Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-30 / 248. szám
6 A szatmári magyarság szeretettel vette körül képviselőjét, Paál Árpádot Beszámolói mondott a parlamenti csoport küzdelmeiről (Szatmár, október 28.) Paál Árpád dr., a magyar kisebbségi küzdelmek vezetőegyéni- sége, mint Szatmármegye parlamenti képviselője, beszámoló körúton járta be a megye magyarlakta vidékeit. Vasárnap délelőtt érkezett e körúton Szatmárra, ahol igazi magyar lelkesedéssel fogadta a beszámolóra ösz- szegyült közönség. Zsúfoltan megtelt nagyteremben, megrázó hatású beszédben ismertette Paál Árpád azt a küzdelmet, ami a magyarság kisebbségi jogainak védelmében annyi viszontagság között folyik. Sárküzy Lajos református lelkész, a városi párt elnöke mondott megnyitó beszédet IŰBOTIW} _____________ ——I——mámmmm *imr I BBHMHIK.gsaEBBfl1; íaMMMBR el, az elhagyatottságban pedig az első helyen voltak mostanig. A Magyar Párt nemcsak politikai párt- szervezet, de a magyarságnak gazdasági népszervezete kell hogy legyen. Nemcsak szavazókra van szüksége a magyar szervezetnek, hanem minden magyar lélekre, az anyákra éppen úgy, mint az apákra, hogy közösen vállaljuk a munkát a magyar sorsért és a felelősséget az utókor előtt. Hogy ne érje vád e nemzedéket majd azért, mert nem tudta volna megvédeni, megmenteni szokásait, nyelvét és lelkét. A hosszas ovációval fogadott beszéd után Nagy Sándor dr. a megyei párt elnöke mondott beszédet, köszönetét mondva Paál Árpádnak az eddigi törhetetlen fáradozásáért és kéri, hogy „ezután is olyan lelkesedéssel foglalkozzon a mi sorsunkkal-bajunkkal, mint eddig“. Az elnök szavai, melyekben a Paál Árpád önzetlen odaadó munkásságáról, nép iránti szeretetéről emlékezett meg, meghatották magát Paál Árpádot is, aki könnyet törült ki a szeméből s a nagyközönség a legnagyobb ünneplésben részesítette. A közönség látta, hogy a magyar testvéri szeretet a legnagyobb kitüntetés, a legnagyobb elismerés a Paál Árpád számára. A szatmári magyarság szeretettel, becsüléssel vette őt körül. Xll.XVF.ti8.8ZJ». 1 amelyek közül az egyik feljelentett a fogadatlan, vagy mondjuk úgy, diploma nélküli prókátort azzal vádolva, hogy a csángóktól Fărcaş pénzt fogadott el. A dévai törvényszék a napokban tartott ebben az ügyben tárgyalást, amelyen több mint 20 csángó bizonyította, hogy pénzt adott Fărcaşnak, amire a bíróság csalás bűntettében találta vétkesnek a volt iparkamarai szolgát s a csángóknak való szolgálataiért, kérvényeiért s esetleges segítés iránt táplált reményeiért Parcaşi 1000 lei fő és 500 lei mellékbüntetésre ítélte, amit úgy a vádlott, mint az ügyész megfelebbezett. Ez az eset annyiban bir fontossággal, hogy rámutat a dévai csángók elhagyatott voltára s arra, hogy a szegény emberek mindent megpróbálnak, ahol csak egy kevés reményt is látnak, hogy segíteni tudnak magukon — még a lehetetlenben is belekapaszkodnak. Telefon 10 Telefon 10 ráírna füss fát ölben és apriţva legelőnyösebben azonnal házhoz szállít FAGYAP9TGYÂR R.-T. - Külkajántói-u. Telefon 10 KM. Telefon 10 a küzdelmes magyar hűségről. Paál Árpád dr. hatalmas nagy beszédben mindenek előtt a Magyar Párt parlamenti csoportjának a tevékenységét ismertette 8 azokat az eredményeket, amelyek eddig elérhetők voltak. Kimutatta, hogy a kisebbségi helyzetnek, a kisebbségekkel szembeni bánásmódnak a statisztikáját meg lehet találni az adóterhek számadataiban. Románia harmincnégymilliárdos költségvetéséből az előirányzott bevételek egyharmadát pontosan felhajtják a kisebbségektől, ezzel szemben a kisebbségek iskolai terhéhez ebből az összegből mindössze csak huszonötmillió állami hozzájárulást lehetett elérni, tízesztendős küzdelem után s ezt az államsegélyt is úgy folyósitják, hogy többségiek is részt kapnak belőle. A közigazgatási reformnál beállott kisebbségi helyzetet, az önkormányzati jogok megtagadását ismertette azután, a régi magyar tisztviselők nyugdíjügyét. Majd a kisebbségi jog külföldi megítéléséről, a kisebbségek nemzetközi szövetségi munkájáról s ebben az erdélyi magyarság részvételéről beszélt. Külföldön méltán kapja a magyar kisebbségi sors a legnagyobb érdeklődést, hiszen a kisebbségi népek között a magyarok számbelileg is a harmadik helyet foglalják A dévai csángók fogadatlan prókátorát ezer lej pénzbüntetéssel sújtották, de a csángók kártalanítási ügye még ma sincs elintézve (Déva, október 28.) Mindenki tudja, hogy a dévai csángók a bíróságnál a bárói román gazdákkal szemben pernyertesek lettek, azonban a biróság ítéletét a hatóságok nem tudták végrehajtani. Emiatt indultak meg a kártalanítási tárgyalások s a csángók bele is egyeztek abba, hogy Déva mellett az állami rezervákból kapjanak földet maguknak a harói „Földvár“ szép fekete kövér földje helyett. Ez az ügy már több mint egy éve húzódik s mi most egy alkalmi esettel kapcsolatosan ismét feltesszük a kérdést, hogy a kormány mit akar tulajdonképpen? Mert ha a kormánynak fontos a lu- pényi ügy, akkor ez még fontosabb, mert itt valósággal az ország presztízse forog kockán, mivel a nyugati világban egyszerűen lehetetlen az az eset, hogy a biróság Ítéletét ne tudják végrehajtani. Nálunk pedig ez történt meg. Felújítjuk a csángók országos sérelmét abból az alkalomból, hogy egy Fărcaş loan nevezetű dévai egyént, aki egy időben a dévai kereskedelmi' és iparkamaránál szolgai állást töltött be, a dévai törvényszék elitélte. Fărcaş ugyanis megjelent a szegény csángóknál s azoknak orvoslást Ígért agrársérelmeikben. Összeállította szép sorjában, hogy kitől mennyi földet vettek el s azt egy kimutatásba foglalva be is küldte egy erdélyi lapnak. Innen vettek tudomást a segítő akcióról a hatóságok is, BEJÁROM A KERÉKVILÁGOT (ti!23—fŞ28) Irta: Balázs Ferenc Országjárás Indiában (1) Jézus ur hívei A Khasi hegyek népe jámbor, jóakarata, Függetlenségre hajló, szorgalmas nép. Csak éppen iszik egy keveset, amióta Egy keresztény, angol hittérítő őket A pálinkafőzés titkára megtanította Valószínűleg az Űr nagyobb dicsőségét*. Calcuttától nem tudtam egykönnyen megválni. A város különös szépsége magáihoz vonz- va tartott. Az indiai negyedek dús élete, amelyet az emeletes autóbuszok tetejéről, mint valami páholyból, nagy kényelemmel lehetett szemlélni; a rövid nadrágos, napernyős rendőrök; a hosszú sétatér tele emlékoszlopokkal; a jó barátok akiket jó barátsággal szereztem: csak egy hónapi idözés után engedtek tovább. Egyszer azonban mégis csak a vonaton találtam magamat, sőt egy kis folyami gőzösön, mert a ben- galiai sokságnak azon a részén, amelyen Dacca felé haladóban át kellett vágnom, sok széles folyó tette a vasút építését nehézzé. Költséges hidak helyett átszállás és komp várta az utasokat. A tervem az volt, hogy Észak-India összes nevezetesebb városait meglátogatón. E terv megvalósítását kiválóan megkönnyítette a magyarokéhoz hasonlítható bráhmó vendéglátás, amelyben napról-napra részem volt. Igaz, hogy én voltam az első erdélyi unitárius, aki őket meglátogatta s előttük erről a legrégibb szabadelvű vallásos mozgalomról beszélt, de ez a körülmény legfeljebb még egy másik kiváló erényükről tett tanúbizonyságot: eleven érdeklődésükről. A százezres város, Dacca, azzal lepett meg, hogy a házai meglehetősen szétszórtan feküdtek. Kerékpárt kaptam magam alá, azzal tekintettem meg a sűrűn- előtűnő mecseteket, a hindu zsentélyeket, egy régi erősség romjait, az egyetemet s a bráhmók által fönntartott közkönyvtárat. Ami azonban leginkább megmaradt az emlékezetemben az nem volt más, mint a saját előadásom, amit nagyszámú ifjú hallgatott végig. Talán egyetlen egy vallásos tárgyú beszédemnek sem támadt akkora visszhangja, mint ennek az egynek, amely a keleti lélek érdeklődését a leginkább érintette tárgyánál fogva. Azt fejtettem ki, hogy mielőtt e világ valóságát, vagyis Istent megismerni próbálnék: hűségeseknek kell lennünk hozzá. Az az elfogadhatóan hangzó tétel, hogy a megismerés előbb való, voltaképpen hamis, mert ha Isten e világnak célt adó valósága, akkor a kinyilt virág, a gyümölcsöt termő fa, a bolyát védő hangya mind hü Istenhez, az isteni cél szerint éli az életét anélkül, hogy erről tudomása lenne. Az embernek sem kell egyebet tennie, mint engednie, hogy a benne élő Isten szabadon megnyilatkozhassék. Élje a vágyai szerint való legértékesebb életet; akkor megismerheti az Istent a saját életében, még pedig egy igen tudományos módszer, a tapasztalatai alapján. Másnap nem kisebb személyiség, mint a vámosi hetilap szerkesztője vtt el egy automoibil kirándulásra, hogy a szivét előttem kitárhassa. Még ifjúkorában heves vágya támadt, hogy Istent megismerje. A papja legfőbb tanácsa azonban nem az volt, hogy élje az istenes, tehát a jó, igaz és szép életet, hanem az áhitatosság bizonyos gyakorlatai, meditációk, jelképes szertartások. Hogy ezek sikerre nem vezettek. Istenikereső szomjúsága ellankadt; magát belevetette a világi élet forgatagába, könyveket irt, lapokat szerkesztett. Vallásos érzése azonban fölfakadt, amikor nem kereste. Apja halálos ágyánál a legmélyebb lelki vonaglások fölfedték előtte az Isten jelenlétét. Mert képes volt nagyon szeretni, az Isten fogalma jelentést, értelmet nyert az ő számára is. Ha már ott tartok, hogy kalandok helyett, amelyek nem igen akartak velem megtörténni, hogy az útleírásomat, ha az utamat nem is, izga- tóbbá tegyék, a lelki élményeimről számolok be, hadd említsem meg azt a különös órát, amelyet egy haldokló ágyánál töltöttem a következő városkában. Sylhet-ben. Az idős bráhmónak lelki ereje semmi, de annál több fizikai ereje maradt, hogy a halál rettenetében sirjon. Megragadta a kezemet s könyörgött, hogy imádkozzam. A kívánságának a teljesítése azonban nem volt olyan egyszerű, amilyennek ő azt elképzelte Én ugyanis leszámítva a zsenge gyermekkor mi- atyánkos estéit, amikor a szavak elhabarása közben rendesen azon járt az eszem, hogy a szüleim is miért nem állanak ki az ágyuk elé összetett kezekkel, nem igen gyakoroltam magam az imádkozás szokásában. Lelkészi hivatásra készülvén, a szószékről gyakran szóltam úgy a gyülekezethez, hogy áhítatot gerjesszek, a világ valóságát a legismertebb s a legtöbb általánosságot kifejező nevén, mint Istent, jelképesen idézvén; bizonyos hangulataim is támadtak némelykor, különösen a szabad természetben, a szerelem magával ragadó pillanatai- abn, vagy egy székely utópia körvonalainak kibontakozásakor, amelyek velem a minden rizséleten túláradó egyetemesség izét meg kóstoltatták; de milyen távol estek életemnek ezen megnyilvánulásai attól a félelem-szülte hittől, amely a jóságos öreg embert, az Istent alázatos szavakkal körülhizelegni akarja, hogy a saját egyéni életét, amelynél fontosabb valóságot megismernie sohasem adatott, kitoldja egy pár esztendővel ! Ahhoz az Istenhez, amelyik e világ előre lendülő akarata, amelyiknek megcsillanó hullámai az egyének életei s amelyik halált, megállást, megújulást, mindent a maga fenséges célja szerint, a természete megmásíthatatlan törve-
