Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-30 / 248. szám

I 17/. JTF. fW. 5Z3f» föeumüfosto 7 Az Erdélyi Irodalmi Társaság megkezdi nagyszabású Programm- jának megvalósítását A tervezet az erdélyi magyar kultúra összes fontos munkaterületeit felöleli Útjára indul a Kerülő Könyv (Kolozsvár, október 28.) Vasárnap tartotta az Erdélyi Irodalmi Társaság választmányi ülését Dózsa Endre elnöklésével, amelyen több fontos ügy­ben hozott határozatot. Elfogadta azt a nagyszabá­sú programmot, amelyet Nyíró József főtitkár ter­jesztett elő és amelynek a megvalósítása nagymér­tékben hozzá fog járulni ahhoz, hogy Erdélynek ez a nagymultu és a változott viszonyok között külö­nösen fontos hivatást betöltő kulturális szerve tel­jes mértékben betölthesse reá váró hivatását az összmagyarság érdekében. A Keleti Újságnak módjá­ban volt ezt a tervezetet már korábban ismertetni és rámutatni arra az uj irányzatra, amely az E. I. T. reorganizációját és ezzel munkalehetőségeinek, erőinek kihasználását tűzte ki feladatául. Nyirő József előterjesztésében rámutatott arra, hogy az E. I. T. alapszabályainak illetve jogiszemé- lyiségének elismertetésével elhárultak azok az aka­dályok is, amelyek tiz éven keresztül sok tekintetben tétlenségre kárhoztatták az egyesületet. Az uj mun­katerv két irányú. Halaszthatatlanul szükségesnek mutatkozik, hogy az E. I. T. minél szorosabb kap­csolatot teremtsen a közönséggel és anyagi tekintet­ben is biztosítsa a működéséhez szükséges feltétele­ket. Elhatározták tehát, hogy az alapszabályokon ál­tal nyújtott kereten belül kiépítik a társaság alapitő és pártoló tag­ságának minél szélesebb és lehetőleg az egész erdélyi magyarságot felemelő rend­szerét A cél megvalósítása érdekében felhasználja azt a gondolatot, amely először Erdélyben majdnem két­száz esztendővel ezelőtt a „Játékszín“ a Magyar Nemzeti Színház megalapítása idején valósult meg az úgynevezett „Kerülő Könyvecske“ révén. A mai kisebbségi helyzethez sok tekintetben hasonlatos időben ugyani* az anyanyelv védelmét és fejlesztését szolgáló intézmény anyagi biztosítását szolgálta ez a ,Kerülő Könyvecske“, amely úgyszól­ván házról-házra járt és egyik legmeghatóbb bizo­nyéin keresztül igazgat: közelebb akarom vonni magamat, vele eggyé kívánok lenni. De bálvá­nyok előtt hódolni nem tudok. A fejletlen önzés istenképét, amelyet segítségül hiv a veszélyben levő, amikor ravaszság, erőszak, fegyver és or­vosság már hiábavaló s amellyel bizonyos köte­les viszonyt mindig fönntart, hogy az a szükség idején őt cserben ne hagyja, én el nem ismerhe­tem, ha a bennem élő igazi Istent megcsufolni nem akarom. Ott, a haldokló betegágyánál én az élet kincséről beszéltem, amelyből semmi el nem veszhet, amelyet a magunk kis életének tör­vényszerű elmúlása meg nem rövidíthet. Fölcsil­lanó reménységgel hallgatta a beteg a szavai­mat: de hogy valóban megnyugodott-e, azt meg nem ítélhettem. Ennél a városnál aztán végére is értem Bengáliának s a vasútnak is egy darabig. A há­zigazdám autón elvitetett az első folyóig; azon kompon átkeltem s aztán gyalog folytathattam az utamat Assam hegyei felé. A csomagomból hátizsákot csináltam. Egy útba eső kis falucská­ban lámpabelet vettem, hogy szij helyett azzal kapcsoljam a vállamra a negyedmázsát majd­nem kitevő terhet. A magasra feltöltött kes­keny ut két oldalán borjunagyságu tehenekkel folyt £ szántás. A szoknyás mohamedánok néha többet toltak, mint amennyit az állatok húztak az ekén; no, de úgyis csak a fölszint óhajtották valamennyire megpiszkálni. Itt-ott az erdőszé­len apró mecsetek verték vissza fehéren a nap heves sugarait. Távolban Assam hegyei kéklet­tek, amelyeken túljutni szándékoztam. Mre a hegység lábához érkeztem, e 1 vol­tam készülve nem az erömmeil, hanem a villám­mal. Képtelennek tartottam a nehéz csomagot tovább is cipelni. A meredek sziklaoldal a lábá­tól több mint 1200 méter magasságba nyúlt föl előttem s én egy izmos lábú kasili fiút fogadtam meg, hogy ha engem nem is, de legalább a cso­magomat fölvigye a tetőre. Hihetetlen erejűek ezek a mongol származású emberek. A terhet nyitóka őseink öntudatosságának és nyelvüket, kultúrájukat féltő áldozatosságának. Helyesnek lát­ja az E. I. T., hogy a patinás ősi erdélyi gondolatot felújítva a társaság céljainak, kulturális munkájá­nak megvalósítása érdekében, aj na felfektesse a magyar nyelvnek ezt az aranykönyvét, amely most is úgyszólván házról-házra fog járni, hogy kultúrájához való ragaszkodásának és áldoza­tosságának tanujelét adhassa. Az egymáshoz tarto­zásnak és a gyönyörű gondolatban való testvériség­nek, belső összefüggésünknek lesz a késő századok előtt is tanú jele ez a könyv, amely művészi kivi­telben nemsokára elindul útjára. Fontosnak látja az E. I. T. továbbá, hogy ok­szerű és az erdélyi magyar kulturigényeket szem- előtt tartó program alapján megkezdje a rendszeres könyvkiadást. Olyan könyvek kiadását tűzte ki célul, amelyek úgy tudományos mint irodalmi, illetve művészi tekin­tetben méltóképpen reprezentálják az erdélyi ma­nem a vállaikra, hanem a homlokukra erősitik I széles faháncs-szijjal s ilyen módon egy embert is föl tudnak szállítani a meredeken. Én a cso­magomtól megkönnyebbülten is alig tudtam nyomában) maradni az én ifjamnak. Ez a hegyoldal a világ legesödusabb helye. Az évi átlagos csapadék a tizenhárom métert ia meghaladja, aminek az a magyarázata, hogy a sok száz kilométerre elnyúló bengáliai síkságot itt a magas egyszerre töri meg. Egy falun is át­haladtunk a permetező esőben; a házak szinte egymás fölé épültek a hegyoldalon. Megszám­lálhatatlan csirke pittyegtetett mindenfelé: nyil­vánvaló volt, hogy az itt lakó nép már nem hin­du vallásu s igy a csirke-gyilkosság ellen kifo­gása nincsen. Én mezítláb, egy szál rövidnad­rágban, ing és kalap nélkül halatam át közöttük, mulatva azon, hogy ők rajtam milyen jól mulat­nak. Az öltözködésemen mégsem változtattam, mert eső-kabátomat a csomagom fölé kellett te­rítenem, s a megázást az adott esetben csakis úgy tudtam elkerülni, hogy a lehetőségig levet­kőztem. Még jól is esett a szeliden paskoló eső! Mezítláb pedig a hegymászás határozottan könnyebben ment. Nagyvégtére, szinte ötven kilóméteres, fá­rasztó gyaloglás után megérkeztem Cherapun- jiba, ahol a Brahm Samajnak egy előretolt lel- készi állomásán megpihentem; a következő na­pon pedig Shillongba, ahol meg a Khasi hegyek unitáriusaival találkozhattam. Ennek az alig kétszáz lelket számláló egy­háznak érdekes története van. A mult század nyolcvanas éveiben egy Hajóm Kisscur Singh nevű kasilinak, aki bizonyos iskolákat végzett, kezébe kerültek az amerikai Charming müvei, majd később egy unitárius folyóirat, amelynek szerkesztőjével levelezésbe lépett. Ez a lelkes ember anélkül, hogy egy élő unitáriussal is talál­kozott volna, valami tizenegy kis gyülekezetett alapított, amelyek ma a legtisztább unitárizmust képviselik, amennyiben még kereszétnyeknek gyár szellemi életet és kielégítik az eddig elhanya- goltabb szellemi területek szükségleteit ia. Ezzel a munkájával hozzájárni kultúránk másirányu munká- lásához is és az erdélyi tudományos élet megnyilat­kozásának a maga hivatásán belül lehetőségeket nyújt. Másik fontos határozata az E. I. T.-nak a felolvasó üléseknek minél rendszeresebbé és nivósabbá tétele. A társaság meg fogja találni a módját, hogy a szellemi megnyilatkozások minél szélesebb rétegek­hez jussanak el. Gondoskodott azokról a feltételek­ről, amelyek munkájának aktivitását és eredményes­ségét minden tekintetben biztosítják. A tervezet cé­lul jelölte meg a népkultuna olyan területeinek mű­velését is, amelyeket ma az összmagyarság nélkü­lözni kénytelen. Több hozzászólás után az uj munkatervet ki­bővítve a szükségletnek megfelelően reálizálva nagy lelkesedéssel fogadta el a gyűlés és elhatározta, hogy azonnal hozzákezd megvalósításához. Az E. I. T. legközelebbi eseményei közé tar­tozik egy nagyszabású Bethlen Gábor emlékünne­pély megrendezése és az as előadássorozat, amely tizenkét előadás ke­retein belül a tavaly megtartott és a magyar lirát ismertető rendkívül nagysikerű előadássorozat ntán most a magyar regény ismertetését tűnte ki fel­adatni. Ezeket az előadásokat Erdély legkiválóbb irodalom történészei és írói tartják. Részletei ismertetésére majd visszatérünk. I nek sem vallják magukat. Hitelveik a követke­zők; ,1. Hiszünk az egy igaz Istenben, 2. aki az egész «mbeirség apja és anyja, 3. amiből az kö­vetkezik, hogy mi emberek mindnyájan testvé» rek vagyunk, 4. valamint az is, hogy Istent sze­retni és imádni, embertársainkkal pedig szere- tetben együtt működni tartozunk. 5. A lélek halhatatlan. Örök fejlődés a világ útja. Jésftis- kultuszt nem igen űznek. Énekes könyvükben, amelyben jórészt amerikaiból fordított versek foglalnak helyet, egy a hegyibeszéd alapján irt dal után a szerző neve igy van megjelölve: U Jesu, ami annyit jelent, hogy Jézus ur. — Mi nem sokat tudunk arról, hogy ki volt Jézus, vi­lágosítottak engem föl. A szentirásokban sem igen bizunk. — Ennek a fejlett önbizalomnak a méltánylására hadd említsem meg, hogy a kasili unitáriusok legnagyobb része egyszerű, minden magasabb műveltség nélkül való földmunkás. Kivételes értelmi képességre vall az a körül­mény, hogy egy mitologikus vallás helyett ezt az olvont, észszerű hitet választották. S hogy ez a hit az életüknek tartalmat és melegséget ad, azt a velük töltött vasárnap bizonyította. Több mint százan, asszonyok és férfiak vegyesen, gyűltek össze már korán reggel a zsindellyel fö­dött kis templomban, amely egyúttal iskolahá­zul is szolgált. „Kublei“~ve 1 köszöntötték egy­mást, ami annyit jelent, h,ogy „az Isten áldjon meg!“ Kis megszakítással, ami alatt magukhoz testi táplálékot vettek, körülbelül négy óra hosz* szat dicsérték ott együtt az Urat. Most azt szeretnék, ha hazzäjuk egy uni­tárius hittérítőt lehetne kiküldeni. — Csak az­tán nős ember legyen! — figyelmeztettek, bi­zonyára jól tudván, hogy miért. Egyébiránt ta Khasi hegyek népe jámbor, jóakaratu, függetlenségre hajló, szorgalmas nép, csak éppen iszik egy keveset, amióta egy ke­resztény angol hittérítő megtanította pket a pá­linka főzés titkára, valószínűleg az Ur nagyobb dicsőségére. A szerb-bolgár határvidéken újabb politikai gyilkosságok történtek (Szófia, október 28.) A szerb-bolgár ha­tárvidéken, Szevlieban újabb politikai gyil­kosságok történtek. A tejesek átmenekültek jugoszláv területre. Az áldozatokat tegnap temették óriási részvét mellett. A kormány részéről megjelent a temetésen Kalew igaz­ságügyminiszter és beszédet is mondott. A lapok egyre energikusakban követelik, hogy a határzónában legyen vége a politikai banditizmusnak. A sajtó uszit Jugoszlávia ellen, amelynek hivatalos körei, úgy látszik, a Timok-bánságot azért'szervezték meg, hogy innen szolgálják a jugoszláv imperializmust. Az a törekvésük, hogy Nagy-Jugoszláviát alapítsanak a Fekete-tengerig, amit Bulgá­ria beolvasztásával és leigázásával igyekez­nek elérni. A kormánynak fel kell lépnie és meg kell védenie Bulgária területét a betöré­sektől, a határvillongásoktól és a nagyszerb álmok megvalósulásától.

Next

/
Thumbnails
Contents