Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-02 / 199. szám
18 na éti Ä „KELETI ÚJSÁG“ vasSnia^ melléklet« ■SBwawrw-.' iiwBw»u»;ist> mmm XII. ÉVF. 199. SZÁM. WßfpM I Pár napig ne vásároljon semmit Várion i Szeptember 1.-én megnyílik a 60 éves Poszter József cég modern divatcsarnoka Cin], Regele Ferdinand 2-a. A sztambuli kolduló kutya Irta: Szabó Imre A kitűnő iró „Uj Balkán“ címmel most megjelent útirajz-gyűjteményéből való ez a pompás írás. <• Fez és turbán teljesen eltűnt. A város romantikájából egy érdekes virágot tört le Kemal pasa, amikor megtiltotta, hogy sehol az országban, sehol, még fönt az Aja Szófia udvarán, a karcsú bizánci oszlopok között, sehol még lent a nagyhid tövén, a legzsiva- josabb, a legkeletibb bazárban, de a görög részeken, Fanárban, Ali mecsete előtt sem mutatkozhatik az igazliivő másban, mint a gyaurok fövegeiben. Megtorpant öregek, bágyadtan égő nagy szemeikkel, a lomha inaikkal vászonsapkában a fejükön csoszognak előre. Bő bugyogó és kurta kabát, keleti szabással, nyereg a hátukon a mázsás transzportok számára. Vagy hajbókolva járnak az öszvér oldalán, de a fejükről hiányzik a szent viselet. Ezzel köszöntött be a török forradalmi nacionalizmus Konstantinápoly uccáin. És még valamivel. Eltűntek a kutyák falkái. A csábos, kellemetlen sakál-fajzatot mindenfelől összeterelték és csirkeketrecben és biztonságban elzárható kocsikban vitték ki őket Ochsia szigetére, ahol más táplálék hijján egymást tépték össze és falták fel ezek a kegyetlenül halálraítélt ebek. Ma már csak finom ölebet vagy egy-egy angol agárt, egy-egy dán doggot, vagy világosszőrü orosz daklit lát az ember leginkább fönt Perában, pórázon, európai gazdája kíséretében. Azt mondják, a kutya vvirtschaftnak egész Törökországban vége. Alább pedig egy ilyen ittmaradt orosz daklinak a sorsát mondanám el. Úgy ismerkedtem meg Bebekkel, a nevezetes kutyával, hogy egyik este ellátogattam egy bécsi kereskedővel, akivel a hajón ismerkedtem meg, a Grand rue de Pera egyik kis vendéglőjébe. íme a vendéglő: Tulajdonosa Korzikoff orosz generális, fővonzóereje Ljuba Korenka kisasszony, egy nagyon tisztanézésii és világoshomloku szőkeség, aki azonban annyira unalmas, hogy már érdekes. Úgy vannak vele, mint azokkal a nagyon csúnya férfiakkal, akik már szépek. A vendéglőben török palacsintát sütnek, olajban pirított hagymával és mézes káposztával, de szervíroznak bort és húsfélét is. Csigalépcső vezet egy emeleti helyiségbe, ahol gramofon mellett táncolnak kopott orosz kokottok levantei apacsokkal. Kopottak a gramofon-lemezek is, de a kihagyó taktusokat a párok megtoldják olyan dobbanásokkal, hogy akik lent ülnek a vendéglőben, egyre fölszegett tekintettel nézik, mikor fog már egyszer rájuk szakadni a táncterem. Közben oda lent egy gráci asz- szony kávét kínál, tejeskávét, „mit echter wiener Schlagsahne“. Ezt a nőt a németek kedvéért és a szolidabbak miatt szerződtették ide. Ő jött az asztalunkhoz, Frau Markhu- ber és sietett elárulni, hogy Ljuba Korenka kisasszony sem kisasszony, sem hites felesége a generálisnak, hanem csak afféle . .. Rávarrta magát az öreg tábornokra és senkit, aki az üzletből él, nem hagy élni. Görög nő és bizony nem tudná megmondani, honnan szerezte szőkeségét. Hideg nő és mégis a legocsmányabb déliekkel kacérkodik, titokban pedig rajong a szültán-pártiakért,mert megígérték neki, hogy háremhölgy lesz belőle restauráció esetén a szerájban. E pletyka közben kaparásznak az ajtón. Frau Markhuber odafut, kinyitja és beengedi Bebeket. — Szervusz, pontosan jöttél! — üdvözli a kutyát és közben felnéz az órára. — Ide pontban két órakor szokott jönni! Nem folytatta Korenka kisasszony elleni rágalmait, hanem Bebekről beszélt az osztrák nők kedves, szapora beszédével. Bebek ugyanis utitársam elé állott, aki virslit fogyasztott. Leereszkedett két lábára és mellső két lábával türelmetlenül és meghatóan koldult. Nem lehetett nem adni neki. Megkapta a maga falatjait, mohón lefalta, körülnézett, nem volt, akit megpumpolhasson, a többiek tésztát, vagy habos-kávét, vagy gyümölcsöt ettek, csupa olyan dolgot, ami Bebeknek nincs Ínyére. Látta, hogy nincs tovább mit keresnie a lokálban, esdőn ránézett Frau Markhuberre, aki elkísérte Bebeket az ajtóig és kieresztette az uccára. * Visszajött és elmondta Bebek kutyasorsát, amit adjunk tovább az ő mesterkéletlen közvetlenségével: „Bebek gazdája, kérném, az egy hetman volt, aki úgy négy év előtt jött Konstan- tinápolyba. Idejött és nagyon jó viszonyban volt az orosz követség uraival, akik akkor még itt uralkodtak a tunell fölött a pérai főút elején, a cári követség palotájában. Valahogy Graboskynek hívták, bizony pontosan már nem is emlékszem a nevére. Vacsorára és éjszakai mulatságra idejöttek gyakran és kicserélgették harci élményeiket. Ez a Grabovsky csúnya hős lehetett, mert mindig a kegyetlenkedéseivel kérkedett, ezt mindjárt megállapítottam róla, később pedig magam is tapasztaltam“. — Hogy-hogy? Magával kegyetlenke- dett? — jegyezte meg asztaltársam a beszédes nő avult bájaira való félreérthetetlen célzással. —- Ne gúnyolódjék! Komoly dolog, amit most elmondok Bebekről, egészen komoly! Most ünnepélyessé és drámaivá szine- ződött a hangja és ahogy odahajolt az asztalunk fölé, az arca megszépült a belső emóciók áramaitól. —Akkor tapasztaltam, mikor egyszer hajnalban nagyon berúgva hazament és szembejött vele egy másik orosz, fönt a Sislin, a tágas sporttér közelében. Jött és elállotta az ujtát. — Rongy gyilkos! — mondta a másik sötéten — Engedj utamra! — kérlelte a hetman. Engedj utamra, különben...! De nem mert egy fenyegető szót kiejteni, hanem ránézett Bebekre és uszította az idegenre. Bebek csak nézte, hogy az idegen széjjelvetett lábakkal állott és sötéten, mint az éber lelkiismeret lázadozott a hajnalban. — Megfojtottad anyámat és testvéreimet, gyáva gyilkos! — mondta fojtottan és fájdalmasan — megtehetném, meg is teszem, hogy egyszer bosszút állok rajtad és megfojtalak. Mennyivel emberibb embereket löktek le kisebb bűnökért a Boszpo- rusba! Borzasztó volt hallgatni, de én a kutyát figyeltem. Bebek vakkantott, de nem az idegenre, hanem a gazdájára. Másnap is itt volt a hetman. Ivott és nem látszott ra|ta a tegnapi kaland nyoma. Mit törődik az ilyen hajnali lelkiimerettel ? Azt hiszi, hozzátartozik a katzenjam- merhez! Egyszer ám bejön Bebek nélkül, kérdem, hol a kutya, mire bosszúsan elmondja, hogy hajnalban összeakadt lent Galatán valami bolond zsidóval és amikor meg akarta rohanni a zsidót, a kutya nem a gazdája mellé állott, tehát elzavarta. Érdekes kutya, mondtam, de magamban gondoltam, biz ebben a kutyában is több az emberség, mint benned, részeges naplopó. Jól tudtam én, kivel akadtál össze! De Bebek eltűnt, később pedig elmaradt a hetman is. Azt hittem, besiilyesztették a Boszporusba. Egyszer megláttam a Valide-mecset mellett. Anzixlapokat árult. ţ. Központi fűtés, vízvezeték és csatornázási 4 ► berendezések tervezése és készítése •* ► < PaSEös Sándor okleveles gépészmérnök irodála Cluj, Strada N. lorga 7. — Telefonszám: 650. ^ ZSOLDOS TANINTÉZET Budapest. VII. Dohány-u. 84. Telefon: 4M—47. Magyarország legrégibb és legjobb előkészítő tanintézete. (24. tanév). — Előkészít fcÖzéplSkoSai macgántfizsgákfa és érettségire felelősség mellett. EUSB
