Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-30 / 248. szám
I 17/. JTF. fW. 5Z3f» föeumüfosto 7 Az Erdélyi Irodalmi Társaság megkezdi nagyszabású Programm- jának megvalósítását A tervezet az erdélyi magyar kultúra összes fontos munkaterületeit felöleli Útjára indul a Kerülő Könyv (Kolozsvár, október 28.) Vasárnap tartotta az Erdélyi Irodalmi Társaság választmányi ülését Dózsa Endre elnöklésével, amelyen több fontos ügyben hozott határozatot. Elfogadta azt a nagyszabású programmot, amelyet Nyíró József főtitkár terjesztett elő és amelynek a megvalósítása nagymértékben hozzá fog járulni ahhoz, hogy Erdélynek ez a nagymultu és a változott viszonyok között különösen fontos hivatást betöltő kulturális szerve teljes mértékben betölthesse reá váró hivatását az összmagyarság érdekében. A Keleti Újságnak módjában volt ezt a tervezetet már korábban ismertetni és rámutatni arra az uj irányzatra, amely az E. I. T. reorganizációját és ezzel munkalehetőségeinek, erőinek kihasználását tűzte ki feladatául. Nyirő József előterjesztésében rámutatott arra, hogy az E. I. T. alapszabályainak illetve jogiszemé- lyiségének elismertetésével elhárultak azok az akadályok is, amelyek tiz éven keresztül sok tekintetben tétlenségre kárhoztatták az egyesületet. Az uj munkaterv két irányú. Halaszthatatlanul szükségesnek mutatkozik, hogy az E. I. T. minél szorosabb kapcsolatot teremtsen a közönséggel és anyagi tekintetben is biztosítsa a működéséhez szükséges feltételeket. Elhatározták tehát, hogy az alapszabályokon által nyújtott kereten belül kiépítik a társaság alapitő és pártoló tagságának minél szélesebb és lehetőleg az egész erdélyi magyarságot felemelő rendszerét A cél megvalósítása érdekében felhasználja azt a gondolatot, amely először Erdélyben majdnem kétszáz esztendővel ezelőtt a „Játékszín“ a Magyar Nemzeti Színház megalapítása idején valósult meg az úgynevezett „Kerülő Könyvecske“ révén. A mai kisebbségi helyzethez sok tekintetben hasonlatos időben ugyani* az anyanyelv védelmét és fejlesztését szolgáló intézmény anyagi biztosítását szolgálta ez a ,Kerülő Könyvecske“, amely úgyszólván házról-házra járt és egyik legmeghatóbb bizonyéin keresztül igazgat: közelebb akarom vonni magamat, vele eggyé kívánok lenni. De bálványok előtt hódolni nem tudok. A fejletlen önzés istenképét, amelyet segítségül hiv a veszélyben levő, amikor ravaszság, erőszak, fegyver és orvosság már hiábavaló s amellyel bizonyos köteles viszonyt mindig fönntart, hogy az a szükség idején őt cserben ne hagyja, én el nem ismerhetem, ha a bennem élő igazi Istent megcsufolni nem akarom. Ott, a haldokló betegágyánál én az élet kincséről beszéltem, amelyből semmi el nem veszhet, amelyet a magunk kis életének törvényszerű elmúlása meg nem rövidíthet. Fölcsillanó reménységgel hallgatta a beteg a szavaimat: de hogy valóban megnyugodott-e, azt meg nem ítélhettem. Ennél a városnál aztán végére is értem Bengáliának s a vasútnak is egy darabig. A házigazdám autón elvitetett az első folyóig; azon kompon átkeltem s aztán gyalog folytathattam az utamat Assam hegyei felé. A csomagomból hátizsákot csináltam. Egy útba eső kis falucskában lámpabelet vettem, hogy szij helyett azzal kapcsoljam a vállamra a negyedmázsát majdnem kitevő terhet. A magasra feltöltött keskeny ut két oldalán borjunagyságu tehenekkel folyt £ szántás. A szoknyás mohamedánok néha többet toltak, mint amennyit az állatok húztak az ekén; no, de úgyis csak a fölszint óhajtották valamennyire megpiszkálni. Itt-ott az erdőszélen apró mecsetek verték vissza fehéren a nap heves sugarait. Távolban Assam hegyei kéklettek, amelyeken túljutni szándékoztam. Mre a hegység lábához érkeztem, e 1 voltam készülve nem az erömmeil, hanem a villámmal. Képtelennek tartottam a nehéz csomagot tovább is cipelni. A meredek sziklaoldal a lábától több mint 1200 méter magasságba nyúlt föl előttem s én egy izmos lábú kasili fiút fogadtam meg, hogy ha engem nem is, de legalább a csomagomat fölvigye a tetőre. Hihetetlen erejűek ezek a mongol származású emberek. A terhet nyitóka őseink öntudatosságának és nyelvüket, kultúrájukat féltő áldozatosságának. Helyesnek látja az E. I. T., hogy a patinás ősi erdélyi gondolatot felújítva a társaság céljainak, kulturális munkájának megvalósítása érdekében, aj na felfektesse a magyar nyelvnek ezt az aranykönyvét, amely most is úgyszólván házról-házra fog járni, hogy kultúrájához való ragaszkodásának és áldozatosságának tanujelét adhassa. Az egymáshoz tartozásnak és a gyönyörű gondolatban való testvériségnek, belső összefüggésünknek lesz a késő századok előtt is tanú jele ez a könyv, amely művészi kivitelben nemsokára elindul útjára. Fontosnak látja az E. I. T. továbbá, hogy okszerű és az erdélyi magyar kulturigényeket szem- előtt tartó program alapján megkezdje a rendszeres könyvkiadást. Olyan könyvek kiadását tűzte ki célul, amelyek úgy tudományos mint irodalmi, illetve művészi tekintetben méltóképpen reprezentálják az erdélyi manem a vállaikra, hanem a homlokukra erősitik I széles faháncs-szijjal s ilyen módon egy embert is föl tudnak szállítani a meredeken. Én a csomagomtól megkönnyebbülten is alig tudtam nyomában) maradni az én ifjamnak. Ez a hegyoldal a világ legesödusabb helye. Az évi átlagos csapadék a tizenhárom métert ia meghaladja, aminek az a magyarázata, hogy a sok száz kilométerre elnyúló bengáliai síkságot itt a magas egyszerre töri meg. Egy falun is áthaladtunk a permetező esőben; a házak szinte egymás fölé épültek a hegyoldalon. Megszámlálhatatlan csirke pittyegtetett mindenfelé: nyilvánvaló volt, hogy az itt lakó nép már nem hindu vallásu s igy a csirke-gyilkosság ellen kifogása nincsen. Én mezítláb, egy szál rövidnadrágban, ing és kalap nélkül halatam át közöttük, mulatva azon, hogy ők rajtam milyen jól mulatnak. Az öltözködésemen mégsem változtattam, mert eső-kabátomat a csomagom fölé kellett terítenem, s a megázást az adott esetben csakis úgy tudtam elkerülni, hogy a lehetőségig levetkőztem. Még jól is esett a szeliden paskoló eső! Mezítláb pedig a hegymászás határozottan könnyebben ment. Nagyvégtére, szinte ötven kilóméteres, fárasztó gyaloglás után megérkeztem Cherapun- jiba, ahol a Brahm Samajnak egy előretolt lel- készi állomásán megpihentem; a következő napon pedig Shillongba, ahol meg a Khasi hegyek unitáriusaival találkozhattam. Ennek az alig kétszáz lelket számláló egyháznak érdekes története van. A mult század nyolcvanas éveiben egy Hajóm Kisscur Singh nevű kasilinak, aki bizonyos iskolákat végzett, kezébe kerültek az amerikai Charming müvei, majd később egy unitárius folyóirat, amelynek szerkesztőjével levelezésbe lépett. Ez a lelkes ember anélkül, hogy egy élő unitáriussal is találkozott volna, valami tizenegy kis gyülekezetett alapított, amelyek ma a legtisztább unitárizmust képviselik, amennyiben még kereszétnyeknek gyár szellemi életet és kielégítik az eddig elhanya- goltabb szellemi területek szükségleteit ia. Ezzel a munkájával hozzájárni kultúránk másirányu munká- lásához is és az erdélyi tudományos élet megnyilatkozásának a maga hivatásán belül lehetőségeket nyújt. Másik fontos határozata az E. I. T.-nak a felolvasó üléseknek minél rendszeresebbé és nivósabbá tétele. A társaság meg fogja találni a módját, hogy a szellemi megnyilatkozások minél szélesebb rétegekhez jussanak el. Gondoskodott azokról a feltételekről, amelyek munkájának aktivitását és eredményességét minden tekintetben biztosítják. A tervezet célul jelölte meg a népkultuna olyan területeinek művelését is, amelyeket ma az összmagyarság nélkülözni kénytelen. Több hozzászólás után az uj munkatervet kibővítve a szükségletnek megfelelően reálizálva nagy lelkesedéssel fogadta el a gyűlés és elhatározta, hogy azonnal hozzákezd megvalósításához. Az E. I. T. legközelebbi eseményei közé tartozik egy nagyszabású Bethlen Gábor emlékünnepély megrendezése és az as előadássorozat, amely tizenkét előadás keretein belül a tavaly megtartott és a magyar lirát ismertető rendkívül nagysikerű előadássorozat ntán most a magyar regény ismertetését tűnte ki feladatni. Ezeket az előadásokat Erdély legkiválóbb irodalom történészei és írói tartják. Részletei ismertetésére majd visszatérünk. I nek sem vallják magukat. Hitelveik a következők; ,1. Hiszünk az egy igaz Istenben, 2. aki az egész «mbeirség apja és anyja, 3. amiből az következik, hogy mi emberek mindnyájan testvé» rek vagyunk, 4. valamint az is, hogy Istent szeretni és imádni, embertársainkkal pedig szere- tetben együtt működni tartozunk. 5. A lélek halhatatlan. Örök fejlődés a világ útja. Jésftis- kultuszt nem igen űznek. Énekes könyvükben, amelyben jórészt amerikaiból fordított versek foglalnak helyet, egy a hegyibeszéd alapján irt dal után a szerző neve igy van megjelölve: U Jesu, ami annyit jelent, hogy Jézus ur. — Mi nem sokat tudunk arról, hogy ki volt Jézus, világosítottak engem föl. A szentirásokban sem igen bizunk. — Ennek a fejlett önbizalomnak a méltánylására hadd említsem meg, hogy a kasili unitáriusok legnagyobb része egyszerű, minden magasabb műveltség nélkül való földmunkás. Kivételes értelmi képességre vall az a körülmény, hogy egy mitologikus vallás helyett ezt az olvont, észszerű hitet választották. S hogy ez a hit az életüknek tartalmat és melegséget ad, azt a velük töltött vasárnap bizonyította. Több mint százan, asszonyok és férfiak vegyesen, gyűltek össze már korán reggel a zsindellyel födött kis templomban, amely egyúttal iskolaházul is szolgált. „Kublei“~ve 1 köszöntötték egymást, ami annyit jelent, h,ogy „az Isten áldjon meg!“ Kis megszakítással, ami alatt magukhoz testi táplálékot vettek, körülbelül négy óra hosz* szat dicsérték ott együtt az Urat. Most azt szeretnék, ha hazzäjuk egy unitárius hittérítőt lehetne kiküldeni. — Csak aztán nős ember legyen! — figyelmeztettek, bizonyára jól tudván, hogy miért. Egyébiránt ta Khasi hegyek népe jámbor, jóakaratu, függetlenségre hajló, szorgalmas nép, csak éppen iszik egy keveset, amióta egy keresztény angol hittérítő megtanította pket a pálinka főzés titkára, valószínűleg az Ur nagyobb dicsőségére. A szerb-bolgár határvidéken újabb politikai gyilkosságok történtek (Szófia, október 28.) A szerb-bolgár határvidéken, Szevlieban újabb politikai gyilkosságok történtek. A tejesek átmenekültek jugoszláv területre. Az áldozatokat tegnap temették óriási részvét mellett. A kormány részéről megjelent a temetésen Kalew igazságügyminiszter és beszédet is mondott. A lapok egyre energikusakban követelik, hogy a határzónában legyen vége a politikai banditizmusnak. A sajtó uszit Jugoszlávia ellen, amelynek hivatalos körei, úgy látszik, a Timok-bánságot azért'szervezték meg, hogy innen szolgálják a jugoszláv imperializmust. Az a törekvésük, hogy Nagy-Jugoszláviát alapítsanak a Fekete-tengerig, amit Bulgária beolvasztásával és leigázásával igyekeznek elérni. A kormánynak fel kell lépnie és meg kell védenie Bulgária területét a betörésektől, a határvillongásoktól és a nagyszerb álmok megvalósulásától.
