Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-02 / 224. szám
s f&tammtafy Magyarország:, Ausztria, Bulgária — önöké a szó! Hogyan folyt le a keleti jóvátételt konferencia első teljes ülése Áron elnök megvédi a legyőzőiteket — „Nincs még nagy szinkáz!“ Csehszlovákia — bemutatkozik — Újak és — öregek — Az elkésett román — Titulescu virraszt Csütörtötl? délután három őrá. Ma kezdődik a Keleti Jóvátételi Konferencia plenárius ülése. Az Etoile forgataga olyan, mmt más napokon, Párizs nem figyel fel, nem áll meg egy pillanatra sem, nem gondolkozik azon, hogy ai közeli hetekben tizenegy győztes országok delegátusaiból alakult aeropag előtt védekezik három legyőzött kis ország újabb elviselhetetlen terhek ellen, hogy milliók verejtékéből, szenvedéséből, megtakarított filléreiből kérnek, követelnek újabb milliókat a győztes, de győzelmükben nem zavartalan pénzügyekkel bajlódó országok. Párizs nem figyel fel, m újságok nem Írnak a tanácskozásokról, kiváncsi szemlélő nem ártja maiját a delegátusok előkelő és titokzatos visszavonult- ságába. Hárman vagyunk csak a konferencia előszobájában, két magyar újságíró és egy osztrák. A delegátusok gyülekeznek. Sok közöttük az „uj ember“, de sok közöttük a régi, -a* íévátételi Bizottság szobáiban és előszobáiban otthonos diplomata és szakember. Az njak kissé tanácstalanul mozognak, kíváncsian nézegetik egymást. Egy kopasz fejű barnaruhás jugoszláv delegátus hozzánk is odajön és bemutatkozik. Nem értjük a* nevét, ő sem a miénket, de ez csöppet sem zavarja, folytatja a turnéját. Dr. Kienboeck az ősz, joviális osztrák pénzügyminiszter, Ausztria első delegátusa szintén tőlünk kérdezi az egyik bizottsági szoba emeletét. A Jóvátételi Bizottság vörösorru angol szolgája filozo-- fusi nyugalommal nézi a sürgés forgást. Ő már na*- gyobb viharokat is látott. Meg is jegyzi nagy szakértelemmel : — Itt ma nem lesz semmi nagy színház A magyar delegáció Sokan feketében vannak, sokan szürke zakkó- ban. Korányi báró ünnepi zsakettben, gomblyukában Légion d'Honncur ragyogó ezüst szallagos parancsnok rozettájával, az elsők között érkezik. Bevonul adjutánsával, Lukács titkárral a terembe. Kicsi a terem, melegen süti a nap. Itt még „forró“ csaták lesznek. Most még üres, alig néhányan lézengenek diskurálnak az össze vissza álló kis szétszórt barna* posztóteritős asztalok körül. (A nagy patkóalaku asztal két szárnya között kis asztalokat helyeztek AZ ERDEI GYILKOSSÁG (28.) Irta : Csehov Antal Minthogy e pillanatban nem tűrhettem emberi hangot, reá akartam rivallni Poli- kárplra, de a hangom megtagadta a szolgálatot. A nyelvem épp úgy erejét vesztette s épp oly tehetetlen volt, mint egész testem.Bármily gyötrelmesen esett, mégis tűrnöm kellett, hogy Polikarp szabadítson meg ruhámtól és csuronvizes fehérneműmtől. — Meg sem akar fordtulni! — dohogott a szolgám, bábu módjára forgatva egyik olda- 1 ómról a másikra. — Holnap elmegyek innen! Nem maradok tovább, a világ minden kincséért sem! A tiszta, száraz fkérnemü sem föl nem melegített, sem meg nem nyugtatott- Reszkettem dühömben sé félelmemben s a fogam vacogott. Megmagyarázhatatlan volt ez a rettegés... Nem féltem én se kísértetektől, se halottaktól, Még a hivatalbeli iolebvaómtól, Posz- pelovtól sem, kinek arcképe a fejem fölött függött. Egy pillanatig sem vette le rólam élettelen szemét s hunyorgatni látszott, de engem az nem zavart— .lövőm nem állt tisztán előttem, de biztosan föl lehetett tenni, hogy nem fenyeget veszély s hogy nem torlódnak fekete felhők a fejem fölé... Nem fenyegetett a halál, nem tartottam semmi betegségtől, egyesek szerencsétlenségének nóm tulajdonítottam nagy jelentőséget... Miért, féltem hát, miért vacogott a fogam1? A dühöm is érthetetlen volt... A gróf „titka“ csak nem lehetett oka dühömnek. A gróf meg a házassága teljesen közömbös volt előttem- Nem marad szá mámra más, mint hogy idegességemmel és kimerültségemmel magyarázzam akkori lelki- állapotomat. Mikor Polikárp kiment, fejemre hazta-m cl szerteszét.) Kevesen ismerik még egymást. Örömmel üdvözük az ismerősöket. Boskovics miniszter érkezik, Jugoszláviai delegátusa szürke zakkoban. Korányi bárót keresi és örömmel rázza a kezét. Beszélgetni kezdenek. Egy csomó ismeretlen. Aztán zsakettben, komoran a sárga arcú Titulescu. Megbízott mióta tavaly láttuk. Nyugodt és komor. Úgy hírlik, nagyon kardoskodott, ne hivják meg egyelőre a legyőzőiteket. Minek? Nem ráérnek-e akkor is, amikor már mindent szépen elhatároztak egymásközt a győzők? Áron elnök azonban nem igy gondolkozott és ennek a komoly és jóindulatú francia szakértő igazságsze- retetétnek köszönhető, hogy már ma ott ülhet delegátusunk a tárgyalóasztalnál. Trianon óta tiz év telt el és ma már nem alkalmasak az idők a „diktátumokra.“ Titulescu bevonul Bevonul Titulescu, bevonulnak a többiek. Megérkezik a deresedé' bajuszu Csuszkái is. — Ez a legkeményebb mind között — súgja oda az osztrák kolléga. Szörnyen érti a dolgát. Tzi éve tanulja a „jóvátétel! leckét.“ Pontban fél négykor, szigorúan „menetrendszerű“ pontossággal becsukják az ajtót és kezdődik a konferencia. Csend van künn, légy se zug. Berniről nem hallatszanak ki a hangfoszlányok. • Tanács az olvasóknak Anélkül, hogy a szervezetnek ártana és anélkül, hogy a gy,.morhan a legcsekélyebb rendellenességet provokálná — mint ahogy az igen sok gyógyszernél előfordul — a Poudro Louis Legras pillanatok alatt enyhíti a leghevesebb asztmatikus rohamot, katarust, légzési nehézségeket és régi gégehurutból származó köhögést is s mindezeket gyorsan gyógyítja, fia az olvasó egyszer megpróbálta, kizárólag ezt lógja használni, mert hatása csodálatos. Kapható minden gyógyszertárban és drogue- riábau. Képviselő: I. Lieuze Bucureşti, Calea Moşilor 137. _______________________________ a takarót, azzal a szándékkal, hogy tüstént elalszom. Csend volt és sötét volt. Csak a papagáj forgolódott nyugtalanul a kalitkájában és Polikárp szobájában ketyegett szabályosan az óra, egyébként béke és nyugalom volt az egész házban. A testi és lelki elesigá- zottság megtette a magáét s kezdettem sauny- ny adózni. Éreztem, hogy testemről lassanként lehull valami teher, hogy az ismeirt alakok sa- játszerü köddé oszlanak szét öntudatomban; emlékszem reá, hogy még álmodni is kezdtem. Azt álmodtam, hogy egy derült téli reggelen sétára keltem Pétevvárott a Novszki- proszpekten s néztem a boltok kirakatait- Bensőmben nyugodt voltam, oly könnyűnek, vidámnak éreztem a lelkemet. A tudat, hogy oly messze vagyok kis falumtól, a grófi birtoktól s a tó hideg vizétől, még nyugoötabb és vidámabb kedvre hangolt. Megálltam egy nagy ablak előtt, melybe női kalapok voltak kirakva. Ismertem mindet. Az egyiket Olga, a másikat Nádja, a harmadikat a szőke Zsófia fején láttam, aki oly váratlanul jelent meg a vadászaton. A kalapok alól ismert arcok mosolyogtak reám. Mikor mondani akartam nekik valamit, mindhárman egy nagy vörös arccá folytak össze. Ez az are dühösen forgatta a szemeit és kinynjtotta a nyelvét, valaki hátulról összeszoritot-la a torkomat. Megélte a feleségét! — kiáltotta a vörös arc. Magrázkódtam s rémülten ugrottam ki az ágyból. A szivem úgy vént, hogy majd nem szétpattant,- hideg verejték borította el bontokomat. —- Megölte a feleségét! — ismételte a papagáj. — Adjatok inár cukrot! Ostobák vagytok! fsaffigrakJ A papagáj az-. — nyugtattam meg mágft» és visszabujtam az ágyba. — Hála i A titkok házában folyik a ceremónia. Áron elnök üdvözöl, a meghívott osztrák, magyar és bolgár delegátusok köszönik. Üres, udvarias formák, kedves, jólnevelt úriemberek, kedves jólnevelt ismeretsége. Nem kapnak egymás hajába, nem süvítenek egymásnak gorombaságokat a fülébe. Még Titulescu hangja sem hatol át a* falakon. Ő még csendes. Nem beszél, mert ha beszélne, .hallanék lenn az Etoile téren is... Egy cseh arcú magas legion d’Honneurös fiatalember jön ki a teremből. Benn sürü még a füstfelhő, de csendes a tanácskozás. A fiatalember jön visz- sza, hatalmas aktacsomaggal a hóna alatt. Minek ez? Ma még nem kellenek az akták. Ma* még Kienböck doktor is elhárította magától a felszólalás jogát, amellyel (névsor szeiínt) az udvarias Áron elnök megkínálta. Ma még csak azt határozzák, hogy holnap fognak határozni. Holnap kezdődik az előadás, Kienboeck doktor előadása arról, hogy milyen rettenetes szegény, milyen fizetésképtelen, milyen lerongyolt szegény, szegény Ausztria, ame'y megszokta, hogy a világ elé tárja sebeit és a világ jóindulattal sajnálkozzék és segitsen rajta... Bulgária hétfőn beszélt és aizután, utoljára (névsor szerint) Magyarország. Ez minden. Mára ennyi elég is. Elég. Bizottság sem kell, minek? Mindenki kiváncsi, mindenki hallgathat. Az egész aeropag együttesen fogja meghallgatni az expozékat. Senki sem akar egy szót, egy hangot sem elmulasztani a másik „siralmaiból“. Hátha a háta mögött sikerül meglágyítani a ballagtóság szivét, és akkor mi lesz a hetek óta szépen, keservesen kicsinált kis- entente taktikából? 3 óra 50 perc. Nyilik az ajtó. Vége az első ülésnek. Lassan szállingóznak kifelé a szakértők. Görögök, japánok sietnek el. Nekik nem sürgős az itt- maradás, nekik nem fontos, hogy mit sütnek- főznek az áldozatok... Uj ember érkezik. Elkésett — egy román. Nevetve mondják neki, vége az ülésnek. A román riad- •tam néz be a terembe. Aztán fellélegzik és visszafordul. Nincs baj, nem történt semmi, ott a zsa- kettes londoni követ. Románia uyugodtau alhatik, Titulescu virraszt... XII. ÉVP. 224. SZÁM. Aigner László. Masaryk nylíatkoizk a kisantant áramairól uv.wqyaajr hm in, j Istennek! Egyhangú mormolást hallottam... Az eső volt, mely a háztetőt verte— A felhők, melyeket nyugaton láttam, mikor a tó partján mentem, most egészen elborították az eget. Egy villám cikázott gyengén s megvilágította egy pillanatra Poszpelov arcképét... fejem fölött egy mennyim sustorgott... — Az utolsó zivatar ezen a nyáron — gondoltam magamban. Eszembe jutott az a másik zivatar, mikor először voltam a kis vadásziakban... Én meg a vörösruhás leány akkor az ablakban álltunk s néztük a fenyőfákat, melyeket a villámfény megvilágított-.. Az elragadó teremtés szemében félelem látszott... Azt mondotta, hogy anyját a villám élte meg s hogy ő is hatásos halált láván magának... Olyan ruhát szét etet t volna magára venni, mint a környék leggazdagabb úri asszonyai. Érezte, hogy a szépsége megérdemli a legpazarabb ruhát. És megsejtve nagyságát, szeretett volna felmenni egy dombra s ott szeretett volna meghalni hatásosan. Minthogy letettem minden reményről, hogy ismét elalhatom, felültem ágyamban. Az eső csöndes patakzása csakhamar pokoli lármába csapott át, amit fagy szerettem, mikor a lelkem ment volt haragtól és rettegéstől... Ezúttal végzetteljesnek tűnt fel elő item ez a lárma. Mennyfeőesapásra mennykőcsa- pás következett. — Megölte a feleségét! — kiáltotta a vörös papagáj. Utolsó szava volt... Lehunyva szemem félelmemben, megragadtam a sötétben a kalitkát s a szoba sarkába hajítottam— — Vigyen el az ördög! — kiáltottam, mi- j kor hallottam a kalitka csörömpölését s a I madár nyikkanását. (Folytatjuk.) • (Berlin, szeptember 30.) Masaryk cseh köztársasági elnök a Berliner Tageblatt munkatársa előtt nyilatkozott a kisantantról. Kijelentette, hogy 1919- ben a kisantant azért alakult, hogy a Magyarországot környező szomszéd államok védekezhessenek Magyarország támadásai ellen. Masaryk elnök hangoztatta annak szükségességét, hogy Csehszlovákiának fegyverkeznie kell, mert más államok is állandóan fegyverkeznek. A kisantant ennek ellenére meg fog maradni védekező helyzetében és támadást soha sem fog indítani egy állam ellen sem.
