nem udott uralkodni hánytvetett élete sok figyelmeztető megpróbáltatása és hosszas orvosi kezelés ellenére sem. Egyik intézetből a másikba helyezték, de minthogy a nevelés munkájában minden képzettsége dacára is alkalmatlannak mutatkozott idegromboló szenvedélye miatt elvesztette katedráját. Egy évvel ezelőtt a kolozsvári klinika ideggyógyászati osztályán kezelték hosszabb ideig, s már fel is gyógyult annyira, hogy az egyetemi könyvtárban állást vállalhatott. Tulajdonképpen csak azért vették fel itt, hogy a teljes romlástól megóvják s hogy kenyérhez jutassák az egykor tekintélyes ta- nárembert, akinek nevét több kiváló tudományos dolgozat viseli. De várakozáson felül kitünően ellátta hivatalát. Csak időnként maradt ki bárom-négy napra s ilyenkor vissza-visszatérő szenvedélyének élt, amely egyre jobban összeroncsolta idegrendszerét. Ugylátszik, ma délelőtt már az elmezavar jelei inutatkoZíak rajta és nyilvánvalóan nem beszámítható állapotban követte el végzetes tettét. r
