Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-07 / 229. szám
m *VF tS9 BEAM, Vitézi ének egy vézna kis káplárról Irta: Szilárd János Fereno római császár és magyar király rajnai' fiadait akkortájt már hetek óta szünet nélkül üldözte a tábori nép legnagyobb és legkegyetlenebb ellensége: a« időjárás. Az 1793-ik esztendő őszén sok ma-j gyár szekér hagyta ott kerekét, tengelyét, rudját a verduni feneketlen sárban és se szeri, se száma annak a sok kunsági csikónak, mely meleg istálló és takarmány nélkül itt, a felperzselt északfraneiaor-l szági mezőkön vonszolta magát fájdalmas nyerítés-' sei esőben, szélben, fagyban és gőzölgő verítékben az utolsó nyerítés felé. ! Nagy volt a nyomorúság akkor. A Verdun alól visszavonuló osztrák ármádiát; nem a párisi konvent forradalmi csürhéje, hanem a| nélkülözés és a szenvedés kergette maga előtt, mint; • szélvihar láthatatlan réme a felleget. A hetek óta1 megállás nélkül zuhogó esőben, az egyvégben dudáló kegyetlen őszi szélben, az elpusztult falvak, felperzselt kastélyok, néptelen tanyák és halott városok vigasztalan földjén embert és állatot egyetlen érzés; gyötört, mely erősebb és hatalmasabb volt minden császári parancsnál: ki innen! Ezt a földet az Isten elfelejtette, az ördög elátkozta s nyilván valami; harmadik, démoni hatalom törvényeinek engedelmeskedett, a felhő összecimborált a szelek járásával, a sár a faggyal, * köd az uttalan utakkal, ki innen, minél hamarább és gyorsan, gyorsan, mert ez a föld nem tűr meg a hátán ellenséget! Melas császári generális hadát sem tűrte meg. I Hiába voltak magyar huszárjai, kik előtt úgy. szaladtak a lófarkas francia vasasok, mint ürge a cigány elől, hiába volt horvát gyalogsága, melynek az utolsó bakkancsosa is három gránátost tudott volna fölöstökömre elfogyasztani és hiába tördelte a kezét Bécsben a magas vezérkar: megeredt az eső, fel- dudált a szél, a völgyekből felkullogott a köd, a hegyekről lesompolygott a fagy, tört a szekér, hullott a ló ezerszámra és volt olyan varjucsapat, mely a lengyel mezőkről csődült ide sebes szárnyalással, hogy lássa a csodát: mint kell a világ akkor lóghat talmasabb ármádiájának vereség nélkül, csúfosan megfutamodnia. Azt mondják, a magyar huszárok káromkodása még az északi szelet is tulharsogta. Alig, hogy a kiéhezett, lerongyolt és fenékig elkeseredett hadsereg a Saarvidéki barátságos városok határán megállt, hetek rettentő nélkülözései után először jóllakott és kifújta magát, Melas tábornok nem kis megdöbbenésére azt a hirt hozták spionjai, hogy Metz irányából, a Homburg neveztü városkán keresztül, nagyszámú ellenséges csapat közeledik. A tábornok tajtékzott. Ha a hir igaz s ez a csapa! az ő szétszórtan pihenő katonáit meglepi, elkerülhetetlen a katasztrófa. Behivatta wz adjutánsát, Stütterheim báró őrnagyot és az ő szokott nyers modorában rendelkezett. — Az egész hadsereget alármiroztatní és a lehető legsürgősebben felsorakoztatni a Saarbrücken! hídfőállás mögött! Addig is, mig ez megtörténik, egy kicsiny, de bátor s ennélfogva válogatott emberekből álló huszárjárőr induljon sebes vágtatva Homburg felé, ha ellenséget talál, kémlelje ki az erejét és azonnali jelentse! Intézkedjék! Az őrnagy összecsapta a sarkantyúját, futott Worumser huszáróbester kvártélyára s a válogatott emberekből állé kis huszárcsapatot m őszi eső függönye mögött néhány perc múlva elnyelte a taesz- •zeség . • A Saarbmckenből Homburgba vezető országúton tizenhat huszár haladt. Élükön egy vézna kis káplár, ez volt a tizenhetedik. Kicsiny csapat, országot hóditani, vagy ellenséget megverni nem lehet lefele, de tábort vagy várost kikémlelni s még idejében hazavinni a veszedelem fairét, erre-megfelel. Különösen, ha magyarok azok a huszárok. Mert majdnem elfeledtem, egytől-egyig szabolcsi gyerekek voltak, Még az a vézna kis káplár is ott az élen, aki a szitáló őszi esőben úgy behúzta a nyakát a> mente bundájába, hogy csak a szeme iátszott. De az aztán látszott. Két szúrós fekete pont, mely, mintha valami belső tűz emésztené, a fejének egy-egy gyanakvó mozdulatára nagyot lobbant. Már másfél órája lovagoltak igy, de a felázott országúton s az országút két oldalán itt-ott feltü- ! uedczti falvak, tanyák és kastélyok romja; között 1 nyomát sem találták az ellenségnek. Egy-egy varjú-' csapat húzott el fölöttük Homburg irányából nagy lármával, de ezenkívül néma ás dermedt volt a környéken minden. Néha, ha sötétebb felbő érkezett föléjük i a pásztákban vonuló eső függönye eltakarta előlük a tájat, megálltak t a gőzölgő paripák nyakát halkan tapsikolva, hosszon, feszülten hallgatóztak. De még csak kutyavakkantás sem hallatszott. Olyan süket és nyugtalanító volt ez a csönd az eső- sejtelmes zúgásával, mintha viz alá merültek volna 9 szinte jól esett, ha valamelyik ló felnyeritett. Aztán megállt az eső és elszállt a köd. Tejfehér lett körülöttük az egész világ s mert ebben a fulladásig sürü és vakitó fehérségben jóformán a lovak lábát sem lehetett tisztán látni, az volt az érzésük, hogy a levegőben libegnek. De azért nem álltak meg. Mentek. Paranes volt, ők huszárok voltak s ha vakon, süketen és botorkálva is, de mentek. És igy történt aztán, hogy a vézna kis káplár ott az élen, arra lett figyelmes, hogy a lova hirtelen megtorpan s a nyakát kíváncsian előrenyujtva. összeszagol egy másik lóval. (A káplár előredőlt a nyeregben, hogy jobban lássa: a lovon egy francia ült. Vasas. Lófarku francia vasas. Az is felállt a kengyelben a a vastag köd hályogán keresztül néhány pillanatig farkasszemet néztek, A vézna kis káplár, mielőtt a meglepetésből magához térhetett volna s ideje lett volna megfontolni, hogy vájjon hány vasas lehet a ködben e mögött a francia mögóTt, tiz-e avagy ötszáz, villámgyorsan kardot rántott, elknrjantotta magát, hogy hajrá! s a boldogtalan franciát sisakon keresztül nyakig kettévágta. Aztán aprítsd, nem apád! A tizenhat vitézi módra kurjongató szabolcsi gyerekkel neki a többinek ! Volt ott oszlás! Ki hogy bírta. A menekülő vasasok utolját úgy kaszálták, mint otthon a rendet! Hogy elől hányán futottak? A jó Isten tudja, ívod volt, ki törődött vele? Annyi bizonyos, — és ezt Homburg városának egykorú krónikái is bizonyítják, — hogy amikor a menekülő francia lovasság a város kapujához érkezett, három francia vasas szörnyethalt a kapu alatt a nagy tolongástól. Minthogy pedig a vézna kis káplár és a tizenhat huszár olyan förgeteges rohanásban volt, hogy ha' akarták volna sem tudják a lovukat a kapu előtt megállítani, ve- lőthasogatő kiáltozások közben megfutamítván a kapuőrséget is, orcátlanul berobogtak a város piacára. Itt aztán olyan dolog történt, amire a huszárok sem számítottak. Egy hirtelen támadt fuvalomra a köd derengeni kezdett, majd felragyogott a nap s a város piacán a gúlába rakott fegyvereknek s a pihenő francia gyalogságnak végtelen sokasága tárult a szemük elé. — Elvesztünk! — hőkölt meg a vézna kis káplár. — Dehogy vesztünk el! — hördült fel mögötte egy öreg huszár. — Csak bírjuk torokkal!... Erre a szabolcsi gyerekek sarkantyúba kapták a paripájukat s mint láncukról szabadult ördögök, teletorokból üvöltözve, olyan bomolt lármát és esztelen száguldást vittek végbe a szétszórt fegyverek és * menekülő francia gyalogság között, hogy a pokoli zenebonától megfélemlítve és kétségbeesve, mindenki azt hitte,, hogy Melas tábornok egész hadserege a városra tört. A huszárok azonnal felismerték a helyzetet s hogy ezt a rémületet és kétségbeesést betetézzék, t'elvágtattak a gyalogjáróra, a kardjukkal minden ablakot betörtek, némely helyen, ahol az ágy alatt francia tisztet sejtettek, belőttek, maid, mint akik dolgukat jó! végezték, néhány lézengő frai eiát és hatvan gazdátlan lovat fülöncsipve, bán- tatlanu! elnvargaltak. • — Az képtelenség! — förmedt Stütterheim őrnagyra Meias tábornok, mikor az adjutáns a jelentését befejezte. — Én a magyar huszárok vitézségét jói ismerem, de bolonddá tenni nem hagyom magam! i I I ff Linoleum szőnyeg 2x3 in. a legszebb 870 Lejért vásárolható: Haas Lipót Linóleum- és szőnyegnagyáruházában CLUJ» Cal. Reg. Ferdinand 6. Az a káplár hazudott, ha azt állítja hogy tizenkétezer franciát ugrasztott szét a tizenhat emberével! Az őrnagy meghajtotta magát. — Bocsásson meg excellenciád, nem a káplár mondta. , , : — Hanem? — Hanem maguk a franci® foglyok vallották. — Hm! — rántotta fel a szemöldökét Melas tábornok. ii Felállt, kétszer odavissza végigsétált a szobában, majd igy folytatta: — Küldje be azt a káplárt! A káplár a. tornácon várakozott s a vezérkari tisztek hangos csapatjától körülvéve, élményeit mesélte el. Mikor az őrnagy a nevét kiáltotta, lerázta a sarat a csizmájáról, meg a mentéjéről, mert a nagy menekedésben alaposan bedisznitották a franciák, aztán rántott egyet a nadrágsziján s belépett az ax- cel'leneiás tábornok szobájába. — Zum Befehl, Excellenz! Melas meglepődve nézett a vézna kis alakra. Ez lenne atz a káplár? Aki határtalan szemtelenségével tizenkétezer franciát megngrasztott Î Ezekkel a pipaszár lábakkal? És ezzel az éretlen arccal? — Mi a neved? — Simonyi József, excellenciás uram! — Hány éves vagy? — Tizenhat, excellences uram! Melas tölcsért csinált a markából » a füléhez tartotta. —-. — Meny-nyi? — Tizenhat, excellenciás uram! Az öreg tábornok értetlenül az őrnagyra nézett, Az mosolyogva intett, hogy igen. — Hm! — csóválta a fejét Melas. Odament Simonyihoz s kezét a vállára tette. — Mikor kaptad a káplárságot? — — Ezelőtt három évvel, excellenciás aram! — Tizenhíroxnéves korodban? ■— Parancsára igenis, excellenciás uram! Melas ismét az őrnagyra nézett, hogy nem érti az egész dolgot, majd hirtelen ráförmedt Simonéira} — Ki adott katonának? — Senki, excellenciás uram. Megszöktem. Melas indulatosan sarkon fordult, hátrakulcsolta a kezeit, az ablakhoz lépett s hosszan kinézett rajta. S a vigasztalan novemberi ég pásztáz felhőin nyilván valami különös dolgot láthatott, mert amikor megfordult, alig lehetett a kemény katonát megismerni. Kis idő múlva halkan igy szólt: — Káplár, írd meg édesanyádnak, hogy Melas tábornok már megbocsájtott Simonyi strázsameater- nek!.., A legendás hirü Simonyi óbester, teljes nevén vitézvári báró Simonyi József ezredes-kapitány ifjúságáról és strázsamesterré való kinevezéséről ezeket böngésztem össze az öreg krónikákból. „Charité Szanatórium“ Cluj-Kolozsvár, Strada Regală (Majális* utca) 12 A. - Telefon : 600. Sebészet. Belgyógyászat (cukor-, vese- és anyagforgalmi megbetegedések diétás kezelése.) Szülészet (külön szülőszobával és gyermekágyas osztállyal). Nőgyógyászat. Urologia. Ortliopedia. Szemészet. Fülészet. Orr- és gégegyógyászat stb. Legjelesebb specialista orvosok vezetése alatt. Röntgen. Vegyi és bakteriológia, vizsgálatok. Gyógyfürdők (szénsav, hab, jód, kén, stb,) Villamos kezelések Fogyó- és hizókurák bejáróknak is. Nap! ellátási és ápolás* dii: í o 450, II o. 350. Ili o. 260 lei Igazgató tőorvos: Prof. Dr. Steiner Páí
