Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-27 / 246. szám
1 TU. mF. U6. SZÁM. (Párts, október 25.) A párisi orosz követségnek egyidőben vezetője, Bessedovski a Matrnben folytatja nagy érdeklődéssel várt cikksorozatát „A harmadik internacionálé kulisszapolitikája“ címmel. Bessedowski be akarja igazolni, hogy az orosz diplomácia valódi céljai sohasem egyeztek meg a vörös Kreml nagyjainak hivatalos kijelentéseivel. Különösen szenzációs a szerzőnek Stalimíal történt két megbeszélése. Rakovszkinak visszarendelése után Bessedow- Bki, aki akkoriban a tokiói követségnél dolgozott, föl- szólitást kapott, hogy menjen Párisba és vegye át a* ügyek intézését. Első tárgyalása Stalinnal Moszkvában volt. E tárgyalásról Bessedowski a következőket Írja: „Oroszországban akkor éppen a nagy izgalmak korszakát élték. Trockijnak a párt központi bizottságából való kizárását tárgyalták. Stalin. 18 órát dolgozott egy nap. Nagy elfoglaltsága dacára fogadott és három óráig tárgyalt velem. Lehetetlen volt Rakovszkit Parisban tartani — jelentette ki Stalin — es ez ogy súlyos csapás a számunkra. Rakovszki a franciáknál nagyon jól aklimátizálódott és meg volt a tehetsége hozzá, hogy nyugaton jó államférfin legyen. Kedveli a parlamenti fecsegéseket és erőssége, hogy a polgári pártok között kis kombinációiba beleszőjje a szálakat. Páriában nagy személy befolyásra is szert twtt, ezért Poincaré, valamint az egész francia kormány gyűlöletét hívta ki. Mi gyakran intettük ot, hogy. mérsékelje magát,- de ő mindig azt válaszolta, hogy csak egyetlen eszköz létezik: a parlamenti munka. Idézte a spanyol párisi követnek Quinones de Leon példáját, akinek sokkal nagyobb személyi befolyása van a francia parlamentben, mint ő neki. ' « Egy Osicserin-portró Â Rakovszki-ellenes kampány, amelyet Anglia inspirált, nem vezetett volna eredményre, ha Poincaré is nem tartott volna Rakovszki nagy hatalmától. Egyébként — folytatta Stalin Bessedowski felé fordulva — az önök népbiztossága botrányfészek. Ez a „gyáva alkoholista“ Osicserin nem gondol egyébre, csak arra, hogy miként törje ki a Rakovszki nyakát. A franciáknak az volt a benyomása, mintha mi nem akartuk volna tartani Rakovszkit. Litvinof fedte fél' Csicserin intrikáit és ő közölte velünk, hogy Csicse- rin Herbette moszkvai francia követtel történt megbeszéléséről szóló jelentést meghamisította, ameny- nyibeu belecsempészte a fenyegetést, hogy Franciaország a diplomáciai viszonyt meg akarja szakítani, olyan fenyegetést, amelyet Her- betet sohasem tett meg és az aggályoskodó Csicserin minden pontjában csak kitalált. Hogy megmentsük Rakovszkit és hogy a diplomáciai viszony megszakításának állítólagos veszedelmét elhárítsuk, óriási áldozatokat hoztunk az adósság kérdésében. Meg vagyok győződve, hogy a franciák ezt az ajánlatot elfogadták volna. De mert a franciák nem akarták megszakítani ténylegesen a viszonyt, semmi érdekünk nincs, hogy áldozatokat hozzunk. Ezen felül a párisi piac pénzügyek tekintetében nem sokat jelent számunkra és semmi okunk sincs, hogy bankárainak barátságát megvásárolja. A besszarábiai kérdés — A magam részéről helyesebbnek tartanám — fejezte be Stalin megbeszélését Besesdowiskival, — ha nehány kisebb politikai üzletet vinnünk tető alá. így például megjavíthatnék kapcsolatunkat Lengyel- országgal, ami Franciaországnak nagyon tetszene. A Besszarábiáról való végleges lemondás (Kolozsvár, október 25.) Egyik kolozsvári lap éleshangu kritika tárgyává tette Gherman kolozsme- gyei szubprefektus egyik-másik hivatali intézkedését és rámutatott különösen arra a szigorúságra, amellyel a szubprefektus főként a kisebbségi származású hivatalnokokkal szemben, minden egyes kínálkozó alkalommal fellép. Más oldalról is hallottuk már, bogy Gherman szubprefektus ur rettentő komolyan fogja fel hivatalát, erős kézben tartja a tisztviselői kart, különórákra rendeli be alantasait és jaj annak, aki bármily csekély mértékben vét a hivatali kötelességteljesité® előírásai ellen. Ezek után méltán gondolná az ember, hogy Gherman szubprefektus önmagával szemben is a puritán elbírálások s a szabályokhoz váló szigorú ragaszkodás álláspontjára helyezkedik. Annál meglepőbb tehát és annál nagyobb visszatetszést szül, hogy a vármegye hivatalos lapjában olyan közleményeket látunk, amelyek- e logikus elképzeléseinknek egyenek s Az okos ember idejekorán lép be a Munkások Rokkantegyletébe biztosítandó öreg napéit. Beiratkozni lehel Clui, Str. Memorandului 23. (Unic) a hó első és harmadik vasárnapján délu'án. hasonlóképen jó trompf volna kezünkben. Azt hiszem azonban, hogy Ön (Bessedowski) Lengyelországgal nem tudna zöldágra vergődni. Forduljon tehát egyesegyedül Romániához.“ Bessedowski elmeséli azután, hogy a párisi litván követ segítségével mint juttatta el Stalin besz- arábiai ajánlatát Romániához, emiatt mily hevesen támadták, Csicserin és Litvinov, hogyan tudott ép bőrrel megmenekülni a Stalinra való hivatkozással, aki később qt, „nyomorult intrikusnak“ nevezte. Az ajánlat külömben a vizbe esett, mert Románia nem állott kötélnek. cáfolatai. A vármegyei hivatalos szerint Gherman szubprefektus ur alig két hónap leforgása alatt közel ötvenezer lejnyi rendkívüli dijat utaltatott ki magának az átmeneti bizottság által különféle címeken. így tizenhétezer lejt azért, mert a rövid szabadságra ment vármegyeházai intendánst helyettesítette, ellátva annak szolgálatát, tizenötezer lejt túlórák honorálása cimén utaltatott ki magának, mig tizennégyezer lejt egyszerű segély formájában vágott zsebre a vármegye pénztárából. Nem igen van tudomásunk arról, hogy állami hivatalokban a helyettesitő' hivatalnoknak kiutalnák , azt az összeget, ami a helyettesített fizetésének meg- 1 felel. Afra viszont kifejezett intézkedése van a tisztviselői törvénynek, hogy mely rangfokozatokban utalható ki külön dij túlórázás cimén s a szubprefektus kivüle áll ezeknek a rangfokozatoknak. Végül pedig, hogy egyszerűen segélyeket utaljanak ki amúgy is magas fizetésű tisztviselőknek, az mindenesetre meghaladja az államháztartás teljesítő képességét, különösen, ha figyelmébe vesszük azokat a takarékossági szempontokat, amelyeket az uj éra elsősorban szemeló'tt tartandóknak Ígért, s .amelyek tiszteletben tartására fokozott; mértékben szükség van akkor, amikor a köztisztviselőket csak a legnagyobb nehézségek árán s igen sokszor . óriási késedelmekkel tudja kifizetni a kinfcstár. Egy dolog mindenestre feltűnő: a régi „pazarló“ rendszer alispánjáról tudomásunk szerint nem jegyzi fel a vármegyei hivatalos lap, hogy ilyen rendkívüli kiutalásokat igénybe vett volna. Junkers=Dieselmotor! cséplő, faapritó, villanyfejlesztő gépek, malmok és egyéb üzemek hajtására a legalkalmasabb. Biztosan indul nagy hidegben is, kezelést nem igényei, nincsenek szelepei, kompres- sorja, gyujtószerkezete, vezérmüve. — IVyersolajfogyasztósa másfél lei óránként és lóerőnként. 8-tól 1000 lóerőig kapható bukaresti raktárról. Bővebo felvilágosítást ad : Uniunea Technică Română vezérképviselet Bukarest. Str. Dionisie 28, vagy Markó V. oki. gépészmérnök, a gyár helyi képviselője, Clnj, Str. Rí. «Jorga 11. Telefon: 453. Stalin bizalmasan kijelenti: „a cári adósságokat sohasem fogjuk kifizetni“ Bessedowski azután egy uj epizódot tár fel a francia-orosz vonatkozások tekintetében. Ez az epizód 1928-ban játszódott,le. Akkoriban Dowgalewszky követ távollétében ő vezette a követséget és alkalma volt részletes jelentést küldeni Moszkvába. Megítélése szerint Páris a stabilizáció után nagy pénzügyi piac lett, ahol olcsó hiteleket lehet kapni. Oroszország eddigi hiteleiért 25—45 százalék kamatot fizetett évenként. Tekintetbe véve e hitelösz- szegek magasságát, e kamatok évente legalább 300 millió frankra rúgtak volna fel. Ha Oroszország Parisban vette volna fel a kölcsönt, évente 200 milliót spórolt volna meg. De ezzel szemben Oroázorfezág kötelezve-lett volna régi adósságainak megfizetésére ajánlatot tenni. Bessedowski jelentésére rendkívül jellemző választ kapott. — Ön'teljésen;a mi politikánk általános irányelvei cjjen , dolgozik — mondotta Stalin. Jelentése nem egyéb, mínt szociál-denjokrata fecsegés, néhány haszontalan számmal tarkítva. Azt hiszi, hogy mi készek vagyunk Franciaországnak 60 vagy 90 millió frankot évente felajánlani T Ön még nem értette meg, hogy mi nfem vagyunk hajlandók megfizetni adósságainkat és nem is tudjuk megfizetni anélkül, hogy ne ártsunk az orosz forradalom osztályharc szellemének. A Rakowszki eset idején 60 millió frankot ajánlottunk föl csak azért, hogy Ra- kowszkit megmentsük és hogy a diplomáciai szaki- : tást elkerüljük. Tehát csak stratégiai manőverről volt nő. De Ön komolyan veszi a kapitalizmussal való együttdolgozást. Szerencsétlen oppurtnmista! Kétszázmilliót veszítünk évenként? Mi az! Ez lehetővé teszi, hogy megőrizzük forradalmi függetlenségünket. Mi egyelőre nem akarunk egyebet, mint időt nyerni. Időre van szükségünk, hogy az Európa többi részével való elkerülhetetlen konfliktus a „legjobb pillanatban“ érjen bennünket, abban a pillanatban, amikor a forradalmi hangulat Európa más részében elég erős lesz ahhoz, hogy segítségünkre siessen. Bessedowski ezután Litvinovnál keresett segítséget. Litvinov azonban csak „klasszikusan rövid instrukciót“ adott: Szegény barátom! Franciaország? Franciaországra fütyülünk. ■ HM ............................................................................ Tizennégyezer Ie|t „segélykénen", tizenhétezer lejt helyettesítésért, tizenötezer lejt túlóráért utaltatott ki magának az önmagával szemben bőkezű kolozsvári subprefektus- ————aaafcmaMMMMWSaWPO BEI,I I, I IB—- «•'.*<■'••. ■■'-■"■■■,.'. ; A párisi orosz követségről eltávolított Bessedowszkira bízták, hogy tárgyaljon Bomániával a besszarábiai kérdésről "Románia észrevette, hogy csapda készül és megszüntette a tárgyalásokat — Bessedowszki folytatja a iatinban szenzációs leleplező cikksorozatait
