Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-28 / 247. szám
14 A „KELETI ÚJSÁG“ vasárnapi melléklete XII. XVF. 247. SZÁM. A hv^j’tav áldozatait fájdalom gyötri 14 nagy prémium Ezt a szert L4 NCEREAUX professzor, az orvos- akadémia volt elnöke ajánlja Kutaütés JA elleni szernek. Suta gleumaüzmus Érelmeszesedés £evsrfség URODONAL megment, mert feloldja a hugysavat. Fel a lejjel, levertek, reumatikusok, szélütöttek, kik szenvedtek fejfájást eccémák miatt s áldozatai vagytok a hugysav fájdalmainak. Az URODONAL feloldja a hugysavat és anélkül, hogy ti észre vennétek, eltüntetik az ártalmas savat, mint a meleg viz feloldja a cukrot. "Dobjátok el a botokat és a mankókat, egyenesedjetek ki, mint ifjuságtok szép idejében, bála az URODONAL-nak, most már mindent, ami a gyomornak kellemes tehettek, sőt iít-ott még a kelleténél is többet. Salicil, colchícul, jód, amelyekért olyan sokat fizettek, könnyen a legnagyobb rendetlenségben szaladnak az URODONAL elől. Hála az URODONAL-nak, mert ennek következtében a levertek friss erőre kapnak, az impotensek visszanyerik életerejüket és az elegáns nő, akinek vérét az URODONAL kitisztította, újra visszanyeri arca fiatalságát és üdeségét. Bárhol fellelhető a hugysav, az képtelen felvenni a harcot az URODONAL-lal szemben, amely egy oldható" anyag és nagy erővel mobilizálható. Az URODONAL a bárhol található hugysavat kikergeti, a gyomorfalazat belső részén, az izmok táján és az érzékeny részeken javitó hatással van. Az orvostani indikációhoz képest az organizmust ez a szer rendbe hozza és egyedül képes gyógyitólag hatni. Valamikor régen ez a szer nem létezett, most azonban, hogy van, kiváló hatása vitán felül áll. Dr. a rnontpelli^rí orvosi akadémiából. É nak a lelkét, melyet ő ébresztett fel álmából. Mindezek a történelemhez tartoznak. Minket ma, halálának 350-ik évfordulója alkalmából első sorban mártir-sorsa ragad meg. A Dávid Ferenc nagyszabású vallási tevékenysége amennyi tisztelőt és barátot, éppen annyi ellenséget szerzett neki. Leghevesebb ellenfelei voltak a magyarországi ref. papok élén a nagytudoináriyu Melius Péter debreceni püspökkel és a bibüafor- ditó Radios (Károlyi) Gáspár kassavölgyi esperessel. Az előbbi vitatkozás és irodalmi utón is küzdött ellene, de gyakran hivatkozott a hatalom elnémító erejére. így egyik zsinatot egybehívó levelében ezeket mondja: „Arius, Cerentbus s Gentile tragikus véget értek, Servetot a keresztények hamuvá égették: szintúgy nem lebet kételkedni aziránt, hogy a skorpiók pestisos utódai, a viperák ezen szülött i is Isten igazságos Ítélete által ily tragikailag fognak kimúlni.“ Radics (Károlyi) Gáspár pedig miután Egri Lukácsot Svendi Lázár kassai császári parancsnok segítségével el hallgattatta, megjelent a nagyváradi vitatkozó gyűlésen s ott a fejedelmet arra kérte, hogy' miként hajdan Nagy Konstantin császár az Arius száját „bedugaszolá“, ő is nevezzen ki bi rákat, kik a vesztes feleket' megbüntessék. De az a tűz, amelyet Dávid Ferenc Erdélyben gyújtott, egész Közép-Eurőpát bevilágította. Magyarországon kiviil több európai hirü hittudós nagy szorgalommal látott hozzá a kioltásához. A Lutheri és Kálvini reformáció élén állott kiváló vezérek, hol közvetve, hol közvetlenül foglaltak állást ellene s javasoltak módozatokat elhallgattatására. Közülük a legtovább ment Major György wittenbergi egyetemi tanár, ki könyvet irt ellene, amelyben nem elégedett meg szellemi érvei felsorakoztatásával és személyét bántó alantas gyalázkodással, hanem az európai fejedelmeket egyenesen felhívta „az elitéit és kárhoztatott szaka- dároknak és eretnekeknek, verők kiontá- sára, bogy a rossz tovább ne harapozzék“. ) A folytonos gyalázkodás, rémitgetés és fenyegetés közben Dávid Ferenc soha egy pillahatra sem veszítette el nyugalmát s az igazság győzelmében vetett hitét. Sőt minél hevesebb volt ellenfeleinek támadása: ö annál nagyobb mérsékletet tanúsított s arra intette társait és követőit is. A nagyváradi vitatkozás föltételei között, midőn az ellenfél a legyőzött fél megbüntetését kérte a fejedelemtől, Dávid Ferencék azt válaszolták: „A legyőzött félnek nem megbüntetését kérik, de azt, hogy őket minden tisztességgel illessék, mert Isten azt akarja, hogy a bűnös térjen meg és éljen“. Amikor pedig Meliusék azt kívánták, hogy a kérdés a külföldi akadémiáknak küldessék meg s azok döntése legyen az irányadó: ezek azt válaszolták, hogy „az Tsten igazsága soha sem függött emberek ítéletétől; a tudomány igazságát nem az akadémiák próbálják meg, hanem az idő és tűz’1. A Major György vérontásra szólító felhívására válasza ez: „ők is emberek s gyarlóságuk a sértés nem tűrésére, s visszatolására ösztönözné.“ De azért még sem tűrte némán az ellene szórt vádakat és rágalmakat, hanem egymásután adta ki reformatori könyveit álláspontja megvilágítására. Eljárását igy jellemzi 1571-ben a János Zsigmund halála után alig egy hónappal kiadott: „Az egy ő magától való felséges Istenről“ stb. cimii müvének Hagymási Kristófhoz intézett előszavában: „A javítás nehéz. Elrettenti az embereket az igazság követésétől a világ Ítélete, kár- hoztatása, a gyalázatos halál, mellyel megölik a jámbor keresztényeket, kik megismerték az igazságot s nem akarnak megmaradni a bálványozásban. Volna mit felelnie ellenfelei káromlására, igazsággal tudná meghamisítani őket; de az igaz bosz- szuálló Istenre hagyta magát s arra az igazságra, melyet igéiből tanult és tahi-- iott“. „Isten híveinek nem szokása perpat- varkodni, ügyüket nem szidalmakkal oltalmazzák“. „Az óosárlást az ellenfélre hagyják, akiknek polyva és pozdorja minden, ami vélekedések ellen van“. De — folytatja tovább -r- mégis szólnia kell, mert „ellenfelei az 8 vallásos írásait eretnekséggel és hamissággal vádolják; meg kell mutatnia, hogy meg tudja azokat oltalmazni a szent- irasbóí, honnan vette, hogy ő az igazsága s az ellenfél hamissága kifessék. Nekik Isten ezen fegyverénél egyebük nincs“. Ez a türelmes, Istenben s az igazságban rendületlenül bizó szellem uralta Erdélyt, ennek törvényhozását és fejedelmét: János Zsigmondot. Ez a szellem szülte az 1568-ik évi tordai országgyűlés azon határozatát, hogy „a prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot, ki-ki az_ő értelme szerint és a község ha venni akarja jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse, az ő lelke azon meg nem nyugodván; de tarthasson oly prédikátort, akinek tanítása ő neki tetszik. Es ezért, senki a superinten- densek közül, se mások a prédikátorokat meg ne bánthassák, a religioért senki ne szidalmaztassék az előbbi constitutiok szerint. Nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításért más bárkit is fogsággal vagy helyétől megfosztással fenyegessen, mert a hit Istennek ajándéka, az hallásból leszen, mely hallás az Isten igéjéből vagyon“. Ez a szellem tette lehetővé, hogy Erdélynek nemessége és köznépe között az unitárius vallás olyan gyors hódítást, tett olyan időben. amikor Európa többi országaiban még dühöngött a vallási üldözés. Azonban a Báthoriak uralma alatt más szelek kezdettek fújni Erdély bércei között. Jött a cenzúra. Jött a szabadszellemü uni târiuşokftâk az udvartól való-eltávolítása. És jött az u. n, innovációs-törvény, melyet két év alatt háromszor újított meg az országgyűlés, mely kimondta, hogy „senki, akár külső, akár a fejedelem erdélyi és magyarországi birodalmában levő ember a re- ligióban innovatiot behozni ne merjen, a fejedelem a hozott törvényeket tartsa meg minden cikkelyében, viseljen alattvalói lelkére gondot, az efféle innovatorokat ne szenvedje, sőt büntesse meg. Erre most is teljes hatalmat adnak“. A közelgő vihar kitörését első sorban Dávid Ferenc érezte meg. Rossz sejtelmek köde ülte meg mindig bizó és reménykedő lelkét. Már 1573. végén azt irja Krakkóba menekült küzdő társának: Paleologus Jakabnak: „Minden nap rosszabbra fordul dolguk, viszályaikkal fölzavarják az egyházat. A következő év január 1-re gyűlése lesz az országnak, ahol tart tőle — nehogy őket, mint az ország törvényei megrontóit vádolják, s helyükről elűzzék, ha csak az Isten ellenségeik szándékát véletlenül meg nem akadályozza“. ) Ez a sejtelme nem vált valóra. A Békés és E'áthori István háborúja késleltette az eseményeket. Azonban a viharfelhők egyre gyülekeztek. De Dávid Ferenc ment a maga utján. A rendes zsinatokat megtartotta s 1578-ban 322 pap jelenlétében behozták az u. n. „communis profetia“-t, amely szerint a zsinatiig meg nem állapított hitelvek fölött szabadon vitatkozhatnak. Azonban a külső veszedelmet súlyosabbá tette az egyház kebelében megindult belső viszály. A Blandrata magatartása mind gyanusabbá lett. Újabb és újabb kísérleteket tett a Dávid Ferenc elhallgattatására. De ő rossz sejtelmei között is még mindig a mártírok útját járók optimizmu-
