Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-28 / 221. szám

XII. BVP. 221. SZÁM.

Az ügyész védőbeszédet tartott a sikkasztással megvádolt Bogdán képviselő perében

Argetoianu bankja válságot okoz a liberális pártban

(Bukarest, szeptember 26.) Ismeretes, hogy Ar- getoianu már hosszú idő óta egy külföldi bankházzal tárgyal egy nagy román bank létrehozása érdekében, amely a Hanca Internaţionala nevet kapta volna. Az is ismeretes, hogy Argetoianunak ez a ■terve a leghevesebb ellentétre talált Bratiann Vin- tilánál és környezeténél, amely még most is ragaszkodik a „prinţ noi insine“ — „önmagunk által“ — elvéhez. Argetoiann azonban ngy látszik, néni sokat törődött a pártvezetőség tiltakozásával, mindössze annyit tett, hogy a bank nevét változtatta rrieg Societatea Bancara Itömana-ra s a bankot ezalatt a eég alatt jegyezte be a napokban az ilfovi törvényszék.

A bank alaptőkéje 250 millió lej, 50.000 darab egyenként 5000 lejes részvényekben. Az alapítók között Argetoiann 10 millióval, Cantacuzino, Garoflid, Manoiloscu, Mitilineau, (Jh. Pépesen 3—3 millióval, Leó Capraric 12 millióval, a Dresdner Bank 83 millióval, a Comerţul Privat Bank Berlinből 41 millióval, a G. Japhet Comp. Ltd. Londonból 41 és fél millióval, az Amsterdam! Bank 20 millióval, a kölni. H. Stein Bank 12 és fél millióval, az esseni Hirsch- land-cé^ 12 és fél millióval szerepel. Az igazgatóbizottság elnöke Argetoiamij alelnök Herbert . Gutt- mann, nz igazgatósági tagok között ott találjuk Can- tacnzinot, Garoflidnt, Manoileseut, Mitilineaut s Gh. Popeseut, Ghita Popot s a külföldi tőke képviselőit.

A bank bejegyzése után Argetoiann az Athene Palaceban rendezendő bankalapítási bankettre meghívta a liberális párt igen sok tagját is. A meghívók meglehetős megdöbbenést idéztek elő a meghívottak között, akik azelőtt a dilemma előtt állottak, hogy Bratainu Vintila ellen foglaljanak-e állást, vagy aa Argetoiann-féle külföldi tőkc.akcióba kapcsolódjanak-e be. Egyesek az ügygyei kapcsolatban Argetoiunnnak a liberális pártból való kilépéséről beszélnek, ngy gondolják, hogy Duca Bratiann Vintila megbízásából ultimátummal járt Argetoianunál, akitől követelte, hogy vesse alá magát a teljes pártfegyelemnek. Pikantériája nz ügynek az is, hogy Popeson Ghita mérnök, a Credit Industrial igazgatója, Bratianu Vintila egyik bizalmasa, aki az ilfovi törvényszéken benyújtott bejegyzésben az alapítók között szerepel, n Viitornlban nyilatkozatot, adott le, amelyben hangoztatja, hogy neki az egész bankházhoz semmi köze nines.-------------------- — --------- ----- -------------ÍTTTTT.......i ifrHZ ERDEI GYILKOSSÁG

(2R.) írta: Csehov Antal

HETEDIK FEJEZET

Szép augusztusi nap volt. A nap ragyogott, * kék ég a szabadba hívogatott, de a levegőtlen már az ősz sejtelme áradt. A méla füzek zöld lombjai között itt ott hervatag, sárga levél látszott, a sötét ugarföldek szomorúan és vágyódva néztpk fel az égre. Lelkünket is megszállta a közelgő ősz hangulata. Nem volt nehéz előrelátni, hogy közel a sors- fordulás napja. Viharnak kellett jönnie, hogy felfrissítse a fülledt levegőt! Erkölcsi fülledtség nehezült reánk: meglátszott mozdulatainkon, beszédünkön, mosolyunkon.

Könnyű csézán ültem. Mellettem Nádja, a békehíré leánya. Sápadt volt, álla és ajka vonaglobt, mély szeme esnpa szomorúság, de kacagott, g úgy tett, rnntha nagyon jó kedve volna- Előttünk és háltunk mögött még sok más kocsi robogott. Oldalt mindkét felől urak és hölgyek lóháton. A gróf, zöld vadászruhában, esttlenü! lötyögött a nyergében. Hátán a puska dobé lód zott, oldalán a vadásztarisznyája, azon pedig egy meglőtt madálr.

A lovasesapat disze Urbenin Olenka volt. A gróftól ajándéklia kapott éjfekete lován, fekete lovagöltönyélien és fehértollas kalapjával nem volt már olyan, mint az a völrösru- hás leány, ki nehány hónappal azelőtt az utunkba vetődött. Egész alakjában volt valami fenséges és nagyvilágias. Lovaglóostorának minden suhintása és minden mosolya ki volt számítva. Mozdulataiban volt valami gyújtó, ki hivó.

— A gróf szabadulni akar tőlem! — kiáltotta nekem, hangosan kacagva, mikor a társaság kivonult az udvarból; eszerint hát tisztában volt a helyzetével.

De miért az a hangos kacajt Ránéztem és csodálkozva kérdeztem magamban, hogy honnan vett ez a kis erdei lakó annyi bátorságot? Mikor tanult meg oly kecsesen ülni a nyeregben, honnan .vette büszke mozdulatait?

2

(Déva, szeptember 26.) Bogdán Miklós Imnyad- megyei képviselő korábban Marosillyén állami igaz- gató-tanitó volt. Szokás szerint a já>ás összes tanítóinak a fizetését a dévai tanfelügyelŐségDél Bogdán vette fel, aki a pénzt az egyik marosillyei bankban helyezte el s onnan az ő bonjára szolgáltatták ki az egyes tanítók fizetését.

Popa Aurél guradobrai tanító még 1926 októberben a szeptemberi fizetését reklamálta. Bogdán utána nézett ügyének s mivel megállapította, hogy valóban nem kapta meg a fizetését ki ia fizette. Tudomást szerzett a tanfelügyelőség a dologról és politikai bosszúból, sikkasztásért vádat emelt az ígaz- gató-tanitó ellen, aki később aztán hnnyadmegyei képviselő lett a nemzeti parasztpárti kormány alatti választások alkalmával.

Az eljárást a liberálisok tovább folytatták fl csak most nyert befejezést.

Nagy meglepetést keltett a tárgyaláson, hogy az ügyész vádbeszéd helyett védelmébe vette a vádlottat és valóságos védöbeszédet vágott ki.

Október elsejével messzimnek a kulturális és más intézmények postakedvezményei

(Kolozsvár, szeptember 2G.) A CFR autonómiájának megadása után már hire járt, Logy meg fogják vonni az összes intézmé- pyektö^az eddigi portóment.ességet. A posta vezérigazgatóság megerősítette ezt. a híradást és azzal indokolta, hogy a postának is minden küldemény után meg kell fizetnie a vasútnál a vjteldijat.

Azóta hónapok teltek el és már-már feleIlii

Csunt® fc

eltorzítja a legszebb arcot. Kellőm-tiers szájszag viszrizatiszitó. Mindkét szépséghibát alaposan *1 lehet tüntetni n pompás, üdítő Chioro- rtont-fogpaszta esetleg már egyszeri használatává!. A fogak rövid használat után gyönyörű «lefi’ntesontszíobéi'. ragyognak, különösen ha a tisztításhoz a külön erre a célra készített fogazató«; sörtéjü Cfelorodont fogkefét használjuk. A fogak közé szorult rothadó ételmarar dékek. amelyek a kellemetlen szájszagot okozzák, ezzel a fogkefével alaposan cl távolíthatók. Tegyen kísérletet egy tubus fogpaszta vai .

Chlorodonl-Coimeszta,-fogkefe és -szájvtx mindenütt kapható.

Csak kék-fchér-zöJd szinö csomagolásban ás „Cólonxtant“ felirattal vaJódi.

Visszatértünk a vadászatról, mely meglehetősen eredménytelen volt. A kiöntéseknél, melyekhez nagy reményt fűztünk, találkoztunk egy vadásztársasággal, mely azt mondotta, hogy nincs már vad. Mégis sikerült. lőnünk három szalonkát me? . egy rucát. Végre a lovas nők egyikériek megfájult a foga s elhatároztuk, hogy visszatérünk.

— Mily rettentő asszony! — suttogta Na- denka a fülembe, valahányszor Olga közeledett kocsinkhoz. — Van olyan rossz, mint amilyen csinos!... Mennyi ideje minit, hogy vőfély volt a lakodalmán? S most selyemruhát és gyémánt ékszert visel, mástól... Ha már olyan, mért nem várt legalább egy-két évig?

— Nem várhat, élni akar! — mondotam felsóhajtvá.

— Nem tudja, mi lett az urából?

— Mondják, hogy ivásnak adta magát.

— Tgen, papa látta néhány nappal ezelőtt a városban: részegen, kalap nélkül, piszko san, elhanyagoltan... Borzasztóan szegény, a gyermekeinek nines mit enniök, a házhérrel tartozik... Papa leírta helyzetét a grófnak... de hiszen ismeri a grófot! Nagyon derék és jó ember, de nem szeret gondolkodni és számot vetni magával. Küldök majd neki száz Irnhelt, — mondotta és tüstént postára adatta a pénzt. Azt hiszem, semmivel sem sérthette volna meg mélyebben Urbenint, mint ezzel az alamizsnával.

— Igen, a gróf ostoba, — mondottam. — Velem vagy nevemben kellett volna elküldenie azt a pénzt.

— Nem tette helyesen, hogy pénzt küldött neki!

— Igaz... — mondottam.

Elhallgattunk és gondolatainkba mélyedtünk. Mindig kinos volt Urbenin sorsára gondolnom. de most, hogy szemem előtt lovagolt az az asszony, aki tönkretette, a gondolatok egész sora támadt agyamban... Mi lesz belőle és gyermekeiből? Mire jut Olga? Minő erkölcsi mocsárba fog elmerülni ez a nyomorult, silány gróf?

désbe ment a riasztó hir, mig a napokban a postavezérigazgató és a vezérigazgatóság ki is adta a vonatkozó réndeletet a posta autonóm megszervezéséről szóló törvény rendelkezései alapján. Ez intézkedés érteimében

október elsejével megszűnnek a jótékonysági. kulturális, sportegyest! letek és egyéb intézmények eddig postakedvezményei. November 16-tő kezdődő!«# pedig, azok a szállítási kedvezmények is, amelyeket a rne gyei, községi, városi vagy municipi áiis hatóságok élveznek.

A rendeletben jelzett időpontoktól kezdődő- leg az illető társaságok és hatóságok a rendes postatan fának megfelelő bélyeggel kötelesek ellátni postai küldeményeket.

Mindössze annyi enyhítést tartalmaz a rendelet, hogy a jótékonysági stb. egyesületeknek és intézményeknek leveleiket, nem kell segélyhélyeggel ellátniok. csomagküldemények diját pedig készpénzben rójják le. A csomagküldeményeket kisérő okmányok, szállítási levelek stb. nem látandók el okmány, statisztikai és segély bélyeggel. A megyei és községi hatóságok részére külön bélyegeket fognak kibocsátani és ezeket a hatóságok november 15-től kapják kézhez, készpénz vagy fizetési meghagyások e«fienében.

Mellettem volt az egyetlen lény, ki számot tarthatott beesiilésemre... Csak két ember volt egész környékünkön, kiket ‘tisztelhettem, becsülhettem s kik teljes joggal fordulhattak el tőlem, mert magasan fölöttem álltak. Az egyik Kalinina Nadesda volt, a másik Tvánovies Pável doktor... Mi sors várhatott reájuk?

— Nikolajevna Nadesda! — szóltam hozzá. — ,Sok rosszat követtem el ön ellen, anélkül, hogyr szándékomban lett volna s nincs jogom bizalmára. De esküszöm önnek, hgy senki sem fogja oly igazán megérem, mint én. Bánata az én bánatom, boldogsága az én boldogságom... Ha kérdezek most valamit magától, nem kíváncsiságból kérdem. Mondja meg, drágám, miért engedi meg ennek a torzalaknak, a grófnak, hogy közeledjék magához? Miért nem kergeti el és miért hallgat bárgyú szeretetremélóságára? Azok a figyelmességek nem válnak becsületére egy tisztességes leánynak! Miért ad alkalmat a pletykás asszonyoknak, hogy együtt emlegessék nevét a magáéval?

Nadenka reám nézett ragyogó szemével • mintha örülnie arcom őszinte kifejezésének, vi dámán mosolygott.

— Mit beszélnek? — kérdezte.

— Azt, hogy maga meg a papája hálóba akarják keriteni a grófot s hogy az végre mégis hoppon hagyja magát.

— Nem ismerni a grófot, azért beszél ngy! — mondotta Nadenka elpirulva. — Azok az orcátlan hirhordók! ök csak a rosszat látják az emberekben... a jót észrevenni nem is képesek!

— És kegyed, talált-e kegyed valami jót benne?

— ügy van, legalább ön tudhatná, hogy nem bocsátottam volna magamhoz oly közel, ha nem volnék meggyőződve becsületessé gérői.

T De mi szüksége van a becsületességére?

—- Tudni akarja? — kérdezte s a szeme felragyogott. — Azok a hürhordó asszony oki