Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-06 / 228. szám

6 _________ . «aaeâimâ) vf^iffTl^lM¥rilllitSlBB^q;ninBBWBBWBÍMWBBIIHBIiBBWTi!BlWBBHBB^^ fn9K38SMSBK9nBHBBHBMHBRH Erdélyi hadifogoly kalandos élete Afganisztánban, Amanullah véres udvarában és India poklában HETEDIK KÖZLEMÉNY Săngeorsan Lázár órádnál erdész folytatja hadifogságá­nak kalandos történetét. Satalirira khánon és a két hercegen kívül vád mlá helyezték még Habibullah Emir összes miniszte­reit és a királyi testó'rség tagjait is. Amanullah a darbár megnyitása után felolvasta a vádiratot és enunciáilta a vádhatározatot, amit a darbáron jelenlévő nép beleegyezésével erősített meg. A vádhatározat szerint a királygyilkosságban Sahalirira khán a tostőrség főparancsnoka főbünös azért, mert kardjával nem védelmezte meg Habibul­lah Emir életét s az ő szolgálati mulasztása okozta, hogy ismeretlen gyilkosok éjnek idején a királyhoz férkőzhettek s az Emirt revolverrel agyonlőtték. A vádhatározat bűnrészesnek mondotta ki Habibűl- lah testvéröccsét Ihajantullah herceget, Amanullah nagybátyját, aki ellen alapos gyanú merült fel, hogy összejátszott a gyilkosokkal. Ezért a herceget a dar­bár életfogytiglani fogsággal sújtotta, ami azonnal kezdetét vette. Felmentő Ítéletet hozott a darbár Hajni szultán, a tulajdonképpeni trónörökös ellen, dó á nyomozás teljes befejezéséig őt is fogva tar­tották a Delkussha nevű királyi kertben. Ugyancsak felmentette a darbár Habibullah összes minisztereit, udvari személyzetét és a testőrség tagjait is, de á nyomozás teljes befejezéséig ezeket is fogságra ve­tette. A királygyilkos khán A vádhatározat kihirdetése után a vádlottak kö­zül egyedül Sahalirira khán maradt a darbár előtt, akit négy fegyveres katona és egy brigadéros őrizett. A királygyilkossággal vádolt testőr főparancsnok ha­talmas termetű harminc éves bajusztalan, napbami- tott, kissé himlőhelyes arcú, izmos és daliás ember volt. Nem volt rajta katonai uniformis, afgán pol­gári ruhába öltözött. Izgatottan és nyugtalanul visel­kedett. Amikor elővezették, a darbár felállott s az egyik tisztviselő kijelölte a helyet, hova vezesse a brigadérost, a királygyilkossággal vádolt Sahali- rirát. A testőr főparancsnok mély meghajlással üd­vözölte Amanullahot, akit a nép a trónörökös bün- részessége miatt Habibullah utódjává, az uj afgán Emirré kiáltott ki. Sahalirirai erre szemeit földre szegezte s kissé nyugodtabbnak látszott. Ekkor Apiá- nullah felolvasta a darbár Ítéletét, amely Sahalirirát, 1 mint a királygyilkosság főbünösét halállal sajtottiiu Majd az uj Emir a nép felé fordult és emelt hangon igy szólott: — Sahalirira kernel kardja méltatlan volt arra, hogy édesapám, Habibullah Emir életét megvédel­mezze. Ezért az én hatalmas kardom Sahalirirát a halálnak adja! A halálos Ítélet kihirdetését a nép zajos tapssal kísérte e háromszor egymásután eezt kiáltotta: — Éljen Mohamed próféta utódja, éljen a Ki­rály ur! A zaj lecsendesiilése után Sahalirira szót kért, amit Amanullah Emir meg is adott. A halálra Ítélt testőr főparancsnok erre Amanullah felé fordult és felindulástól remegő hangon igy védekezett: — Király ur! Én Arári sznt vagyok, az afgá­nok ősi szent családból. Ártatlan vagyok édesapád meggyilkolásában. Igaz, hogy a végzetes éjjel Szol­gálatban voltam, de kötelességemet szabályszerűen teljesítettem, a titokban kieszelt és végrehajtott gyil­kosság körül mulasztás nem terhel. Az igazi bűnös a te nagybátyád, aki a trón megszerzése miatt haj­totta végre a kiráiygyilkosságot. Nagybátyád engem is fel akart bérelni, hogy vegyek részt apád meggyil­kolásában, de én ezt a szerepet határozottan vissza­utasítottam. így az én részvételem nélkül történt áz összeesküvés és ai gyilkosság, én szolgálatomat pon­tosan teljesitettem a gyilkosság idején is, de á me­rénylő tettét nem akadályozhattam meg, s ft gyilko­sok kilétét máig sem tudtam megállapítani. Mind­össze annyit mondhatok, hogy nagybátyádnak fel- i tétlen tudomása van apád gyilkosságának részle­teiről. 7ért vérért Amanullah erre magához intette a brigadérost, halkan utasítást adott neki s ezzel a fegyveres őrség kivezette a darbár színhelyéről Shalirirát. Erre az uj Emir felállóit és igy szólt a néphez: — Én édesapám véréért vért akarok ontani! A nép zajos tapssal adta beleegyezését Amanullah kí­vánságához. Ekkor az Emir röviden intézkedett az összes letartóztatottak fogságba helyezése iránt, majd a szokásos hálaima élvégeztével, Amamullah Emii- és a jelenlevők elhagyták a darbár termét. A terein lépcsőbejáratánál Amanullah lóra ült. Salia- Hrira alig hat lépésnyire állott tőle fegyveres őrei között s bátor tekintetével végigmérve az Emirt igy szólott: — Király ur, te az én véremre Ítéletet mondtál és megölsz. Még csak annyit akarok mondani, hogy Veled együtt az afgán nép is vegye tudomásul, te egy Arári szentet, édesapád legjobb barátját s egy ár­Faragó Árpád budapesti származású szobrász- bajtársammal együtt közvetlenül Sahalirira mellett állottunk, mint nézők s a kegyetlen ítélet végrehaj­tásának minden mozzanatát közelről láthattuk. Hal­lottuk, hogy ebben a pillanatban a brigadéros kötél útón kiáltott, egy Öreg pajra hosszú háncskötelet Vett elő a tarisznyájából, a katonák ihSgköt űzték Sahalirira két lábát s a vár felé vonszolták az áldo­zatot. A szúrásoktól és kínzásoktól már-már agyon­gyötört Sahalirirai ekkor ökölbeszorítottá jobb kezét, még utoljára fel akarta az ég felé emelni, de erőt­lenül hátraejtette s vérző fejét jobb oldalról halra fordította. Ez volt az utolsó életjel, amit Amanullah véres áldozatai mutatott; A pajrák a megkötözött testőrfőparancsnokot a várba akarták hurcolni, de Amanullah Emir a várkapuban megállította őket és megparancsolta a brigadéfosnák, hbgy a halálra Ítéltet hurcolják végig Kabul főváros uceáin és ba­zárjain keresztül. A várba azért nem engedte a me­netet, mert édesanyja, Habibullah Emir özvegye Allilira anyakirályné ebben az időben a várban tar­tózkodott. Rettenetes látvány volt, amint, Sahalirira holt­testét lábainál fogva végighurcolták Kabul föuccáin. Minden utkeresztczésnél megállót! a menet s ekkor a járó-kelők dühösen szidalmazták és leköpdösték Sahalirira hulláját. Már késő délután volt, amikor a királyi pálola és az Indiába vezető országút kc­Xll. ÉVF. 228. SZÁM. 1 tatlanul vádolt embert végeztetsz ki bennem. Az Emir erre a megjegyzésre hirtelen haragra lobbant, kardját kirántotta hüvelyéből, mire egy, zászlóalj katonaság hirtelen sorfalat állott Sahali­rira körül. Erre Amanullah a halálra ítélt elé lova­golt. Közben a darbár terméből az egész közönség a lépcsőbejárat elé tolongott s a katonai sorfalak mö­gött helyezkedett el. Siri csönd állott be. Mindenki halálra sáppadtan várta a fiatal király cselekedetet. Ekkor Amanullah éles kardlapjával szájonvágta Sahalirirát s igy szólt: — Ezt annak jeléül teszem, hogy kardod gyá­vaságát életeddel fizeted meg! Erre a brigadéroshoz fordult az Emir: — Parancsom szerint hajtsd végre Ítéletemet! Sahalirira a kardvágástól orrán-száján erősen! vérzett s arccal lefelé a földre bukott, miközben egyre igy kiáltozott: — Ártatlan vérem álljon bosszút gyalázatos uralkodásodon! Amanullah, aki ekkor még nem is sejtette, mű lyen igazait jósolt a halálra Ítélt Arári szent, fölin­dultán, de válasz nélkül belovagolt a vár kapuján. Ezulán a brigadéros kihúzta kardját és Saha­lirira mellé hét-hét pajrát (fegyveres őr) vezényelt ki. A pajrák előléptek és szuronyt Szegezve kész ál­lásban helyezkedtek cl, a halálra Ítélt mellett. Most a brigadéros döfést vezényelt, mire a pajrák szuronyai egyszerre átjárták a szeren­csétlen áldozat testét. Csak egyetlen szurony nem ta­lált és Sahalirira mellett a földbe szűrődött. refztezésénél a borzalmas menet megállóit. Itt a pajrák a hullát lábainál fogva egy magas fára akasztották. Az egykor daliás és bátor Sahalirirának ekkor már nem volt emberi alakja, ruházata, bőre húsának nagy része hiányzott, csak rettenetes csont­váza és itt-ott a csonton maradt véres izmai lát­szották. Este félhet órakor egy autó közeledett az akasz­tás helyére. Az autóból Amanullah Emir emelkedett ki, aki fojtot hangon elrendelte, hogy a hulla ré­szére a közelben ássanak sirt. Ebbe a rögtönzött verembe temették el a király parancsára Sahalirirát minden szertartás nélkül. Sahalirira szörnyű tragédiáját Amanullah titokzatos céljain kívül az is elősegítette, hogy a sze­rencsétlen testőrségi parancsnoknak az egész afgán! tisztikar ellensége volt. Bajtársai irigyelték fiatalon! elért karrierjét és bár Sahalirira mindenkivel szem­ben jóindulatú volt, magasrangu tiszttársai majd­nem kivétel nélkül óhajtották a bátor és ügyes rivá­lisuk halálát. Sahalirira hercegi családból szárma­zott, amelyiknek ősei a néphit szerint az Arári szen­ük voltak. Édesapja Abdul Rachman Emirnek főve­zére volt, majd Habibullah Emir alatt előbb, mint hadügyminiszter, később, mint kormányzó szolgáit, a TTeráre tartományban. A szerénésétlcn Sahalirira egyetlen gyermeke volt. G-ara Ákos. Orvosolta a belügyminiszter a máramarosí nők választójogi sérelmét Elrendelte, hogy a polgári leányiskola négy osztályának elvégzé­séről szóló bizonyítványt el kell fogadni a jelentkezés alapjául (Mávamarossziget. október 4.) Megírtuk, hogy Máramarosszigeten milyen anomáliák vannak a választói névjegyzékek öszeállitása körül. Különösen a kisebbségekre nézve volt rendkívül sérelmes, hogy azokat a nőket, akik a máramarosszigeti apácazárda polgári iskolá­ja negyedik osztályának elvégzése alapján kér­ték a választói név jegyzékbe való felvételüket, az összeírást végző László Pál városi ügyosz- tályfőnök elutasította azzal, hogy a polgári leányiskola nem középiskola és igy annak négy osztálya neth felel meg a törvény kívánalmai­nak. A Magyar Párt emiatt panasszal fordult a prefektushoz, aki azonban szintén nem orvo­solta a sérelmet. Természetes, hogy a törvénynek ilyetén­képpen való szándékos félremagyarázása első­sorban a város magyar és zsidó nőit érintette I érzékenyen, mert hiszen ezeknek nagy többsé­ge ebben az iskolában végezte tanulmányait. Éppen ezért úgy á Magyar Párt szigeti tago­zata, mint a Zsidó Nemzeti Szövetség mára- marosi képviselete megtették a lépéseket buka­resti képviseleteiknél, hogy ezek a sérelmek a kormány által orvosoltassanak. Az intervenció eredménnyel is járt, amennyiben tegnap megérkezett Máramarosszi- getre a belügyminiszter rendelete. amely kö­telezi az összeírást végző fórumokat, hogy a pol gári leányiskola négy osztályának elvégzéséről szóló bizonyítványt a női választójog t' kiníe- tében jogérvényesnek kell elismerni. A szigfrti érdékelt nők nagy incgtíyugvás- sal fogadták a belügyminiszter réndelHét s már az első napon sokan kérték ezen az ala­pon a névjegyzékbe való felvételüket. A holttest megbüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents