Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-23 / 217. szám
Erdélyi hadifogoly kalandos élete Afganisztánban, A udvarában és India poklában NEGYEDIK KÖZLEMÉNY Sangeorsan Lázár óradnai erdész folytatja hadifogságának kalandos történetét Az afgánok vérszomjas kivégzései borr zalommal töltöttek el bennünket, idegeneket, de mint az Emir vendégei kénytelenek voltunk udvariasságból végigszenvedni ezeket a kegyetlen népitéleteket. Engem ezek a véres látványosságok emberi érzésemben mélyen megrendítettek, különben is az afgán történelmi emlékek megtekintését és tanulmányozását tűztem ki internálásom céljául s a tömeges kivégzések után erre fordítottam minden időmet. A fanatikus hindu Az elrabolt afgánasszony megkegyel- meztetése és csábítójának bitófán való kivégzése után pár perc múlva egy tagbaszakadt szomorú arcú hindust vezettek a vesztőhelyre. A hindut nyolc afgán katona, egy szobodár és nagy tömeg afgán és hindu kisért. Feltűnő volt, hogy a hindu karját nem kötözték össze szíjakkal, a halál jeleivel, pedig a dalbár őt is halálra Ítélte. Az elitéltet az akasztófához vezették, a körülötte levő tömeg közben folyton átkozta, a mellette állók pedig arcába köpködtek. A szobodár leültette a hindut, a kovács leszedte róla a súlyos bilincseket, mire a halálraítélt rémülten nézett a bitófára és szivettépően ordítani kezdett. Olyan volt, mint egy megvénült sakál s egész lényében a téboly jelei mutatkoztak. Egy idősebb afgán lovas hirtelen elővágtatott, majd lováról leszállva a hindu elé lépett és igy szólt: — A Király ur küldött hozzád, kérlek, mond el a kelliment (ima) és egyél egy darab fehérhust, akkor megkegyelmez neked, szabadon bocsát és többé senki sem fog bántani. A meggyötört hindu a király küldöttére nézett s minden válasz nélkül hirtelen könnyekre fakadt, tenyerébe temette arcát s keservesen zokogni és jajveszékelni kezdett. Közben tébolyult tekintettel pillant- gatott az akasztófa felé. A bitófához közel közvetlen szomszédságomban egy királyi udvarnok (gullamba- csa) állott. Hozzáfordultam s perzsa nyelven a hindu bűne felől érdeklődtem. A gul- lambacsa ünnepélyes hangon a következőket mondotta: — Uram, ez a disznó öt évvel ezelőtt jött Afganisztánba Indiából. Az Emir ur előtt tisztelgett, bevallotta, hogy ő pogány (kafir) és azért jött Indiából, hogy a muzulmán vallásra térjen át. mert, — amint mondotta, — fanatikusan szereti a mi vallásunkat. Az Emir ur szívesen fogadta, még az nap át téritette a muzulmán hitre s ajándékul egy teljesen felszerelt bazárt és hatezer rúpiát adott neki. A hindu azóta egészen ez évi február haváig békében élt köztünk és üzletével szép vagyont szerzett. Februárban azonban elhagyta Kabult azzal a tervvel, hogy visszamegy Indiába s ott újra felveszi eredeti vallását. Sikerült is elhagynia fővárosunkat anélkül, hogy valaki észrevette volna szökését. Este Gyula- labátra érve szállást kért az ott élő hindu kereskedőtől s elmesélte neki a történteket. Amikor a hinduk meghallották, hogy vallását elhagyta és az Istenként tisztelt tehén húsából evett, titokban összegyülekeztek és elhatározták, hogy statáriális módon Istentagadó honfitársukat felakasztják. Ki is vitték egy udvarra, hurkot vetettek a nyakába és a.falba erősített szegre felhúzták. Véletlenül akkor haladt el az uccán az Emir ur egyik lovas őrjárata, amelyiknek parancsnoka egy keftán (százados), yplt A hindu közben nagy lármát csapott, hangosan jajveszékelt és segítségért kiabált, mire az őrjárat a szerájba hatolt s a százado^pa- rancsnok a bosszúálló hinduk közé sietett. Kardjával gyorsan levágta a kötelet s a már-már megfulladt hindu életét megmentette. Az afgán őrjárat a gyilkosság megakadályozása után az összes hindukat az akkor éppen Gyulalabátban időző Emir elé vezette, aki a hindu kereskedőket szabadon bocsátotta, a szökevény hindut ellenben vasráverve Kabulba a Kotval-rabházba szállíttatta, ahol mai napig nehéz fogságban sínylődött. A mai darbáron az Emir egy teljes órán keresztül kapacitálta, hogy mondja el a muzulmán imát, a kelliment és egyék a tehénhusból, de a hindu fanatikusan vonakodott az uralkodó parancsát teljesíteni, miért is a darbár halálra Ítélte. A király lovasának többszöri kérésére és figyelmeztetése után szintén nem sikerült a hindut engedelmességre téríteni, mire az öreg lovas intésére a bandiván (hóhér) előlépett, a kötelet rádobta az akasztófára, hurkot vetett a hindu nyakára s a halálra Ítélt „pogány“ hindut, mintegy ötven centiméter magasságra felhúzta. Majd hirtelen leeresztette, mire az öreg lovas átkarolta az ájuldozó hindut s mikor ez magához tért,- újból kényszeríteni akarta a bellimen el mondására. Ez a rettenetes kínzás több íz ben ismétlődött. Muzulmánná lett majrvarok intervenciója A kegyetlen inkvizíció mindnyájunkat undorral és borzalommal töltött el és ekkor váratlan jelenet következett be. Két hadifogoly bajtársunk, akik Afganisztánban áttértek a mohamedán vallásra: Kosz István (az uj hit szerint (Abdul Vaháb nevet kapott) és Katona Mátyás (az uj hit szerint Abdtil Mahmud) volt magyar katonák hirtelen előléptek, körülfogták a hindut, megmagyarázták neki, hogy ők sem afgánok, ők is csak nemrég vették fel a mohamedán vallást s kérték a szerencsétlent, hogy mentse meg életét s mondja el a kelliment, mert az Emir azonnal szabadon bocsátja. Erre az elitéit körül levő afgán tömeg ujjongva helyeselt és zajosan dicsérte a bét ujhitü ’(musszafir) ajánlatát. A tömegszuggeszció végre is visszaadta a halálra Ítélt hindu életkedvét, szomorú arcára újra kiültek az élet mohó ösztönei. Erre Kosz István (Abdul Vaháb) imátkozni kezdte s a hindu sóhajtozva rebegte utánna a kínzásokkal kicsikart muzulmán imát: — Lá illahó, illálá, máhámmádora szul- lolá ! De az ima után a hindu újra fanatikusan erősítette, hogy a szent tehén busából semmi szín alatt se eszik. Erre az öreg lovas azonnal lórakapta s az eddig történtekből jelentést tett a dar-* báron trónoló Emirnek. Az uralkodó indulatosan fogadta a hírt s elrendelte, hogy a makacs halálraítéltet szállítsák újra a Kot- val-rabházBa, mert a bellimen elmondása még nem elég az üdvösségre s mind addig tartsák súlyos rabságban, mig a tehén húsából nem eszik. így maradt a fanatikus hitű Szerencsétlen hindu továbbra is az afgánok keserves fogságában. A szép afgán nő tragédiája A női bűnösök felett szintén az Eüiir hozott Ítéletét, de a Korani Seriff (főpap) javaslatára â bűnös nőt átadták férjének, akinek jogában állott a saját tetszése szeriöt végezni ki bűnös feleségét. A nők ki légzésének két módja dívik az afgánoknál: Xíl. ÉVF., 217. SZÁM a férj saját maga fejezi le bűnösnek talált hitvesét vagy pedig népitélet utján a tömeggel agyonkövezteti. A férjnek mind a két esetben jelen kell lennie a kivégzésnél s ennek megtörténtéről a darbár előtt hivatalos jegyzőkönyvet kell aláírnia. Alkalmam volt egy ilyen bűnösnek talált halálraítélt asszony kegyetlen kivégzését személyesen végignézni. 1917 julius 15-én halálra ítéltek egy gyönyörű szép kreol arcú nyúlánk termetű 22 éves asz- szonvt. Fekete göndörfürtü, csillogó szemű afgán szépség volt, akit a vesztőhelyre férje és óriási néptömeg kisért. A bűnös asz- szonyt a sirpurti rabház mögé vezették, ahol a bitófától 150 lépésnyire megállították. Ekkor férje dühösen, bosszúálló tekintettel ráparancsolt, hogy azonnal üljön le a földre. A szerencsétlen fiatalasszony, mielőtt férje parancsát teljesítette volna, csillogó szemeit esdekelve szegezte rá és remegő hangon esedezett bünbocsánatért. Majd siró hangon, ég felé tekintve Isten áldását kérte reá és igy fogadkozott: — Soha többé nem vétek a házastársi kötelesség ellen, halálomig hü rabszolganőd leszek, csak most az egyszer gondolj az Istenre és kegyelmez nyomorult életemnek! A kegyetlen férj nem ismert irgalmat, feltürte ünnepi köntösének ujjait, durván ráförmedt az asszonyra s a szerencsétlen nő térdre ereszkedett. Megmosakodott, rövid imát rebegett, majd hátrahanyatlott s köny- nves szemmel intett az urának, hogy végezhet vele. Erre a férfi felesége ziháló mellére térdelve az asszony göndör fekete haját balkezére csavarta, kihúzta görbe kardját s a bűnös asszony nyakát öt vágással elmetszette. A levágott véres fejet a még reszkető test mellé dobta, majd görbe kardját hüvelyébe dugta, kinyújtotta két kezét s a vesztőhelyen némán figyelő közönséget harsány hangon igy szólította meg: — Adjunk együtt hálát az Istennek, hogy hűtlen feleségem bűnös vérén bosszút állhattam! Ennek a gyönyörű szép afgán nőnek az volt a bűne, hogy a férjét a korán szigorú tilalma ellenére egy afgán férfival megcsalta. - Gara Ákos. A rímet stem adom! Irta: Oláh Gábor A rímet, ezt az ezüst pici csengőt. Nem adom, nem adom! Gyászom ezer jaját és örömöm kacaját Csengesse tovább szabadon. A ritmus örök s mint a tenger tovarengő Hullámtorlata: csevegve ring, Csobogva pengeti rímeit a viz, Szívünket rímbe csengetik szerelmeink. A halk szerelemnek szava nincs, de angyalian Csengő csókokkal esengve remeg. Pici rímeit úgy lobbantja fel a szív meg a száj; Mint az ég csillagait az angyali éji sereg. Csendülj, álmaim kis arany trianguluma, ; Harangozd le hozzám az angyalokat, Kik összekötik a földet az éggel, hogy Sejtelmük tündér ajtókat nyitogat. Csengj csak, törpe harang, mint a regék rengetegében Cseng a parányi virág, ez a csengő Tündérszáj, egy messze világ örök üdveire Emberi vággyal visszacsengő, zengő. Lelkem dómjában, ha vasárnap bíbora ring, Zúgjanak e parányi harangok, előre Jelentve közelgő királyát ama nagy hatalomnak, Ki népek és csillagok nra s őre. Szívem maga is dohogó parányi harang, és Bíbor zengéssel veri rímeit a csend özönében, Mikor a mindeziség csillagrendszere harsog agyamban S tengerek tükörén ring megnőtt emberi képem tsétkeretes, komplett, üzemképes fűrész- gyár iparvágánnyal, bármily mennyiségű ttéijgy- ás fenyőfa foérváegúst a legjutányosabb ár mellett vállal. Ajánlatokat Rudolf Mosse, Cluj, továbbit
