Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-29 / 222. szám
X//. »VF. 222. SZÁM. Kkaerrm&t A bukaresti magyarok elveszett és megkerült báránykái között Látogatás az elemi iskolában (Bukarest, szeptember 27.) A Sfinţii ÎVoevozi-on, a Szent Vajdák-utcájában van az iskola, szép, fehérre meszelt egyemeletes épület, az udvarról fa nyúlik ki az utcára s hullatja leveleit, mert ősz van s a kis utca búcsúzik a nyártól: egyik oldala még felragyog a nap hervadt mosolyától, de már a másik felén kék árnyak suhannak tova az őri- álló jegenyék tövében, melyek halkan sóhajtoznak, mint karcsú, finom asszonyok, kiknek a nyár kincseiből semmi sem maradt vissza. De, amig kinn az elmúlás örök drapériái ereszkednek alá az acélkék égből, benn az iskola udvarán uj élet van ébredezőben: százötven magyar gyermek tombol és kergetőzik a vén fák körül: százötven uj hajtás a remények kertjében, abban a kertben* melyet könnyel öntözünk és bánattal boronálunk. A nyájas olvasó most bizonyára valami érdekes riportot vár, de erre mi ez alkalommal képtelenek vagyunk. Itt kell élni Bukarestben annak, aki meg akarja érteni elfo- gódott szivünket és azt a félszegséget, amely- lyel megállunk e zajongó, liliputi tábor között, itt kell élni s fel kell lapozni a magyar nyomor és a magyar pusztulás fekete albumát, el kellene menni a külvárosokba, hol a Kovácsék és a Szabóék gyereke nagy szemeket mereszt a magyar beszéd hallatára, hol annyiszor hull a rög magyar gyermek koporsójára, ahányszor az idegen pap hullatja magyar ajszülött fejére a keresztvizet. Mert azt mindenki tudja, hogy Bukarestben százötvenezer magyar él, de, hogy ebből a százötvenezer magyarból már a jövő évre hány ezer magyar porlad le, azzal senkisem törődik. Ki vezet statisztikát arról, hogy komoly meglett testvéreink közül hány hagyja el évente vallását és nemzetiségét egy nagyobo darab fekete kenyér reményében? Ki a megmondhatója annak, hogy a beözönlő magyar lányok közül már eddig hányat nyelt el az utca és hány járja neméből és embermivoltából kivetkőzve a kórházak kálváriáját? Ki tudna számot adni arról, hogy hány magyar gyerek kallódott el már e nagy város útvesztőiben, hányat ölelt magához az aszfalt s az idegen nevelés, bánnyal gyülöl- tette meg saját faját? Jóska magyarul beszél, de románul gondolkozik Benn vagyok az összevont III—IV-ik osztályban. Demjén Miklós az iskola tevékeny müveit igazgatója kalauzol. (Itt zárójelben meg kell említenünk a református egyház dicséretére, hogy a bukaresti magyar iskolához a legjobb és a legintelligensebb tanerőket választotta ki.) A modern higiénia minden követelményének megfelelő, szép, tágas terem ez, zöld padokkal, ahonnan kíváncsian bámulnak elő a nebulók: bizonyára valami minisztériumi, magas látogatót sejtenek bennem. Mert sajnos, apró magyarjaink ma már ismerik e szavakat, hogy „minisztérium“, meg „Anghelescu“ tudják, hogy mind a két szó valami olyant jelent, amitől valami nagyon jót nem várhat az ember. Körülbelül hetven tanuló lehet benn, fele fiú, fele lányka. Az igazgató ur a padok között sétál. Egyik kopaszra nyirt honpolgár fejére barackot nyom: — Na Jóska elkészítetted a feladatot? Jóska olyan tétován áll fel, mint akire rászakadt a világ. Kezében rettenetes irka és szörnyű plajbász, melynek vége agyon van nyálazva. Látszik rajta, hogy nem sikerült megoldania azt a bonyolult problémát, hogy ha egy munkás egy nap alatt... akkor egy hét alatt a vasárnapot nem számitva... s akkor két munkás... Nehéz ügy. Vagy öten kezüket nyújtogatják, de úgy, hogy majdnem kiesnek a pádból. Az igazgató azonban leinti a stréber hadat. — Ne nyújtsátok a kezeteket. Nektek nem »Agy dicsőség tudni. Ti most jöttetek Erdélyből, szegény Jóska pedig eddig alig járhatott iskolába. Demjén igazgató megmagyarázza Jóska esetét. Anyanyelvét már-már elfeledte. Ha románul adják fel neki a feladatot, azonnal kidolgozza. A magyar kifejezésekkel még nincs tisztában. Próbát is tesz vele: románul kérdezi s a gyerek azonnal kész a válasszal. Megkérdem a gyerektől:-— Hogy hivnak fiam? — Pázmán József — Honnan jöttetek ide? — Bukovinából. Nagyon rossz kiejtéssel beszél. A válaszok előtt hosszasan gondolkozik. — Otthon hogy beszéltek? — Románul. — Anyád is románál beszél veled? — ö is. És a gyereket mégis a magyar iskolába adták be. Olyan problémák ezek, melyeken gondolkozni lehet. Akinek nincsenek barátai 'Átmegyünk a második osztályba. Nagy munka folyik itten, az irkák csak úgy tar- kállanak a „nő, rő, ur, ir“ titokzatos sza- vacskáktól. Egy pepitakötényes legény épen most felel. Nem tudja kimondani az ő betűt. Szintén regáti magyar gyerek, itt pedig az ő betű ismeretlen. — Nem baj fiacskám — mondja a tani- tónéni — majd évvégére meg fogod tanulni. De aztán sokat beszélj magyarul. Vannak barátaid az osztályban? — Nincsenek — hangzik kórusban az apró padokból. , — Most tizpercen mit csináltál? A gyermek bánatosan lehajtja fejét: — Elmentem komurért... Kiflit vásárolt. A kiflit itt kornurnak hívják. Az első osztályban meséket olvas fel a tanító. A csillagszemü juhászról meg a félig nyúzott bakkecskéről. Mikor távozom és az ajtó becsukódik mögöttem, a folyosóra még kihallszik a gyermekek egészséges nevetése, amint a mese refrénjét ismétlik, hogy „én vagyok bém vagyok a félig nyúzott bak- kecske..." Hiába jött el az ősz, sárguló leveleivel, ez az iskola maga a tavasz. Virágoskert, mely félig-meddig egy óriási sirhanton virult ki... K. E. Koronatanú jelentkezett Gaby Deslys kétmillió dolláros perében Gitta Vera, Gaby Deslys-Navratil Hedvig volt kolléganőié elmondta, hogyan indult el Gaby Deslys a siker útjára és miért tagadta meg családját A szép táncosnő félt a megöregedéstől és feltűnő fukarsággal gyűjtötte a vagyont „öreg napjaira*' (Paris, szeptember 27.) Megírtuk annak a harcnak jelenlegi állását, amely a Marseilleben eltemetett Gaby Deslys kétmilliódolláros örökségéért folyik. Berkes Sándorné, született Navratil Mária fényképmásolatokkal igyekszik bizonyítani azt, hogy Gaby Deslys, a francia mondainvilág egykor ünnepelt szépsége, az ő húga; Hatvanban született és igazi neve Navra- til Hedvig. A párisi hagyatéki bíróság előtt folyik a per. Ketten pályáznak az örökségre. Berkes Sándorné és egy Hippolyte Caire nevű táncosnő, aki duóban lépett fel egy lembergi mulatóban Gaby Deslyssel és aki azt igyekszik bizonyítani, hogy Gaby Deslys sohasem volt Navratil Hedvig, az ő testvére volt az elhunyt táncosnő. Ebben az évek óta húzódó hagyatéki perben valószínűleg fordulatot jelent az, hogy jelentkezett az ügy koronatanúja. A koronatanút Gitta Verának hívják. Valamikor táncosnő volt, évekkel ezelőtt férjhez ment és hátat fordított az artistaéletnek. Gitta Vera budapesti születésű és — legjobb barátnője volt Gaby Deslys. 1910-ben, tehát Gaby Deslys E ályájának kezdetén, együtt léptek fel Lemberg- en, innen datálódik a barátság. Gaby Deslys innen elkerült, végigutazta a Balkánt, ahol Harry Pilzerrel, a későbbi Harry Piellel lépett fel együtt mulatókban, azután eljutott Párisba, Portugáliába, ahol egyike lett a lekörülrajon- gottabb. legünnepeltebb szépségeknek. Barátnőjét azonban nem felejtette el. Leveleiben állandóan arra kérte, hogy jöjjön ki hozzá, fényes életet biztosit számára. Á levelezésnek a háború kitörése vetett véget. Gaby Deslyst karrierje odakötötte Párishoz, francia nő lett belőle, aki megtagadta ^származását. Gitta Vera is csak a békekötés után tudta meg, hogy barátnője meghalt. Arról beszél a volt táncosnő, hogy Gaby Deslys alias Navratil Hedvig szerény sorsból származott, azért nem akart beszélni soha családjáról és azért nem akart soha tudni róluk. Gitta Vera többizben beszélt Berkes Sándorné Navratil Máriával. A táncosnő húga panaszkodott, hogy Gaby Deslys elhanyagolja a családot és ha Magyar- országra jön is, csak titokban_találkoznak_vele. Gitta Vera ezt többizben szóvátette Gaby Deslys előtt, aki elhárító kézmozdulattal felelt erre: — Megértheted, — magyarázta, — hogy pillanatok alatt vége lenne egész karrieremnek, ha megtudnák rólam, hogy milyen egyszerű emberek voltak a szüleim. A közönségnek csak az imponál, ha egy grófnő, vagy egy márki ugrál előttük a deszkákon. Ugylátszik ez a magyarázata annak is, hogy Gaby Deslys nem készített végrendeletet. Hisz a végrendelet elárulta volna, hogy a francia varieték és revük legigézőbb jeletősége egyszerű földműves szülők gyermeke. Gitta Vera sok érdekeset mesélt Gaby Deslysről. A világhírű táncosnő, aki mesés- összegű fellépti dijakat kapott és aki barátjai- tó! mesébeillő vagyonokat kapott, rendkívül fukar természetű volt. Ékszerei egyrészét megbízottai utján eladta, a pénzen értékpapírokat vásárolt, amelyeket most a többi vagyontárgyak mellett a párisi hagyatéki bíróság őriz. Annak a személyzetnek, amelyet a külszin megtartása miatt foglalkoztatnia kellett, alig adott fizatést, ezek az emberek jóformán azokból a borravalókból éltek, amelyeket a táncosnő tisztelőitől kaptak. Gaby Deslys vagyona nap- ról-napra nőtt — és erről beszámolt leveleiben barátnőjének. — Gyüjtenem kell a pénz, — irta _ mert a szépség elmúlik és ha megöregszem, vége lesz annak a nimbusznak, amely most körülvesz. De én azt akarom, hogy öregségemben is tisztelet vegyen körül és ezt a tiszteletet megszerzi nekem a pénz. Gaby Deslys nem öregedett meg. Fiatalon Hunyt el, noha egy jelentéktelen operáció megtarthatta volna az élet számára, Egy kis daganat képződött Gaby Deslys megcsodált nyakán és a táncosnő inkább a halált választotta, semhogy az operálókést közel engedje fehér bőréhez. * Gitta Verát — a Koronatanút Ki fogja hallgatni a párisi hagyatéki bíróság és amennyiben vallomását elfogadják, a kétmilliódolláros pör eldől Navratil Mária Berkes Sándorné javára. _______________________________ Aki Ismeri Max-ot, a Wagon Llts olt vkiváló szakemberét. ’. Bukarestben jól. ízletesen akar étkezni, ne mulassza el felkeresni legelegánsabb éttermét és kávéházát Bukarestnek, a Piccadilly Tunell, erdélyi konyha, teljesen újonnan átszervezve Szolid, olcsó árak Délben polgári áru étlap. Luther sör. Luther borpincészet. Állandó Orchester. Aki ott étkezik egyszer, állandó vendég marad.
