Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-28 / 247. szám
* ívm nrsímmmm JFű&xmUfSJá} WWW Wallace világa * — Hallom, hallom — kiáltottam vissza íbermann urnák a matematikusnak és varázslónak, aki az utamat keresztező ucca túlsó sarkából kiáltott felém... — Mit keresett ön ma a Pap-utcában? — rontott rám anélkül, hogy kezet fogott volna velem. — A Pap-utcában? — néztem rá csodálkozva, miután a város ellenkező felén álltunk. — Igen, a Pap-utcában! Egész biztosan tudom, hogy ott járt, mondotta. — Sőt azt is tudom, hogy mikor— Hát ha látott, miért nem szólított meg, — és miért firtatja most az egészet? — Nem láttam, de tudom. — Nagy művészet! Valaki elmondta, — replikáztam türelmetlenül. — Na, na csak szelidebben— Maga nagyon jól tudja, hogy ebben a városban, én nem állok szóba senkivek.. Egész egyszerűen látom magán, hogy ott járt... — ? — Igen, látom a cipőjéről. Ez a kissé sárgásba játszó anyag, ami a cipője szegélyéhez tapadt, ez az anyag a Pap-utcából való, mert különben ez a sár, amelyből egy kis eső után annyi van Kolozsvárott, csak ott fordul elő. Ott is csak egy darabon... ön ma a * Pap-utcában járt, — lia jobban megnézem, kerek három órával ezelőtt, miután a szóban forgó agyagfajtának ennyi időre van szüksége, mig ilyen színűvé szárad... Elképedve néztem a sarat a cipőmön és megadtam magam. — Ma tehát A’alami defektiv históriáról oktat ki, — mondottam. — Mért erre a trükkre már emlékszem egy Conan Doyle regényből, amit Conan Doyle még akkor irt, amikor semmi köze sem volt a londoni spiritisztákhoz és az asztrál lényekhez... — Ami bizony, — csapott le Űbermann ur, — nem is olyan heterogén két valami, ahogy ön képzeli. A legkevésbé sem — hangsúlyozta barátom. — A vonal egész egyszerű s ezért egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy az az Edgar Wallace, aki Európában most a tiz-husz év előtti Conan Doyle szerepét tölti be, egy szép napon felcsap valami társadalom javító prófétának— Igen, — a legkomolyabban mondom, — ismételte Obermann ur, látva elhülésemet — még azt sem tartom kizártnak, hogy egy szép napon esetleg megundorodva a mi világunktól, remete lesz belőle, a legőszintébb lélekkel és elhatározással— — Már miért menne remetének? — csattantam fel, tartva az ugratástól s paradox • beállításai kellemetlen játékától. — Hogy miért? — állott meg Obermann ur és aktatáskáját maga elé vette, az akta- í táska mellén összefogva kezeit, mint egy kör- í meneten a 'rnegilletödött férfiak... — A magyarázat nagyon egyszerű. A bűnügyi regény, még ha ez a megállapítás kissé profánul is hangzik, izig-vérig az erkölcs jegyében van vezetve- S hogy erkölcsös műfaj, azt az is igazolja, hogy a bűnügyi regények belső világa, vagyis az a trapéz szerkezet, amin fel-le és össze-vissza kavarog a bűnügyi regények eseményvilága, pontosan úgy épül és tagolódik, mint a középkori minisztériumok s valójában ugyanaz a játék folyik, legfeljebb a polgári világ kosztüméiben. Vegye kezébe bármelyik Wallace regényt s csak nézze meg annak a világrendnek a szerkezetét, ami uralkodik bennük. Pontosan ugyanaz a tagolás, mintahogy a minisztériumok elképzelik. Legfclnl van az isteni hatalom reprezentánsa, a király, Wallace esetében Nagybrittania királya s körülötte fő- funkcionáriusai, a miniszterek, a rendőrségi főtisztviselők, a derék vizsgálóbírók és a jóságos börtönigazgatók. Ez a rész megfelel a minisztériumok esetében a felső emeletnek. Ezalatt következik a föld, a maga cselekvő és szenvedő embereivel. A mélységben pedig, ami a misztériumok poklának felel meg, tartózkodnak a bűnösök. Ez persze túl sematikus volna igy s nem is volna elég érdekes. Wallace tehát a, két utóbbi, a föld és a pokol közé, oda iktat még egy réteget, — ahol az egészen sajátos Wallace lények tartózkodnak, félig állati és félig emberi figurák, akik a gonosztettéket követik el, a londoni földalatti lebujok bűnben és bűnre született torzulatai... — Természetesen önt. ez a sematizálás nem győzi meg... Van tehát egy más bizonyítékom is. Ép azok a momentumok, amelyek miatt, a Wallace-regények népszerűek, nevezetesen Wallace regényeinek belső, emberi igazságok. Wallace világában minden és I mindenki a in í gos világunk k ezeknek megfelel Az okot mindig ke következményt mind, ok. Á gonosz bűnhődik, ,ttNincs sérelem és mellői a mi világunkban állandó. Ési.... a legfontosabb: a Wallace világában élő emberek mindig előre tudják és abban a levegőben élnek, hogy a jó ember számára & dolgok jól is végződnek. Wallace emberei nem dolgoznak és nem élnek hiába. Wallace hősei nem ismerik a kiábrándulást és a boldogtalanságot. Illetve, hb‘?ismerik, tudják, hogy ennek meglesz a jutalma s tényleg a regény végén az üidö- zötf'-és boldogtalan emberektől megnyugtatva válunk el. A regény utolsó lapjaitól kezdve jól megy a dolguk. Wallace egész világa egy ilyen szép és jó világot rajzol meg. Világot, aminőnek lennie kéne annak a világnak is, amibe ismét visszacseppenünk, ha letesz- szük könyvét... — Ha oda figyelt most arra, amit mondtam, akkor egyáltalán nem kell tűnődnie, hogy ez az nt miért vezethet az erdei barlangba, vagy legalább is ahoz, hogy egy szép napon valami komoly és világreformáló erkölcsi értekezéssel jelentkezzék Wallace. Egy szép napon ugyanis még Wallacenak is fel kell fedeznie, hogy a mi mai világunkon változtatni kell, miután az ő elképzelésével egyáltalán nem stimmel. Feltételezem tehát, hogy Wallacenak szivében már nem kell változnia. Az erkölcsi apológiára való hajlam bizonyos, hogy igen erős benne— Egyáltalán nem irónia tehát vagy paradoxon, amit előbb mondtam. Legfeljebb várjuk be a végét. Az ut egyenes... — mondotta űbermann ur és otthagyott és eltűnt, mint mindig, amikor már ellent akartam mondani. (G. G.) Valenciában a katonai bíróság megkezdte Sänchez Guerra és társai összeeskiivési bűn pőrének tárgyalását (Páris, október 26). A Le Journal je- i lenti Valenciából, hogy a katonai bíróság a I citadellában tegnap kezdte meg Sanchez Guerra és huszonkét társa összeesküvési bünperének tárgyalását. A vádhatóság képviselője a főtárgyalás végén tartott vádbeszédében Sänchez Guerra ellen hat évi, öt tüzérezred védi parancsnokai ellen A Wall Street környékén as elkeseredett kisemberek tüntetni akartak a hatalmas büraekrach ellen három-három évi, Sanchez Guerra fia ellen két évi szigorított börtön- büntetést javasolt. A vádlottak kihallgatása során aij cselek mény egész ódiumát Sänchez Guerra ma gára akarja vállalni. Kijelentette, bog} az összeesküvés eszméje tőle származik s vádlottársai csak rábeszélésére vettek részt az akciókban. (London, október 26.) A Times gazdasági munkatársa beszélgetést folytatott irányadó amerikai pénzemberekkel a legutóbbi napokban beállott tőzsdei válságról. Az érdekes nyilatkozatokban egybehangzóan vallják, hogy az áresés már túl van kulmináeiós mélypontján s a gyenge spekulációs elemek most már kidőltek. Tegnap a tőzsdei eladásokra szánt értékek már a felét sem érték el a pánik idején piacra dobott menyiségeknek. Ez a szi- lárdulás kétségkívül a bankok intervenciójának is tulajdonítható, de másrészt azzal is lehet magyarázni, hogy az Egyesült Államok gazdasági élete alapjában véve egész séges, amit a termelés állandó emelkedése mellett a valuta értékmegtartása és a megélhetési szükséglet egy színvonalon maradása is mutatnak. (Newyork, október 26.) A Wall Street környékén tegnap is megerősített rendőr- őrjáratok cirkáltak, mert a rendőrségnek az volt az információja, hogy az elkeseredett kisemberek, akik a hatalmas tőzsde- kraebon, vagyonukat vesztették, erőszakos eszközökkel akarnak fel lépni a nagyvállalatokkal szemben, , hogy kártérítéshez jussanak elvesztett vagyonukért. A tőzsde épület körül a zárlat táján kisebb nagyobb tüntetések voltak ugyan, de a komolyabb összeütközéseket a nagyszámú karhatalom el tudta hárítani. í& jUBffXa JLyLTS/EUGYAR. q/apí/o/oft^ TqjánfjCL> CL rmom parfömek &brifßaj ír.%iDonaté6óf feéiufí PÚDERÉT o, jfäeföo) KÖLNIVIZET
