Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-16 / 236. szám

9 Böitö lenyiratía a haját Először a nők vágatták le a hajukat. Ez a divat valahol nagyon messze kezdődött, de eljutott mihoz- xánk iz. Most már nálunk is minden nő rövid haj­jal jár, mintahogy ezt mindenki tudja. Azt viszont mái- kevesebben tudják, hogy amikor a nők levá­gatták a hajukat, ugyanakkor levágatták mások is. Például a költők. Pontosan ugyanakkor, szinte ugyanazzal az epidemiaszerü tempóval. Kezdetben csak amerikai és angol, utánuk azonban már fran­cia és német költő-fotográfiákon is tapasztalhattuk. Ezek után azonban csakhamar észleltük a magyar irodalmi kávéházak költőit a haj hullámai és bodrai nélkül, simán, mint a bankigazgatókat, diszkréten mutatkozó fülekkel és folytonossági hiányokkal a haj sűrűjében vagy a fejbubján, kiábrándító kopasz­ságokkal, mint a racionalizált üzemek hivatalnokai­nak fejét minden romantikus túlzás és különcködő hajdultság hijján,, egész egyszerűen Ugyanúgy, mint az egykori ás mai rendes emberekét... Itt tehát valami változás történt. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy az ember nagyon nehezen cserél ábrázatot. Az ábrázatváltozás külsőségeinek mozgásai mondhatnám ugyanolyan nehezen történik, mint a társadalmi osztályok evolúciói. Lassan. Lé­pésről lépésre. Óvatosan. Forradalom csak nagyon ritkán akad. S ha akad is, a forradalom nagy lépését tüstént leépíti a szabályosan bekövetkező ellenfor­radalom. A költő fejéről viszont a romantikus fri­zura s ezzel együtt egész lényéről a romantikus ha­bitus máról holnapra eltűnt ugyan olyan váratla­nul és összekötő kapcsolatok nélkül, mint a nőknél, akik csillag Anna földreuszályosodó hajzatai után egyszerre törpe tövűvé nyiratták magukat, valószí­nűleg valami mélyen lappangó, különböző utakon felszínre ágaskodó, valójában azonban mégis hirte­len megjelenő, váratlanul tudatosodó elhatározás folyományakép. Feltételezhető, hogy a költőknél is valami ilyesmi történt. Hisz a költők ás a nők kö­zött mindig volt valami különös összefüggés. A női lényeg és a költői lényeg valahol valamiben mindig korrespondál. Az érzékenység s a kegyes és dúlt hisztériák amaz örök adottságai, melyek a női lé­nyeget a férfi lényegtől s a költőt a rendes ember­től. a nem művésztől, szociológiailag kifejezve te­hát a polgártól megkülönböztetik, valahol bizonyára ugyanabból a forrásból a táplálkoznak. Lehet tehát, hogy ezek a női és költői természetekben rejlő azo­nos jegyek hozták magukkal, hogy olyan egyidejűleg ugyanazt csinálták hajábrazataikat illetőleg a nők is és a költők is... Viszont lehetséges más magyarázat is. Hisz a hajzatcserén kívül a mai költőn a régebbi költővel szemben észlelhető más változás is. Nézzük meg bármelyiket és tüstént szembeötlik mennyivel más az. öltözéke a mai költőnek, mint például a század elejeié. Nem extravagáns például. Nem jár bársony- kabátban vagy valami más megkülönböztető ruhá­ban. A mellénye Ugyanúgy viseli, mint minden em­ber. Sőt e mellényének és egész öltözetének ugyanaz a polgári és rendes a szabása, mint mindenkié. A meglepő és lobogó nyakkendőknek, színeknek, fason­snitteknek és egyebeknek — vége. A kalap karimája rendesen és divatlapszerüen kajlul. Sőt a kalapnak még a fazonja se más. Az egyéni és költői hóbort megszűnt a költő öltözködésében. Ugyanúgy arc idény és a divat szerint öltözködik,, mint a jólszituált pol­cár. Keztyüjc és sétabotja szabályos. Egész külső habitusával, felöltözött emberi mivoltával türelme­sen elvegyül, nem pedig különbözik, mint azelőtt. Nem akar másmilyen lenni, mint a többi emberek. a ' . F -vkor bohém természetéhez és kül­GL nnom parfómek %onofé6ótbéizuft PÚDERÉT Qj jCofzf&Q) KÖLNIVÍZÉT Ktí&nFwfo j sejéhez képest kívül-belül elpolgárosodott. Ha az­előtt romantikus hajlamai az elkülönülés, a feltű­nés felé hajtották, úgy ma testileg, külsőileg telje­sen hasonul. Nincsenek speciális művészbetegségei. Az ő válla is széles (vagy legalább is óhajtja, hogy széles legyen) és sportol. Nem éjszakázik. Az egy­kori bohémtulajdonságokat mind levetette. Szolid és szelíd. Megváltozott a mintaképe. Ez a mintakép még mindig a polgár, de már nem a biedermajer romantika kedélyes kispolgára, hanem a kapitaliz­mus nagypolgárának rendes és racionalizált típusa. Még a szenvedelmeiben is ehhez a mintaképhez iga­zodik. S mert a mintaképnek életberendezési ideálja minden téren, ezek szerint tehát az öltözködés, a mutatkozás terén is a racionalizálás, ezért a költő is racionalizálta a maga külsejét és belsejét. A tech­nikát ő is becsüli. Megénekli s boxol és autót vezet Xll. ÉVF. 236. SZÁM. aHHBBBHKqHnHHBaBE;aaaBBaBasääaSg]£i^M£fcisiia» hozzá. A lirát pedig lelki-riportázzsá oldja, igy tud­niillik érdekes és tárgyilagosan egzakt is, mint kora bankigazgatója vagy üzemi cézára... Ez a külső s belső változás nagyon érdekes. Ez­zel a változással a világból és a kávéházakibél el­tűnt a bohém s legfeljebb pár bölénye maradt vissza, fplfg vidéki kávéházakban, de itt is már csak a ci- vflfek, azaz a nem művészek között. Az igazi költő különben kívülről ma már ugyanolyan, mint a ve­zető szellemű s az idő képét formáló polgár. S ez azt is jelenti, hogy a költők álma és áldozása is rit­kább. A költők stílusa és mondanivalója is józanabb és tárgyil^gosabb lett... A romantikának és a kü­löncködésnek vége. Aktatáska van a hónaalatt. Már nem esztetizáló dandy, hanem kiszámitottan józan és kÍ6zámitottan — hatásos, Ugyanúgy, mint a kora. (G. G.) Londoni nők tüntetése a gyilkossággal vádolt amerikai színész mellett (London, október 14.) A readingi vizsgálóbíró napok óta vallatja Philip Jale Drew Londonban ven- dégszererplő amerikai színészt, akit Alfred Oliver 60 éves readingi trafikos meggyilkolásával gyanúsíta­nak. Drew ellen közvetett bizonyitékok merültek föl, ugyanis abban az időben, mikor az öreg trafikost megölték, őt többen a kapualjból kilépni látták. A szinész legutóbbi kihallgatása hat óra hosszáig tar­tott és Drew határozott hangon tiltakozott a gyil­kosság vádja ellen; soha ő embert ölni nem tudna, — igy védekezett. A vádtanács ülésén, a bírósági teremben és azon kívül is izgalmas jelenetek játszód­tak le. A kihallgatást megelőzve, már két órával előbb, vagy ezer ember gyűlt össze a bíróság épülete előtt és amikor Drew megjelent, férfialt, asszonyok és fiahal leányok körülfogták, md lármát csaptak, a kezét saotrtangattáJn és úgy biztatták, hogy a bá­torságát, hidegvérét el ne veszítse. Az egyik nő vi­rágcsokrot nyújtott át a színésznek. A vádirat felolvasása után Drew nyugodtan az elnök szeme közé nézett: — Gyilkosság Î Én nem tudnám megmondani, hogy abban az órában hol voltam. Drew tiltakozott .az ellen, hogy a rendőrség sze­mélyes szabadságát megsértette, de vallatás közben az arcán nagy izgalmak nyomai tükröződtek. Két alibitanut is kihallgattak, az egyik John Laurence rendező, a másik pedig Phyllis Moore jegypénztá­ros, ezek azt bizonyították, hogy Drew 6 óra 15 perckor bement az öltözőjébe, hogy a játékra előké­szítse magát, a trafikost pedig délután öt óra táj­ban ölték meg. Két tanú is jelentkezett, aki a szí­nészt akkor a bűntény elkövetésének a helye köze­lében látta. Mikor Drew a bíróságról szállodai laká­sába távozott, a közönség ttüntetőse megújult me! lette, egy idősebb hölgy megragadta a színész kezét és azt megcsókolta. A londoni rendőrség a színészt detektivekkel őrizteti. limMMIHIIIMIMIIMMimMW» Egy húszmilliós bukaresti panama tettese Szatmár on szélhámoskodik Miniszteri retorzióval ienyegetődzött a letartóztatott regáti csirkefogó ur (Szatmár, október 14.) Pár nappal ezelőtt egy kopott, de jóíellépésü ur érkezett Szatmárra. A Da­cia szállodában Sandulescu Mircea directornak, a bukaresti Creditul Minier S. A. főtisztviselőjének je­lentette be magát. 1. Másnap a régensválasztás alkalmából ünnep lé­vén, a director ur szétnézett agy kicsit a városban. Felkereste Fábián Lajos cipészmestert, hogy ő a bukaresti Creditul de Minier S. A. igazgatója s jelenleg a nagykárolyi fiók részére nyolcvanöt pár erős duplatalpu cipőre vau szüksége, de az ünnep miatt nem tudja a munkaügyi inspek- torátust igénybe venni s ezért kér tőle egyenesen ajánlatot. A cipészmester örült, hogy egyeszerre nyolcvanöt pár cipőre kap megrendelést s elszaladt Lovász György ipartestületi alclnökhöz és ketten megcsi­nálták az árajánlatot. Ezután annak rendje-módja szerint át is adta Sandulescu igazgatónak, aki szin­tén jónak találta, mindössze azt kérte, hogy az ajánlat tizszáaalékát a törvény értelmé­ben helyezzék letétbe az ö kezeihez. Fábián az ünnep miatt csak másnapra ígérte a pénzt, mert a bankok zárva voltak. Sandulescu igazgató igy elintézve az ügyet, el­ment Giţa János cipészmesterhez, akinél szóról- szóra a fenti módszert ismételte meg, de hangsú­lyozta, hogy csak azért juttatja a „nagy“ rende­léshez, mert román. Giţa cipészmester délután találkozott Zanga rendőrkapitányai s boldogan újságolta, hogy mégis csak jő románnak lenni, mert ezen, a címen délelőtt is szép megrendelést kapott és boldogan elmondotta esetét. A rendőrkapitány viszont Popoviciu rendőrkvesz- toruuk újságolta c! az ügyet, aki gyanúsnak találta az előlegekkel kapcsolatos, rendeléseket s • mindjárt ki is osztotta az „esetet7’ Zonga rendőrkapitánynak. Zonga mindjárt felkereste az igazgató urat Gi­ţa cipészmesterrel a megbeszélt időben a szállodá­ban s mint unokatestvérét mutatta be, aki kölcsön adja Giţânak az előlegre szükséges pénzösszeget. Melegében el is intézték a kérdést, miközben az igazgató nagyhangosan magyarázta a cipészmester­nek, hogy ime neki adja a rendelést e nem egy nagy­váradi magyar cégnek, akinek az ajánlatát vissza is fogja küldeni. A rendőrkapitány erre igazolásra szólította fel az igazgató urat, aki felháborodva egész csofiió kü­lönböző igazolványt mutatott fel. Zonga rendőrka­pitány erre házkutatást is tartott és az szenzációs eredménnyel járt. Az ágy matráca alatt egy kis kézi nyomdát talált, melyből megállapította, hogy a Creditül Minier dl rektor szavakhoz szükséges betűk hiányoz­nak. Tüzetesen megvizsgálta az igazgató ur igazolvá­nyait s megállapította, hogy a pecsét egy két lojes címer felöli oldalának lenyomata, melyen az év­szám helyére a Creditul Minier S. A. szavak vannak beírva. Azonnal előállították Sandulescu igazgató urat, aki eleinte miniszteri retorzióval fenyegetőzött. Ké­sőbb azonban bevallotta, hogy nem Sandulescu Mir- ceanak, hanem Dinu Radulescu Nigernek hívják. S beismerte azt is, hogy hamis a cég is, aminek ne­vében eljárt. Szép lassan az is kitudódott, hogy Dinu Radu­lescu Niger ambiciózus, de kisfizetésű tisztviselője volt a minisztériumnak s a Dámboviceanu-féle húszmillió lejes sik­kasztásban is jelentékeny szerepet játszott. Egyike volt azoknak a tisztviselőknek, akik a hatal­mas összegű sikkasztásokat hamis nyugtákkal elő­mozdította. A milliós csalásból csak a börtönbünte­téssel maradt, melyet könyörtelenül kitölttettek vele. A rendőrség megkeresést intézett a Poliţia Ca- pitalíhoz. Mihelyt megérkeznek az előéletére vonat­kozó akták, a. szatmári direktori tevékenységével együtt átadják az ügyészségnek. mn F3G a GYOMRA ÉGMÍ, ha rendszeresen issza a IMlnási SICULIA gyógyvizet Kapható minden füszerüzletben

Next

/
Thumbnails
Contents