Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-02 / 251. szám

XIL EFF. 251. szint, 1 Máramaros tiltakozik ellene, hogy az országos jellegű elmekárháaat vele tartassa el az állam 6 Önnek óvnia kell a gyomr Önnek mindig arra kell gondolnia, hogy a gyomrának szüntelenül emészteni kell — Alig, hogy étkezés után a gyomra befejezte volna az emésztést, Ön megint eszik és ha fűszeres, vagy nehezen emészthető ételeket ■vett, a gyomor mér nem birja az emésztés n unkáját elvégezni és savtultengés fog fel­lépni. Gyomorégést, görcsöket érez, az emész- iős ervek érzékeny és finom nyálkahártyái gyulladtak lesz, ek és a fájdalmak minden étkezés után erősebben lépnek fel. Ezek a zavarok majdnem minden esetben elkerül­hetők, ha az első fájdalmak álltaiméval Magnézium Psrhydrol Merck vesz be. Ez a gv ógyszer semlegesíti a feles­leges gyomorsavat. A Magnesium Perhydrol Merck mindenütt kapható- A savanyu leiböfögést, gyomorégést, a gyenge emésztéssel kapcso­latos rosszullétet és panaszokat megszünteti. Curtius gazdasági minisz­ter lesz Sfresemann utóda (Berlin, október 31.) Beavatott helyről származó hirek szerint közelebbről véglegesen be akarják tölteni a külügyminiszteri állást. A Berliner Tageblatt azt Írja e hirrel kapcso­latban, hogy a birodalmi külügyminiszteri állás betöltésénél nem gondolhatnak másra, mint Curtius gazdasági miniszterre, aki he­lyettesként ellátja a külügyminisztérium ügyeit. Mentsük meg a jövődött 'Ä Diáksegélyző akció újabb lendületet vett. A magyar közönség megértette, hogy ha nem tesz meg minden tőle telhetőt a sze- génysorsu magyar egyetemi ifjúság érdeké­ben, az anyagi eszközök hiánya súlyos hely­zetet idézne elő. így is aggodalmakkal tekin­tünk a jövőbe, tudva azt, hogy sokan vannak, akik jóformán máról-holnapra a legnagyobb küzdelmek árán kénytelenek magukról gon­doskodni és emellett pályájukra előkészülni. Meg vagyunk azonban győződve, hogy a ma­gyarság nem hagyja magukra saját gyerme­keit, hanem minden eszközzel támogatásukra siet. Újabban egyébként az akció javára a következő adományok folytak be: Dr. Huszár Pálné 500 lej Báró Bánffy Dániel, Fugád 1000 „ Dr. Inczédy-Joksman Ödön és neje báró Bánffy Györgyné halála alkalmával, koszorumegváltás cimén 1000 „ Biharmegyei Takarékpénztár és Gazdasági Bank, Nagykároly 7730 „ összesen: 10230 „ Eddig befolyt adományok összege: 101848 „ összesen: 112078 „ ............................................................................. Árverési hirdetmény Alulírott közjegyző közbejöttével, kése­delmes vevő kárára 126 drb. eredeti művészi festmény, kikiáltási áron alul is, el lesz ár­verezve, a Grátz-mükereskedés, Piaţa Unirii 8. sz. alatti üzlethelyiségben. 1929 nov. 2-án, szombaton délután %5 órai kezdettel. Dr. Cos ma, notar public. (Máramarossziget, okt. 31.) Az összes erdé­lyi megyék és városok méltán szisszentek fel a kor­mánynak arra a legutóbbi rendeletére, amely ki_ mondja, hogy január 1-től a kórházakat az illetékes megyének, illetve városnak kell ellátnia. Hiszen már az elmúlt évben is hangosan tiltakoztak a városok az ellen a kormányrendelet ellen, amely az állami kórházak anyagi kiadásainak a fedezését a városok­ra nézve kötelezővé tette, mennyivel inkább elvisel­hetetlennek látszik a mostani teher, amikor a ha­talmas személyzeti fizetéseket is a megyéknek, illet, ve a városoknak kell fedezni. De talán egyetlen várost, illetve megyét nem érintett olyan súlyosan ez a rendelet, mint éppen Máramarosszigetet, amely tudvalevőleg az ország legszegényebb területe, s amely az eddigi költség- vetési keretek között is éppen csak hogy tengetni tudja az életét. És most két kórház — a közkórbáz és az elmekórház — teljes eltartásáról kell gondos­kodnia. Ez a megyére és a városra 15 milliós évi mqgterhaítetárt jelent, amelyből a megyére 11 mil­lió, a városra négymillió esnék. Ha figyelembe vesszük, hogy Máramarosmegyének az ez évi egész költségvetése 14 milliót, a Máramarossziget városé pedig hétmillió leit tesz ki, azonnal látni lehet, hogy a két kórháznak a fenntartása olyan terhet ró a megyére és a városra, amelyet azoknak az adókkal amúgy is agyonsanyargtott lakossága már nem igen fog tudni elviselni. Még a közkórház eltartását valahogyan csak vál­lalhatná Máramaros, hiszen az az impériumváltozás előtt is megyei kórház volt. Sokkal inkább sérelmes Máramarosra nézve a kormányrendeletnek az a rí. sze, amely a szigeti elmekórfcáE eltartásaira is kötelezi Máramarost. Tudni kell ugyanis, hogy a máramarosszigeti elme- kórházban kezelt betegeknek csak alig 5—10 szá­zaléka máramarosi, a nagy többség az ország más megyéiből került ide, joggal tehető fel tehát a kér­dés : hogy kötelezhető az országnak kétségtelenül leg­szegényebb megyéje arra, hogy a főleg más megye­beli elmebetegeket ápoló kórházat teljesen ő tartsa fenn ? Még tűrhető lenne valamennyire a helyzet, ha a szigeti elmekórház ma is a régi keretek között fungálna. Ez a kórház ugyanis az impériumváltozás előtt a szigeti közkórháznak volt egyik alosztálya, amelyet egyetlen orvos vezetett. Amikor aztán a kórházakat átvette az állam, mindenféle protek­ciókkal egyre-másra nevezték ki az orvosokat, úgy, hogy ma hat figietetfc orvosa vau a kórháznak, holott a betegek száma a békebeli négyszázzal szemben mindössze száznyolcvan. Értesülésünk szerint úgy a vármegye, mint a vá­ros megteszi a lépéseket abban az irányban, hogy az állam mentesítse őket az elmekórház eltartásának a kötelezettsége alól, amennyiben pedig erről nem lehetne szó, úgy arra nézve kémek felhatalmazást hogy a kórházat eltartó megyének és a városnak legyen.jcjga a jelenlegi indokolatlanul nagy személy, zetet Repíteni. „Koldulási engedélyt adfaaíok** — mondta a lupényi primár a vksgálafí fogságból hazatért munkásoknak (Déva, október 30.) Megírtuk, hogy a lu­pényi munkások közül azokat, akiket ártat­lanul leült vizsgálati fogságukból hazaenged­tek, a lupényi bányatársaság csak mint uj munkásokat vette fel, ami által több mun­kásnak jónébány éve ment kárba, ami nem­csak anyagi, de erkölcsi kára is a munkás­ságnak. Voltak azonban olyanok, akiket a bánya egyáltalán nem akart visszavenni. Ezek testületileg jelentek meg a lupényi primárnál és kérték, hogy részükre valami uton-módon munkát keressen, mert ők telje­sen ártatlanul kerültek az utcára s nem ér­tik, 'hogy a bánya miért zárkózik el a további alkalmaztatásuk elől. A lupényi primár erre koldulási engedély kiadását javasolta a bányiászoknák, amit azok egyhangúlag visszautasítottak, mivel mindegyik ép, egészséges ember s munkára teljesen alkalmas. Hogy ezekkel a szerencsétlen emberekkel mi fog történni, azt előre tudni nem lehet, valószínű, hogy nyakukba veszik a világot s úgy fognak ma­guknak munkát keresni. Ugyancsak megírtuk, hogy a bíróság el­felejt utazási engedélyt küldeni a tanuknak, így történt meg most is, hogy sem Popeseu petrozsényi szigurancafőnöknek, sem pedig a többi munkásoknak, igy például Stieber Já­nos petrozsényi munkásnak sem küldtek ilyen engedélyt. Hogy mi a különbség a sziguran- cafőnök és a közönséges munkás között, azt az alábbi eset nagyon fényesen bizonyltja- Popeseu főnök ur mivel nem kapott utazási engedélyt a törvényszéktől, a legnagyobb nyugalommal otthon maradhatott s nem is 1 jött el. Stieber János azonban a saját költ­ségén megjelent a vulkáni szakszervezet fel­oszlatása ügyében október 29-ére kitűzött dé­vai tárgyaláson, mert ellenkező esetben ki­látásba helyezték, hogy gyalogszerrel már szombaton elin­dulnák vele Petrozsényból Dévára, hogy a tárgyalásra idejében megérkezhes­senek. Tekintettel arra, hogy a vulkáni szak- szerkezet ügyében megidézett tanuk nem je­lentek meg, a tárgyalást ismét elhalasztották, ezalkalommal december 17-ére. Ez az a fon­tos tárgyalás, amelyre egy alkalommal ' Maniu miniszterelnököt, Vajda bel­ügyminisztert és Joanitescu állam­titkárt is megidézték, azonban természetesen hiába, mert a minisz­terek nem jelenhettek meg e kicsi, alapjában véve azonban nagyon fontos tárgyaláson. Törvényes ok a szakszervezetek feloszlatásá­ra ugyanis nincsen s igy kiváncsiak va­gyunk, hogy miképen fog eldőlni december­ben ez az ügy. Mindenesetre ajánlatos, hogy a törvény­szék, amint azt dr. Almásán Gusztáv védő­ügyvéd is kérte, a rendőröknek s a tanuknak is adjon utazási igazolványt, nehogy előfor­duljon az az anomália, hogy a tanú még a rendőr útiköltségét is fedezze. A bürokrá­ciának több figyelemmel kell lennie az életre s arra, hogy a megidézett tanuk tulajdonké­pen teljes jogú állampolgárok, akikkel nem lehet vádlottként bánni — még ha épen műn- munkások az illetők. ÍH Azelőtt Vezúv nélkül re’türésikeKü újítás a fűtés terén! A fűtő­technika legnagyobb vívmánya. Nincsen többé rossz kályha, mert a szab. „VEZÚV“ készülék magában véve pótol egy jó kályhát, SO ssázaiék tüzelő* an^ag megta <arftés! tüzelőanyag megtakarítás ! Gyors hőképződés! Minden vaskályhához alkal­mazható ! A „VEZÚV“ segítségével még a leghide­gebb szoba (he'yiség) is keresztül fűthető, beszer­zési költség a fűtési icl nyben 14 nap alatt megté- iül. Ára vaslemezből, fényezve 350 lei, vörösrézből díszes kivitelben 600 lei. — Megrendelésnél a füst­cső bősége megadandó. Gyártja és forgalomba hozza I, WE.Sa-ŞgRGSR Temesvár, Józsefváros, Bul. Bert- helot 1. tói' enysék kívánatra ingyen ! Vidéki képviselők és ügynökök kerestetnek. Most! ^minszsba^loiB '3103 szám

Next

/
Thumbnails
Contents