Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-27 / 246. szám

6 Egy katona meghalt... Csak egy közlegény, fogják mondani a minisztériumban, ha ugyan a száraz akták során felkerül a hir, csak egy katona, mond­ják a Pasteur vezetői, alakét ez az eset bizo­nyára a legkevésbé sem hozna ki polgári nyugalmukból ha ez a katona nem lett volna fia a városi főmérnöknek, öccse egy orvos­nak és Kolozsvár úri társaságának kedvelt tagja. Csak egy katona, akire nem kell vi­gyázni, egy szám: minek individualizálni a szérlHmadagot. hiszen akinek adják nem indi- vidum: katona. Oh, olyan könnyű elsiklani egy katona halála felett, még akkor is, ha nincs háború. De a bajtársai, ott Bihar püspöki mellett akiktől két hete, hogy kacagva búcsúzott, a katonatársai, azok megsiratják, mert ők tud­ják, hogy ki volt ez a Icatonaruhába bujtatott szőke fin. A schimbás huszár-társai sokat be­szélhetnének róla és borzongató szívvel biz­tosan sokat is beszélnek most róla, hogy a bajtársi érzésnek, a tiszta barátságnak, hű­ségnek és önzetlenségnek hány ragyogó pél­dáját adta ez a halott szőke katona■ A kollé­gái, a bankból, akiktől halálos ágyán búcsú­zott, ők bizonyítják, hogy jobb kolléga és becsületesebb barát nem volt nála. A kolozs­vári lányok, akiknek kíséretül ölyan jól fes­tett vidám huszonnégy éve, ők elmondhatják, hogy kedvesebb, szolgálatkészebb, udvaria­sabb fiú, jobb pajtás nem volt nála• És mi mind, akik ismertük, akiknek olyan jó volt, ha elfutó pillanatokig is, hogy volt ő, mi mind tanúsíthatunk, hogy ebben a huszon­négy éves, fiatal szőke katonában az őszinte emberi értékeknek egy kivételes megtestesí­tőjét vesztettük el. A haldokló Schultz Laci utólsó gesztusa is olyan volt, mint az élete’ megható, kedves és tiszta, amikor halálos ágyához hivatta közvetlen főnökét, hogy raj­ta keresztül búcsúzzon a tisztviselő társai­tól. És mégis: üres asztalát majd betöltik a bankban, kardját más katona köti fel, a ko­lozsvári lányok oldalán is hiányzó szőkesé­gét más fiú, talán barna váltja fel, de az édesanyja szivében nem pótolhatja őt senki. S mi, akik nem juthattunk el búcsúzni tőle s akik talán a temetésén sem lehetünk jelen, mi barátai, bajtársai, kollégái vagy véletlen pillanatok adta ismerősei, itt b{u- csuzunJc ettől a szőke fiatal katonától, akit, amíg élt: Schultz Lászlónak hívtak. a. d. Kitűnő utalás Hamburg-ból a Hamborg-Amerika L in le-vei DéSamerikába (Argentinja, Uruguay, Chile, stb.) Középamerikába (Columbia, Venezuela, Cuba, Mexico) . Kanadába és Északamarikába elsőrendű gőzösökkel. Kitűnő elhelyezés és ellátás. — Felvilágosítások és ismertetők díjmentesen kaphatók: Hamburg-Amerika Linie S. A. R. Lazarovűz L. H. Vezérigaz­gató. Cluj, Sfr. Regele Ferdinand 69. Timişoara, Str. Mercy 2. Bucureşti, Calea Griviţei 183. VrxmTIrsXa *77. WT. m mzm, öt napos uj vizsgálat után Bogdan vezér inspektor teljesen rehabilitálta Crenian temesvári rendőr prefektust (Temesvár, október 25.) Ismeretes, hogy Crenian Aurél, volt kolozsvári, jelenleg te­mesvári rendőrprefektus ellen, akit „ma­gyarbarátsággal“ és hasonló vádakkal illet­tek, valóságos hajsza indult meg. Ennek a hajszának egyik fázisa volt az a vizsgálat, amelyet Starrak vezérinspektor romantikus külsőségek között a prefektus távollétében folytatott le s amely elsóbbrendii rendőr­tisztviselőkre vonatkozólag tényleg megálla­pított bizonyos szabálytalanságokat. Ezek­nek a jelentéktelen állású közegeknek vissza­élései miatt aztán mindenáron Crenian pre­fektusra szerették volna az ódiumot Áthárí­tani. Mivel olyan jelek mutatkoztak, ame­lyek szerint Starrak szubjektív módon ve­zette vizsgálatát, Bogdán vezérinspektort küldték le Temesvárra, aki öt napon át foly­tatta le a lehető leglelkiismeretesebben az újabb felülvizsgálatot. A vizsgálat az erkölcs és közlekedési ügyosztályon kifogástalan rendet talált és teljes elégtételt adott az alaptalanul meghnreolt Crenian prefektus­nak. Ezzel a nagy port felvert ügyet lezárt­nak lehet tekinteni. I Erdélyi hadifogoly kalandos élete Afganisztánban, AmanuUah véres udvarában és India poklában TIZENKETTEDIK KÖZLEMÉNY Săngeorsan Lázár óradnai erdész befejezi hadifogságá­nak kalandos történetét. EPILÓGUS ‘Az „Egypt“-hajót nem bocsátották be a Szuezi-csatornába, lehet, hogy azért, mert el- lemséges államok alattvalóit szállította, ne­künk tehát Egyiptom partjánál ki kellett szállanunk. A sors úgy akarta, hogy száraz­földi utazásunk alatt megtekinthessük az egyiptomi városok szépségeit. Sorra követ­keztek: Tachta, Kafrel-Zojat, Damanhour, Abau-Homvas, Kafret-Davara és több kisebb város, amiken keresztül vonattal utaztunk az alexandriai kikötőig. Alexandria félig modern, félig keleti vá­rosrészeit, festői kikötőjét, nyüzsgő emberára­datát néhány órám keresztül tanulmányoztuk és podgyászainkkal együtt felkészültünk ten­geri utunk folytatására. Itt kellemetlen meg­lepetés ért bennünket: hadifogságunk alatt nagy szenvedések és nélkülözések árán cxó- tikus tárgyainkat az ellenőrző hatóságok ala­posan megtizedelték. Főleg értékes fénykép- felvételeinket, néprajzi gyűjteményünket, térképeinket és írásainkat kobozták el, úgy, hogy alig maradt néhány becses emlékünk Afganisztán és India kincseiből. Nálam mem hagytak mást, mint egy gyönyörű ötvösmun­kája, régi afgán kardot és egy csontnyelü af­gán tört, ezenkívül tropikus, parafával bé­lelt vászonsisakomat, néhány kisebb ai'gáni és Itndiai emléket és egy Amanullahról ké­szült fényképfelvételt. Szerencsére a köpe­nyem belső zsebébe bevarrva, a hajóra csem­pészhettem egy zacskó különböző szinii opál­gyöngyöt, részben nyers állapotban, részben afgán-mivesek jóvoltából kicsiszolva és ke- resztülfurva. Ezek között az opálok között több ritka és becses példányt hoztam magam­mal, különösen rózsaszínű és tejopált, ezek a gyöngyök emlékeztetnek ma is Afganisz­tánban átélt szenvedéseimre, amiket Amanul- lah véres országában váltott ki szomorú éle­tem, mint a gyöngykagyló izzadja ki magá­ból könnyek alakjában a gyöngyszemeket. A gyöngyökön kívül sikerült megmente­nem egy kis zacskó régi keleti pénzgyüjte- ményt is, amiben ezüst, bronz és vas pénzne­mek vannak. A legértékesebb ezek között egy macedóniai Nagy Sándor idejéből való négyszögletű vaspénz. Világhódító Nagy Sándor ugyanis Afganisztán megszállása után, ennek a tartománynak a használatára is veretett speciális érmet, amiből most már az egész világon csak egy-két példány talál­ható s igy az én birtokomban levő, Nagy Sándort ábrázoló vaspénz muzeális szempont­ból egyike a legritkább és legértékesebb pél­dányoknak. Podgyászaink átvizsgálása és megrostá­lása után végre hajóra szánhattunk az alexandriai kikötőben. A „Cár of London“ nevű volt orosz hadihajóra szállítottak fel bennünket, hazánkba igyekvő volt hadifog­lyokat. Ezen az átalakított hajón már nyoma sem volt az „Egypt“ tisztaságának és kényel­mének. A hajó elhanyagolt és tisztátalan volt, fedélzete megrongált és rendetlen és úgy éreztük magunkat rajta, miint valami ócska félszerben. Ezen a kényelmetlen hajón utaztunk a Földközi- és Adria-tengeren át Triesztig. A trieszti kikötőből vonaton men­tünk tovább Tirolon és Ausztrián keresztül Budapestig. A magyar fővárosból rövid ottartózkodás után Szolnokra utaztunk. Szol­nokon kilenc napig kelett vesztegelnünk, mert a tiszai hidon nem engedtek át. Végre Szajolon, Aradon és Tövisen át Brassóba vittek katonai kisérőink. Brassóban milnt- egy három hétig kellett mardnunk veszteg­zár alatt. Végre 1929 január 28-án állandó la­kóhelyemre, a Beszterce-Naszód megyei Órád liára érkeztem s itt állami erdészi hivatalom átvétele végett jelentkeztem. Hadifogságom és kalandos utazásaim alatt a legkülönbözőbb keleti népekkel, szo­kásaikkal és törvényeikkel ismerkedtem meg Ezek a különböző keleti törzsek a következők: orsz, szárd, kirgiz, tatár, tikur, turkomáln, afndi, momán, afgán, vazir, kaffir, farsi, perzsa, arab, beludzsi, szich, örmény, hindu, kurd, dzsedidi, joudis, tira, mongol, djadrán, pansiri, tagún, nizsdrau, kuisztán, urbán, maláng és záro-astrian. Az afgán törzseknél régi biliai könyve­ket is találtam, amiket az afgán egyház ma is vallásos tiszteletben tart. Ezek a könyvek különböző prófétákból erednek. így a Thau- rát, Mussálli prófétától, a Zábur Dalkud-tól, az Ingil Jézus Krisztustól és a Torkán Mo- hamedora mullab-tól. Végül egy eredeti afgán népdal egy stró­fáját mutatom be rögtönzött fordításomban. Ezt a balladaszerü népies dalt ma is széliében hosszában éneklik Afganisztánban, bár ere­detileg Amanullah király egyik őséről szól, akit kegyetlensege és élvhajhászó természete miatt az afgán nők gúnyosan aposztrofálnak. A népdal első strófája igy hangzik: Aj Abdullah, gyáni kran, Nurej ducsis mani man. Kaj sávi mimáni man, Sira kilalis. Magyarul: Hej Abdullah, világom, Szemed párját imádom. Mikor leszel a párom! Királyom. Gara Ákos. 8 B fí m Bútoráén* tartós­ságát garantálják legmodernebbül berendezett szárítóink! Ne sajnálja az utat Marosvásárhelyre é3 győződjön meg, hogy a legszebb bútoro­kat legolcsóbban részletfizetésre is a Székelj ét ítéli üt. Bútorgyárában vásárolhatja. Világmárkáé zongorák és piaalnók na^y választókban! — Rajzainkkal utazón* hat meghívásra kiküldjük.----------

Next

/
Thumbnails
Contents