Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-02 / 251. szám
XII VVF. 251. SZÁM. utojmnkufá 7 Vízvezeték Kolozsvár határában egy kőrakás alatt Még azt mondják, hogy Kolozsvár nem fejlődik amerikai tempóban! Az Attila-ut felső környékén kiépült utcák viz és villany nélkül állanak, de a protekciósoknak még a hatás ban is van vizük és villanyuk (Kolozsvár, október 31.) Már évek óta a város közgyűlésein, sajtóban és a közélet minden fórumán halljuk a panaszt, hogy Kolozsváron nincs elegendő viz és rossz a villanyvilágítás. Még a belvárosi utcákban is előfordul a víz- és villanymizéria, nem szólva a város külső részeiről, ahol a viz és villany eltűnése mindennapos esemény. A legnagyobb a baj azonban a perifériákon, azokban az újonnan épült külvárosokban, ahova villany és viz egyáltalában nem jut el. Hogy milyen állapotok uralkodnak Kolozsvárnak a külső részein, arról csak személyesen lehet meggyőződni. A Keleti Újság munkatársa ma délelőtt meglátogatta az Attila_utca felső környékén épült nj ut-cákat és telepeket és rendkívül figyelemreméltó tapasztalatairól az alábbi riportban számol be: Az Attila-ntca felső részén a belső telkek kisajátítása során a város tisztviselőinek házhelyeket osztogatott ki. Volt sok tisztviselő, aki ezeken a kihasított telkeken házakat, villákat' épitett, de még több akadt olyan, aki a házhelyeken a törvény határozott intenciói ellenére túladott. A tisztviselői telep felső részén máról-holnapra uj utcák keletkeztek, gyönyörű villasorok épültek és egyes helyeken már a csatornázás, vízvezeték és villanyvilágítás rendben van. De van egy csomó utca, amelyeknek még mai napig sincs nevük, legalább az utcajelző táblák még nem láthatók, ahol sem villany, sem vízvezeték nincs. A városi kultúra e két fő elemének, a villanynak és a viznek a bevezetése nem ötletszerüleg és nem is programmszerüleg történt, hanem tisztán és kizárólag protekció, befolyás és városi nepotizmus szerint. Ha egy befolyásos városi politikus, vagy fő- tisztviselő, nem is szólva miniszterviselt emberekről, épitett egy villát, akkor a nemes városi tanács sioüett még a legnagyobb1 költségek árán is a vizet bevezetni, a villanypóznákat felállítani. így történhetett meg, hogy az Attila-ut és a Györgyfalvi-ut közt lévő régi utcák egy része még mai napig is viz és villany nélkül áll és a lakók csebrekben sokszor kilométernyi távolságokból hordják a vizet. Itt nincs villanymizéria, mert villany egyáltalában nincs és a lakók vagy petróleummal, vagy gyertyával világítják sokszor modern felépítésű villájukat. Csodálatos, hogy épen az Attila-ut folytatása, ahol alig épült ki még egy pár tisztviselői lakás, vallaunyal és vizzel bőségesen el van látva. Személyesen győződtünk meg arról, hogy Suoava vízvezetéki ígiaggató gyönyörű emeletes villája előtt van villany, vaja viz, holott a tőszomszédságában, a mellette levő utcákban nincs. Sőt, pompás utat építettek ki e helyen. A hatalmas hengerelő gép ott járkált a villa előtt és az sem titok, hogy néhány befolyásos tisztviselő érdekében itt már rövidesen autóbuszjárat is lesz. A Sueava vízvezetéki igazgató villáján túl, egészen kinn a határon újabb két villa épült. Az egyik Oiortga főmérnöké, a másik pedig Orosz vízvezetéki tisztviselőjé. A villák még el sem készültek, máris a még nem létező utca kanalizálva ran, a frissen épült viliainypóznák mrţrt a készülő Villáikig vezetőiek ki a határon. De a vízvezeték nemcsak az Orosz és Ciortea villákig épült ki, hanem még jóval messzebb a Békás felé. Itt már sem ut, sem házak, még csak kunyhók sincsenek. De a két utolsó, most épülő villa hátamögött a határ kellős közepén áll egy kőrakás. Tiz-tizenöt szekér kő és három-négy szekér porond az egész. Érdeklődtünk, hogy kié a határban kihasított házhely? Senki sem tudta meg. Olcsóbb lett a Tiindérujjak a legszebb és legtartalmasabb magyar kézimunkáit jság Gyönyörű minták! Szabásivek! Előfizetés negyedévre^l25 lei. Egyes szóm ára 45 lei. Előfizetéseket elfogad a Keleti Újság könyvosztálya mondani. Hónapokkal ezelőtt odahordták a kőrakást és azóta ott áll elhagyatva. A város bölcs vezetőségének azonban, ugylátszik nagy gondot okozhatott a kőrakás, mert egészed addig kanalizálták a határt ás az ody drága vizet, lanMyet a jóval mélyebben és városhoz közelebb eső utcáik nélkülöznek, ide a kőrakás alá is bevezették. Ezek után mondja valaki, hogy Kolozsvár városa nem fejlődik amerikai tempóban! A kanaíizálást diszkréten építették, hogy a jóval mélyebben fekvő utcák lakói ne vegyék észre. Hosszú ideig nem is tudott róla senki. Nemrégen azonban megtörtént, hogy a határon épitett Vízvezetéki cső megreped és az egész környéket valósággal elárasztotta a Vízvezetéki viz. Mindenki azt hitte, hogy végre egy bővizű, magasra törő forrásra bukkantak, amikod kiderült a rideg valóság, hogy a határban vízvezetéki kanálist építettek és annak a csöve repedt meg. A vízvezetéki munkások már másnap megjelentek a helysainen és megjavították az elrepedt csöveket, hogy a kiépült utcák lakói ne csináljanak botrányt. Mindez valószinütlenül hat és magunk sem hinnők, ha személyesen nem győződtünk volna meg róla. Az Attila-ut és a Györgyfalvi-ut között vau néhány, csaknem teljesen kiépült utca, amelyek jóval közelebb fekszenek a városhoz, de itt nincs ka_ nalizáció, nincs villany. Megállapítottuk az egyik utcában, hogy a villanyvezeték csak egy olyan tisztviselő házáig van elvezetve,, aki a vilamosüzemnél teljesít szolgálatot. Azon túl egészen hosszú utcasor van, ahova sem vizet, sem villanyt nem vezettek be. Végigbarangoltuk az egész városrészt. Mindenütt konstatálhattuk, hogy csak ott van vízvezeték és villany, ahol protekciós állami vagy városi hivatalnokok laknak. A régi proletárnegycdekben r.z utca elhanyagolt, nines viz, nincs villany, nincs városi kultúra, sőt a házak előtt hatalmas szemétdombok éktelenkednek. Mindezt Mihali polgármester figyelmébe ajánljuk és arra kérjük, hogy fogassa be a város hintójába a két gyönyörű, fehér lovat, hajtasson ki az Attila.utca felső részébe és személyesen győződjék meg adataink hitelességéről. Sok olyan látnivalóban lesz része, amiről eddig halvány sejtelme sem volt. Talán gyümölesöztetni tudja a jövő városfejlesztésnél ... Olajos Domokos. i-3 3-M A kolozsvári egyetemi tanács és a kultuszminisztérium nem tudnak megegyezni, hogy a Farkas-utcai színházból előadó és báltermet, vagy színházat csináljanak Elvi harc, amelynek kimenetele azért nem sürgős, mert a 12~14 milliós építési kölísegből még csak másfélmillió áll rendelkezésre (Bukarest, október 31.) A kolozsvári Farkas-utcai szinház átépítésével kapcsolatban érdekes konfliktus tört ki a kolozsvári egyetem tanácsa és a kultuszminisztérium között. Mint ismeretes a száz éves magyar színház épülete a kolozsvári egyetem tulajdonába ment át és évekig üresen állott. Végre az egyetemi tanács elhatározta az épület restaurálását s eflrez a tervéhez megszerezte a kormány jóváhagyását is. Az idei nyáron meg is kezdték az átépítést. Az állami költségvetésbe azonban nem vették fel azt az összeget, amely a legtakarékosabb számítás mellett is elég lenne az átalakításhoz. Összesen másfélmillió lej állott rendelkezésre, ez az összeg pedig csak az épület külső kijavítására és a belső átalakítási munkálatok kezdő lépéseinek megtételére elegendő. Legoptimistább számítás szerint is hét-nyolcmillióra, da reális szemüvegen át nézve a dolgokat mintegy tizenkét tizennégy millió lejre volna szükség, hogy a színházépületet kifogástalan és használható állapotba hozzák. Ha tehát ezentúl is olyan tempóban történnek meg a kiutalások az építkezésekre, mint az idén, akkor nyolc-tiz esztendő is beletelik, amig az épület bármilyen célra felhasználható lesz. Számítani kell ara is, hogy az építkezés esiga- lassuságu menete miatt mire teljesen befejezik azt, jóformán elől kell kezdeni a dolgot, mert az idő nem lesz tekintettel a kormány szűkmarkúságára. De nemcsak a pénzhiány, hanem hatásköri összeütközések is akadályozzák a restaurálás munkáját. Volt alkalmunk beszélgetést folytatni a kultuszministerium egyik vezetőtisztviselőjével, aki élesen kikelt a kolozsvári egyetemi tanács ellen, amely szemben a szerződést kötő minisztérium utasításaival a maga szempontjait akarja érvényesíteni az építkezésnél. Az egyetemi tanács ugyanis, amikor az átépitést szorgalmazta, olyan tervezetet juttatott el Bukarestbe, amely szerint a régi magyar színházat tudományos előadások egyben pedig bálok céljaira kell átformálni. A minisztérium hozzájárult ugyan ahhoz, hogy az épületet használható állapotba hozzák, azonban az az álláspontja, hogy egy ilyen előadóterem nem merítheti ki a hatalmas épület célját, nem áll arányban a befektetendő költségekkel és a fenntartás kiadásaira sem nyújt megfelelő fedezetet. Ezzel szemben a minisztérium a vele szerződést kötött építési vállalkozónak azt az utasítást atda, hogy a színházépület nézőterét eredeti formájában hagyják meg, a színpadot ne tüntessék él s a nézőteret menedékesen építsék meg. Bukarestben ugyanis az az álláspont, hogy a bukaresti színházaknak állandó hajlékot kell biztosítani Kolozsvárim vendégszereplések esetére. Mikor az egyetemi tanács megbízottja azt az ellenérvet fhozta fel, hogy Kolozsváron már van két szinház s azok közül bármelyiket megkaphatja időnként a vendégszereplő román társulat, azt a választ kapta, hogy Kolozsvár nehány év alatt oda fejlődhetik, hogy két román társulatot is eltarthat. Mondanunk sem kell, hogy Bukarestben rendkívül optimistán fogják föl a kolozsvári közönség anyagi teherbiróképességét, pedig ez- időszerint úgy a román, mint magyar színház állandó súlyos válsággal küzd s komolytalannak és szükségtelennek látszik a harmadik színházépület forszirozásaA helyzet ezidőszerint az, hogy az egyetem és a minisztérium konfliktusa nyugvóponton van, tekintettel arra, hogy eddig csak olyan átalakítási munkálatokat végeztek, amelyekre akkor is szükség van, akár színház marad, a Farkas-utcai színházépület, akár egyetemi előadóterem lesz belőle. Az építkezés második szakaszánál azonban már befejezett tényeket kell teremteni, mert nem mindegy az, hogy az építési vállalkozó színházat épit, vagy pdig előadó termet, amely az egyetemi tanács elképzelése szerint alkalomadtán bálákra is felhasználható lehetne. Ha ugyanis a nézőtér padlóját menedékesen képezik ki, akkor halakra alkalmatlanná válik, viszont, ha teljesen vízszintes lesz és a színpadot egyszintre hozzák a nézőtérrel, végleg megszűnik az épület színházi jellege. Hogy a két álláspont közül melyik fog győzni, az egyelőre még nem jósolható meg. De a dolog nem is nagyon sürgős, tekintettel a költségvetési fedezet bizonytalan voltára. Utazása efőtt vásároljon „HEIMES“ vasúti menetrendet, mert ezáltal sok időt és pénzt takarít meg! Kis menetrendkönyv 20 L. Nagy menetrendkönyv 50 L. Kapható az összes könyv- és ujságárusitó helyeken!
