Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-17 / 237. szám
iság Chij-KKépviselődé' C1uf*Koloxovâr, 1929. október 17. Csütörtök ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed érre 800 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 le ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP e.».Vo«^tőség és kiadóhivatal; Piaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon: 6-08, 6-M ée 8-64. XII. évfolyam 237-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON! 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengők negyedévre^ 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Bombaként csapott le a bukaresti politikai világra Mária királyné ufságnyilatko- zata a régenskérdésről „Ha én és Miklós Siam a régenstanácsban lettünk volna, megerősítettük volna ezt az intézményt“ A kormány apokrif nyilatkozatra gondolt, de kiderült, hogy azt Hiotu adta át az Universulnak A íiberális sajtó szerint a kormány megbukott és Mihalache tesz az uj miniszterelnök — Cáfolják a kormány megingását (Bukarest, október 15.) A bukaresti politikai élet a legnagyobb forrongásban van. Az Universul kedd reggeli számában nyilatkozat jelent meg, amelyet a lap szerint MáNíncs cáfolat Természetes, Siogy most a politikai események középpontjában ez a nyilatkozat áll, amely egyszerre elfelejtette Popovid lemondását és az utódlása körüli kombináeiókat. Masán miniszterelnök, amikor értesülést szerzett az üniversulban megjelent nyilatkozatról, azonnal rendkívüli kihallgatást kért a régen s tan ács tói, amelyet meg is kapott. A minisz. terelnököt a rógenstanáos déli 12 órakor fogadta. A ria királyné adott egy hozzá közelálló személyiségnek és amely az utóbbi napok eseményeire vonatkozik. A királyné nyilatkozata a következő: kihallgatás egy félórát tartott. A miniszterelnök érintkezést keresett a királyi udvarral is, ahonnan azonban a várt cáfolatot nem kapta meg, ellenben értesülésünk szerint tudomást szerzett arról, hogy a nyilatkozatot, amelyet még a délelőtt folyamán politikai körökben apokrifnak tartottak, Hiotu ft palota minisztere adta át közlés végett az Universul igazgatójának. (Folytatása a második oldalon.) Mai számunk 12 oldat Kopogtat a külföldi tőke A háború utáni gazdasági életet Európa- szerte katasztrofális tőkehiány jellemzi. Az elszegényedett, háborús adósságokkal terhelt társadalomnak arra egyáltalában nem lehetett ereje, hogy'feleslegeket takarítson meg, mert erőforrásai még arra sem voltak elegendők, hogy a termelés folytonosságát biztosíthassák. Európa minden állama, tehát — köztük Románia is, — a külföldi tőke inten ziv támogatására szorult. Csakhogy, mig máshol mindenütt, a legnagyobb körültekintéssel kezelték ezt a fontos kérdést, nálunk valami megbocsáthatatlan indolencia jellemzi mindazokat az intézkedéseket, amelyek ebben az irányban történtek. A liberális elzárkózó politikát meg tudjuk érteui, attól való félelmükben, hogy kizárólagos hatalmi pozíciójukat meg kell osztaniok a külföldi tőke reprezentálóival, valósággal kitiltottak minden külföldi tőkét az országból. Érthetetlen azonban az uj kormány, amely valóságos rotációsgéppé alakitja át a törvényhozás működését és arra már nem marad ideje, hogy a végrehajtásra vonatkozó törvény egyetlen idejét mult szakaszát, amely a belföldi termelés nyugodt menetének is egyik leggouoszabb akadálya, megváltoztassa, vagy törölje. Alig van nap, amelyen valamely érdekképviselet ne követelné, hogy töröltessék el az a lehetetlen intézkedés. amely lehetővé teszi, hogy az állam követelései (adók, illetékek, büntetések, stb.) sorrendben minden más jogok és törvények alapján biztosított követelést megelőzzenek. Mindenütt máshol mindenféle kedvezmények nyújtásával csalogatják a külföldi tőkét, nálunk nemcsak semminemű kedvezményt nem adnak, hanem ezt az egyetlen szakaszt sem lehetett egy év alatt eltörölni. Különösen fontos és aktuális ez a kérdés manapság, amikor a nemzetközi pénzpiac helyzete oly borúsra fordult. Amerika ugyanis otthoni invesztíciókra forditja kölcsönadott tőkéit, miáltal az európai pénzpiac a legnagyobb nehézségekbe jutott. A pénzpiac általános nehézségei láttán nem kell csodálkoznunk rajta, ha nálunk sokkal kedvezőbb körülmények között levő államok valósággal versenyeznek egymással abban, hogy minél több biztonságot és kedvezményt nyújtsanak annak az idegen tőkének, amelynek termelő ereje országuk népének boldogulását mozdítja elő. Itthon pedig egy paragrafus megváltoztatását sem lehet kiharcolni. Valósággal csodaszámba megy, hogy a vázolt körülmények között akadt egy külföldi vállalkozó, az Electrobel, amely hajlandó Kolozsvár villamosüzemének felépítéséhez pénzt adni. Feltételeit nem ismerjük, de biztosan tudjuk, hogy jobb törvények mellett az ő feltételei is kedvezőbbek lennének és az is bizonyos, hogy a versenyben nem lenne egyedül, hanem a városnak több ajánlat között lehetne választania. így azonban sietve el kell fogadni ezt az egyetlen komoly ajánlatot, amely Kolozsvár városának villannyal való ellátását végre biztosítani tudja. Ha ezt az egyetlen ajánlatot is elsza- lasztjuk, kérdés, akad-e a közeljövőben még egy oly naiv külföldi vállalkozó, aki az egyre súlyosbodó körülmények között pénzt hajlandó ennek az országnak az építő munkájához kölcsönözni. Mária királyné nyilatkozata — Meg nem engedhető, hogy csak gondoljak is arra, hogy fiamnak, Miklósnak helyét elfoglaljam a régenstanácsban és még kevésbé engedhető meg, hogy ez a dolog alkudozás tárgya lehessen. Mi a királyi család tagjai nem érthetjük meg, hogy mit jelent a tisztségek és privilégiumok után való törekvés. Nekünk nem kell sem az egyik, sem a másik. Vagyunk, ahol vagyunk. És megtesszük kötelességünket, ennyi'az egész. Ha azonban egy kormány úgy gondolja, hogy veszélyt jelenthet vagy kárt az a tény ha a királyi oxalád prodominál a régenstanácsban, úgy ezt azt jelenti hogy az a kormány azt akarja, hogy 6 maga uralja és befolyásolja a régenstanácsot. Hogyha pedig igy állanak a dolgok, akkor ezt meg kell nyíltan mondania. Ami pedig engem illet, én úgy gondolom, hogy Dem jó az országra nézve az, hogy a királyi család mellett más családok akarjanak felemelkedni dinasztikus célzattal. Nem kételkedem abban, hogyha fiam és én mindketten a régenstanácsban lettünk volna, megerősítettük volna ezt az intézményt és emeltük volna annak presztízsét. A régenstanácsba való belépésemet nem tartom olyannak, mint ami bárki számára koncepciót jelentett volna. A koncepciót én magam hoztam volna és ha kellett volna, feláldoztam volna a szabadságomat, lelkemnek és életemnek csendjét, uj életet kezdtem volna meg, amely tele lett volna konfliktusokkal. Azt. hogy én tagamat egy ilyen misszió elvégzésére erősnek éreztem volna, csak engem és lelkiismeretemet illet. Miklósnak a helyzete elég súlyos volt, hiszen csak az lehet pártatlan, aki a poli tika fölött áll, mint a dinasztia tagja és mint a monarchikus tradíciók őre. Számunkra nincsenek előnyök, vagy hasznok, és más privilégiumokat! nem ismerünk, mint az uralkodó család előjogait. Miklós és én egymásért dolgozunk és sohasem tudnánk egymás ellen dolgozni. Együtt a korona presztízsén őrködünk. Az áldozat súlyos lett volna, ha beléptem volna a régenstanáceba, de sohasem tudtam volna ellentmondani országom hívásának. Azonban azt hiszem, senkisem képzelhette volna el azt, hogy foglya lehetnék valakinek. A régenstanács nem eszköz. Népem javára dolgoztam mindig. Ha én Miklós mellett helyet foglaltam volna a régenstanácsban, nagy hasznára lettem volna, arra tanítottam volna, ami jó és ami igaz és hogy a királyi előjogokat ne használja egoista módon, hanem mint az uralkodócsalád tagja, akiknek többet kell adniok, mint amennyit kapnak, mert végeredményben az uralkodóknak ez a hivatása. És ha a Mindenható megengedné, hogy éljek még akkor, amikor a fiatal király trónralép, akkor elmondhatnám, hogy nyugodtan pihenhetek, mivel fiam mellette lehetne az ifjú 18 éves királynak g annak lenne tanácsadója, segítsége és támasza. Nem, nem, Márai királynéval nem lehet alkudozni, apró számítások és koncessziók alapján. Az én fiamat nem tudják meggyőzni sem az Ígéretek, sem a kilátásba helyezett tisztségek, még kevésbé a civilista felemelése. Ha elfogadtam volna, akkor a királyi család becsülete ellen követtem volna el helyrehozhatatlan hibát. így gondolom és nem tehetek másképen. Isten engem úgy segéljen, igy mondom én is mostan, életemnek egyik legünnepélyesebb órájában, amint egykor Luther mondotta. Noblesse oblige és ahogyan a családomban századokon át mondották: Hony goit, quí mal y pense.
