Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-28 / 247. szám

9

x. 26.) A mai Orosz- .nebb és lebtehetsége- sei ‘Cmog, Parisban él és az

utóbbi éven. - jint irodalmi, részint történelmi műveknek egész sorát adta ki. Most jelentek meg németül Kortársaim cimü monográfiája, a berlini Schlief fen-Verlag kiadásában. Aldano francia, angol, német és orosz államférfiakkal foglalkozik. Nem ír életrajzokat, de a rendkívül éles megfigyelő képességgel plasztikusan tárja az olvasó elé mindegyik személyiség jellegzetes vonásait.

Egyik legérdekesebb esszéje Stalinról szól, az orosz diktátorról, aki mind nagyobb és nagyobb erővel nyomja vissza ellenfeleit, hogy egyedül maradjon a szinen. Nehezemre esik — írja Aldano — objektiven Írni a bolsevikiekről. De azt már jó előre megmondom, hogy Stalin a legjelentősebb a Lenin gárdájának minden tagja között. Stalin lelkiismeretét olyan súlyos vérheka- tombák nyomják, amilyen egyetlen orosz vezetőjét sem, Trotzkijt és Zinovjevet kivéve. Stalin előtt egyetlen idegen élet sem ér egy fabatkát, de nem becsüli a magáét sem sokra és ezáltal különbözik élesen minden más bolsevikitől. Mint a legtöbb mai diktátor, ő is alacsony sorsból került ki. Azok, akik közel állottak hozzá, mondották nekem, hogy ifjúságában a szegénységnek s a nélkülözésnek hallatlanul nehéz iskoláját kellett végigcsinálnia. A tiflisi „Rutto"- ben nőtt fel, amelynek durvaságát és cinikus éleeiáSfását ő is átvette.

Stalin Dsugasvilli politikai életrajza a tiflisi szemináriumon kezdődik. Stalin atyja a fiából lelkészt akart nevelni• Stalin — mint pap!... Tizenkilenc éves korában a szemináriumból megbízhatatlanság miatt kicsapták. Mint kommunistát hat ízben tartóztatták le és hatszor küldték Szibériába. Minden esetben sikerült megszöknie, miután két-három hónapig tartózkodott odahaza. Stalin élete eléggé illusztrálja a volt orosz rendőrség éberségét. Egy olyan száműzetés, amelyből a delikvens ötször tud megszökni, nem látszik oly elviselhetetlennek. Nem érdektelen az sem, hogy a rendőrség mindig ilyen bagatellekért deportálta Stalint. „Májusi ünnep“, tiltott utcai tüntetés, illegális könyvek kiadása, gazdasági sztrájkok rendezése a batumi gyárakban stb. stb. Ezek a „bűntények“ mindazoknál, akik ismerték Stalin igazi tevékenységét, csak mosolyt válthatott ki.

A valóságban Stalin a kaukázusi rablók vezére volt. Mestermunkájának tekinthető a következő: 1907 július 13-án, a birodalmi bank tiflisi osztálya részére Kurd- jumov főpénztáros és Golovlja főkönyvelő kétszázötvenezer rubelt kaptak a fővárosból és ezek átvéve a postán a pénzt, két fegyveres katonával őrzött kocsin a bankba szállították. Amikor a kocsi az Elivan-té- ren befordult egyik utcába, a Schumbatov- palota tetejéről bombát vetettek le, amelynek exploziója egy kilométer körzeten belül az összes ablaküvegeket összetörte. Ugyanakkor, a gyalogjáróról más bombákat is dobtak és revolverrel is lövöldöztek. Óriási pánik tört ki, a pénzt a nagy tumultusban elrabolták. Egy szemtanú szerint egy ember tisztiköpenyben a bombától szétrombolt kocsiba ugrott és egy nagyobb tárgyat, amely csomaghoz volt hasonlatos, kiemelt s egy revolverrel folytonosan lövöldözve maga előtt, utat csinált. Ennél a hires „kisajátitásnálu ötven embert lőttek meg. A pénzt sohasem sikerült megtalálni, a rendőrség kénytelen volt a nyomozás aktáit félretenni. Ma márt udjuk, hogy a bol- sevikiek rabolták ki a pénzes kocsit és a pénz eltűnéséről már a fővárosban tudomást szereztek. A tiflisi postahivatal előtt Kurdjumovot két asszony leste meg, akik azután a tiliputsuri vendéglőnél várakozó „kisajátítóknak“ megadták a titkos jelt. A tiszti álruhába öltözködött egyén egy bizonyos Pertrosian volt, a Stalin segédje, A pénzt olyan helyen dugták el, hogy a világ

1

rfOesxrwms>fc\

Sofavici uralja a piacot

Aki jó minőséget akar, az Solstviciiíél vásárol Bucureşti, Strada Lipscani No. 37.

legjobb rendőrsége sem élhetett a gyanúperrel: egy kaukázusi obszervatórium igazgatójának magánlakásában, a dívány alatt. Az egész akciónak haditervét Staíin dolgozta ki.

Stalin nem „lelkesítő“ szónok, még csak nem is „ragyogó iró“, valószínűleg nem is tart igényt e jelzőkre. De a diktátor mesterségét alaposan ismeri. Semmi- esetre sem tartom őt egy uj Napóleonnak. Stalin a bolsevista forradalom alatt közelebbi vizsgálat után cseppet sem látszik szerencsésnek. Hogyan végződik e játék, hogyan nyeri meg a finist, nehéz megmondani. Mi hiányzik nála! Kultúra! Miért

van szüksége ezeknek az embereknek kultúrára! Stalin annyi „teoretikust“ kaphat, amennyit akar, de nincs szüksége rá, saját agyával gondolkozik és úgy látszik, hogy az az ut, amelyet a párturalom fölötti hatalom megszerzésénél követett, helyes volt. Hozzáteszem: hogy pillanatig, mert a kérdés nem dőlt el még végérvényesen. Stalin nagyon is tudatában van, hogy a szél a mai Oroszországban gyakran változik és, hogy, a szél első megfordulásánál összes hivei, kevés kivétellel, Trotzkij zászlója alá vonulnak át. Bevallom, a végletekig kiváncsi vagyok: miként fogja Stalin on Bek a nehéz históriai szerepnek erőpróbáját kiállani

fiíP.aa\?ar Tudományos Akadémia többszázezer pengőért eladta a Uig^ázó-hagsaték ékszer-kollekcióját

(Budapest, október 26) A napokban adták el Budapesten nyilvános árverés nélkül, kéz alatt a Vigyázó-hagyaték több óriási értékű ékszerét. Egy gyönyörű gyöngysort 410 ezer pengőért a bécsi Guttenberg és Metzler ékszerész cég vett meg, amely azonnal, továbbította Binenl'eld párisi cégnek 150 ezer schilling haszonnal. Binenfeld, a párisi vásárló néhány évvel ezelőtt Galíciából Magyarországon át, akkor még mint szegény ember vándorolt ki Parisba. Egy másik bril- liáns ékszert az amszterdami Leerfeld cég vett meg, 301 ezer pengőért. Szakértők becslése szerint az Akadémia egyáltalában nem csinált, jó vásárt s ennél a két ékszernél az eladási árnál legalább 200 ezer pengővel jobb árat érhetett volna el.

Masrer AfiSni nagyváradi apostoli kormányzót nsvesíéh ki szatmári

A kinevezést október 28-án kozzák nyilvánosságra

(Bukarest, október 26.) Be?o«uier*» Tibor halálával a szatmári püspöki szék megürült. A nemsokára ratifikált konkordátum, mint ismeretes, uj helyzetet teremtett. A nagyváradi és szatmári püspökségeket ugyanis egyesítette. Az volt az álláspont, hocy mindaddig nem töltik be a megürült püspöki széket, amíg az egyesítés meg nem történik. Hónapok óta különböző kombinációk indultak meg az uj püspök személyét illetőleg, amelyek közül különösen Pop Jceif kultuszminiszteri igazgató, szent- jobbi apát és Mayer Antal nagyváradi apostoli kormányzó neve szerepelt a legsűrűbben. Előre látható volt azonban, hogy n jelen viszonyok közt csak Mayer Antal jöhet számításba, hogy a probléma minden irányban kielégítő megoldást találjon. Nem váratlan tehát az a Rómából érkező híradás, hogy

Xl-ik Pius pápa aláírta a szatmári püspök kinevezéséről szóló bullát és szatmári püspökké Mayer Antalt, a nagyváradi egyházmegye apostoli kormányzóját nevezte ki,

A kinevezést október 28-án hozzák nyilvánosságra.

A kinevezés általános megelégedést kelt mindenütt, mert olyan férfiút ért, aki minden tekintetben alkalmas, hogy a nehéz viszonyok között a két egyházmegye sorsát biztosítsa. Tudása, tapasztalatai, bölcs és higgad, egyénisége, szellemi kivá’ósá- gai és nagyhorizontu világlátása egyaránt predesztinálják a főpásztori méltóságra. Mayer Antal 1870 december 5-én született. Theológiai tanulmányait Nagyváradon, kánonjogi és paleográfiai stúdiumait a budapesti egyetemen végezte. 1892-ben Schlauch Lőrinc biborttok udvari papja lesz. Ettől az időtől kezdve gyorsan emelkedik hierarchiai fokozatokon. Különféle tisztségeken át a bibornok állandó kísérője útjaiban, majd Schlauch Lőrinc püspök utódjai mellett mint titkár működik és az egyház kormányzatában nagy tapasztalatokat és ismereteket szerez. 1911-ben a nagyváradi Szent József Intézej; kormányzását bízták reá. Kanonokká 1922-ben nevezték ki. Egy évre rá, Bielik apostoli kormányzó ideiér, apostoli kormányzó helynök lesz. Bielik Imre felszentelt püspök halála után pedig a nagyváradi egyházmegye apostoli kormányzójává nevezték ki. Ebben a minőségben érte az uj kitüntetés, amely egyszerre két egyházmegye súlyos gondjait bízz* reá.