Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-16 / 236. szám
6 XII, tiVF. m. SUM. A nyelv-vizsga véndiákjai Csütörtök óta őszbecsavarodott băcsîk csoportjai vegyülnek a kolozsvári Baritiu gimnázium udvarán az ifjak és gyermekek fürge és lármás tömegébe. A román nyelvvizsgára kötelezett kisebbségi tanárok ezek, akiket Erdély minden zugából parancsolt ide az államhatalom, hogy Isten tudja hányadszor végre megmutassák a szigdru bizottságnak, hogy elsajátitottak annyit az állam nyelvéből, amennyit a törvény szigorú rendelkezései, illetőleg a minduntalan összeülő vizsgáztató bizottságok szükségesnek látnak ahoz, hogy a magyar tanügy kiérdemesült munkásai tovább érvényesíthessék diplomájukat. Valami százan jöttek össze az ellentmondást nem ismerő hivó szóm, de a nyelvvizsga megnyitásakor tartott névsorolvasás és a bizottság elnökének nem túlságosan biztató bevezető beszéde után bizony vagy húszán elmenekültek az erőpróba elől, nem bírva ki idegekkel a vizsgapadra ültetés tortúráját és bízva abban, hogy 1930-ban még lesz alkalmuk és lehetőségük arra, hogy kilépjenek a Damokles-kardja alól, amely már mintegy öt esztendeje függ a fejük fölött. Lehetetlen mélységes meghatódottság nélkül nézni az ötös vizsgálati turnusokban beosztott öreg diákokat, amint egymást bátorítva, biztatva kis fiuk módjára drukkolnak az intézet folyosóin és udvarán s várják, amíg rájuk kerül a sor, vagy amíg lecsillapodik bennük az ép most kiállott vizsga gyer- mekes lázas izgalma. Az erejüket meghaladó munka elcsigázottsága és a legrosszabbra elkészültek akasztófa humora nyilatkozik meg beszélgetéseikben amelyek akár csügge- dőek, akár a látszólagos vidámság őszi derűjét sugározzák, egyformán szomorúan jellem ző kortörténeti adatokat nyújtanak Románia iskolapolitikájának. — Üdvözlöm kolléga ur, — közeledik egyikük, egy magas termetű ősz, öreg uirhoz, — emlékszem önre tavalyról. — Rossz memóriája van kolléga ur, — feleli az fanyarad, — én már tavalyelőttről emlékszem önre. — Ea még most sem sikerül, — hallatszik egy másik csoportból, — akkor igazán kaszálni megyek él, mert én már nem bírom tovább. — Hagyja csak — vigasztalja valaki — most minden jel arra mutat, hogy ön kolléga ur, átmegy a vizsgán. A megszólított kérd&leg tekint az optimista jövendőmondára. — Miből következtet erre1-r- Abból, hogy átmeneti kabátja van... — Na, — tartja paroláját nevetve egy másik, miután az egész társaság kényszere dett kacajjal honorálta a fáradt kis élcet, — szegény ember vagyok, mint kisebbségi tanár nem is lehetek más, de istenbizony fizetek egy pezsgős vacsorát, ha végre letehetem erről a gondomat. Aztán az írásbeli feladatra terelődik a szó, majd a levizsgázottak igyekeznek jó tanácsokkal szolgálni, de senkinek sincs elég türelme, hogy végighallgasa azokat: perc önki nt változnak a csoportok, mindenkit idegesít a másik beszéde, sőt a másik látása is... Minduntalan végigbolyongják az egész intézet rendelkezésükre álló részeit, mintha száralmzást, változatosságot keresnének, pedig csak a vizsgáztató bizottság isszonyn víziójától menekülnek, amely évek óta gyötri, üldözi őket szüntelenül a katedrán úgy, mint családjuk körében, a tanítás m'unkája közben semmivel se kevésbé, mint akkor, mikor öregedő idegeiket a vizsgám való biflázás régen elszokott munkájához feszitik. Kedden kerülnek vizsgára az utolsó turnusok, de ekkor sem lesz eredmény-kihirdetés• A gyötrő eljárás teljességéhez hozzá tartozik, hogy az eredményt csak hónapok múltával tudhatják meg a vizsgázók, mikör a magas minisztériumnak a vizsgáztató bizottság előterjesztése alapján eszközölt döntése leérkezik. _________________________ MÍestit* !?l. és Fiai Initoráruiiáz, Cluj* Stp. Re«fíP.a $3aria SO. Tíz ejtendő mneu; voi! HoMuáron annyi tifüszmiäetegedBs, mint ma A ragályos betegségek mind nagyobb arányokat öltene n ?oxsváron A járvány kórház már nem tudja ieívenni az uj geket (Kolozsvár, október 14.) A Keleti Újság több- izben foglalkozott a napról-napra jobban elhatalmasodó és veszélyesebb méreteket öltő járványos betegségek fellépésével. Egy ideig az volt az intenció, hogy a veszedelmes járványok terjedését a lapok ne Írják meg, mert azzal nem segítenek a betegség továbbterjedésének megakadályozásában és csak indokolatlan riadalmat okoznak a lakosság körében. A járványok a hatóságok és lapok intencióit nem nagyon respektálták, mert ma az a helyzet, hogy • skarlát; és tifusz-megbetegedések olyan rohamosan szaporodnak, hogy a kolozsvári járványkorház ma már nem tudja befogadni az újabb betegeket. A város főorvosi hivatala a rendelkezésre álló eszközökkel eddig mindent elkövetett, hogy a járvány továbbterjedését megakadályozza, de ma már tehetetlenül áll a megbetegedésekkel szemben. Orvosi statisztika van arról, hogy be utolsó tiz esztendőben olyan veszedelmes méreteket nem öltött a hastífusz Kolozsváron, mint ma. E helyen nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a hastífusz milyen veszedelmes járvány és különösen milyen óriási nehézségekbe ütközik a „beteg- ség“ gyors terjedésének a meggátlása. Nap nap után a járványkórház gyógyult betegeket enged ki, de az újabb megbetegedések száma rohamosan szaporodik, és az nj betegeket a járványkórházban nem lehet elhelyezni. A legnagyobb baj pedig ott van, hogy a város perifériáin nemcsak irtózatos a nyomorúság, hanem a szegényebb néposztály szükség- lakásokban él, ahol még a kívánt óvó intézkedéseket sem lehet megtenni. A tífusz a nyomorúságnak, éhségnek és szükséges tisztálkodás hiányának a betegsége. Ma pedig olyan hatalmas a nyomorúság, éhség és a lakásnyomor, hogy azon csak messzemenő szociális intézkedésekkel és a rettentő gazdasági helyzet feljavításával lehetne segíteni. lA legnagyobb baj ott van, hogy sem a tifnsz, sem a skárlátmegbetegedéseket a legszigorúbb hatósági rendeletekre sem jelentik be és igv nem csoda, ha a járvány napról-napra veszedelmesebb méreteket ölt. E helyen a város főorvosi hivatalának a figyelmét ismételten felhívjuk, hogy a rendelkezésére álló eszközök igénybevételével mindent kövessen el s különösen a külvárosok egyre szaporodó betegeinek a gyógyításáról és elkülönítéséről gondoskodjék. Ugyanakkor tegyen előterjesztést a városi tanácsnak, leplezetlenül tárja fel a járványos betegségek rohamos terjedésének a veszélyét. Ha a. járványkórház már nem tudja befogadni a betegeket, akkor a külváros különböző pontjain alkalmi barako- kat építsenek és itt helyezzék el a tifnsz és skarlát szegény áldozatait. Ma még ideiglenes intézkedésekkel lehet segíteni a bajon, de ha tovább is az elhallgatás politikáját folytatják, akkor a ragályos betegségek továbbterjedését nem tudják megakadályozni. Az öngyilkos leány édesapját a házbeliek akadályozták meg a dráma megismétlésében A tragikussorsu Róna Margit családja elmondja a rettenetes halálugrás előzményét (Kolozsvár, október 14.) Vasárnap délelőtt 11 órakor a Deák Ferenc-utca 6 szám alatti ház harmadik emeletének folyosójáról az udvar kövezetére vetette nu(gát Róna Margit 19 éves másodéves orvostanhallgatón«), Róna József CFR. felügyelő leánya és annyira összetörte magát, hogy a borzalmas zuhanás bekövetkezése után néhány perccel ki- uenvedett. A házlakói puskalövésszerü esattanásra lettek figyelmesek, s amikor az udvarra siettek megdöbbenve látták a fiatal leány összezúzott testét, vértócsában heverni. Arca teljesen összeroncsólódott, koponyája összerepedezett, lába, keze eltörött, gerince kettéroppant, úgyhogy midőn a házban lakó orvos a helyszínére sietett és első segélyben akarta részesíteni, azonnal látta, hogy a szerencsétlen teremtés menthetetlen. Ugyancsak ebben a házban lakik dr. Clonţa rendőrinspektor, aki mikor a mentők hordágyra fektették az életunt leányát, kérdést intézett hozzá. Az mégegyszer fölnyitotta ugyan szemét, de nem birt válaszolni. Még ki sem értek vele a mentők az utcára, s már nem volt többé élet benne. Hosszú ideig nem lehetett megállapítani a borzalmas sorsú leány személyazonosságát, noha a házban lakik egy család; amely igen jól ismerte, de a szerencsétlennek úgy össze volt zúzva az arca az esés következtében, hogy ezek sem ismerték fel. Csak délután két órakor, mikor a leányát kereső Róna József megjelent a tragédia színhelyén, derült ki, hogy tragikus véget ért nő csak Róna Margit lehet. A leányát vesztett édesapát erre a megbizonyosodásra, oly irtózatos kétségbeesés fogta el, hogy felrohant az emeleltre és megakarta ismételni a rettenetes halálugrást, de a ház lakói megakadályozták ebben. Az öngyilkosság okára vonatkozólag senki sem tnd biztos felvilágosítást adni. A halott leány mélygyászba borult hozzátartozói a következőkben igyekeztek megoldani a talányt munkatársunk előtt. — Nagyon szorgalmas,, törekvő gyermek volt, éj- j«l, nappal tanult ób készült egyetemi vizsgáira. Ez a* erőfeszítés agylátszik felőrölte idegeit, és tettét 1« csak pillanatnyi önkívületi állapotban követ- hitt? fi. Szombaton a késő órákig szorgalmasan ta. nult s vasárnap reggel nagyon idegesen jelentette M édes anyja előtt, hogy kolléganőjéhez megy, mert vele akarja néhány órán át ismételgetni az anyag egy részét. De 11 órára a házhoz rendelte egy másik kollégáját« egy regáti fiatalembert, akivel a déli órákban kart együtt tanulni. Ez a fiatalember csakugyan meg is érkezett hozzánk 11 órakor és várt, de ő is, mi is hiába vártunk reá. Csak ké sőbb tudtuk meg, hogy csakugyan elment kolléganőjéhez, de olyan ideges volt, hogy nem tudtak tanulni, hanem sétálni indultak. Útközben aztán, a Deák Ferencz utcán, ami szegény Margitunk igy szólt barátnőjéhez: „Bemegyek ebbe a. házba egy ismerősömhöz, aki a második emeleten lakik; te addig várj ream aa udvaron vagy a kapu alatt". A diákkisasszonynak csak néhány percig kellett várnia. Rövidesen szemtanúja volt az iszonyú jelenetnek, midőn Margitunk az udvar kövezetére vetette magát. A látvány annyira megrémítette, hogy elrohant onnan s hozzánk se mert eljönni, hogy o gyászhirt meghozza nekünk. — Semmi közvetlen oka nem volt elhatározásának. Sohasem volt szerelmes és a családban sem volt senkivel sem összeszólalkozása. Búcsúlevelet sem hagyott hátra. Ma kellett volna vizsgáznia s ezt az idegfeszültséget nem birt» ki. A halálba menekült szegény. Az Action Francalse szerint a békeszerződések revíziójának gondolata győzni fog az antant államokban is (Paris, október 14.) Az Action Francaise cimü lapban Baihville francia publicista A béke és a szerződések revíziója“ címmel cikket ir, amelyben meg- eralékszik a Hassaryk csehszlovák köztársasági elnök állítólagos interjurja körül megindult sa.jtópo- polémiáról s ezzel kapcsolatban azt írja, hogy ha a hangulat igy halad, akkor nemsokára elérkezik az az idő, amikor az antant államaiban is a béke ellenségeinek fogják tekinteni azokat, akik ellenezni fogják a szerződések revízióját
