Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-30 / 274. szám

XII. UVF. 274. SZÁM.

Álruhában csalta lépre a titkos találkahely úri asszony-gazdáját egy kolozsvári rendőrtisztviselő

Nagy titokban folytatja a rendőrtiszt a vizsgálatot

Wüler: Nincs

semmi szükség arra, hogy azokra a

vidékekre, ahol a kisebbségek kom- ' pakt tömegekben élnek, román tanárokat és tanítókat nevezzenek ki.

A kormány különben megígérte, hogy visszahívja ezeket a tanerőket, mindezideig azonban a visszahívás nem történt meg.

Muresanu többségi közbeszólásában azt állítja, hogy a Marosvölgyét a magyar rezsim .az utóbbi évtizedek alatt magyarizálta, pedig ott azelőtt igen sok román község volt. A román államnak kötelessége, hogy kul- ínrpropagandáját ezeken a vidékeken továbbra is fenntartsa, és visszarománositsa (?) azokat^ akiket az erőszakos magyarosítás elvett,

Hanes beszéde folytatásában az iskolái: kérdésével foglalkozik s azt a nemzetvédelem problémájával hozza összefüggésbe. Kéri, hogy a kormány a jövőben fordítson több gondöt az iskolák kérdésére, mert jó katonák csak jó iskolákból kerülhetnek ki.

A csütörtöki ülés utolsó szónoka Pompiliu .7oánitescu, aki először Buzdugan régens emlékét méltatja.

Milyen változások lesznek az erdélyi megyékben az uj közigazgatási beosztás szerint?

(Bukarest, november 28.) Jelentette a Keleti Újság, bogy az erdélyi megyek nj közigazgatási beosztásában csak kisebb eltolódások lesznek. A fontosabb változtatásokról kapott értesüléseink a következők: A tölgyesi járást, amelyet a liberálisok idejében elcsatoltak Csikmegyétőí, az nj beosztás újra visszaadja. Visszakerülnek Csikmegyé- bes Tölgyes, Borszék, Bélbor és Holló községek; Cikszereda városhoz hozzácsatolják Csiksomlyó, Taplocza és Zsögöd falvakat. KvstekerŐpatakot György ószentmiklósba olvasztják be. Érdekes, hogy annak idején Mirto belügyminiszteri államtitkár megígérte Pál Gábor és László Dezső magyarpávti parlamenti tagoknak, hogy ez az egybeolvasztás nem fog megtörténni, az Ígéret beváltására azonban nem került sor. Sepsiszeatgyörgy és Kézdivá- sárhely municipialis rangot kapnak. Háromszék megyéből Lunkát és Bácsfalvát Brassómegyéhez csatolják. Örményes pedig Nagyküküllőhöz fog tartozni. Tordaaranyos megyéből Mezőkapus, Nagy és Kisikland, Lekence községeket Marostordához, három községet Alsófchérhez, két községet pedig Ko- lozsmegyéhez csatolnak.

fáklya gyú! az éj den

í3) Jrta: Se öcsi Samu

Mikor hazaérkeztek, Wesselényiié az izgalomtól kimerültén ágyban feküdt. Az ura hozzásietee és nevetgélve beszélte el, hogy Haller őkegyelme megszaladt.

*— Lebet, hogy adtam volna neki egyet, ha megtalálom, de igy is jó. Megfutott előlem a patkány. Hadd fusson, hadd tudja meg ő is, meg a bécsi talp- nyalók is, hogy Wesselényi tisztel, becsül és szeret minden becsületes igazszivü magyar embert, de a bécsi tányérnyaló, besúgó bandát utálja és megvéd.

— Nem üthettem ki a szemét, de tán jobb igy. Hiszen tréfa volt.

— Merész tréfa, — mondta az asszony.

— Nem baj! Nem lesz több. És most szent a béke nálunk is!

Ezután intézkedett, hogy a foglyok, a lovász kivételével, jó elbánásban részesüljenek. Másnap aztán a felesége kérésére szabadon bocsátotta őket. Henrik megszökött lovásza kivételével. Ezt szoros zár alá vetette a kastély egy félreeső üres kamrájába. Egy korsó vizet adatott neki.

— Ez a Haller őkegyelme kosztja. Edd meg, vagy idd meg, ahogy tetszik, áruló cudar — mondta neki. Részed volt benne, hogy megcsuí'oljatok! Csakhogy velem nem lehet packázni.

Néhány nap múlva azonban ezt is szélnek eresztette:

— Mihály vitéz! Verje ki udvaromból a hűtlen lovászt. Hadd vigye Haller grófhoz a mocskos életét. Nem futott a világ végére. Majd megtalálják egymást.

Az igaz, hogy Haller nem futott a világ végére, de még is messzire szaladt, mert Becsig meg se állott. Felesége az egykori palotahölgy útközben ráért megtudni a férjétől, hogy Wesselényi milyen „gyilkos“ szándékkal rontott reájuk. Bizo(Kolozsvár, november 28.) Botrányos ügyben vezette be a vizsgálatot a kolozsvári rendőrség. Már régóta érkeztek jelentések a központi rendőrségre, amelyek elmondották, hogy a város központján titkos találkahelyet tartanak fenn, amelyben fiatalasz- szonyok és lányok randevuznak. A rendőrség a feljelentések alapján hosszú idő óta állandó figyelemmel kisérte a főtéri találkahelyet, de valahányszor megkísérelte, hogy az ott randevuzókat tettenérje, minden kísérlet fiaskóval végződött. Úgy látszik a találkahely tulajdonosnője körmönfont módon védekezett a leleplezés elöl, mert egy kislányt a találkahely elé állított, aki, ha rendörruhás ember közeledett, azonnal értesítette a tutajdonosnöt s a párocskák szétrebbentek. Muresan rendőrkapitány, az első kerületi rendőrség vezetője tehát ravasz trükkhöz folyamodott. Levetette a rendőri egyenruhát és inkognitóban kereste fel a találkahelyet. A jó megjelenésű re'.dőrtisztviselőt, aki Ardelean asszonynak 200 lejt adott át, hogy azzal bort hozasson, udvariasan fogadták. Kitűnő palit sejtettek benne, mert a 200 lej átadásakor egy 1000 lejest lobogtatott meg a keritőnő előtt. Ardeleanné, akiről később kiderült, hogy egy marosvásárhelyi pénzügyigazgatósági tisztviselőnek elvált felesége, széles mosollyal hellyel kínálta meg a civil urat és albumot helyezett elébe az asztalra.

— íme tessék választani, van itt szőke, barna, sovány, molett. Ha parancsolja, finom uriasszonyt is szállíthatok...

Muresan naiv arccal lapozgatta végig a mutatós albumot, közben megérkezett a bor, felmelegedett a hangulat és a kolozsvári korzóról ismert asszony elmagyarázta, hogy nála óriási a forgalom, kitűnő árukészlete van és nemcsak most, hanem bármikor

Közben természetesen gondja volt arra is, hogy a mai nehéz megélhetési viszonyokról gazdasági elSzöilößMtirähyo Ü

Amerikai sima és gyökeres vesszők legjobban és garantált fajtisztán k-u hatók • Casp ri Fr.-rét, Medgytsen. Árjegyzék kívánatra Jud. Tára ava-M are.

mefuttatást tartson és ilyen szakmabeli kifejezésekkel éljen: 500 lejért már előkelő uriasszonyok Is szl- Is jómegjelenésü uraknak szívesen áll rendelkezésre, vesen meglátogatnak. Amíg ez a disputa folyt, addig több fiatal leány jelent meg a találkahelyén. Minde- nik bizalmasan beszélt valamit Ardeleannéval és azután távozott. Muresan és kísérője csendesen boroz- gatott tovább és ezalatt Ardeleanné összes üzleti titkait elárulta és valósággal leleplezte önmagát. Éppen előadást tartott egy vidéki csodás szépségű szőke hölgyről, áld aznap este meg fogja látogatni és akit Muresan kapitánynak szánt.

Ebben a pillanatban felnyílt a szoba ajtaja és egy kolozsvári kereskedőnek a felesége toppant be, vagyont érő bundában. Amikor meglátta Muresan rendőrkapitányt, lángvörössé vált az arca, valamit dadogott és hirtelen elsietett.

Ekkor már kinossá vált a helyzet a rendőrkapitány számára is és levetette inkognitoját. Kijelentette Ardeleannénak, hogy a rendőrség megbízásából jelent meg és a tapasztaltakról azonnal jegyzőkönyvet vett fel. Ardeleannét a rendőrségre kisérte, ahol mély titoktartás alatt megindult a vizsgálat. Annyit sikerült megtudni, hogy Ardeleanné a rendőrségen leplezetlenül elmondott mindent, beismerte, hogy valóban üzletszerűen foglalkozott kerítéssel, mert nem volt miből megélnie.

A keritőnő azonban mindenféle vallomást megtagadott arravonatkozóan, hogy kik járnak titkos randevúra hozzá. A rendőrség azonban erről is csaknem pontos statisztikát sorakoztatott fel előtte. Ardeleanné erre mindent töredelmesen bevallott. Úgy értesülünk, hogy

albumában nagyon sok kolozsvári és vidéki asszony és különösen sok fiatal lány szerepel.

A nyomozás tovább folyik. Súlyos gyanuokok vannak arra, hogy Kolozsváron nem ez az egy. randevú-hely rontja a közerkölcsöket. A rendőrség már is megállapította, hogy az utolsó évben nagyon sokan foglalkoznak kerítéssel. A legszomorubb az, hogy vannak titkos randevú-helyek, ahol a rendőrség szerint fiatal iskoláslányok is megfordulnak. A rendőrség eben az Irányban is folytatja a vizsgálatot.

zására és megkedveltetésére. De a német iteátristá- kat ugyancsak pártolják. Most is Divalt, a német direkltor grasszál, a Rhedey László pártfogása mellett, aki palotája nagy termét játékszínné csinál- tatá s ott felálliták a német theatrumolt. De én német theatrumba a lábam be nem teszem!

így panaszolták a Kolozsvárt titokban időző Wesselényinek, aki komor arccal hallgatta egy ideig, de aztán szikrázó szemekkel csapott az asztalra és szenvedélyesen kiáltotta:

— Sötétség van urak! Éj borult Erdélyre, de ebben az éjszakában fáklyát gyújtunk. Ki kell verni a pérnet direktort, a teatristáival együltt! Elég nemzetölő, bűnös rendelettel gyilkolnak bennünket. Tudják Bécsbcn,, hogy kell a nemzetet testileg sanyargatni, a lelkét megronttani, mi is tudni fogjuk, hogy kell védekezni. Ki verni a városból az országutjára a német színészeket. Menjenek a hazájukba szép kultúrát csinálni.

— Nem úgy Miklós. Hisz ezen mi is gondolkozónk, mondja Bethlen Elek. Hanem: szegeit szeggel. Felállítjuk az „Erdélyi nyelvművelő társu- lat“-ot. Ebben igen eredményesen munkálkodik Aranka György uram, a ldr. tábla számfeletti bírája. Okos ember, rajongó hazafi, akit elvégzendő dolgaitól minden kis akadály nem riaszt vissza. Aztán felállítjuk a Magyar színjátszó társaságot. Ez lesz a jó, bizttos és hasznos fegyver arra, hogy a német theatristákat kiverjük! így gyújtunk fáklyát az éjben!

— Csakhogy ezt meg kell csinálni! Mert magam is azt mondom, hogy jól van kigondolva, csak ember kell-a gátra!

— Lesz ember a gáton kiáltotta Bethlen Elek.

EkkorTeleki Ádárn, Jósika Lajos és az . eddig szót Iáiról hallgató Naláezy, Józséf, TJioroczkay Pál, Í^éldí Ferenci, Kemény Sámuel, Bánffy László, mint egy ember ugrottak talpra s a lelkesedéstől kipirult areeal kiáltották:

— Lesz, lesz! Mind ott leszünk!

(Folytatjuk.).

Hl’■»MH» HW n .

nyára ki akarta irtani és rabolni. Az asszony szájából egyre omlottak a „jesszus“ és a „Rebeli Imiid“ szavak. Becsben, szép számban voltak ellenségei Wesselényinek. Ezek csupa fül voltak, amikor Haller gr. a Wesselényi „rettentő“ bűneit panaszolta. A rosszakaratú vádaskodás, felfújva kü- lömböző hazugságokkal, amihez Becsben akkor is, azelő t és aznltán is jól értettek, eljutott a császár füleihez. A palotahölgy értett ahoz, hogy hol kopogtasson, mikor a magyarokra árulkodni kell. Az árulkodást még akkor is szívesen fogadták, ha az mindenféle hazudozással volt kiélezve. Az árulko- dás vége az lett, hogy Wesselényi ellen Becsből elrendelték a vizsgálatot. Felmenlteni nem merték s így elit élték egy évi házifogságra.

Csakhogy az oroszlán nem szereti a kalitkát. Nem sokat hederitett az ítéletre. Egyelőre nem mutnitkozott ugyan a nyilvánosság előtt. Többnyire a birtokain tartózkodott, de később gyakori látogatásokat tett kolozsvári barátainál, akiktől clszomorodva hallottá, hogy a közügyek minden . ágában szemérmetlen erőszakoskodással foly az elnémctesi - tés. Erdélynek van Ugyan országgyűlése, de ez a Becsben felállított udvari kancelláriától kapja utasításait. Hiába van gubemium, mert a főhatalom Erdélyben a katonai parancsnok, aki az országgyűléseken is királyibiztoskénlt szerepel. Addig a latin volt a törvénykezés nyelve, de József császár elrendelte, hogy a német nyelv, országosan hivatalos nyelv legyen. Bőven volt ok panaszokra.

— így ölik a nemzet nyelvét azért, hogy megölhessék vele a nemzetet, kiáltott fel keserűen Bethlen Elek gróf.

— És akadnak tnagyarf urak is, akik a szegény magyar nyelvet lenézik, házaikból kiszorítják akkor, mikor, a császár az országból akarja kikergetni, mond a Teleki Adám.

— Szomorú, mondta Jósika Antal, hogy Kolozsvárt, épen az úri rend közönyössége .folytán, szinte lehetetlen egy színjátszó társaságot felállítani, mely igen alkalmas volna nyelvünk pailéro-