Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-25 / 270. szám
T&LETL Aho! a franciák követelnek kisebbségi jogokat Érdekes emlékirat, melyben a flandriaí francia kisebbség ill lakozik a genfi egyetem tclfes flammanddá tétele ellen és a nyelvi jakobinlzisms ellen (Kolozsvár^ 1829 novomber hé.) Amikor tiz évvel ezelőtt a kolozsvári egyetemet teljesen elrománo- sitották s még Ígéretet sem «tettek arra, hogy a csaknem kétnaűiiós magyarságnak, melynek ötszáz éven keresztül mindig voltak ezen a földön főiskolái, a jövőben szintén meglesz a maga egyeteme, — az átvétel ünnepi aktusánál a franda állam hivatalos képviselője a latin szellem győzelméről beszélt és a francia politika és nyilvánosság nem talált semmi kifogásolni valót ezen a téren. Pedig az kétmilliós nemzetet akar örökre megfosztani kultúrájának tudományos művelődésétől. Ma pedig' különös emlékirat fekszik előttünk: francia lapok bőségesen és izgatottan tárgyalják, Nem egy közülök teljes terjedelmében lehozza. Az emlékiratot annak a 200.000 franciának nevében |irták, kik Belgium flamand részében laknak. Tárgya az a mozgalom, mely a genti- egyetem teljes jflamanddá tételét akarja minden áron keresztül erő- j szak ölni. Az előzmények i Belgium lakosságának többsége flamand. Az ország történelmi kialakulása azonban a francia elegeket döntő' itaisulyhoz juttatta. A flamm mozgalom csak lassan indult, a világháborúban a német «megszállás alatt azonban rohamosan fejlődött. Az aktivisták, élükön Borms-szal, ki (tiz évig ült fegy- jházban ma tüzzel-vassal küzdenek nyelvük egyed- juralmáért. S most lássuk, hogy mi's szólnak ebez a türelmetlenséghez a franciák, kiket érint. ! Mindenekelőtt ismertetik a genti egyetem dolgát-, A flaroandok követelése felette egyszerű, mint az ilyenkor lenni szokott: a genti egyetem flamm Itrüloten fekszik j térjen tehát át a flamm tanítási nyelvre — ! vagy pedig mondjon le az állami támogatásról. A francia nyelvű vallonnok ezzel szemben azt vitatják, hogy úgy számuk, mint főként műveltségűk szerint vannak annyian, amennyi népesség egy egye- jtem fenntartását indokolja. Azonkívül pedig: en- pek az egyetemnek fíammositása egyet jelentene a [francia középiskolák humanista tantárgyainak [flamm tanítási nyelvével, amit a szóbanforgó mozgalom már követel is, mert — a tanulók, különben [nem tudnánal# a flamm egyetem tanítási nyelvével [lépésit «tartani. Ez nem egyéb — mondja az emlékirat, — mint nyílt törekvés Flandria francianyelvü kisebbségének teljes kiirtására. Már pedig: ez a kisebbség dicsőséges szerepet játszott az ország történelméből s ma is tíönűő a szerepe a gazdasági jeleiben. Nyilvánvaló tehát, hogy a mozgalom rugója nem egyéb} mint vivőinek félelme a versenytől és a szabadságtól Mindez már eddig is elég tanulságos, a továbbiakban azonban még érdekesebbek. A nyelv jakobinusai... Az emlékirat ugyanis szószarint igy folytatódik: f „Senki közülünk nem vitatja azt, hogy flamm- nyelvü polgártársainknak joguk van minden fokon anyanyelvűk oktatására. Meg kell alapítani tehát a flammnyelvü egyetemet. Most nem akarunk szólani arról, hogy lehetséges-e máról holnapra olyan tanári testületet toborozni, mely tudom Ányos tradíciókkal rendelkezik, mindenesetre igen kinosan érintene minket is, ha elsietett ily toborzás a külvilág előtt nevetség tárgyává «tenné országunkat.“ 1 „Annak a meghatározása azonban, hogy Flandriában született' gyermekek milyen nyelven nevelkedjenek, az atyának a joga és nem a törvényhozóé. Egyedül és kizárólagosan a családfő van hivatva dönteni arról, hogy gyermeke az előtte nyitva álló nyelvi művelődések közül melyiknek utján induljon el. Ezt a jogát szabadon gyakorolhatja anélkül, hogy arról bárkinek számot Írellene adnia s anélkül, hogy köteles volna állítólagos magasabbrendü faji szempontoknak engedelmeskedni. Hamis romanticizmus, zavaros misztiriz- mus követelheti csak ezeknek az elveknek elfogadását, melyekeit mint éifielem nélküli üres szavakat utasít el az egészséges filozófia, az a tudomány tehát, melyről úgy látszik ellenlábasainknak halvány fogalma sincs.“ „Ha alkalmazást nyernek ezek a rendszabályok, melyek mögött a nyelvnek valóságos jakobinusai állanak, úgy kétségtelen, hogy az államalkotó két nép között az ellentétek éles harccá fognak válni.“ fis az államsegély... A flammok elvakultsága, ami oly könnyen éri utol a minap még rokonszenves kisebbségeket, mihelyt hatalomhoz jutnak, mint az előbb emlitettük, a legérzékenyebb ponton támadja meg a flamm területeken működő francianyelvü oktatást: az állami támogatás forrását akarja bedugni előtte. A gondolatmenetét ismerjük: aki azzal a „privilégiummal“ akar élni, hogy nem az állam nyelvén «taníttassa gyermekeit az hordozza annak költségéit — (mi még ennyire sem jutottunk el!) — arról persze ilyenkor nincsen szó, hogy az a másik nyelv a gyermekek anyanyelve, melynek kiművelése nélkül kultúrájuk "soha teljes nem leheti. S arról sem, hogy ez a látszólagos nagy igazság a legnagyobb igazságtalanság akkor, amikor a modem államgépezet polgárainak utolsó feleslegesnek tetsző erőcseppjét is felszívja és költségesebb feladatok társadalmi megoldására semmit sem hagy meg. Erre a szemforgatásra, mely oly rosszul áll minden tegnapi kisebbségnek, a flandriai vallonok eléggé «tömören válaszolnak: „Minden szabad, kulturális vállalkozásnak joga van az állami támogatásra abban a pillanatban, amikor a társadalmi rend alaptételeit tiszteletben tartja s elfogadja a mérsékelt és korlátozott ellenőrzést... !“ Az emlékiratnak még számos hasonló, rendkívül tanulságos megállapítása van, melyre hasznos lesz többször is hivatkoznunk. Elsősorban azért, mert franciák részéről hangzottak el a nagy francia nyilvánosság előtt. Talán ezeknek világánál, ha egyszer sor kerülne reá, a franciák is megértik azt a mély keserűséget és lelki megrendülést, amit mi erdélyi magyarok éreztünk akkor, amikor a francia szellem hivatalos képviselőinek lelkes segédkézé,se mellett máról holnapra elvágtak ötszázéves főiskolai múltúnktól s ezzel elvágták sajátos kultúránk előtt a tudományos fejlődés lehetőségét. Mert ez is ellenkezett az egészséges bölcselet tanításával s akik végrehajtották, szintén nem lehettek egyebek, mint a nyelv jakobinusai. Nem mi mondjuk ezt, franciák mondják, kik mégis csak a leghivatöttabbak a latin szellem képviseletére. Dr. S. I. E2T3EUS33ES3 Erdélyi református templomok és tornyok Irta: Kelemen Lajos Alig egy évvel ezelőtt a tordai református nagyhétre tizenkét) színes levelezőlap jelenít meg, régi erdélyi református templomokról és tornyokról. A gyönyörű emlékek, a hozzájuk méltó rajsok 6t lapok általános feltűnést ás örömet keltettek s most még nagyobb örömmel üdvözölhetjük azt az albumot, mely erdélyi református templomok és tornyok óimén ööven gyönyörű erdélyi emlékeit ad, hogy 61- veztease ás megszerettesse a miveit közönséggel azokat az emlékkincseket, melyek karunkig minden évben kevesbedíék, hogy ami van, annál becsesebb maradjon. Az utolsó • féiszázadban mogiasuit az erdélyi magyarságban a hagyományok és az ősi emlékek kultusza. Nem egyszer minden komolyabb szükség nélkül labontőaunk ősi templomokat, gyönyörű, festői fatornyokat és haranglábakat. Temetőinkből is sok helyen kiveszőben vannak a pompás fejfák, hogy lapos, otromba és sablonos sírköveknek adjanak helyet. A hagyományok tisztelete és a szép szerelte helyett sokszor az építészetben pallért» ridegség, a temetőkben sivár egyformaság foglalta el a régi szépségek helyét. A sok reánk szakadt csapás között nem utolsó az, hogy nemcsak tanultabb elemünk, de sokszor maga a nép is letért ősei szépség- útjairól s éppen olyan cserét csinált az értéktelen és müvészietlen uj alkotásokkal, mint a néger, aki az aranyat, vagy az elefántcsontot apró tükrökért, vagy üveggyöngyökért adta cserébe. Ideje, hogy ennek a négerkedésnek egyszer máz vége legyen. Ezért csak a legnagyobb örömmel és nagyrabecsüléssel üdvözölhetjük az olyan kezdeményezést, amelyet az erdélyi ref. egyházkerület kiváló püspöke inditotí és már két év óta gyönyörű eredménnyel folytat. Örök dicsősége marad Makkai Sándor püspöknek és egyházának, hogy e kérdés fontosságát nemcsak idején fölismerte, hanem rögtön «tietthez látott. A nem egészen két év alatt egy erre született és szerencsés kézzel megválasztott rajzoló művész, Debreczeni László, tavasztól késő őszig járja az egyházkerület falvait és városait, hogy lerajzolja és fölmérje a templomokat és «tornyokat, haranglábakat és cintermeket, szószékeket és mennyezetfestményeket, a temetők fejfáit és az egyházközségek ingó műkincseit. Rajzkönyvei a mérhetetlen értékek kincstárát tartalmazzák. Amit gyűjt, azt télen földolgozza s egyszersmind készül a következő tavaszon folytatódó munkájára. Az erdélyi ref. egyházkerület iratterjesrtő vállalatában most megjelent albuma mutatványsorozat két félévi gyüj'tőmunkássága anyagkincséből. Célja az, hogy e mutatványokkal éroetesse és megérttesse e gyűjtőmunka értékét és fontosságát s a miveit közönség oltalmát az emlékekre és figyelmét az ügyre fölhiva, a közölt művészi elmékekkel a szövegben tanulságot s a rajzokkal gyönyörűséget nyújtson. A kiadvány egy folyamatban levő munka tisztán csak művészi mutatványsorozata és ennek népszerű szövegmagyarázaln lévén, súlyos igazságtalanság volna azt egy épitészeftttörténeti szakmunka követelményeivel mérlegelni. Az igazság szabálya itt is suum cuiqtie: kinek-kinek az övé. S ha ezzel a mértékkel mérünk, ezt az albumot a legnagyobb örömmel, szeretettel és elismeréssel üdvözölhetjük. • Faluknak és városoknak ősrégi és újabb szépségkincsei mosolyognak felénk ebből a pompásan és finom ízléssel kiállított művészi kötetből. Az album itulnyomólag építészeti emlékeket ad s ezért öt<4 < < < 25-iG°|o-kal oí&űbb lett a fogyasztás minden aulónál, ami „V1X“ készülékkel van eliáíva. Nagy oiajmegtakarítás. Megszűnik a koromierekódás a hengerekben. Meghosszabbítja a kocsi üzemképességének időtartamét. Keildkivfil olcsó. írjon még ma a românia: vezérképviseletnek AUTOVIX, Cluj, Strada Berthelot 7. Viszonteladókat és szakmabeli ügynököket keresünk. ► ► ► $>
