Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-31 / 249. szám
XII EVF. 249. SZÁM. Miseinget vett fel a ferencrendiek betörője, hogy félrevezesse felfedezőiét (Koloasván, október 29.) Az utóbbi időben több betörés történt a kolozsvári ferencrendiek zárdájában és templomában. A kolostorban először egy regátfl méezátrasimesferből lett erdélyi betörő járt, aki azonban rajtavesztett vállalkozásán. Tetten érték és letartóztatták. Mialatt a tolvaj az ügyészségi fogházban ült, ismeretlen tettes a kolostor egyik folyosóján levő szekrényekéit dézsmálta meg. Megindult a nyomozás a tettes kézrekeritésére, de a rendőrség minden igyekezte eredmény nélkül maradt. Közben újabb betörést fedeztek fel a ferenc- rendi szerzetesek, ezúttal azonban a templomi sekrestyében levő tárgyak és kegyszerek közül vitt magával néhányat a tolvaj, feltörte a templomi perselyeket is, amelyekből a templom-gondnok számítása szerint 10.000 lejt meghaladó összegű pénzt emelt el. A nyomozást most már fokozott erővel folytatták és tegnap este végre sikerült Moholean detektivfőnöknek olyan nyomokra akadni, amelyek rövidesen a tetteshez vezettek el. Szombat este az egyik kolozsvári éjjeli mulatóban egy péklegény ezüst kanalakat ajándékozott egy leâinyn&k, aki azonnal gyanúsnak látta a dolgot és kiérdezte a fiatalembert, hogy honnan szerezte az értékes tárgyakat? A legény elmondta, hogy egy barátjától kapta valami régi tartozása fejében. A leány megtartotta a kanalakat, de jelentést tett a dologról főnökének, aki viszont a rendőrséget értesitette. Moholean detektivfőnök kiszállott a helyszínére s a leány pontos felvilágosítást adott az ott járt legényre vonatkozólag. Azt is meg tudta mondani, hogy körülbelül hol lakik. A detektivfő- nífk elindulva ezen a nyomon, Trief Sándor péklegényhez jutott, aki rövid vallatás után beismerte, hogy a kanalakat egy Fehér Mihály nevű suhalnctól vette ált, aki nemrégiben a ferencrendiek zárdájában volt szolga-legény. Ezek után bizonyosnak látszott, hogy a titokzatos betörő csak Fehér Mihály lehetett. Őrizetbe vették és vallatása során beismerte, hogy először november 13-án, majd pedig november 21-én éjjel ő tört be a ferencrendiek zárdájába és templomába. Tetténdk okát és körülményeit igy beszélte el: — Meguntam a szolgalegényt életet, otthagytam a barátokat és nyomdász szerettem volna lenni. Minthogy azonban szegény fiú vagyok, elhatároztam, hogy lopok atnnyiit a kolostorból, amennyi elég lesz nekem addig amíg fölszabadulok. — Tizenharmadikán éjjel a szolgálatból való távozásomkor magammal hozott kulccsal kinyitottam a szerzetesek kiauzuráját, bezárkóztam a mellékhelyiségbe s mikor már minden elcsendesedett, munkához láttam. Egy szekrényből kivettem egy rend ruhát és egy aktatáskát. Azután lelopóztam a konyhába, ott jól megvacsoráztam, végül pedig ismét bezárkóztam, a mellékhelyiségbe és csak reggel távoztam a klauzurából, mikor a szerzetesek a kápolnában voltat. — A következő alkalommal, november 21-én, a főposta felőli oldalon hatoltam be a kolostorba. Egy aziik ablakon keresztül egy mellékhelyiségbe jutotriac, ahonnan megint egy szűk ablakon át egy kicsiny udvarra ugrottam le. Nagyon jól ismertem a járást, könnyű volt bejutnom inneu a sekrestyébe, ahol magamra vettem egy miseingeft, hogy félrevezessem azt, aki esetleg\rám talál nyitni. Először mcgdézsmáltam a sekrestye szekrényfiókjait, azután a templom perselyeit feszítettem fel. Nem is tudom mennyi pénzt vittem magammal, de több ruha-darabot vásároltam rajta, azonkívül Trief Mihály péklegénynek, aki tudott betöréseimről, adtam nehány száz lejt és kis, tömjéntartóhoz való ezüstkanalaka't hallgatás fejében. A rendőrség mind a két legényt átkisérte az ügyészségre. tegnap ráillik te a világ leghatalmasabb épüléséinek alapkénéi (Neivyork, október 29.) Ä Manhattan városrészben, a City Hall közelében tegnap tették le a világ legmagasabb épületének alapkövét. A százötven emeletes 488 méter magasra építeni szándékolt hatalmas felhőkarcoló kétszer felülmúlja magasságában az eddig legmagasabb épületet, a nyolcvan emelet magas Woodworth palotát. Az építési költségekre hetvenötmillió dollárt irányoztak elő, de valószínű, hogy ez az Összeg nem lesz az énit.ésre elegendő. Az épületben ötvenezer irodai alkat- -j mázott részére lesznek helyiségek s folyosói az egyes emeleteken olyan tágasak lesznek, hogy naponta akár kétszázezer ember is megfordulhasson anélkül, hogy a nagy tömeg ember az épület folyosóinak és helyiségeinek használatában forgalmi fennakadást okozna. A palota tetején légi kikötő lesz repülőgépek számára s innen kilencven kilométeres körzetben kilátás nyilik minden i ránvhsm. Haiadasnk srisszaffeíé: a gyertya és pet^éleEgffí estisen afttaiélis (Kolozsvár, október 29.) Az utóbbi napokba.! megszokottá vált Kolozsváron, hogy a villany egyszerre kialszik, ilymódon demonstrálván a hitetlenek előtt, hogy a kolozsvári villanyüzemek mostani berendezkedés nein birja a kívánalmakat ellátni, a követelményeknek eleget tenni, tehát sürgős intézkedésekre van szükség. A villanyzavarok okának tisztázása végett felvilágosítást kértünk a villanyüzemek vezetőségétől, ahol a következőket mondták a zavarok okairól: — A villanyüzeni egyik legnagyobb hibája, hogy nem tudja teljesen kielégíteni a fogyasztók igényeit. A legnagyobb túlterhelés fél 6 és fél 7 óra között van s ez okozza az állandó zavarokat. Most az egyik főtéri transformátornál újabb szektorokra osztottuk a várost s egyelőre használt is ez az intézkedés. Eddig átmenetileg biztosítottuk is ] a villanyszolgáltatás zavartalanságát. Azt azonban. I lwJ«iiii|»jlj«jrc.Ţryr.;'|i|n Tű. jjji hogy a további napoké® nem leszSndk-e nfabb víL tájnysaunpfcelések, nem garantálhatjuk. Csak a vii- lanyüzcmek gyökeres átalakítása segíthet a bajokon. Meg lehetünk nyugodva, még a víllanyüzem sem meri azt Ígérni, hogy az ősszel és télen jár- ványszerüen fellépővillanymizériák megszűnnek. Fél hat és 7 óra között s mint a szombati példa mutatja, még további időpontig is állandóan ki lesznok téve a villanyárammal dolgozó vállalatok, irodák és magánosok annak, hogy egyszerre kialszik fejűik falett a világosság és munkájuknak vége lasz. Mindenesetre egy tanáccsal szolgálhatunk a kolozsvári közönségnek: minél rövidebb idő alatt szerezzenek be elégséges számú gyeptyát és petróleum lámpát, hogy a villany esetleges zavarai ne találják készületlenül őket. így fest Kolozsvár valamikor mintaszerű vü- ianyvilágitása az urnák 1929-ik esztendejében. L. Pirandello : IV. Henrik Bemutató a Kolozsvári Magyar Színházban A darab maga korántsem egyszerű. Cselekménye és mondanivalói legalább három egymástól teljesen különböző karakterű drámai síkból vetítődnek egybe valami különös,' trapézszorü drámai organizmussá. Az egyik sík teljesen egyszerű, naturalista erejű és brutalitásu szerelmi konfliktus, amelynek Bzövvényei közt Tito Belcredi bárót. (Mészáros Béla) megöli a darab főszereplője (Forgács Sándor) Matilde Spina márkinó miatt (Kaszab Anna). A darab második rétege az első naturalista izü hálózat fölé egy fényes szinpaddiialektikai trükkel egy históriai konfliktust emel: a szállóige szerinti Canossa járó IV. Henrik német császár konfliktusát VII. Gergely pápával. Ennek az első két drámai rétegnek egy szerkezetbe való róvását a darab harmadik rétegének sajátosan piran- delloi problematikája engedi meg, mely a Shakespeare-i Hamlet problémának egy érdekes változatán keresztül a darab tulajdon- képeni egész komplikált, intellektuális mondanivalóját tartalmazza. Mi ez a mondianivaló? Pirandello felfogása szerint minden emberi reláció, bármilyen természetű legyen is az, elöbb-utóbb tragédiához vezet. Az emberek mind, még akkor is, amikor boldogok, valójában tragikus összeütközés előterében mozognak. Ezt a mindenkép bekövetkező tragédiát az ember csak úgy kerülheti ki, ha nem eszmél az emberi relációk lényegére. Ha elmenekül a tragikus kény szer üségü valóság elől a lemondásba, az igénytelenségbe, a jóságba vagy valami hasonlóba. A menekülésnek ezek a formái Pirandello szerint, bármennyire másképen ismeri is őket a köztudat, tulajdon képen szerepek, amiket azért játszik az ember, hogy a fejére különben kimért tragédiát elkerülje. Ezek az életbeli szerepek Pirandelló minden drámájában visszatérnek s mindenütt az a tanítása felőlük, hogy mindaddig nincs baj, amig az ember a menekvésül felvett szerepet birja. Akkor azonban, amikor az ember kiesik a szerepből, azaz ismét visszaeszmél eredendő és kikerü- lendönek óhajtott, valóságára, az a tragikus összeütközés, amit a szerepvállalással el akart hárítani, bekövetkezik. Az ember ráeszmél menekvésnélküli valóságára és elveszett. Az összeütközésben a helyrehozhatatlan vétséget elköveti. Uj szerepvállalás már nem segit — csak a halál. A iV. Henrik harmadik, tulajdonképeni vezérrétege szintén ebbe r. Pirandelló darabjainak hátterét képező pantragikus szemléletbe kapcsolódik. A IV. Henrik főhőse azonban — valószínűleg a pirandellói szemlélet még kirívóbb igazolása miatt — először kény- szerűségből, azután pedig önként, a legradikálisabb és legmélyebb szerepet ölti magára, az őrület szerepét. Fütyül a világra és fütyül az időre. Egész kül- éS belvilágát nyolcszáz évvel viszi vissza a múltba. Mindezt persze a valóságban fenyegető tragikus konfliktusa kikerülése miatt teszi. S már hosszú éveken keresztül sikerül is a merész experimentum, amikor jelentkezik az emberi jószándék és gyöngédség, hogy ki gyógyítsa az „őrületéből“. Ez a szándék indítja meg a tulajdonképeni tragédiát. A valóság a maga végzetes relációiban ismét megjelenik s amikor az orvos (Mihályffy László) a tudomány minden mesterkedésével már azt hiszi, bogy az „őrültet“ visszaadja az életnek, a menekülés helyes útját választott hős ráeszmél egykori megoldatlan valóságára Megöli ellenfelét s most már tényleg bele kell őrülnie életébe... Ez volna a darab... ha a káprázatosán egybeszőtt, három réteg, három különböző problémájával és bárom különböző konfliktusvonalával nem egyszerre, egy pontban zajlana le, visszavetitve és előrevetítve az időt. Áín mindez egyszerre és tüneményes egybekomponálással történik, a legbámulatosabb lélektani és dialektikai indokolás és okoskodás segítségével, mély mondások és utalások szövevénye közt, egy mai és egy históriai síkban, ahol minden momentumnak és hősnek megvan a maga viszonos helye és értelme s valóságos és szimbolikus jelentése. Csupa eredetiség és ötlet a darab azok számára, akik szeretik a színpadon bölcselő elmék játékát s merő érdekesség és merészség azoknak, akik csupán egy unaloműző estét akarnak. A színháznak kétségtelenül hálás lehet a közönsége, amiért ezt a darabot műsorra tűzte. A darabból viszont nagyon sok érték elveszett. Dialógusai legmélyebb és legszebb részleteit elnyelte a szinház roppant tere. Különös levegőjét és izét pedig abszorbeálta a színészek érthetetlen tempója. Aránylag nagyon szép munkát végzett azonban Forgács Sándor, aki az őrület és v^pság, az ex- eentricitás és mélabu, a tragiku^kényszerii- ség és kifürkészhetetlenség ntaşzkjai közt vergődő és megnyugvást kereső^főhőst sokszor egész közel hozta a nézőhöz: A többi szereplő korántsem végzett, a Forgácséhoz hasonló elmerülő és artisziikus munkát- Szerepeikre utaló játékukkal Kaszab Annát, Mészáros Bélát. Mihályffy Lászlói. Balázs Samui, Tóth Eleket és Tompa Sándort kell megneveznünk, akik közrejátszottak a közönség feszült érdeklődésének felkeltésében. (G.
