Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-17 / 237. szám

XII. tVf. 237, SZÁM. 3 év — egymilliárd! Hány száz millió lej sikkadt el a köz­hivatalokból a kormányváltozás óta ? Irat- és nyugtahamisitásokkal, a legravaszabb fondorlatok és sik* kasztásokkal kezeltek el egymiíliárdoi a közvagyonból (Kolozsvár, októbei 15.) Csokorba szedtük a kormányváltozás óta űzött, illetve felfedezett pana­mákat. Szép szám jött ki belőle: í milliárd körül fo­rog. Adataink csak a felfedezett panamákra vonat­koznak. Nélkülözzük az összeköttetések jóvoltából el­hallgatott, vagy a diszkréció kegyében rejtőzködő pa­namákat. És mégis nem tökéletes, nem teljes, hiányos, saj­tó utján nyilvánosságra jutott adatok alapján 1 milláárdra rúgnak az állami hivatalokban elpanamázott összegek. Vannak ezek között egyszerű és CFR, adó, pénz- ügyigazgatósági stb. jelzőkkel ékeskedő panamák. Az egyszerű, közönséges panamák — számszerűit 10 — végösszege 466,335.715 lej. Ide tartozik a 123.000.000 lejes Lupas-félp gégetükörpanama, amelyet már ad acta tett a biróság, Stefanovici basszarábiai tisztvi­selő 6.630.715 lejt meghaladó üzelmei, a Vraneea megyei „Naruja” erdőkitermelőtársaság rekordot je­lentő erdőcsalása, amelyből 200.000.000 lejjel megká­rosítva került ki az állam. A margittai edóellenó'r 75.000 lejével és a, nagyváradi városháza 300.000 lej­jel, a fentiek mellett alig méltók figyelemre, ők ma­guk is igy vélekednek. Állítólag nem is helyeselték az ügynek bíróság elé vitelét. Ami a CFR-t illeti, kis számmal kezdjük: egy vidéki állomás kasszájából mindössze 27 ezer lej hiányzott. Szinte nem is volt érdemes elsikkasztani. De az ara­di CFR már kitett magáért: 6.000.000 lejjel. A mi­nisztériumban, a ranglétrák emelkedésével arányosan az igények s igy a hiányzott összegek is növekedtek. Igaz, többen is vannak. Itt 24.000.000 lej sikkadt el. Még volt egy 250.000 lejes és egy 3.000.000-os pa­nama is, amelyből „a szegény Románonak, a pénz­tárnoknak kellett élnie”, összevissza 33.250.000 lej. Ezenkívül eltűnt Máramaros megyében a borsai vas­útvonal, 3Őt a rosszmájuak híresztelése szerint több kisebb állomás is. Ezt már alig hisszük. Adósikbassftások. Ez a mellékkereset Csernovicz- ban egy év alatt 2.810.620, a fővárosban 2.000.000 lejre emelkedett. Petrozsényban csak 1 millió tűnt el az államkasszából, egy kis községben pedig — cse­kélység, meg sem érdemli a sikkasztás, hogy nevét lapba tegyük — 36.000 lej. Egyik erdélyi posta el­lenben 100.000.000-val, a Batta cipőgyár pedig 10 millió lejjel tett ki magáért. Szereplőink a legkita- láltabb fondorlatokkal, legválogatottabb eszközökkel, irat és nyugtahamisitásokkal operáltak. Összesen : 115.873,820 Lei. erőszakos halált állapított meg. Kuzmát megfoj­tották. Keresni kezdettem a bűnöst... elég közel értem. Bementem Urbenin cellájába s nem uralkodhatva magamon, feledve, hogy vizsgálóbíró vagyok, a sze­me közé vágtam ezt a szót: -~ Gyilkos! — Nem érte be a boldogtalan felesége halálá­val, vén semmirekellő! — mondottam. — Kellett magának még annak a halála is, aki reábizonyitott» bűnét! Meddig akarja még folytatni ezt a szennyes komédiát 1 Urbenin halálosan elsápadt és megtántorodott. — Hazudik! — kiáltotta, a mellére csapka ök­lével. — Nem hazudok! Maga krokodilkönnyeket hullatott és gúnyt űzött a bizonyítékainkból... Vol­tak pillanatok, mikor kész voltam inkább hinni ma­gának, mint a bizonyítékoknak!... Oh! Nagyon jól szinészkedik!... De most már nem hiszek magának, még ha vérkönnyeket sir is az álnok szemével! Mondja: maga ölte meg Kuzmát 1 — Maga vagy részeg, vagy csúfot üz belőlem, Petrovics Szergej! Minden türelemnek és minden alázatosságnak van határa! Nem birom tovább! És Urbenin villámló szemmel csapott az asz­talra. — Tegnap elkövettem azt a vigyázatlanságot, hogy szabadjára bocsátottam: megengedtem magá­nak azt, amit még soha egyetlenegy rabnak sem ,eogedt«m meg: hogy szabadon járhasson a folyó­són. S maga bálából belópodzik a szerencsétlen Kuzma zárkájába és megfojtja álmában! Nemcsak Kuzmát döntötte végromlásba, hanem maga mhiatt szenvedni fognak most az őrök is! — De hát mit tettem? Istenem! — kiáltotta Urbeaini kétségbeesetten kapva a fejéhez. 6 sikkasztásról és panamáról nincs számokban kifejezett adatunk, csupán annyit Írtak a lapok, hogy súlyos milliókkal és százezrekkel kárositották meg az államot. Ezekről tehát hozzávetőleges becslést nyújt­hatunk csupán, amellyel a végösszeget 800 millióról egymilliárdra kerekitjiik ki. De igyekezzünk már ki­jutni a számoknak ebből a sötét labyrintusából, amely végeszakadatlan folytatható, de amely annyira kom­promittáló az illetékesekre nézve, hogy már szinte nekünk is pirul az arcunk. Emiatt magánfelek va­(Kolozsvár, október 15.) Amikor dr. Bianu Je­nőt, a volt kerületi vezérinspektort előléptették és Bukarestbe S<tan Manoila vezérigazgató helyetteséül nevezték ki, nyitott problema volt a kolozsvári kerü­leti vezérinspektori állás betöltése. Bianu a nagy fe­lelősséggel és körültekintéssel járó állást valóban po­litikamentesen tíz évig közmegelégedésre töltötte be. Mindig pártok és kormányok felett állott, amivel nemcsak az erdélyi közönség szimpátiáját nyerte meg, hanem a magasabb körök, sőt az udvar különös kegyét is élvezte. Az uj rendőrségi törvény alapján a szigurancát, mint önálló intézményt megszüntették, illetve a rendőrség kereteibe osztották be. A kormány hosszú vajúdás után a vezérinspektori állásra Sava eddigi subinspektort nevezte ki. Az erről szóló ki­rályi dekrétum a hivatalos lapban is megjelent. Mi­kor az inkadrálások történtek, többizben szóba ke­rült, hogy Savat — most már kerületi vezérinspek­tort, — esetleg áthelyezik. Azonban az áthelyezés nem történt meg, sőt egy nagyon befolyásos nemzeti parasztpárti képviselő Vajda belügyminiszternél el­intézte azt is, Bianu helyén véglegesen megmaradjon Sava. Néhány nappal ezelőtt Sava a legnagyobb meg­lepetéssel szerzett tudomást arról, hogy — Bizonyitékokat akart Itt vannak... Az aj­taját parancsomra nyitva hagyták... az örök elfe­lejtették lehúzni a kulcsot... S minthogy minden cel­lának egyforma zára van, lehúzta a saját kulrsát, a szomszédjának ajtajához ment, kinyitotta... meg­fojtotta Kuzmát, újra; reácsukta az ajtót 1 vissza­tette a kulcsot a saját zárába. — De miért fojtottam volna meg? Minek t — kérdezte Urbenin. — Azért, mert megnevezte önt... Ha nem új­ságolom el azt magának, még élne... szégyelje magát, nagy bűn az, Jegorovics Péter! — Fiatalember, Petrovics Szergej! —• szólalt meg a gyilkos hirtelen, szelíden ellágyulva és meg­ragadta a kezemet. — Ön becsületes, tisztesége3 ember... ne szennyezze be magát igaztalan gyanú­sításokkal és elhamarkodott vádakkal! Nem tudja, mily kegyetenül és fájdalmasan bántott meg, mi­kor uj gyanú terhét rakta fel az én ártatlan lelkem- re. Mártír vagyok én, Petrovics Szergej 1 Eljön az idő, mikor még bocsánatot kér tőlem... ez az idő nincs messze... Mert hiszen csak nem Ítélnek el! Jobban tenné, ha ahelyett, hogy ily mélyen meg­bánt, inkább emberségesen kérdezne ki... nem is mondom, hogy barátságosan, mert hiszen rég meg­szakította már velem a jó viszonyt... mint tanú és segítőtársa több hasznára lehetnék, mint ta terhelt fél szerepében. Például, vegye csak ezt az uj bűn­tényt... sokat mondhatnék önnek; az éjszaka nem aludtam és hallottam mndent. — Mt hallott? — Éjfél után két óra tájban... egészen sötét volt... hallottam, hogiy valaki elsompolyog az aj­tóm előtt.,, aztán kinyílt az ajtó s valaki belépett a zárkámba.... — Ki? ——— .......HTW—MF gyonából élősködő agrár és egyéb panamákat ne» I« visszük a közvélemény elé, annyival is inkább, mert ezeknek hősei — Mibalache miniszter nr egy régen tett, már majdnem elfelejtett Ígérete szerint — bi­róság utján fognak méltó büntetésben részesülni. Elé­gedjünk meg tehát annyival, hogy a mult év októ­bere óta újra 1 milliárddal lett szegényebb az állam. Kinek a lelkiismeretét terhelik ezek a súlyos százmilliók? Kétségtelen, hogy bölcsőjük felett a liberális kormány szelleme lebegett. Erkölcsileg azon­ban mindenki felelős, aki az ellenzéken beígért programijának szellemével ellentétben nem tett elég energikus lépéseket a panamázás kiirtása érdekében. A moralizáló rendeleteket nem lehet azoknak tekinte­ni. Ezzel társadalmunknak ezt a pestisét kipusztitani nem lehet. Csupán a közszellem átalakulása hozhatja el a panama halálát. De az csak lassú folyamatnak lehet az eredménye. Ezért jövőre előreláthatólag újra összeállíthatjuk az elpanamázott közvagyon újabb statisztikáját. Demeter János. o belügyi kormányzat Kolozsvárra uj kerü­leti vezérinspektort nevezett ki Medrea gyu­lafehérvári ügyvéd személyében és Savat rangjának és fizetésének meghagyása mel­lett kerületi szubinspektorrá degradálta. Sava a hir vétele után azonnal Bukarestbe uta­zott, mert kiváncsi volt arra, hogy mi történt a ku­lisszák mögött. Már elutazása előtt ismerősei köré­ben nem csinált titkot abból, hogy személyét súlyos sérelem érte és semmiféle körülmények között nem hajlandó szubimpektorként működni Kolozsváron, mikor őt királyi dekrétummal kerületi vezérinspek­torrá nevezték ki és ígéretet kapott arra is, hogy ezt a magas funkciót Kolozsváron fogja gyakorolni. Bukarestben Sava vezérinspektor megállapította, hogy Medrea gyulafehérvári ügyvéd kinevezésénél a rendőri törvényben előirt szabályokat nem fártották be, mert a kinevezését előzőleg szakbizottság nem tárgyalta, illetve annak meghallgatása és javaslata nélkül nevezte ki a belügyminiszter. Sava vezérinspektor azonnal a szakbizottsághoz ment és ott kérte, hogy a Medrea kinevezésére vo­natkozó javaslatot mutassák meg. Kérését azonban azzal az indokolással tagadták meg, hogy az aktB jelenleg nincs a szakbizottságon, de utóbb, másnap vagy harmadnapra meg fogják mutatni a javaslatot. Ekkor már nyilvánvalóvá vált Sava előtt, hogy a Medrea kinevezésénél a törvényes formákat nem tartották be. Ez őt arra indította, hogy másnap az állambiztonsági vezérigazgatósá­gon hangsúlyozva, hogy öt a kinevezésnél jóvá nem tehető sérelem érte, azért állását a vezérigazgatóság rendelkezésére bocsátja. Sava lemondása érthető izgalmat váltott ki az állambiztonsági vezérigazgatóságon, de rövidesen a lemondó kérésére kijelentették, hogy a lemondását nem fogadják el. Illetékes körökben Sava kerületi vezérinspektor lemondása mély benyomást keltett, ami érhető is, mert Sava magatartását mindenki érthetőnek és in­dokoltnak látta. Már előzőleg Sava vezérinspektor, hogy a kormány intencióival szemben megértést mu­tasson, abba is hajlandó lett volna belemenni, hogy Kolozsvárra még egy kerületi vezérinspektort nevezzenek ki és külön munkabeosztással mindketten végezzék a maguk beosztását. Úgy látszik azonban, hogy az utolsó napokban ezt a tervet elejtették és Medreát egyrangban, de hi­vatalfőnöki megbízatással Sava vezérinspektor föll helyezték és őt szubinspektori teendőkkel bízták meg. Sava, mikor lemondását visszautasították, azonnal három hónapi szabadságot kért, mert nem hajlandó szubinspektori megbízatással Kolozsváron dolgozni. Az újonnan kinevezett Medrea kerületi vezérinspek­tor még nem érkezett meg Kolozsvárra. Sokan tudni vélik, hogy ilyen körülmények közöt nem fogadja el a magas kitüntetést annál is inkább, mivel a múlt­ban állambiztonsági szolgálatot nem teljesített. Van­nak azonban olyan hírek is, hogy holnap vagy hol­napután Medrea kinevezett kerületi vezérinspektor el­foglalja állását és egyedül fog megbirkózni a ráváró súlyos feladattal. Előbb vezérinspektorrá nevezték ki9 azután subinspektorrá degradálták Sava Constantínt9 Bianu dr. utódát Sava elégedetlen uj beosztásával és nem hajlandó állásában meg­maradni — Az uj kolozsvári szíguranca-vezérinspektor még nem foglalta el állását (Folytatjuk,)

Next

/
Thumbnails
Contents