Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-20 / 240. szám

Kff. »FF. HO, SZÁM. 3 — FELHÍVÁS — az Észak- és Délamerikába, (Ar­gentinian Uruguay, Brazilia) úgy­mint Cánadába utazók részére. Utasaink kísérettel 24 óra alatt érkeznek meg a Simplon vonat­tal a kikötőbe. Hajóinkon utasaink a legkényelmesebb különka- binokban lesznek elhelyezve és elsőrangú, változatos ellátásban részesülnek. Tehát aki jól, olcsón és gyorsan óhajt utazni, az for­duljon a legnagyobb bizalommal személyesen, avagy levélileg a COSULICH LINE-hez Bucureşti,Oal.Grtvlţei 181. Timişoara, Str.I.C. BrätianulS Arad, B-dul Regele Ferdinand 49. Tüzef n házi tűzhelyre! Elmondotta a caikszenttamáai tüzkárosultak felsegélyazésóre randa zott ünnepen: P. Gnlácay Irén Furcsa-furcsa szokása volt a mi eleinknek 1 Ami földrészt, fészket meg akartak különböztetni szere- tetükkel, azt elnevezték; országnak. Külön kis or­szágnak az igazi, nagy, egész-ország testében. „Bi- har-orszáig“...! Ki ne hallotta volna hirét? „Csikor- ezág“... 1 Még bizony nótát is tudtunk róla ott, ahol a Tisza vize a Marost várja találkozóra, ahol az én bölcsőm ringott valaha. A dajkamesékben is sokat szerepelt ez a kis birodalom, aminek már puszta névre is valóságos tündérvilág képzett meg előttünk. Hegyek, amik zöldbársony palástban járnak, — völgyek, amiknek kineses teknősében tarkaszinü nagy képiró ecsetét mosogatja a Teremtő Isten-vizek mik mint a Sellők baja hosszan omlanak és kékszemü ég, ami moso­lyog mindezekhez. Aztán kicsi fészkek, amikben em­bergalambok osókolóznak, — fészkek, amikből árad az áldás, — a tudni, termelni, haladnivágyás óriás akarata, — a munka, ami tündérálommal tündéribb valóságot épit, — életet holnapot, kenyeret. Talia neta is szaladt túlságosan messzi a nóta­költő fantáziája, amikor mindezt igy látta! A poéta sokszor jobban rátapint az igazságra, mint aki azt lombikokban, mechanizmusokban, a kétszerkettő se­gítségével, rideg képletek kutaszával keresi. Nem, egész bizonyosan nem tévedett a költő! Csikországb&n boldog emberek laktak. Galambjai a Mai eresznek, fanyüvői az erdőknek, kőmorzsoléi a báróéinak, — magyarjai a magyarságnak, — vas­legények, — székelyek. * Míg egyszercsak jött pattanva valahonnét egy kósza kis szikra, ami felrepült az emberducok te­tején, átpecrdült a learatott kenyér szerűjére, meg. heverte a nyárillatu szénakazlakat, — majd onnét ismét tovább, el, át, oda és vissza bolondjába, mig piros gyehennába nem borította a zöld bársonyt, — üsaköt nem vetett a völgy kincses teknőjébe, — le nem perzselte a Sellők haját, el nem feketítette az ég mosolygó kék szemét. Ember, állat megindult s a rémült torkokból feltört a -rettentő kiáltás: „Tűz van 1 Lángokban Csík ország szivei Ég Szenttamás!“ * Rombolni indult az elem. Jó tűz! Kedves tűz! Aki olyan szelíd fényt vet álmodó mécsesbe zárva! Ami olyan vigan pattog a közös bogrács alatt! Ami ngy segít az üllőt verni, vasat hajlasztani, — pásztornak nyáját szemmeltartani, templomokban Isten képét virrasztani...! Jó Tűz...! Szent, segitő melegítő, olvasztó, forrasztó, munkára serkentő tűz! Most egyszerre kiáradt mindenünnét, ahol áldott s a sok láng mind összefogott és elhamvasztotta a Tündérországot, Csikország virágbokrétáját, a vas-székelyek magyarnál magyarabb kicsi birodal­mát. Vas-székelyek, legények és leányok — ember­galambok — asszonyok és asszonyok anyja: nemze­dékiültető matrónák: futnak már a földön. Batyu a hátukon, kereszt a vállukon, — födelet nem ismer a fejük, otthoat a szivük, — a tarisznyájuk is üre­sen lődörög, mint a koldusoké. Látják-e őket bus menetben! Hosszú, csöndes zarándokmenetben róni az utat, — harántolni napot és éjszakát, — dideregni az eljövendő tél hideget és mérni — bebomlt égtől az elárvult földig — az ónos eső mindegy form a, szürke zsinorpántlikáit f Bus menetben, — hosszú, csöndes zarándokme­netben: hová, hová ez a koldussá lett hadi Hová tartanak olyan sietve, akiknek pedig már minden ráérős Lehetne? És mit akarnak etek a tüzből jött tüztől megvert vas-emberek! Mit akarnak a szent, tamási székelyek! De hát mit akarnak! Mit...! Hölgyeim és uraim, — sok szót lehetne itt sza­porítani! Szépet és virágosat és füzérbe-füzhetőt is talán. De mire volna az, mikor sok szép és himes szóból csak egy lenne fontos, — egy lenne igaz: Tűsét akarnak a belőle jöttek, — a tőle megver­tek, — tüzet akarnak a székelyek megint. Tüzet, ami szelíd fényt vessen álmodó mécsesbe zárva, — ami vigan pattogjon a közös bogrács alatt — ami segítsen az üllőt verni, vasat hajlasztani,— pásztornak nyáját szemmeltartani, — templomok­ban Isten képét virrasztani. Jó tüzet! Szent, segitő, melegítő, olvasztó, for­rasztó, munkára serkentő tüzet a gonosz tűz után, — ami elhamvasztotta a dajkamesék kedves ttodét­világát, — a nóta birodalmát, — Caikország virág- bokrétáját. <s Hölgyeim és uraim: ezek Idetartanak. Id* és oda és mindenüvé, ahol a vérükkel rokon magyarok laknak, akik valamikor — nótásabb világban, nó- tába foglalták őket és meséltek róluk igaznál iga- zabb meséket. Idetartanak, — ahol kapuit tárja a magyar művészet kincses csarnoka, — ahol az em­berideg magába-érzi más, sok embernek az örök embernek minden buját-ÖTÖmét a azent ihlet erejé­vel, ahol ünnepet ül az ősi magyar dal. Idetartanak és mindenüvé, ahol Istentiszteletre hiv a harang, — zubog a gyár vasaklapácsa, — forog, lüktet, él, to- vábbtermelhet az iparos fürge szerszáma, — ahol árulhat a boltos, — rohan a szellem rotációs masi­nája, ahol a tarisznyákban még zörög valami... Tüzet a házi tűzhelybe és tüzet a velük rokon ember-szivekbe. A szeretet tüzét, — ami megvili- gosit, — a részvét tüzét, ami segít elviselni a csa­pás szenvedéseit — és egy morzsányit abból a vala­miből, — arai ha feketén, ha szárazán is, de még ott zörög a tarisznyánk fenekén. „Mit koldus a másik koldusnak ad, — Isten könyvébe írva a falat...“ ♦ Hölgyeim és uraim, — egy szikra volt csak, ami elhamvasztotta Csikszenttamást— és elég volt. Egy szikra kell csak, egy másik szikra a mi szi­vünkben és a tegnap még virágzó szép magyar falu megint fölépül romjaiból — és a vas-székelyből, aki átment a tűzön és megedződött: lesz acélszékely, a mi élet-halál viaskodásunk erős támasza. Ne fojtsuk el a szikrát! Ne ismerjük félre egy­más testvérarcát! Ne zárjuk el a azivünk ajtaját! És ne, ne felejtsük a költő szavát: „Legyen az élet akármily sötét, Csak el ne engedjük egymás kezét, — Gazdátlan, kitett árvák: magyarok... 1" fl zágrábi egyetemi hailgaíók nagş tüntetést rendeztek Olaszország ellen Gortán Vladimír szlovén földmives kivégzése miatt (Zágráb, október 18,) A lapok külön­kiadásokban és falragaszokon közölték a kö­zönséggel Gortan Vladimir szlovén földmi­ves polai kivégzésének megtörténtét. Az egyetem, diákmenzák és internátusok hom­lokzatára a hírre a diákság kitűzte a fekete zászlókat s az egyetem épülete előtt nagy tömegben izgatottan tárgyalta az eseményt. Az est? órákban fekete fátyollal be­vont lobogók alatt a diákság tüntető menetben járta be a várost s zajosan tüntetett a fascista Olaszország el­len. A diákok egy küldöttsége felkereste a sziniázigazgatót s a nemzeti gyászra hivat­kozással a színházi előadás beszüntetését kö­vetelte. A színigazgató eleget tett a követe­lésnek. A diákság tüntetései a késő éjszakai órákban egyre zajosabbak lettek, úgyhogy a rendőrség kénytelen volt feloszlatni a töme­get. Az ellenszegülők közül negyvenkettőt őrizetbe vettek. HM A budapesti diákok tüntetéssel akarták fogadni Garamit és Buchingert, de az emigrációból haza­térő szociálistavezérek nem érkeztek meg (Budapest, október 18.) Budapestre érkezett hí­rek szerint péntek délre várták Budapestre Garami és Buchinger megérkezését. A pályaudvaron mint­egy ötszáz főnyi diákság gyűlt össze, akik a vonat befutását hangos, abcug és pfuj kiáltásokkal fo­gadták. ügy látszik azonban, hogy a várt szocialista vezérek nem érkeztek meg, vagy egy Budapest előtti állomáson szállottak le épen azért, hogy a tüntetést kikerüljék. 'A diákok az állomásról a Rákóezy-ntra vonultak. 'A rendőrség feloszlatta a tüntető tömeget, amely azonban az Est és a Népszava szerkesztősége előtt újból összeverődött. Rövid tüntetés után a diákok rendzavarás nélkül szétoszlottak. A Műegyetem épületében is kisebb diáktünte­tés folyt le péntek reggel. A megjelent zsidódiákokat kiutasították az épületiből s több zsidó hallgatót bántal­maztak Is. A műegyetem rektora az esetről nyilatkozott a la­poknak és kijelentette, hogy az incidensnek inkább hecc jellege volt. Nála csak egy zsidó hallgató pa­naszkodott. Különben is a diákság komolyabb ré­sze távol áll a tüntetésektől s az csak az éretlen ele­mek munkája. Macdonaldot beteggé tették amerikai utazásai Miután kétezerötszáz emberrel kezet fogott, fáradtan roskadt vissza székébe (London, október 18.) A Daily Mail tudó­sítója jelenti Ottawából, hogy Macdonald mi­niszterelnököt amerikai utazásai erősen meg­viselték. Tegnap este egyik tiszteletére ren­dezett bankett előtt kétezerötszáz emberrel fogott kezet s a bankett kezdetekor már fá­radtan roskadt vissza székébe. Környezete kénytelen volt a vendégseregnek bejelenteni, hogy a miniszterelnök legnagyobb sajnála­tára ez alkalommal több orral már kezet sem foghat. iák délutánt Macdonald Mackenzie King. kanadai miniszterelnök, Ottawa közelében levő birtokán töltötte el, ahol folytatta mef- beszéléseit a kanadai miniszterelnökkel. Hét­főn Macdonald Montrealba, kedden Chieon- timibe, csütörtökön pedig Quebeokbe átázik, ahol pénteken, mához egy hétre hajóra száll Anglia felé. Kanadai tartózkodásának idejére az ünnep­ségek programmját a miniszterelnök fáradt­ságára való tekintettel most már rövidre fogják. -

Next

/
Thumbnails
Contents