Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-23 / 217. szám

18

Ä „KELETI U.TSAG“ vasárnapi melléklet«

a devonshirei herceg szép leányát, (aki különben később Grey-Stuart kapitáiíy felesége lett).

Ebben az időben azt beszélték, hogy lady Rachel azért nem akart feleségül menni a walesi herceghez, mert attól félt, hogy el kell szakadnia rokonaitól és baráti körétől. Különben is azt bitte, hogy fegv királyi vérből származó feleség boldogabbá tudná tenni a walesi herceget.

A legújabb eljegyzési hir lady Ann Weilesley-rői, a mostani welingtoni herceg unokájáról szólt. Ez a fiatal hölgy tavaly mutatkozott be először az udvarnál és a vele együtt bemutatott ifjú hölgyek között ő volt a legszebb. Lady Rachel és lady Ann között még egész sereg más nőt is emlegettek a walesi herceggel kapcsolatban. Többek között uralkodócsaládok leszármazot- tait is. Azonban egyik kombinációnak sem volt semmi alapja.

A herceg, igen sok fiatal hölgyet ismer, de úgy látszik, hogy eddig még nem volt szerelmes. I

Harmatos virradat. As első sugarak már szét- ssökdöstek a tizeser holdnyi asanai baromjáráson és megcsillogtatták ragyogó arcukat a harmatcseppek- ben. Gyémántporos tőle a fü. Mintegy kétezer szűz marha hever szana-szerte. Szusszantanak, fújnak. Itt is, ott ia megcsendül a mozduló kolomp, harang, csengő. S mintha azok a hangok is ragyognának az ébredő élet fogyatkozó csendjében. Teleszájjal kacag « hajnal minden csodálatos gyönyörűsége, pompája a méltatlan emberre.

A négy bomyunyi komondor is ébredezik. Kilógó nyelvvel, hörögve szedi a levegőt. Meleg nap ígérkezik. A cserény előtt a „cimörfán“ meg se rez- dül a „nynlfüvesszőből“ kötött nagy bokréta apró, hegye» levele.

A cserényben a „pömyevágó“: Rábák Pista kis- bujtár van ébren, ő a virrasztó „napképig“. A cee- rény közepén levő tűzhely mellett térdel. Álmosan kavargatja a szolgafára akasztott „bokráncsban“ Totyogó kását. A virrasztástól már „tüsök van a szö- mébe“, de hogy „a vakvármegye le ne kösse“, halkan dudoh

Ha felölök a bugaci halomra ,

Onnan nézem merre legel a gulya.

Parancsolom a számadó bnjtárnak:

Csapja mög a balszámyát a gulyának!

Ha felfogom mind a két gatyámszárát,

Elhajtom az Ancsa Peti marháját.

Behajtom az orgazda tanyájára

Három hétig mulatok az árára.

A eserényen kivül az emberek is megmozdultak a subákban. Legelébb Száki János számadónak öreg- bujtárja Kása Lehőcz indított, majd a számadó, meg a három bnjtár is talpraigazodott. Ekkorra már vagy kétszáz kolomp, harang, csengő verte a reggeli muzsikát.

A gulyások bekövetkeztek a cserénybe. Hatalmasan fogyott a kása és kézröl-kézre járt az „orroi“. Az egyik bujtár, aki előző nap „lakos“ volt, ami any- nyit jelenít, hogy sorrend szerint a aziakácsteendőket

látta el, egykedvűen megszólal:

— Elfogyott a „pattogatott kukoricánk“ a gyep alul.

■— Csakugyan, — kérdi a számadó.

— El a. \

— Má pedig, ha „mögfogyatkozott a húsunk, akkor szerezni köll“, — rendelkezik a számadó.

lAzt ugyanis minden jótét lélek tudja, hogy a eesTény táján a költ állat, akár birka, akár marba busát óriási darabokban megfőzték, a napon kőkeményre szárították és acskókban a gyep alá ásták. Ezt a szárított húst hivták pattogatott kukoricának. Minden ételbe tettek belőle. Az is nyilvánvaló, hogy ezeket a húsokat „bugyellárishyitás nélkül“ szerezték.

— Hisz’ csak a múlt héten „ámyékóltnftk“ el egy birkát, — kétkedik az öregbújtár.

— Igön, de „vendégjárás“ vót és éócakára ki

A herceg hölgy ismerősei.

A herceg hölgyismerősei a legkülönbözőbb tipüsokhoz tartoznak. A Sutherland] hercegnő, az előkelő angol társaság egyik legszebb asszonya, rendkiviil élénk és szel lemes és őszinte barátság fűzi a herceghez. Éppen ilyen éri ékes baráti kapcsolatok fűzik a herceghez Mrs. Dudley Wardot, Jlines -t, a hires színésznőt és számos más hölgyet.

Nemrégiben a herceg egy szombat este Sandwich felé robogott autóján. Weekendi goífpártira igyekezett. Útközben felpukkadt az egyik pneumatik és majdnem baleset történt. A lapokban pedig olyan beszámolók jelentek meg, hogy az eset alkalmából a herceg autójában ült egy rendkívüli csinos fiatal hölgy egy idősebb hölggyel, valósziniileg az anyjával. Nevüket nem Írták ki a lapok.

Egyebekben nehéz volna meghatározni, hogy melyik nőtipust szereti legjobban a herceg? Valósziniileg maga sem tudna etekintetben határozott választ adni.

W. T. M.

köllött tenni a „copákot“ a „látófára“ nekik. A sző- gény betyárnak is élni köl'l valamiből.

— Öregbújtár, meg a pömyevágó alkonyulást indulnak husért, — rendelkezik a számadó.

— Igenis, — jelentkezik az öregbújtár és nyomban adja tovább a parancsot a kisbujtámak:

— Két paripalő jól mögabrakolva, pucolva itt álljon a cimörfa mellett a „borgyukarőkhő“ kötve, mire „a nap szömérmeskedni kezd“.

— Igenis, — veszi a parancsot Rébék Pista

Több sző nem esik a dologról.

Esti „ízellőinditáskor“ már messze jár a két- lovas a cserénytől. Éppen az egyik „számyék" felé igyekeznek. Előbb szépszerivel kell a husszerzést megpróbálni. Ott pipázik az öreg „poszogó“ juhász a fiával a számyék tövében. Nem messze két „csilás“ szamár legelész a tenger birka közt.

— Adjon Isten „pajtás urak“, — fogadja az öreg juhász az érkezők köszöntését felegyenesedve,

— mi járatban Î

— Egy jő vágóra vóna szükség, — felelt Kása Leliőcz öregbújtár.

— Nem tréfálnak a pajtás urak T

— Ne sokat tetveskedjön kend, adjon fel eggyet.

— Nehéz sor az „embörök“. Tennap is eggyet, a műt bétön is két „furbic“, hogy majd neköm sem marad.

— No mandtam má, ne tetveskedjön kend. Adjon fel egy jő vágót.

— Eriggy bátt fiam. Hozd ki azt a töröttszar- Vut, — adja meg magát sorsának a juhász.

— Nem eggyet, hanem négyet, — kurjantja el magát a kisbujtár.

— No, ha négyet, hát eggyet se, — kiált az öreg poszongó és kihúzódik egész egyenesre. A fia is visszafordul.

— No szállj le „István“, — sürget az öregbojtár. — Adogasd fel azokat a birkákat.

— ’Sz akkék még, hogy valaki leszájjon arm a lőru, de nem is száll fel többet! Az apja ide-odáját,

— „kárhozkodik“ a juhász, de már „keszegöl“ is a' lovak felé. Tartja ám a „horgost“ ütésre.

Kása Lehőcz nem veszi tréfára a dolgot. Még nagyon világos van és tudja, hogy ha az öreg poszogó „mögbicsaklik“, hát vérbe kerül az a birka. Int a kisbujtámak és köszönés nélkül elkocognak. Csak kocognak. Azt ne higgyék, hogy félnek. Aztán ügetni kezdenék. A bogárzói juhszin felé már vágtában kanyarodnak el. A két paripaló nesztelenül snhan a mély homokon. Errefelé már akácosokkal „mögkapatták a fődet“. A juhszin közelében, egy kis akácosban megáilanak. Lóra) szállnak és megkötik a lovakat. Most már sző nélkül, csendben megy a do- Ibg, mert jószerrel nem lehetett birkát szerezni. Az öregbújtár a fanyereg melletti zsákból egy acskc hagymás zsirban pirított tarhonyát, meg ásót vesz ki. EkkoT tűnik ki, hogy a kápán lógó bur.kós feje csapon jár. Le lehet venni s egyszeribe ásónyél lesz btelőle. így félkészülve a „süriidő“ alkonyaiban szél

XII. ÉVF., 217. SZÁM

alá kerülnek s jó messze a juhszintől kezdik s*lfogatni a pirított tarhonyát. Ez arra való, hogy míg a szagra odaseregló kutyák az összeszedéssel bajlódnak, az ellenkező oldalon ki lehessen ásni a juhszint s a juhász közvetlen közeléből kihúzni a rackát.

A komondorok, meg a pulik „fellázultak“ m szagra. Nagy lármával jönnek. A két „husszerző“ méggörnyedve, nagy félkörben, futva kerüli meg őket, mert felállva járó ember feje karikát vet az ég aljára. Egyébként könnyű a figyelmüket elkerülni, mert a tarhonya szaga „befészkelt a szimatba". Mig. a kutyák marakodva szedik a tarhonyát s a juhászok figyelme is arra terelődik, a husszerzők már serényen ássák a juhszint az ellenkező oldalon. Még egy-két ásónyomás és már van akkora hely, hogy a racka kifér. A husszerzők azonban óvatosak. Az* ember sohasem tudhatja ilyenkor, hogy hol vág mellé. Az öregbújtár elveszi a kisbujtártól a fokost, ráteszi a sapkáját és óvatosan dugja befelé a kiásott nyíláson. A lélekzetüket is visszafojtják. A következő pillanat bizonyltja, hogy az óvatosság helyénvaló.

Alighogy a sapka beérkezik a juhszinbe, vág Em rá a bent figyelő juhász akkorát a horgossal, hogy a fokos ízzé-porrá megy. Mi lenne, ha a fej is a sapkában volna t Elgondolni is rossz.

Még el sem hangzik a bent felcsattant károm* kodás, a két husszerző már lélekszakadva nyargal as akácos felé. Pillanat alatt a nyeregben vannak és megeresztett szájai tűnnek el a kezdődő éjszakában, A juliszin felől kiáltozást hallanak, de lassan az is elmarad mögöttük.

— Itt is mellévágtunk, — dörmögi ax öregbuj- tár, mikor egy szusszantásra megállnak. — Hús pedig köll.

Gondolkozásra nincs idő. Pillanatnyi tájékozódás és neki a „pírtól erősnek". Koromsötétben ü ismernek minden talpalatnyi területet. Itt mái nem „buncutkodnalf“. Mint a villám, egyenest becsapnak a heverő nyájba. Olyan ez, mint mikoi a ragadozó madái lecsap. Támad nagy bégető kavarodás, zűrzavar A iellázult kutyák úgy durrannak neki a két lovasnak, mint a tűzhányó kráter. Mir* azonban a juhászok észbe-, botrakapnak, két raoka mái ott vergődik a nyergek előtt s mái iramodik is el a két lovas, vágtába nyúlt lovaikon, Az egész kutyafalka a nyomukban, meg egy futás szarnál. Nem sokáig tart az üldözés. Végezetül egy rövidnyelü bunkó» zug el pörögve a két hasszerző feje mellett, d« nem talál. A kutyák is lemaradoznak, mert az ólomgolyós karikás le-leesap közéjük. Az öregbújtár úgy kezeli azt, mint a cigány a vonót. A pömyevágó még örül, hogy a vergődő rackával a nyeregben tudja magát tartani, úgyis majdnem lecsusszant, mikoi felkapta a nyájból.

Lassan megcsillapodnak. Már-már biztonságban érzik magukat, mikoi hirtelen vágtató dobogás lep rájuk s már nyakukon is a veszedelem két hazafelé igyekvő juhász képében. Ezek meghallván a lármát tningyárt tudták, hogy miről van szó és szembekeri- tették a husszerzőket. A két lovas az első pillanatok ban meglepődik s ez elég a két támadónak, hogy az egyik Kása Leli ones öregbújtár képire zuhantsa a horgost és olyan „plezurt akasszon a csás szöme alá“, hogy azt egész életében hordhassa. A másik a kisbujtár kezét találja a sötétben, hogy annak az egyik ujjábán összetörik a csont. Pillanatok alatt, néma elkeseredéssel folyik le á harc, csak egy-egy szisszenés jelzi, hogy nem kellemes eszköz vágódott az eni- beri testbe. Itt tűnik ki a pásztorsíiv szívóssága. A két husszerző a nyeregben tud maradni kínzó sebével, sőt a rackákat is megtartja. A lovak újra nekiUyulnak a vágtának.. *

Reggelre már megfőtt a két racka a hatalmas bokráncsokban. Nagy ponyvavászonon szárítja őket a nap. Á gulyások a tűzhely körül ülnek és „fala- táznak“. Az orrosban most nem hűvös viz kotyog, hanem citronyos bor. A pömyevágó, aki kiállta az „első próbát“, bujtárrá lépett elő. Már korhol a subában, de álmában fel-felnyöszörög' a törött ujja ihiati. Kása Lehőcz éppen befejezte a husszerzés kalandjainak módos elmondását és szidja kegyetlenül Ráday Gedeont, meg aki kitalálta a pusztabirő- ságot, meg a csőszséget.

— Azelőtt a szabad pásztoréletben, ha megfogyatkozott a húsúnk, lekaptunk egy szűz marhát és elszámoltunk a bőrivei, hogy mögdöglött. Ma már a döglődő marhát be kell mutatni a esősznesk és csak a pusztabiró engedélyével lőhet levágni. Mahónap csak vérrel szőrözhetünk egy kis húst. így ősz mög a fene lassan mindön ősi szabadságot...

HPWHH

(i

„STCgffogyatkozott a húsunk .

Nagy Czlrok László néprajzi gyűjtésének adatai nyomén

Irta: Banké Tibor