Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-02 / 199. szám

Xll ÉVE, 199. SZÁM Ä „KELETI ÚJSÁG“ vasárnapi melléklet« 19 Alig egy féléve láttam Bebeket. Annak az embernek a társaságában volt, aki ama bizonyos hajnalban oóaállott a hetman elé. Láttam, nagyon összeszoktak. A kutyabehozta gazdáját hozzánk és azóta is eljárogattak ide. Megtudtam, hogy ez az orosz zsidó kint volt Egyptomban és Szíriában szerencsét pró­bálni, de visszajött ide és a kikötőben ke­reste az orosz utasokat, kalauzolgatta őket, igy tartotta fenn magát egy ideig, amig az élelmesebbek ki nem zavarták ebből a fog­lalkozásából. Aztán egy hotel portásának kisegítője lett, megbetegedett és meghalt. Bebek magára marad. Magára maradt és eljött ide hozzánk a vendéglőbe, ahol eleinte a vendégek meg­vendégelték délben és este. Megkapta a por­cióját és ment. De egyre gyérültek a ven­dégek és akik jöttek, azok is megcsappant koszton éltek. Tetszik tudni, rossz konjunk­túra szakadt Konstantinápolyra ! Bebek ezt az ő okos eszével gyorsan fölfogta. Látta, nálunk legföljebb ha egy-egy falatot kap, mire megelégedett és ment meg­szerezni a másik falatot más vendéglőben, harmadikban és negyedikben, mert tessék elhinni, a konjunktúra másutt éppoly rossz, mint minálunk. így koldulta össze ebédjeit és vacsoráit, amig egy hóbortos magyar a Rubin szálloda éttermében ebéd-alapitványt nem létesített Bebek számára. Igen. ebéd-alapitványt! Ez a magyar Pestről került el Angorába. Pincér volt és a város csatornahálózata kiépítésének egy részét vállalta. Jó pénzzel jött haza és ami­kor a Rubinban megpillantotta Bebeket és megtudta a sorsát, igy kiáltott föl: — Te szerencsétlen pára, a testvérem vagy az elhagyatottságban! Ide nézzenek, vettem ma egy repülősorsjegyet. Ha bár­melyik nyereményt megütöm vele, ez Be- beknek ebéd-alapitványul szolgáljon. Ven­déglős ur, hallotta? Odaadta a sorsjegyet a vendéglősnek és mit tesz isten? Egy hét múlva kihúzták a Bebek sorsjegyét százötven török lírával. Hat hónapig ember elkosztolhat ebből a pénzből. Igen, de Bebek alig hat hétig uras- kodhatott a nyereségből, mert a magyar­nak elfogyott a pénze és ment Thráciába szerencsét próbálni. Ám ahogy ment, úgy is jött vissza, lábbeli, fehérnemű nélkül, ké­rem szépen. Ha pedig az ember igy áll, ak­kor kénytelen inkább magára gondolni, mint egy idegen kutyára — ez csak természetes. Bebek ezután már csak azt kapja, amit a pincér odavet neki, szegénynek. Es ha ezzel nem lakott jól, akkor megy tovább egy korcsmával. Parancsol még egy habos ká­vét? Friss, most készült el éppen!“ így adta elő Bebek sorsát a bécsi nő, Frau Markhuber szapora szav akkal és gyön­gédséggel az orosz hetman hűtlen, de igaz­ságos és koldussorsra jutott kutyája iránt. * Bebek az ő nyúlt, okos fejővel sehogy sem párolgott el az emlékezetemből. Látni akartam őt másnap délben is a mecénásával, ama bizonyos leégett magyarral. Odamen­tem a vendéglőbe és egy népes asztal mel­lett koldustlirelemmel és esdő, éhes pillan­tásaival megláttam Bebeket. Mintha nagyon érdekelték volna, úgy hallgatta szegény az anatóliai kincskeresésben lecsúszott kalan­dorok világot megváltó okoskodásait. És mohón esett neki egy-egy koncnak, amit uj gazdája dobott eléje az alapítványi kosztból. Leültem. Magamnak sört, Bebeknek csontot és főtt tüdőt rendeltem. Képzelje magát az alapítvány élvezőjének. Látta, va­lami idegenféle vagyok és a kiváncsi nézé­sével kikérdezett,» honnan jövök, mit kere­sek ebben városban, ahol a kutyáknak is olyan koldus, rossz dolguk van és megtu­dakolta, nem lenne-e jobb, ha eljönne velem Erdélybe. — Nem ! Ne jöjj, Bebek — mondottam. Mert ott sincs mit keresni. Rossz ma a sors mindenütt embernek, kutyának. Még egy falatot rendeltem neki. Fölné­zett rám, megköszönte a pillantásával és ment egy másik vendéglő szives adakozóihoz. nto£Om a MERT DICSÉRI MINDENKI EZT A GYORS ZAJTALAN KOCSIT! Asszonyok kincse! Az iftalinos kSzkedvelt- ségoek Örvendő Dr. Szent- pétery Lajosné-féie ,Sza­kácskönyv“ harmadik bőr vitett kiadása «) átdolgo­zásban, 800 kipróbált recepttel ás igen sok illusztrációval most felent meg. E „Szakácskönyv“ minden háztartásban aél- kölözhe etlen. Fiatal házi­asszonyok, gazdassfonyok és szakácsnők helyes Út­mutatója ez a könyv a konyhaművészet minden ágában. Tartalmazza a levesek, sültek, iőzelékek, tészták, krémek, fagylal­tok és minden ételnemüek gazdaságos. kitűnő és könnyű elkészítési nódiit. Zöldségfélék, befőttek el­tartási és befőzési módjá- is. — Kapható minden könyvkereskedésben es Tordán a kiadónál Fússy József könyvkereskedésé» ben. AZ U J Nemcsak roppant erejéért — hanem mert a vele megtett ot kellemes, nem fárasztó, ami csak hathengeres moto­rának és hét csapágyas főtengelyének köszönhető. Nem­csak bámulatos fékeiért dicsérik, hanem azért is, mert azok hydraulikusak automatikus kiegyenlítéssel, és mert nem csúsztatják a kocsit semmiféle körülmények között sem.1 Mert karosszériája uj módon van építve, egy darabból álL Minden kapocz nélkül, szilárd, kényelmes, zajtalan. Biztonsága, — kényelmessége — zajtalansága évekig való használat után is ugyanaz marad. Ezek a tulajdonságok teszik érthetővé az automobilszakértők véleményét: Hogy, maga a Dodge gyár — amely ugyan mindig kiváló kocsikat épített — sem tudott eddig ilyen gyors, zajtalan és tartós kocsit teremteni, mint az uj Dodge Brothers Six.! DODGE BROTHERS TfRAKTORT kész- " pénzért veszek, lehet törött is. Éliás Győző Timişoara, Str. fladulescu No. tí. — E py teljesen haszná­latlan angol csikós- nadrag és egy ke­ményt* 1 ajtós politúro­zott szekrény eladd. Jókai-u. 2. II. em, 41. gg'xpert könyvelő, per- »*» fekt román, magyar, német levelező, nagyobb iparvállalat kereskedel­mi, administrativ és technikai vezetője volt sok évig, megfelelő al­kalmazást keres. Vidék­re is elmenne. Megkere­séseket „Perfekt“ jeli­gére. Ö vezet iért, velen­ceit keresek megvé­telre. Jókai-utca 12 fszt. Képviseld: Societatea Anonimă Gr. Cristea Se Qt., Bucureşti, 46 B-dul I. C. Brătianu 46 — Képviselet Kolozsvár Részére: Aurora Petroliferă, Cluj, Calea Regele Ferdinand 62 SIX DODGE BROTHERS' MOTOR CARS. DIVISION Of CHRYSIBR MOTORS, DETROIT MICHIGAN S zépen bútorozott szoba szeptember el­sejére kiadó. Cim: Jókai utca 11.. ajtó 2. (Strada AZ ELÉRHETETLEN Irta: Lux Torka Margitka bizalmasa, titkára, legjobb barát- mája: házmester Annuska, megállt Margitka ágya előtt és szor/oruan kérdezte: _Megint beteg, Margitka? _ Az vagyok, _sóhajtott a. kis beteg__ de elmondom neked, miért lettem beteg, csak ülj le ide az ágyam mellé. Annuska leült és Margitka ezeket mondta: _ Csütörtökön jó meleg nap sütött és a doktor bácsi azt mondta: ültessenek kocsira és vigyenek ki a levegőiéi, Budára. Szépen felöl­töztem, felhúztam az uj cipőmet, csak azt nem szerettem, hogy a mamám slájert tett az arcom­ra. Ettől még fehérebb lettem és egy kis fiú azt1 kiáltotta az uccán felém: ni, a kisértet! Budára mentünk és kiszálltam a kódúból és nagyon örültem, hogy jártam és hogy láttam egy épolyan sánta kislányt, mint én vagyok. Nagyon jó volt sétálni, már igazán tavasz van, nő a fü és a fiuk csigáznak. Mentünk, a mad- mazellel és^egyszer csak egy kerthez értünk. — Menjünk be, — mondtam a madmazel- ne'k és bőm cm tünk. Ez két kert volt. Egy hosszú és kerek kert. A kerek kertben nagyon sok gye­rek játszott. Cicát, szpnbekötösdit, mindent. _ Menjünk ide— mondtam a madmazel­nek és ki akartuk nyitni az ajtót, do egy öreg ember, aki az ajtó előtt állt egy beteg kisfiúval, azt mondta: _Nem lehet., kisasszony! _Miért nem lehet ? kérdeztem. _Neon lehet__mondta az öreg bácsi szo­morúan _az én kis unokámnak se lehet. Ez az egészségügyi nőegylet kertje és ide beteg gye­rekeknek nem szabad bemenni. Akkor maradjunk itt az ajtónál — mondtam a madmazelnek, de már nagyon sír­tam _és nézzük, hogy játszanak benn a gyere­keik. És néztük. Annuska, te még olyat nem lát­tál ! Olyan gyönyörű kertet. Olyan gyönyörű já­tékot. A kert közepém egy arany tó van, a tóban ezüstviz folyik és az eizüstvizben tündérek és aóanyhalak úszkálnak. Arany csónakok vannak' rajta, a gyerekek benn ülnek a csónakban és ä vizen van egy tündérvár. A teteje rubin, a fala' gyémánt és egy kis öreg, íehérszakállas törpe, a tündérek apja fenn lakik a vár tornyában. _Annuska, olyat te még nem láttál! Ki­csike törpék hintáztatják a gyerekeket és a leá­nyok olyan babával játszottak, hogy a babák jártak, beszéltek. Néztem őket és nagyon sír­tam, hogy nem mehettem be. ügy sírtam, hogy beteg lettem és a madmazel ölbe vitt a kocsiba. És már mindig sírni fogok, ha rágondolok. Eredj el, Annuska, te egészséges vagy, téged Iteengediiek a 'kertbe és fogd meg a tündérek kezét, nézd meg a törpéket és holnap újra gyere el és mondd el, hogy milyen volt. Másnap elment házmester Annuska az egészséges gyerekek keltjébe, visszajött és eze­ket mondta a beteg Margitnak: — Margitka, ne sírjon. Nincs Budán sehol tündénkért. A'z csak egy rongyos poros kert. Mit látott maga, Mhrgitfca? Nincsenek ott tün­dérek, csak dajkák és madmazelek. Vár sincs, torony sincs, öreg törpte sinles, csak az öreg őr bácsi. A hinta sem ragyog, Margitka, csak egy rongyos fa az egész, a kötele olyfen rossz, hogy borzasztó. Tesstlk elhinni, Margitka, nincs ott' arany-tó, ,se arany-csónak, nincs ott semmi. A kislányok babába sem jár magától és nemis be­szél. A maga babája, Margitka, százszor szebb, a« igímzán beszéli ék atezilk. Haft rue sár jóm, Mar­gitka. De Margitka csak sirt és sírva mondta: _Nem azt láttad te, Annuska, amit én. Nega azt, nem azt.... Éfe a végén Annuska is elhitte, hogy nem azt látta... i

Next

/
Thumbnails
Contents