Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-28 / 221. szám
Xll. ÉVF. 221. SZÁM. fCutfnWsjfá A közoktatásügyi minisztérium táviratilag kért kimutatást az egyházaktól a tanítók és iskolák létszámáról (Kolozsvár, szeptember 26.) Nehány nappal ezelőtt megirta a Keleti Újság, hogy Maniu Gyula miniszterelnök a csikszentta- mási tüzkárosultak érdekében hozzálordult magyar parlamentereknek kijelentette hogy az államsegély első részletét rövid időn belöl az érdekelt egyházak rendelkezésére bocsátja. Azóta újabb intézkedés tudtunkkal a mai napig nem történt. Az egyes egyházak a kormánytól, illetve minisztériumtól értesitést nem kaptak. Tegnap azonban meglepetésszeriileg távirat érkezett az egyházi vezetősé gckhez a közoktatásügyi minisztériumtól, amelyben a miniszter kéri, hogy a hatáskörükbe tartozó iskolák és tanulók évszáma- ról politikai megyék szerint pontos kimutatást küldjenek postafordultával. A távirat ugyan nem jelzi, hogy miért van szüksége a minisztériumnak erre a kimutatásra, de nem nehéz kitalálni, hogy a Maniu miniszter elnök által kilátásba helyezett, államsegély kiutalásával van összefüggésbe. Kétmilliárdos panamát fedeztek fel a föidmiveiési miniszteri untban nem hazudnak: hozzá akarok menni felesé gül! Ne csodálkozzék oly nagyon s ne mosolyogjon! Lehet, azt mondja majd, hogy nem tisztességes dolog férjhez menni szerelem nélkül, de mit tegyek? Nehéz dolog, mikor az ember fölöslegesnek érzi magát a világon... ha feleségévé tesz az a férfi, akit maga oly nagyon nem szeret, akkor legalább lesz célja az életemnek... Meg fogom javítani, le fogom szoktatni az ivásról, megtanítom dolgozni... Nézzen reá! Nem is hasonlít emberhez s én embe/rró akarom tenni! — És igy tovább és igy tovább —■, mondottam. — Meg fogja menteni a nagy vagyonát, jótékonyságot fog gyakorolni... áldani fogja önt és jótévő angyalát fogja látni énben az egész környék... Anya lesz én nevelni fogja az ő gyermekeit... igen, nagy feladat az! Okos leány létére úgy gondolkodik, mint egy gyermek! — Lehet, hogy kivihetetlen, lehet, hogy ostoba és naiv, amit gondolok, de én érte élek az tesz egészségesebbé és vidámabbá. Ne űzze el ezt a gondolatomat! Lehet, hogy csaló dás ér, de nem most, valamikor később... a messzi jövőben... de most hagyjuk abba ezt a beszélgetést. — Még egy szerénytelen kérdést. Házassági ajánlatot vár tőle? — Igen, leveléből Ítélve, melyet ma kaptam tőle, ma este dől el sorsom... Azt irja, hogy nagyon fontos közölni valója van velem... s feleletemtől fog függni, írja, életének boldogsága. — Köszönöm, hogy bizalommal volti hozzám, — mondottam. Annak a levélnek, melyet Nadenka kapott, nagyon s tisztán állt előttem az értelme- Alávaló ajánlat várt a szegény leányra. Elhatároztam, hogy megóvom tőle. — A saját erdeinkben vagyunk, — mondotta a gróf, kocsinkhoz közeledve. — Nem akar itt pihenőt tartani. Nikolajevna Na- desda? S be sem várva feleletét, tapsolt és vékony, remegő tenorhangján elkiáltotta: (Bukarest, szeptember 26.) Nemrégiben jelentették a lapok, hogy a földművelésügyi minisztériumban Mihalache föidmivelésiigyi miniszter rendelkezése alapján részletes vizsgálat indult meg annak a módnak megállapítására, ahogyan a kisajátítások történtek s ezzel kapcsolatban a földművelésügyi minisztérium részére történt, szállítások széles kiterjedésű ügyében is. Előre tudni lehetett, hogy ennek a vizsgálatnak során kellemetlen ügyek fognak kiderülni, hiszen maga a miniszter annak a tudatában indította meg j az ankétot, hogy az óriási összegekről szóló elszámolások körül feltétlenül fantasztikus zavarok lehetnek. Az Adeverul értesülése szerint a bizottság munkájának eredménye igazolta Mihalache miniszter gyanúját. A bizottság most fejezte be munkálatait, annak részletes adatokkal, számadásokkal alátárnogatolt eredményét beterjesztette a miniszterhez. A jelentés tartalma és következtetései a legnagyobb mértékben szenzációsak és hogy ha a mostani értesülések megfelelnek a valóságnak, úgy a felfedezett panamatömeg rekordot fog jelenteni az utóbbi évekhen napfényre került, panamák sorozatában. Fantasztikus összegekről van szó, az Adeverul úgy tudja, hogy a különböző „ügyletek" során több, mint kétmilliárd lejjel károsi tották meg az államot Saját érdekében; Kottamegrendeléseit egyenesen az ország zenemüközpontjának küldje. Azonnali szállítás a legolcsóbb árban. Cint Moravetz zenemüközpontja Timişoara Nagy szabálytalanságok és csalások történlek a kisajátításoknál és misztikus hátterű ügyleteket bonyolítottak le a különböző, a föklmivelésügyi minisztérium részére történt szállításokkal. Egy példa a sok közül: a füldinivelésügyi minisztérium hatalmas ösz- szegeket fizetett ki olyan traktorokért, amelyek egyáltalában nem is léteztek és amelyek vételéről, vagy eladásáról nem beszél egyetlen jegyzőkönyv vagy más akta sem, az arak kifizetési jegyzékén kívül. Politikai és gazdasági körökben egyaránt a legnagyobb érdeklődéssel várják Mihalache földművelésügyi miniszter határozatát, amellyel bizonyára erős kézzel igyekszik rendet teremteni abban a káoszban, amely a jelentések szerint több, mint kétmilliárd lejébe került az országnak. Eddig három kereskedőt tartóztattak le a szatmári :achar.'ncssmpészés miatt S’ (S/.atmár. szeptember 26.) Megírta a Keleti Újság, hogy a szatmári vámnál nagy arányú szacharin-csempészést lepleztek le. Itussu Lucian várnfönökhelyettes gyanúsnak talált két hordót, amelyről Tudor Celarcluc vámirodája állította ki a vámdeklarációt és igazolta, hogy a hordókban 517 kilogramm hegedügyanta van. A küldemény Hermann Izidor szatmári kereskedő címére szólott. Kiderült azonban, hogy ilyen kereskedő egyáltalán ninesen a városban. A vámfőnök- heiyettes elrendelte a hordók felbontását és a vámtisztek ekkor érdekes felfedezésre jutottak. A hordók fel színén pár centiméter vastagságban tényleg hegedügyanta volt, alatta rzonban a legjobh minőségű szacharin Russu zonnal jelentést tett felettes hatóságának és Giurgiu inspektor azonnal elrendelte a nyomozást, melynek eredményeképen letartóztatták Lőwi Ignácot a Schenker és Társa szállitási vállalat szatmári fiókjának cégjegyzőjét. Mára a lázas buzgalommal folytatott nyomozás újabb részleteket derített ki a csempészésről. Megállapították, hogy a Schenker szállitó vállalat több Ízben vámoltatta el áruit Kacz Hermann kereskedő lakásán, akit egy másik kereskedővel, Rottner Hermannal együtt letartóztattak, mivel a csempészet finanszírozásával gyanúsítják. Ez a körülmény szükségessé tette a vámkönyvek átvizsgálását három évre visszamenőleg, aminek a kapcsán újabb szenzációs letartóztatások várhatók. — Pihenés! Letelepedtünk az erdő szélén. A nap elbújt a fák mögött és aranysárgára festette a legmagasabbak koronáját. A távolban a grófi templom keresztje fénylett Fejünk fölött a felvert madarak szálltak át- Az erőéből bits levegő áradt A hölgyeknek kékesre színesedett az oriink s a gróf dideregve dörzsölte kezét. A félszemü Tlja hozta a zugó szamovárokat s a ládát, melyben konyakosüvegek voltak. "Hamar fölmelegedlünk. Hoztak sajtot, kaviárt, sült fogolyt s más ennivalót s minden pompásan Ízlett. A társaság megint felvidult. — Ma nagyon okos rmgy, — mondottam, lekanyaritva a sajtról egy darabot. — Okosabban alig is rendezhetted volna. — Ezt én rendeztem együtt a gróffal, — mondotta kacagva Kalinin és szemével a kocsisokra mutatott, kik friss készletet, bort és edényt hoztak. — Nagyszerű piknik lesz eb bői... Befejezésül lesz pezsgő is. A békebirónak jobban ragyogott az arca, mint valaha. Hogyne, mikor azt remélte, hogy a gróf ma este házassági ajánlatot tesz Nadenkának s e végből pezsgőre is lesz szükség. Csak ketten nem nyúltak hozzá semmi ételhez: Olga meg Kalinina Nadenka. Olga egy kocsihoz támaszkodva állt és szótlanul nézett a vadásztarisznyájára, melyet a gróf a földre dobott. Egy meglőtt erdei szalonka vergődött rajta; Olga figyelemmel kisérte a szerencsétlen madár mozdula tait, mintha a halála várná. Nadesda mellettem ült s érdeklődés nélkül nézte a majszoló embereket. A fáradt 6zemei mintha ezt mondottál; volna: Mikor lesz ennek vége? Megkínáltam egy szelet kaviáros vataskenyérreL Megköszönte és félretette. — Nikolajevna Olga! Miér nem ül le? — kiáltotta a gróf Olgának. Az nem felelt, hanem a vergődő madár nézésébe merültem tovább is helyén maradt, mint egy élő szobor. — Mily szivtelen emberek is vannak! — mondottam, közeledve hozzá. — NŐ létére hogyan nézheti ily egykedvűen, mint vergődik ez a szegény madár? Miért nem mondja, hogy öljék meg? — Miért ne veírgődnék, mások is vergődnek! — mondotta Olga, reám se nézve. — S ki az, aki vergődik? — Hagyj békében! — mondotta rekedten, —Ma nincs kedvem beszélni veled, meg a bolondoddal, a gróffal sem! Eredj tőlem! Haragos, könnybeborult szemmel nézett reám. Az arca sápadt volt, az ajka remegett. — Mily változás! — mondottam és felvettem a vadásztáskát s megöltem a madarat. — Micsoda hang! Meg vagyok lepődve! A’ legnagyobb mértékben! — Hagyj békében! Nincs tréfálni kedvein! — Ugyan mi ért téged, szépem? Olga tetőtől talpig végigmért a szemével s elfordult tőlem — Ily hangon csak romlott és pénzen kapható személyekkel szoktak beszélni, — mondotta. — Te olyannak tartasz engem... eredj csak azokhoz a szentekhez!... Én rosz- szabh vagyok, mint valamennyien, akik itt vannak-.. Mikor a szent Nadenkával ültél a kocsiban, féltél, reám nézni... Hát eredj csak most is hozzá! Mit állsz itt? Eredj! — Úgy van, rosszabb vagy. mint valamennyien! — mondottam s éreztem, hogy mind etrősebb és erősebb a harag bennem. — Úgy van, romlott vagy és pénzen vagy kapható. — Emlékszem reá, hogyan kínáltál meg azzal az átkozott pénzzel... Akkor nem értettem, hogy mit jelent, de most értem, Rettentő harag fogott el, épp oly erős, mint a szerelem, melyet valaha e nő iránt éreztem.. Ott láttam magam előtt ezt a szépséget, melyet a kegyetlen sors a sálba vetett Nem uralkodhattam magamon s ki tudja, mit nem hall még tőlem Olga, ha el nem tűnik a fák mögött, ügy rémiéit nekem, hogţ six,
