Keleti Ujság, 1929. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-02 / 251. szám

♦ó*» 277. 1ÜVF. 251. SZÁM. K&xfnUrsifá 9 Keleti Újság cilihe alapján a rendőrség vizsgálatot indított és leleplezte a titok­zatos sorsjegy-panama tettesét A városi vámnál is stulyos visszaéléseket konstatált Clonţa inspektor — Â városi vámos nemcsak a hi­vatalos vámot, hanem a saját külön vámját is be­inkasszálta a falusiaktól (Kolozsvár, október 31.) A Keleti Újság beszámolt a vidéki piaci árusok küldöttségé­nek panaszáról, amely szerint hatósági köze­gek arra kényszeritették őket, hogy 25—25 lejes jótékonycélu sorsjegyeket vásároljanak. Hatiegan Simon rendőrségi kvesztor a cikkel kapcsolatban a mai nap folyamán átiratot intézett lapunkhoz, amelyben közli velünk, hogy a sorsjegyekt nem a rendőrség közegei, hanem az első közigazgatási kerület főnöke adta el a vásárosoknak. Hatiegan Simon rendőrségi kvesztor ezt a nyilatkozatot az ügyben azonnal megindí­tott vizsgálat alapján adta le, amely vizsgá­latot Clonta rendőrinspektor vezetett. A la­punknál panaszt tevő árusok tévedése oflna-n származhatott, hogy — mivel a közigazgatási kerületek főnökeit is kapitánynak né^’ezik, a vidéki emberek rendőrségi közegnek tékintet- ték az ellenük erőszakosan és törvénytelenül fellépett hatósági embereket. Nem a rendőrség, hanem egy ke­rületi kapitány presszionált Ez a megállapitás kétségtelenül mentesiti a rendőrséget az ódium alól, de nem változtat azon a tényen, hogy . hr t a szegény, verejtékes munkájuk gyü­mölcsének értéksitésére Kolozsvárra jött termelőket mégis csak hatósági személy' presszionálta és terrirozálta. A vizsgálatot egyébként Clonta rendőr­inspektor a következőképpen folytatta le: A Keleti Újság cikkének tudomásul vé­tele után mindjárt személyesen kiment a piactérre és sorra kérdezte az árusokat, hogy kinek van jótékonycélu sorsjegye. Egyszerre nyolcan-tizen jelentkeztek és mutogatták sorsjegyeiket, amelyeket az árusítási hely kiosztásakor minden kapálózásuk ellenére is nyakukba varrtak. Clonta inspektor összegyüjtöflb hir- telenében a jelentkezett panaszosokat és ézám szerint tizennyolcat magával vitt a központi rendőrségre, ahol kihallgatta őket.' Egy ele­ven beszédű, értelmes parasztember igy be­szélte el neki a történteket: — Már hétfőn megérkeztünk terménye­inkkel és mindjárt érdeklődtünk;'- hol kell kieszközölnünk az árusítási helyek iránti Ne felejtse el, hogy minden mopr Hőnyi? bármilyen áron, bárhol is van hirdetve Hapható a Minervánál Sfr. Regina Maria Deák Ferenc-u. 1 sz, PaJeologue: A cár országa 3 kötet ... . csak ' Remarque: Nyugaton a hely­zet változatlan, fűzve 123, kötve .... . . . . TTlakkai: Ordögszekér csak 1* 8 lei Balzac: Betti néni . . . Dosztojevszkij: Megméte- lyezettek, 2 kötet . . Dickens: A pickwick club, 2 kötet ............................... Flaubert: Bováryné . . . Victor Hugo : A nevető em­ber, 2 kötet .... 130 lei 163 lei 1*8 lei 46 lei 127 lei 115 lei 51 lei 68 lei engedélyt. Megtudtuk, hogy az első kerületi kapitány intézi a vásári árusító helyek ügyét. Odamentünk tehát, meg is kaptuk az engedélyt, de csak szóban, mert amint a ka­pitány ur mondotta, az Írásbeli engedélyi a polgármester urnák is alá kell írnia s azért az csak egy-két nap múlva juthat a kezünk­höz. „Addig tehát le se telepedhetünk?“ — kéredztük a kapitány urat. „Nem — felelte — Bútoraink tartós­ságát garantálják legmodernebbül berendezett szárítóink! Ne sajnálja az utat Marosvásárhelyre ás G yőződjön meg, hogy a legszebb butoro- at legolcsóbban részletfizetésre U a Székely A Réti Rt. Bútorgyárában vásárolhatja. Vifágmárkás zongorák és pianinók nagy választékban! — Rajzainkkal utasán* kas meghívásra kiküldjük. —-----­de ha mégis el akarják foglalni he­lyeiket már hétfőn, akkor venniök kell tőlem kél sorsjegyet, összesen öt­ven lejért s ezek a sorsjegyek ideig­lenes igazolványként szolgálnak addig, amíg a valódi engedély a polgármes­teri hivatalból le nein érkezik.“ Persze egy darabig húzódoztunk az 50 lej kifizetésétől, mert sok pénz az nekünk, hiszen messziről jövünk és alig tudunk valahogy túladni ter­ményeinken De nem volt más választásunk. Valahol csak le kellett rakodnunk: kifizettük tehát, az 50 lejt, a kapitány ur sorsjegyeiért. A rendőrinspektor leleplezi a proviziós kerületi kapitányt Hogy tévedés ne forogjon fenn, Clonta rendőrinspektor autóba ültette a panaszos gazdaembert és meghagyta neki, hogy vi­tesse a gépkocsit oda, ahol a sorsjegyek meg­vásárlására ily módon kényszeritették. A piaci árus az első közigazgatási kerület hiva­tali helyiségéhez, a Mester-utca 7. szám alá irányította a soffőrt. Igen, itt van az első kerületi város-kapitányság, amelynek főnöke Giurgiu Traian. Ö „vágta meg“ a küzdelmes életii falusiakat, akik a harmadik vármegyé­ből is eldöcögtek ide szekereiken, éjjeleken át szabadég alatt virrasztónak és- nélkülöz­nek, hogy Kolozsvár városát olcsó élelemmel elláthassák. De Giurgiu Traian első kerületi főnök urat nem csupán a sorsjegyek terror iszlikus elárusitásának felelőssége terheli, nem csupán az 50 lejek kikén y szer ilé se. amit ő kétségtelenül nem jótékony érzésektől áthatva tett, hanem egyszerűen annak az ötszázalékos haszonnak a reményé­ben, amely a sorsjegyek árusításaUtán neki kijár. Giui giu Traian urat súlyos felelősség terheli azért is, hogy szabadjára engedte a piaci díj­szedőket, akik oly igazságtalanul és emberte­lenül zsarolták meg a vásári árusítókat, hogy azoknak elkeseredése ma délelőtt csak­nem zendülésben tört ki- Tanúi voltunk annak, amint a délelőtt fo­lyamán hirtelen feltárult. Clonta rendőrin­spektor szobájának ajtaja és két parasztem­ber jelent meg a hivatali helyiségben..Annyi­ra fel voltak indulva, hogy a hivatali sze­mély iránti tisztelet megtartására is csak szemmel látható óriási erőfeszítéssel voltak képesek. '■— Nagyságos inspektor ur, — mondották remegő hangon — már nem bírjuk tovább ezt a zsarolást. Lépjen közbe, tegyen valamit, 'mert a vámosok úgy bánnak el velünk, ahogy kényüknek kedvüknek tetszik. Clonta inspektor azonnal félbehagyta hi­vatali munkáját és lesietett a Kossuth Lajos- utcára, amelynek két oldalán hosszú sorban foglalják el az árusok terménylerakatai az nţvouul széleit. Azonnal a panaszosok egész tömege rohanta meg. 20—25 lejeket szedtek be a hely pénzszedők egykét lépés, szélességű és két lépés-mélységit helyekért, ami kétségte­lenül meghaladja a napi piacon, viszontáru- sitóktó! szedhető dijak mértékét is. Clonta rendőrinspektor előhívta az egyik díjszedőt és igyekezett megtudni tőle, hogy tulajdon- képen milyen előírások, milyen szabályzat alapján szedi a helypénzeket. Kiderült, hogy a díjszedők, hol zsákok szerint, hol pedig az elfoglalt négyzetméterek szerint vámolta meg, az elárusítókat, aszerint, amint azokra nézve kedvezőtlenebb volt az -eredmény. Meg lehetett állapítani, hogy a díjszedőnek sincs ’fogalma se arról, milyen alapon kell meg­adóztatni az árusokat éá önkényesen alkalmazott szabályainál is oly rosszindulattal járt el, különö­sen a hely felmérésénél, amely épen csak az egyszerű, szegénysorsu falusi emberekkel szemben nem indokolt. — Már nem tudjuk, mit tegyünk —- fa- 'kadt ki egy markáns arcú férfi — eljöttünk, hogy szerezzünk egy kis pénzt, hadd fizessük ki az adónkat legalább, mert egyébre úgy se 'telik belőle. És tessék: lenyúzza a bőrünket a város. Hogyan zsarolták és csalták a városi vámnál a falusiakat? Most egy idősebb asszony furakodik az inspektor elé. — Tőlem 54 lejt vett el a vámos: min­denki látta. De tessék csak megnézni: 44 lejt irt fel a cédulára, amit kiállított nekem­Egy másik asszony rohan elő, látva a hatósági személyt, akinek panaszkodni lehet. — Tessék megnézni a helyemet: hetven­négy lejt vett el érte. Napi hetvennégy lejt. Ezért már talán egy bolthelyiséget is bérbe­adnának nekem. És ezt a pénzt be vasalta raj­tam hétfőn is, kedden is, pedig akkor még nem volt szabad árulnunk, mert a vásár csak szerdán kezdődött m<eg hivatalosan. Honnan vegyem én ezt a pénzt? Alig árulok vala­mit... száraz kenyeret ebédelek s az éjszakát itt virrasztóm végig, a zsákjaimon... Segítsen rajtunk nagyságos nr. Clonta inspektornak tulajdonképeií pein hatásköre a piaci vámos ellenőrzése, de mint­hogy annak működése n\ár-már a közrendet borította fel és minthogy az ellenőrzésükre hivatott Giurgiu Traian főnök urat csupán az 5 száza­lékos nyereséggel kecsegtető sorsje­<■ gyek árusítása érdekli az egész orszá­gos vásárból, kénytelen volt alaposan foglalkozni az ügy­gyei. A 74 lejes helypénzt fizető asszonynál végigcsináltatta a vámossal a dijkirovás mű­veletét. Szánalom volt nézni a kérdőre vont hatósági einher erőlködését, amellyel az ál­tala megállapított dijat ismét ki akarta hoz­ni. De hiába toldotta meg a lemérést egy-egy lépéssel, hiába alkalmazta a legmagasabb és ide nyijvánvalólag nem alkalmazható tari­fát, nem birt kierőszkolni 50 lejnél többet. A vámszedő tehát megállapíthatóan csalt és zsarolt a piaci helydijak kirovásánál, meg- kárpsitya ezzel a termelőket és a város fo­gyasztó közönségét egyaránt.- Tudomásunk szerint Clonta rendőrin­spektor jelentést tesz tapasztalatairól a pol- gârmeşteri hivatalnak, amely remélhetőleg kérdőre fogja vonni a sors jegyárusítás elfog­laltságai közben szolgálati kötelességének tel­jesítésére rá nem érő Giurgiu városkapi­tányt. ‘Jávor Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents