Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-20 / 240. szám
Kff. »FF. HO, SZÁM. 3 — FELHÍVÁS — az Észak- és Délamerikába, (Argentinian Uruguay, Brazilia) úgymint Cánadába utazók részére. Utasaink kísérettel 24 óra alatt érkeznek meg a Simplon vonattal a kikötőbe. Hajóinkon utasaink a legkényelmesebb különka- binokban lesznek elhelyezve és elsőrangú, változatos ellátásban részesülnek. Tehát aki jól, olcsón és gyorsan óhajt utazni, az forduljon a legnagyobb bizalommal személyesen, avagy levélileg a COSULICH LINE-hez Bucureşti,Oal.Grtvlţei 181. Timişoara, Str.I.C. BrätianulS Arad, B-dul Regele Ferdinand 49. Tüzef n házi tűzhelyre! Elmondotta a caikszenttamáai tüzkárosultak felsegélyazésóre randa zott ünnepen: P. Gnlácay Irén Furcsa-furcsa szokása volt a mi eleinknek 1 Ami földrészt, fészket meg akartak különböztetni szere- tetükkel, azt elnevezték; országnak. Külön kis országnak az igazi, nagy, egész-ország testében. „Bi- har-orszáig“...! Ki ne hallotta volna hirét? „Csikor- ezág“... 1 Még bizony nótát is tudtunk róla ott, ahol a Tisza vize a Marost várja találkozóra, ahol az én bölcsőm ringott valaha. A dajkamesékben is sokat szerepelt ez a kis birodalom, aminek már puszta névre is valóságos tündérvilág képzett meg előttünk. Hegyek, amik zöldbársony palástban járnak, — völgyek, amiknek kineses teknősében tarkaszinü nagy képiró ecsetét mosogatja a Teremtő Isten-vizek mik mint a Sellők baja hosszan omlanak és kékszemü ég, ami mosolyog mindezekhez. Aztán kicsi fészkek, amikben embergalambok osókolóznak, — fészkek, amikből árad az áldás, — a tudni, termelni, haladnivágyás óriás akarata, — a munka, ami tündérálommal tündéribb valóságot épit, — életet holnapot, kenyeret. Talia neta is szaladt túlságosan messzi a nótaköltő fantáziája, amikor mindezt igy látta! A poéta sokszor jobban rátapint az igazságra, mint aki azt lombikokban, mechanizmusokban, a kétszerkettő segítségével, rideg képletek kutaszával keresi. Nem, egész bizonyosan nem tévedett a költő! Csikországb&n boldog emberek laktak. Galambjai a Mai eresznek, fanyüvői az erdőknek, kőmorzsoléi a báróéinak, — magyarjai a magyarságnak, — vaslegények, — székelyek. * Míg egyszercsak jött pattanva valahonnét egy kósza kis szikra, ami felrepült az emberducok tetején, átpecrdült a learatott kenyér szerűjére, meg. heverte a nyárillatu szénakazlakat, — majd onnét ismét tovább, el, át, oda és vissza bolondjába, mig piros gyehennába nem borította a zöld bársonyt, — üsaköt nem vetett a völgy kincses teknőjébe, — le nem perzselte a Sellők haját, el nem feketítette az ég mosolygó kék szemét. Ember, állat megindult s a rémült torkokból feltört a -rettentő kiáltás: „Tűz van 1 Lángokban Csík ország szivei Ég Szenttamás!“ * Rombolni indult az elem. Jó tűz! Kedves tűz! Aki olyan szelíd fényt vet álmodó mécsesbe zárva! Ami olyan vigan pattog a közös bogrács alatt! Ami ngy segít az üllőt verni, vasat hajlasztani, — pásztornak nyáját szemmeltartani, templomokban Isten képét virrasztani...! Jó Tűz...! Szent, segitő melegítő, olvasztó, forrasztó, munkára serkentő tűz! Most egyszerre kiáradt mindenünnét, ahol áldott s a sok láng mind összefogott és elhamvasztotta a Tündérországot, Csikország virágbokrétáját, a vas-székelyek magyarnál magyarabb kicsi birodalmát. Vas-székelyek, legények és leányok — embergalambok — asszonyok és asszonyok anyja: nemzedékiültető matrónák: futnak már a földön. Batyu a hátukon, kereszt a vállukon, — födelet nem ismer a fejük, otthoat a szivük, — a tarisznyájuk is üresen lődörög, mint a koldusoké. Látják-e őket bus menetben! Hosszú, csöndes zarándokmenetben róni az utat, — harántolni napot és éjszakát, — dideregni az eljövendő tél hideget és mérni — bebomlt égtől az elárvult földig — az ónos eső mindegy form a, szürke zsinorpántlikáit f Bus menetben, — hosszú, csöndes zarándokmenetben: hová, hová ez a koldussá lett hadi Hová tartanak olyan sietve, akiknek pedig már minden ráérős Lehetne? És mit akarnak etek a tüzből jött tüztől megvert vas-emberek! Mit akarnak a szent, tamási székelyek! De hát mit akarnak! Mit...! Hölgyeim és uraim, — sok szót lehetne itt szaporítani! Szépet és virágosat és füzérbe-füzhetőt is talán. De mire volna az, mikor sok szép és himes szóból csak egy lenne fontos, — egy lenne igaz: Tűsét akarnak a belőle jöttek, — a tőle megvertek, — tüzet akarnak a székelyek megint. Tüzet, ami szelíd fényt vessen álmodó mécsesbe zárva, — ami vigan pattogjon a közös bogrács alatt — ami segítsen az üllőt verni, vasat hajlasztani,— pásztornak nyáját szemmeltartani, — templomokban Isten képét virrasztani. Jó tüzet! Szent, segitő, melegítő, olvasztó, forrasztó, munkára serkentő tüzet a gonosz tűz után, — ami elhamvasztotta a dajkamesék kedves ttodétvilágát, — a nóta birodalmát, — Caikország virág- bokrétáját. <s Hölgyeim és uraim: ezek Idetartanak. Id* és oda és mindenüvé, ahol a vérükkel rokon magyarok laknak, akik valamikor — nótásabb világban, nó- tába foglalták őket és meséltek róluk igaznál iga- zabb meséket. Idetartanak, — ahol kapuit tárja a magyar művészet kincses csarnoka, — ahol az emberideg magába-érzi más, sok embernek az örök embernek minden buját-ÖTÖmét a azent ihlet erejével, ahol ünnepet ül az ősi magyar dal. Idetartanak és mindenüvé, ahol Istentiszteletre hiv a harang, — zubog a gyár vasaklapácsa, — forog, lüktet, él, to- vábbtermelhet az iparos fürge szerszáma, — ahol árulhat a boltos, — rohan a szellem rotációs masinája, ahol a tarisznyákban még zörög valami... Tüzet a házi tűzhelybe és tüzet a velük rokon ember-szivekbe. A szeretet tüzét, — ami megvili- gosit, — a részvét tüzét, ami segít elviselni a csapás szenvedéseit — és egy morzsányit abból a valamiből, — arai ha feketén, ha szárazán is, de még ott zörög a tarisznyánk fenekén. „Mit koldus a másik koldusnak ad, — Isten könyvébe írva a falat...“ ♦ Hölgyeim és uraim, — egy szikra volt csak, ami elhamvasztotta Csikszenttamást— és elég volt. Egy szikra kell csak, egy másik szikra a mi szivünkben és a tegnap még virágzó szép magyar falu megint fölépül romjaiból — és a vas-székelyből, aki átment a tűzön és megedződött: lesz acélszékely, a mi élet-halál viaskodásunk erős támasza. Ne fojtsuk el a szikrát! Ne ismerjük félre egymás testvérarcát! Ne zárjuk el a azivünk ajtaját! És ne, ne felejtsük a költő szavát: „Legyen az élet akármily sötét, Csak el ne engedjük egymás kezét, — Gazdátlan, kitett árvák: magyarok... 1" fl zágrábi egyetemi hailgaíók nagş tüntetést rendeztek Olaszország ellen Gortán Vladimír szlovén földmives kivégzése miatt (Zágráb, október 18,) A lapok különkiadásokban és falragaszokon közölték a közönséggel Gortan Vladimir szlovén földmives polai kivégzésének megtörténtét. Az egyetem, diákmenzák és internátusok homlokzatára a hírre a diákság kitűzte a fekete zászlókat s az egyetem épülete előtt nagy tömegben izgatottan tárgyalta az eseményt. Az est? órákban fekete fátyollal bevont lobogók alatt a diákság tüntető menetben járta be a várost s zajosan tüntetett a fascista Olaszország ellen. A diákok egy küldöttsége felkereste a sziniázigazgatót s a nemzeti gyászra hivatkozással a színházi előadás beszüntetését követelte. A színigazgató eleget tett a követelésnek. A diákság tüntetései a késő éjszakai órákban egyre zajosabbak lettek, úgyhogy a rendőrség kénytelen volt feloszlatni a tömeget. Az ellenszegülők közül negyvenkettőt őrizetbe vettek. HM A budapesti diákok tüntetéssel akarták fogadni Garamit és Buchingert, de az emigrációból hazatérő szociálistavezérek nem érkeztek meg (Budapest, október 18.) Budapestre érkezett hírek szerint péntek délre várták Budapestre Garami és Buchinger megérkezését. A pályaudvaron mintegy ötszáz főnyi diákság gyűlt össze, akik a vonat befutását hangos, abcug és pfuj kiáltásokkal fogadták. ügy látszik azonban, hogy a várt szocialista vezérek nem érkeztek meg, vagy egy Budapest előtti állomáson szállottak le épen azért, hogy a tüntetést kikerüljék. 'A diákok az állomásról a Rákóezy-ntra vonultak. 'A rendőrség feloszlatta a tüntető tömeget, amely azonban az Est és a Népszava szerkesztősége előtt újból összeverődött. Rövid tüntetés után a diákok rendzavarás nélkül szétoszlottak. A Műegyetem épületében is kisebb diáktüntetés folyt le péntek reggel. A megjelent zsidódiákokat kiutasították az épületiből s több zsidó hallgatót bántalmaztak Is. A műegyetem rektora az esetről nyilatkozott a lapoknak és kijelentette, hogy az incidensnek inkább hecc jellege volt. Nála csak egy zsidó hallgató panaszkodott. Különben is a diákság komolyabb része távol áll a tüntetésektől s az csak az éretlen elemek munkája. Macdonaldot beteggé tették amerikai utazásai Miután kétezerötszáz emberrel kezet fogott, fáradtan roskadt vissza székébe (London, október 18.) A Daily Mail tudósítója jelenti Ottawából, hogy Macdonald miniszterelnököt amerikai utazásai erősen megviselték. Tegnap este egyik tiszteletére rendezett bankett előtt kétezerötszáz emberrel fogott kezet s a bankett kezdetekor már fáradtan roskadt vissza székébe. Környezete kénytelen volt a vendégseregnek bejelenteni, hogy a miniszterelnök legnagyobb sajnálatára ez alkalommal több orral már kezet sem foghat. iák délutánt Macdonald Mackenzie King. kanadai miniszterelnök, Ottawa közelében levő birtokán töltötte el, ahol folytatta mef- beszéléseit a kanadai miniszterelnökkel. Hétfőn Macdonald Montrealba, kedden Chieon- timibe, csütörtökön pedig Quebeokbe átázik, ahol pénteken, mához egy hétre hajóra száll Anglia felé. Kanadai tartózkodásának idejére az ünnepségek programmját a miniszterelnök fáradtságára való tekintettel most már rövidre fogják. -
