Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-24 / 243. szám

i 6 XII. TVF. US. SZ’JM. NIVEA-CBEflE nappali és éjjeli krém egyben. Nappal megóvja bőrét a zord idő káros behatásaitól. Ellentétben a zsiros Coldkrémekkel, teljesén behatol a bőrbe, anélkül azonban, hogy a legkisebb fényt hagyná maga után. Ezenfelül igen alkalmas púder alá, amennyiben megakadályozza a pórusuk eltömését a púder által; a púder jobban tapad a bőrön és általa könnyebben eltávolítható. Éjjelen át működik a bőróvó eucerit, amely csakis a Nivea- Cremeben van meg, táplálja a bőrt, megfiatalítva, erősítve és ápolva a szöveteket. / A Nivea- Creme intensiven be­hatol a bőrbe, anélkül, hogy fényt hagyna maga után Dobozok Lei HO.—, íő.—, 34.7.2.- I Tubusok Lei 30.— és 45." Emil Zicr/lcr, Brafov-Brassó, VASut-uccg 43 Az olasz trónörökös és egy belga hercegnő eljegyzésének hírére Brüsszeliben fascisftaellenes tüntetések voltak A 70 éves Bergson Igen, a nagyhírű és kitűnő francia filozófus, Bergson hetven éves s a hetven évvel — milyen kö­nyörtelen az idő, — már nemcsak ő maga, de a fel- kapottsága, a divata is kifele jár. Az egykor diva­tos és korszerű Bergson milyen hamar megérte — hz európai filozofia mai állása igazolja — az ár­nyékba kerülését ! A korszerűsége milyen hamar el­fakult! Még Franciaországban is, amely pedig szü­lője és nagyranevclője volt s ahol 20—25 évig kizá­rólagos fényei állott a filozófiai gondolkodás elő­terében, még ott is a bölcselkedés jő ideje már egész ellenkező, tőle radikálisan különböző vonalakra csa­pott. Németországban viszont sohase volt igazán irá­nyadó, mert ami jellemző és snlyos volt a gondol­kozásában, az már jóval előtte meg volt a német fi­lozófiai hagyományban, vagy pedig tőle függetlenül korabeli kortársgondolkodók újra gondolták. Ennek ellenére azonban Bergson mégis uralkodott, 20—25 évig s az európai gondolkodókat Ugyanúgy a vará­zsa körébe vonta, mint a korabeli szellemi divatot. Hatása kötötte a komoly kutatót Ugyanúgy, mint az érdeklődő intellektuelt, vagy a művészet problémái­val foglalkozó művészt... Bergson széleskörű hatásának persze meg volt az oka. Elsősorban talán a háború előtti évek korszel­leme, mely mohó türelmetlenséggel suhant minden irraeionálitás felé, miután a valóság ezer dolga már kétségboejtöen megoldhatatlannak látszott. Ez az irracionalitás! láz természetesen hétrét táplálkozott, abból a desiiluzionizmusból, melyet a tizenkilencedik század végi atomizáló természettudomány és iskolás metafizika a bölcseletben felidéztek. Egy nagy szá­razság volt a tizenkilencedik század-vég s egy uj lelkesüli» a huszadik száxed-elő, amelyek mind meg­kapták a maguk enyhítő és reptető táplálékát Berg­sontól, ki a duzzadt vitorláju szép gondolatokat a műremekek szuggeszriójával és format ükéivé vei hir­dette előkelő és választékos hangon, mint valami uj kivételesség papja, a bölcselet legmagasabb ormairól, a legnagyobb valahai bölcseleti szellemek kórusát idézve, arisztokratikus ragyogással és finomsággal. Hoeszu éveken keresztül hangzott ez a filozófia a nagyszerűen előadó Bergson ajkáról a Sorbonne nagy előadótermében, ahol a helyekért a párisi előkelőség ugyanúgy törte magát, mint a francia vagy balkáni ifjuság. Bergson ez előtt a tikkadt és kinyilatkozta­tást váró közönség előtt elragadtatott mélységben be­szélt egy intuícióról, amelyre valójában csak a meg­különböztetett lelkek képesek. Ez az intuíció és megkülönböztetés az idő (hangulatába mindenkép be­letartozott akkor. Beletartozott az időbe, hogy nem annyira az ésszel, mint inkább az érzelmek fehér izzásával, a megéléssel kell érteni és megismerni, a mély-finnel, a legmélyebb-énnel kell és lehet csak a dolgok lényegét magunkévá tenni, magát abszo- lutumot súrolni. Ezek a napok az európai ujroman- tika e művésze tkultus-z napjai voltak. Ragyogó és tikkatag napok, költők és művészek kivételes napjai, melyek az embert és kozmikus világát ismét egy pompozus kiállításba ragyogtatták fel. A szalonok­ban mindenütt a kivételes lények és művészek jöt­tek divatba s az esztétikai életszemléletnek kapóra jött Bergson arisztokratikus metafizikája, intuíciója és életlendülete. A valóságproblémák helyett megint az élet „mélyeire” irányult az ember s az élet di- namiszéről és ritmusáról beszélő Bergson pap és esillogó bálvány lett, Ó, mi mindenre ráért ez a kor s milyen boldog volt? hogy a valóságról elterelődött a figyelme. A szalonok és előadótermek azonban csil­logtak, mert Bergson detronizálta a „száraz’' fo­galmakat s egy uj mogismerőképesség hajlékonysá­gáról beszélt. S kétségtelen. Bergson tényleg hajlé­konyabbá és tartalmasabbá tette a fogalmainkat, Ki- mélyitette mélyre néző szivünket s meggazdagitotta repdeső nyelvünket, szétvetette fogalmaink bordáit és meglepő távlatokat nyitott a lelki élet belső' szféráinak kohóiba. Bizonyos tekintetben Bergson fi­lozófiája tényleg megújította az európai intellektue- lek nyelvét, — főleg azt a nyelvet, amellyel az em­ber világa nagy egészéről, önmagáról ffs műalkotá­sairól beszél. Bergson gondolatai és szemlélete a tizenkilencedik század természettudományai által me- hanikus kisértetté tett emberi tényleg romantikusan esillogó géniusszá avatták. A kozmikus valóság Bergson szemléletében tényleg vitális és szabad te­remtőerővel megvalósuló ragyogó mozgás lett, mely­nek mélyén az örök tevékeny elan vitai munkál, örök mozgásban és átalakulásban. A kozmikus valóság !I« 1 ott képlet volta az ő szemléletében tényleg meg­szűnt s mint egy Bethoveni orkán, állandóan ujra- íeremtődő viharzás lett, Az nj romantikus élethan­gulatnak és metafizikai vágynak nem is akadhatott Bergsonnál kitünőbb szószólója. Bergson nagy hatá­sának s a lelkek nagy elismerésének magyarázata kétségtelenül a nagy szabadsághirdetésben s a moz­gás és szárnyalás szép filozófiai költészetében ál­lott. A mindig romantikus hajlandóságú lélek alátá­masztást és táplálékot nyert Bergsonban, aki a kau­zális determináltság érvényéi csak a „halott” világ­ra ismerte el, miután az Én minden kötöttségtől, (Brüsszel, október 22.) Az olasz trónörö­kös és egy belga hercegnő eljegyzésének bí­rónő Brüsszelben megújultak az antifascista tüntetések. A tüntető tömeg megtámadta az olasz nagykövetséget, több lövést is adtak le, az ablakokat bezúzták és be akartak törni a követség épületébe. A rendzavarokat a rend­(Kolossváj, október 22.) Az ódon Farkas-utca sarkán áll évszázadok óta az öreg templom, amely­ről valósággal árad a történelem levegője és őrkö­dik az-egész utca Erdély lelkét lehelő csodálatos hangulata fölött. Hatalmas falairól már hull a va­kolat és a szürke kövekről minden n«p lekopik egy- egy porszem. Megérett rá, hogy renoválják. A háború előtt az országos műemlékek bizott­ságának segítségével az egyházközség részben rcno- váltatta is, de a közbejött háború és az Imperium változás Utáni idők miatt nem lehetett folytatni a munkálatokat. Az egyházközség elöljárósága a ja- vittatási költségek fedezéséről nem tudott gondos­kodni. A templom megújítása azonban, nem tűr ha­lasztást. E végből az egyházközség vezetősége nem­régen kéréssel fordult a műemlékek jelenlegi bi- zottaágáhoE, hogy juttasson anyagi segítséget a munka befejezéséhez. A kérés kedvező elintézésében közbenjárással kérték Hatiegan Emil egyetemi pro­fesszort a képviselőház alelnökét, aki a legnagyobb készséggel karolta fel az ügyet és meg van rá a remény, hogy a Farkasu-tcai templom renoválási munkálatait rövid időn belül meg lehet majd koz. deni. Ma már kevesen vannak, akk ismerik a templom történetét és méltányolni tudják annak szépségén kívül azt a múltat is, amelyet reprezentál. Az erdé­lyi magyar kultúra egyik kincséhez tartozik ez a megszemélyesült történelem. Ezren és ezren halad­nak «1 mellette, vagy imádkoznak benne, anélkül, hogy a templom múltjának fátyolát fel bírnák leb- benteni. Szükségesnek tartjuk ezért, hogy a tem­plom múltjának legalább főbb mozzanatait fel­tárjuk. Ahonnan századok néznek A templom alapításának története Mátyás ki­rályig nyúlik vissza. 1486-ban ugyanis Mátyás ki­rály megengedte Szabó Ambrus kolozsvári bírónak, hogy a kolozsvári Farkasok utcájában telket ado­mányozzon a ferenorendi minoritáknak. Az adomá­nyozás meg is történt és a templom épitcsét való­színűleg a XV. század végén Ulászló uralkodása vé. gén fejeztek be. A feroncrendiek klastromot is építettek a templom mellé, ahol a ferencrendi ter- eiariUsoknak is nagyobb épülete volt, a mai refor­mátus kollégium udvai-a helyén. Körülbelül két em­beröltőn át volt a templom a feréncrendiek birto­kában, amikor azután 1545 táján Holtai Gáspár még a maga lényegiségét költő erőktől is szabad. Bergson metafizikájának (melynek oly gyönyörű bevezetését adta egy csöpp terjedelmű értekezésé­ben) ez a kauzalitás nélküli szabadon teremtő ön- kifejlés a lényege. Am adott-c Bergson egyebet? Adott-e uj való­ság érték skálát az önkifejlő, örökre újjá teremtő élet elé? Akkor erről senkisem beszélt. Nem is beszélhe­tett. Hisz az egész bergsonizmus, mely valójában az Élet filozófiája akart lenni, csak egy élethangulafot reprezentált, — a romantikus érzületben ép’ labilis­sá lett ember élethangulatát, aki jónak látta isméi az élet fölé lebegni s kivételes megismerő erőkről be­szélni s elmenekülni a valóság elől. A bergsonizmus­őrség oszlatta szét. Azonnal bevezették a vizsgálatot, amely megállapította, hogy n tömegben «ok olasz emigráns volt. Hymans belga külügyminiszter az incidens hirer», azonnal az olasz nagykövetségre ment és legteljesebb sajnálkozását fejezte ki a tör­téntek felett. munkálkodása következtében a város lakossága elő­ször lutheránussá, majd reformátussá lett s így * templom is átment ezeknek a. felekezetiknek a brtokába. 1581-ben, amikor Báthory István fejede­lem és lengyel király a jezsuita rendet behozta Ko­lozsvárra, a templom ennek a rendnek a birtokába jutott s a jezsuiták azt többszöri megszakítással 1603-ig birták, 1603-ban a város lakossága megro­hanta a templomot, az egyik szerzetest agyonütöt­ték, a többieket pedig a városból ki- és » német tá­borba átkergették. Később Basta generális elfog­lalta a várost és a jezsuiták kiűzéséért véres bosz- szut állott a város lakosságán. Rudolf király ekkor földig akarta romboltatni Kolozsvárt, Basta azon­ban keresztül vitte, hogy csak egyeseket büntettek meg. A templomot újból felépítették. A Basta-uralom rövid ideig tartott s a Farka» utcai templom ismét a protestánsok kezébe került vissza. Ebben az állapotban állott egészen. 1617-ig, amikor a Bethlen bástyában, amely akkor a szabók tornya volt, «. lőpor egy villámcsapástól felrobbant, az erős robbanás következtében a templom tető­zete is beomlott. Így állott romokban 1638-ig. 3620 körül Bethlen Gábor fel akarta ugyan építtetni, de végül is első Rákóczi György fejedelem volt az, aki külföldi mestereket hozatott és ezek készítették cl az uj holtiveket. Tornyot is épitottek a templomhoz és fényes bálaadó istentiszteletekkel szentelték fel. A torony azonban csak három évig állott, ugylátszik nem építették elég erősre s a súlyos harangok járá­sa megrepesztotte. A harangokat le kellett szedni és ’azokat a mostani uj református papilak helyén álló haranglábban helyezték el. A templom két égést ál­lott ki még ezután. A Rákóczi által adományozott harangok közül az utolsót 1848-ban Gábor Áron­hoz küldték, hogy ágyút öntsenek belőle. Idők során sok nevezetes embert temette* n a templom kriptájában. Az 3930. évi restaurálás al­kalmával nagyon szépen faragott sírköveket talál­tak a. XV-ik századból, közöttük a kihalt Ocröffy és Mikola családok tagjainak sírkövei. A protestáns időkből való — 1657-ből — Serédi István sírköve. Serédi második Rákóczi György lengyel hadjárata ■ idején Erdély főkormányzója volt. A templom krip- (ájában temették el Apaffy Mihály fejedelem há- , rom gyermekét és ifjabb Apaffy Mihály egy gver- * mekét. Ott nyugszik gróf Bánffy György Erdély i első gubernátora, családjával. nak nem volt etikája s n. lebegést nem köthette sem­mi. S hogy az etika hiányzott belőle, vagy pedig esillogó hedonizmust jelentett csupán, azt a ragyogás ünnepi napjaiban senkisc bánta. Az, ami Plafon, Descartes, Spinoza vagy Kant idejében és rendsze­rében még oly fontos volt, vagyis a válasz arra, hogy mit csináljon az ember, Bergsonnál szóba se került Bergsonnak eszébe se jutott, hogy a filozófiája vi­lágnézet is legyen. Az életet ő legföljebb értelmezte, de köreibe nem avatkozott. S valójában ezért ment oly hamar kifele és hanyatlott cl és rekedt meg az inteilektuáiisok szép európai váraiban, mint egy drágakő a többi drágakövek közt. muzeálisán . . (G. Q.) Restaurálják a Farkas-utcai öreg templomot

Next

/
Thumbnails
Contents