Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-30 / 274. szám

XII. UVF. 274. SZÁM. Álruhában csalta lépre a titkos találkahely úri asszony-gazdáját egy kolozsvári rendőrtisztviselő Nagy titokban folytatja a rendőrtiszt a vizsgálatot Wüler: Nincs semmi szükség arra, hogy azokra a vidékekre, ahol a kisebbségek kom- ' pakt tömegekben élnek, román taná­rokat és tanítókat nevezzenek ki. A kormány különben megígérte, hogy vissza­hívja ezeket a tanerőket, mindezideig azon­ban a visszahívás nem történt meg. Muresanu többségi közbeszólásában azt állítja, hogy a Marosvölgyét a magyar re­zsim .az utóbbi évtizedek alatt magyarizálta, pedig ott azelőtt igen sok román község volt. A román államnak kötelessége, hogy kul- ínrpropagandáját ezeken a vidékeken to­vábbra is fenntartsa, és visszarománositsa (?) azokat^ akiket az erőszakos magyarosítás el­vett, Hanes beszéde folytatásában az iskolái: kérdésével foglalkozik s azt a nemzetvédelem problémájával hozza összefüggésbe. Kéri, hogy a kormány a jövőben fordítson több gondöt az iskolák kérdésére, mert jó katonák csak jó iskolákból kerülhetnek ki. A csütörtöki ülés utolsó szónoka Pompiliu .7oánitescu, aki először Buzdugan régens em­lékét méltatja. Milyen változások lesznek az er­délyi megyékben az uj közigaz­gatási beosztás szerint? (Bukarest, november 28.) Jelentette a Keleti Újság, bogy az erdélyi megyek nj közigazgatási beosztásában csak kisebb eltolódások lesznek. A fontosabb változtatásokról kapott értesüléseink a következők: A tölgyesi járást, amelyet a liberáli­sok idejében elcsatoltak Csikmegyétőí, az nj be­osztás újra visszaadja. Visszakerülnek Csikmegyé- bes Tölgyes, Borszék, Bélbor és Holló községek; Cikszereda városhoz hozzácsatolják Csiksomlyó, Taplocza és Zsögöd falvakat. KvstekerŐpatakot György ószentmiklósba olvasztják be. Érdekes, hogy annak idején Mirto belügyminiszteri államtitkár megígérte Pál Gábor és László Dezső magyarpávti parlamenti tagoknak, hogy ez az egybeolvasztás nem fog megtörténni, az Ígéret beváltására azon­ban nem került sor. Sepsiszeatgyörgy és Kézdivá- sárhely municipialis rangot kapnak. Háromszék megyéből Lunkát és Bácsfalvát Brassómegyéhez csatolják. Örményes pedig Nagyküküllőhöz fog tar­tozni. Tordaaranyos megyéből Mezőkapus, Nagy és Kisikland, Lekence községeket Marostordához, há­rom községet Alsófchérhez, két községet pedig Ko- lozsmegyéhez csatolnak. fáklya gyú! az éj den í3) Jrta: Se öcsi Samu Mikor hazaérkeztek, Wesselényiié az izgalom­tól kimerültén ágyban feküdt. Az ura hozzásietee és nevetgélve beszélte el, hogy Haller őkegyelme meg­szaladt. *— Lebet, hogy adtam volna neki egyet, ha meg­találom, de igy is jó. Megfutott előlem a patkány. Hadd fusson, hadd tudja meg ő is, meg a bécsi talp- nyalók is, hogy Wesselényi tisztel, becsül és szeret minden becsületes igazszivü magyar embert, de a bécsi tányérnyaló, besúgó bandát utálja és meg­véd. — Nem üthettem ki a szemét, de tán jobb igy. Hiszen tréfa volt. — Merész tréfa, — mondta az asszony. — Nem baj! Nem lesz több. És most szent a béke nálunk is! Ezután intézkedett, hogy a foglyok, a lovász kivételével, jó elbánásban részesüljenek. Másnap aztán a felesége kérésére szabadon bocsátotta őket. Henrik megszökött lovásza kivételével. Ezt szo­ros zár alá vetette a kastély egy félreeső üres kam­rájába. Egy korsó vizet adatott neki. — Ez a Haller őkegyelme kosztja. Edd meg, vagy idd meg, ahogy tetszik, áruló cudar — mondta neki. Részed volt benne, hogy megcsuí'oljatok! Csakhogy velem nem lehet packázni. Néhány nap múlva azonban ezt is szélnek eresztette: — Mihály vitéz! Verje ki udvaromból a hűt­len lovászt. Hadd vigye Haller grófhoz a mocskos életét. Nem futott a világ végére. Majd megtalál­ják egymást. Az igaz, hogy Haller nem futott a világ vé­gére, de még is messzire szaladt, mert Becsig meg se állott. Felesége az egykori palotahölgy útköz­ben ráért megtudni a férjétől, hogy Wesselényi mi­lyen „gyilkos“ szándékkal rontott reájuk. Bizo­(Kolozsvár, november 28.) Botrányos ügyben ve­zette be a vizsgálatot a kolozsvári rendőrség. Már régóta érkeztek jelentések a központi rendőrségre, amelyek elmondották, hogy a város központján tit­kos találkahelyet tartanak fenn, amelyben fiatalasz- szonyok és lányok randevuznak. A rendőrség a fel­jelentések alapján hosszú idő óta állandó figyelem­mel kisérte a főtéri találkahelyet, de valahányszor megkísérelte, hogy az ott randevuzókat tettenérje, minden kísérlet fiaskóval végződött. Úgy látszik a találkahely tulajdonosnője körmönfont módon véde­kezett a leleplezés elöl, mert egy kislányt a találka­hely elé állított, aki, ha rendörruhás ember közele­dett, azonnal értesítette a tutajdonosnöt s a párocs­kák szétrebbentek. Muresan rendőrkapitány, az első kerületi rendőrség vezetője tehát ravasz trükkhöz folyamodott. Levetette a rendőri egyenruhát és in­kognitóban kereste fel a találkahelyet. A jó megje­lenésű re'.dőrtisztviselőt, aki Ardelean asszonynak 200 lejt adott át, hogy azzal bort hozasson, udvaria­san fogadták. Kitűnő palit sejtettek benne, mert a 200 lej átadásakor egy 1000 lejest lobogtatott meg a keritőnő előtt. Ardeleanné, akiről később kiderült, hogy egy marosvásárhelyi pénzügyigazgatósági tiszt­viselőnek elvált felesége, széles mosollyal hellyel kí­nálta meg a civil urat és albumot helyezett elébe az asztalra. — íme tessék választani, van itt szőke, barna, sovány, molett. Ha parancsolja, finom uriasszonyt is szállíthatok... Muresan naiv arccal lapozgatta végig a mutatós albumot, közben megérkezett a bor, felmelegedett a hangulat és a kolozsvári korzóról ismert asszony el­magyarázta, hogy nála óriási a forgalom, kitűnő árukészlete van és nemcsak most, hanem bármikor Közben természetesen gondja volt arra is, hogy a mai nehéz megélhetési viszonyokról gazdasági el­SzöilößMtirähyo Ü Amerikai sima és gyökeres vesszők legjob­ban és garantált fajtisztán k-u hatók • Casp ri Fr.-rét, Medgytsen. Árjegyzék kívánatra Jud. Tára ava-M are. mefuttatást tartson és ilyen szakmabeli kifejezések­kel éljen: 500 lejért már előkelő uriasszonyok Is szl- Is jómegjelenésü uraknak szívesen áll rendelkezésre, vesen meglátogatnak. Amíg ez a disputa folyt, addig több fiatal leány jelent meg a találkahelyén. Minde- nik bizalmasan beszélt valamit Ardeleannéval és az­után távozott. Muresan és kísérője csendesen boroz- gatott tovább és ezalatt Ardeleanné összes üzleti tit­kait elárulta és valósággal leleplezte önmagát. Ép­pen előadást tartott egy vidéki csodás szépségű szőke hölgyről, áld aznap este meg fogja látogatni és akit Muresan kapitánynak szánt. Ebben a pillanatban felnyílt a szoba ajtaja és egy kolozsvári kereskedőnek a felesége toppant be, vagyont érő bundában. Amikor meglátta Muresan rendőrkapitányt, lángvörössé vált az arca, valamit dadogott és hirtelen elsietett. Ekkor már kinossá vált a helyzet a rendőrkapi­tány számára is és levetette inkognitoját. Kijelen­tette Ardeleannénak, hogy a rendőrség megbízásából jelent meg és a tapasztaltakról azonnal jegyzőköny­vet vett fel. Ardeleannét a rendőrségre kisérte, ahol mély titoktartás alatt megindult a vizsgálat. Annyit sikerült megtudni, hogy Ardeleanné a rendőrségen leplezetlenül elmondott mindent, beismerte, hogy valóban üzletszerűen foglalkozott kerí­téssel, mert nem volt miből megélnie. A keritőnő azonban mindenféle vallomást meg­tagadott arravonatkozóan, hogy kik járnak titkos randevúra hozzá. A rendőrség azonban erről is csak­nem pontos statisztikát sorakoztatott fel előtte. Ar­deleanné erre mindent töredelmesen bevallott. Úgy értesülünk, hogy albumában nagyon sok kolozsvári és vidéki asszony és különösen sok fiatal lány sze­repel. A nyomozás tovább folyik. Súlyos gyanuokok vannak arra, hogy Kolozsváron nem ez az egy. ran­devú-hely rontja a közerkölcsöket. A rendőrség már is megállapította, hogy az utolsó évben nagyon so­kan foglalkoznak kerítéssel. A legszomorubb az, hogy vannak titkos randevú-helyek, ahol a rendőrség sze­rint fiatal iskoláslányok is megfordulnak. A rendőr­ség eben az Irányban is folytatja a vizsgálatot. zására és megkedveltetésére. De a német iteátristá- kat ugyancsak pártolják. Most is Divalt, a német direkltor grasszál, a Rhedey László pártfogása mel­lett, aki palotája nagy termét játékszínné csinál- tatá s ott felálliták a német theatrumolt. De én német theatrumba a lábam be nem teszem! így panaszolták a Kolozsvárt titokban időző Wesselényinek, aki komor arccal hallgatta egy ideig, de aztán szikrázó szemekkel csapott az asz­talra és szenvedélyesen kiáltotta: — Sötétség van urak! Éj borult Erdélyre, de ebben az éjszakában fáklyát gyújtunk. Ki kell verni a pérnet direktort, a teatristáival együltt! Elég nemzetölő, bűnös rendelettel gyilkolnak ben­nünket. Tudják Bécsbcn,, hogy kell a nemzetet tes­tileg sanyargatni, a lelkét megronttani, mi is tudni fogjuk, hogy kell védekezni. Ki verni a városból az országutjára a német színészeket. Menjenek a hazájukba szép kultúrát csinálni. — Nem úgy Miklós. Hisz ezen mi is gondolko­zónk, mondja Bethlen Elek. Hanem: szegeit szeg­gel. Felállítjuk az „Erdélyi nyelvművelő társu- lat“-ot. Ebben igen eredményesen munkálkodik Aranka György uram, a ldr. tábla számfeletti bí­rája. Okos ember, rajongó hazafi, akit elvégzendő dolgaitól minden kis akadály nem riaszt vissza. Aztán felállítjuk a Magyar színjátszó társaságot. Ez lesz a jó, bizttos és hasznos fegyver arra, hogy a német theatristákat kiverjük! így gyújtunk fák­lyát az éjben! — Csakhogy ezt meg kell csinálni! Mert ma­gam is azt mondom, hogy jól van kigondolva, csak ember kell-a gátra! — Lesz ember a gáton kiáltotta Bethlen Elek. EkkorTeleki Ádárn, Jósika Lajos és az . ed­dig szót Iáiról hallgató Naláezy, Józséf, TJioroczkay Pál, Í^éldí Ferenci, Kemény Sámuel, Bánffy László, mint egy ember ugrottak talpra s a lelkesedéstől ki­pirult areeal kiáltották: — Lesz, lesz! Mind ott leszünk! (Folytatjuk.). Hl’■»MH» HW n . nyára ki akarta irtani és rabolni. Az asszony szá­jából egyre omlottak a „jesszus“ és a „Rebeli Imiid“ szavak. Becsben, szép számban voltak ellen­ségei Wesselényinek. Ezek csupa fül voltak, amikor Haller gr. a Wesselényi „rettentő“ bűneit pana­szolta. A rosszakaratú vádaskodás, felfújva kü- lömböző hazugságokkal, amihez Becsben akkor is, azelő t és aznltán is jól értettek, eljutott a császár füleihez. A palotahölgy értett ahoz, hogy hol ko­pogtasson, mikor a magyarokra árulkodni kell. Az árulkodást még akkor is szívesen fogadták, ha az mindenféle hazudozással volt kiélezve. Az árulko- dás vége az lett, hogy Wesselényi ellen Becsből el­rendelték a vizsgálatot. Felmenlteni nem merték s így elit élték egy évi házifogságra. Csakhogy az oroszlán nem szereti a kalitkát. Nem sokat hederitett az ítéletre. Egyelőre nem mutnitkozott ugyan a nyilvánosság előtt. Többnyire a birtokain tartózkodott, de később gyakori látoga­tásokat tett kolozsvári barátainál, akiktől clszomo­rodva hallottá, hogy a közügyek minden . ágában szemérmetlen erőszakoskodással foly az elnémctesi - tés. Erdélynek van Ugyan országgyűlése, de ez a Becsben felállított udvari kancelláriától kapja uta­sításait. Hiába van gubemium, mert a főhatalom Erdélyben a katonai parancsnok, aki az ország­gyűléseken is királyibiztoskénlt szerepel. Addig a latin volt a törvénykezés nyelve, de József császár elrendelte, hogy a német nyelv, országosan hivata­los nyelv legyen. Bőven volt ok panaszokra. — így ölik a nemzet nyelvét azért, hogy meg­ölhessék vele a nemzetet, kiáltott fel keserűen Beth­len Elek gróf. — És akadnak tnagyarf urak is, akik a sze­gény magyar nyelvet lenézik, házaikból kiszorítják akkor, mikor, a császár az országból akarja kiker­getni, mond a Teleki Adám. — Szomorú, mondta Jósika Antal, hogy Ko­lozsvárt, épen az úri rend közönyössége .folytán, szinte lehetetlen egy színjátszó társaságot felállí­tani, mely igen alkalmas volna nyelvünk pailéro-

Next

/
Thumbnails
Contents