Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-23 / 217. szám
XII. fiVF.. 8*7. SZÁM A „KELETI ÚJSÁG** vesăraapl melléklet# t7 A walesi hercege a királyi rokonság és a szerelem Hogyan veszett össze a walesi herceg sógorával, Lascalles lorddal — Milyen nöttipost szeret legjobban Anglia lövendő ara ? London, szeptember György király betegsége alatt és a betegség után is a walesi herceg nagyon sok tekintetben helyettesitette az édesapját. Arról beszélnek, hogy Anglia kedvence egészen megkomolyodott. Ez persze korántsem igaz ilyen „riasztó“ módon. Hiszen a herceg már annyira kiforrott karakter, hogy nem valószínű, hogy bármilyén irányban is erősebben megváltozzék. Egy bizonyos fajtájú változás mégis bekövetkezett: a walesi herceg most már valamennyi rokonával jó viszonyban van. A hercegnek van egy kitűnő elve a rokonaival szemben: „te úgy teszel, ahogy neked jól esik és én is megyek a magam utján“. Eddig is a lehető legszivélyesebb, leg- 8zeretetteljesebb kapcsolat fűzte húgához, Mary hercegnőhöz. Sógorát, lord Lascel- lest azonban nem fogadta túlságosan melegen. Nyílt titok, hogy a herceg azt szerette volna, hogy húga fiatalabb férjet válasszon magának, mint lord Lascelles, olyan férfit, akinek kedélye és temperamentuma közel áll a hercegéhez. Az uj rokon. Emelett még a walesi herceg úgy találta, hogy lord Lascelles egy kissé snob módon büszkélkedett azzal, bogy benősült a családba“ Ezért azután a hercegben meglehetős ellenszenv fejlődött ki sógora iránt. Ezt az ellenszenvét nem is titkolja mindig. Egy alkalommal, amikor élesen összetűzött sógorával, lord Lascelles azt mondta neki: — Ha te olyan nagyra becsülnéd a királyi családot, mint én, akkor már régen nem járnál az éjjeli klubokba, szakitottesült át. Csak olyankor feszültek meg az idegei, csak akkor érezte megint a kigyó- fészket a szivében, amikor tekintete véletlenül reábotlott a szomszéd ház vályogfalán rozsdásodó postatáblára. Úgy jártam vele, mint a pusztai komondor a macskával... Legalább csak egyet csókolhattam volna a mandulavirágszinü pofikáján... Tiz éve mullott már, talán nem is történt meg; csak álomkép az a bódult história, — dormögte, ha az aranyos kürtöt megpillantotta. 2. Julius végén, hajnalfelkeléskor őzlesre ment a pagonyerdőbe az öregur. Annyira elfogta a vadászizgalom, hogy nem is vette észre, mikor a saját bérterületét átlépve, a szomszéd falu határába tévedt. Erdőjáró emberrel néha megesik az ilyen szándékta- lanság; hiszen az egyik fa olyan, mint a másik fa. Egy sűrű gazosban girbe-görbe kört pillantott meg a talajon. Avatott vadász tudja, hogy ebben a körben, az ördög gyűrűjében járják násztáncaikat az őzikehaja- donok a szerelmes őzlegényekkel. Breznay Sámuel behúzódott egy dup- latörzsü bükk mellé. Várta a lakodalmas menet kezdetét. Gyötrelmes idegfeszültségben teltek a percek. Reggeledett. Hirtelen gyors iram neszét jelezte a fák alatt évek óta összegyü- lemlett aszott levél. Hallatszott is már a találkára siető bak izgalmas jelzése. — Itt van a szerelmes trubadur, a négy lábú Romeo, — csillanik meg a vadász szem és könyökbe szegzi a lankasztert. Ebben a pillanatban éles füttytől visz- hangzott a bükkös. A fütty után tüstént hallani lehetett, hogy a megszeppent állat barcogva utat vált és eltűnik a homályos labirintben. Mostanában alig kerül terítékre. Az öregurban tajtékzott a düh. Körül-; tál volna barátnőiddel és feleségül vettél volna valamilyen királyi hercegnőt. Mire a herceg ál Utólag igy válaszolt: — Lehet, hogy vannak olyan ismerőseim, akik nem tartoznak a társadalmi ranglétra legmagasabb fokához, azonban kárpótlásul el vagyok látva egy szörnyen előkelő sógorral. A herceg egyébként ritkán találkozik sógorával. Talán csak egyszer-kétszer látogatta meg Mary hercegnőéket Goldsbo- rougb Hallban és ritkán megy Chesterfield House közelébe. Húgával azért a lehető legsűrűbben találkozik. Vagy Buckingham palotában, vagy pedig valamelyik közös barátjuk házában jönnek ösz- sze. Igen jó barátságban van a herceg öcs- csével, a yorki herceggel is. Egyszer azonban súlyos veszekedés folyt le köztük. Soha igy még nem veszett össze a walesi herceg valamelyik rokonával. Egy kis éjjeli élet. Röviddel azután történt, hogy a walesi herceg Yorkhouseba költözött. Ebkor kezdett sűrűn eljárogatni a kávéházakba és éjjeli klubokba. A királynét kétségbeejtette ez a dolog, mert úgy találta, hogy a herceg ezzel szégyent hoz a nevére és magas pozíciójára. 'Ä királyné sokszor próbálta lebeszélni fiát erről az életről — mindent eredmény nélkül. 1 A herceg egészen másképpen Hála meg ezt a kérdést. 0 s háborúban volt éa olyan dolgokat látott és élt át, amelyekről anyja még csak nem is álmodott. Kerülte az anyjával való összeütközéseket, de tovább élte a maga életét. A királyné végre arra gondolt, hogy talán célravezető volna,' ha a yorki herceg próbálna bátyja lelkére beszélni. Bertie, a yorki herceg ekkor egészen másképpen látta az életet, mint bátyja. Mindig komolyabban vette saját magát és rangját, mint a walesi herceg. Szóbakerült akkoriban, hogy a walesi herceg és a yorki herceg együtt fognak élni Yorkhouseban. A herceg éjjeli élete miatt azonban olyan súlyosan összekülönböztek, hogy ezt a tervet elvetették, • azóta sem beszéltek róla többet. Mikor aztán a yorki herceg vőlegény lett, a herceg egy éjszaka elvitte őt Lady herceggé Elisabeth Bowes-Lyonnal, a glou- cesteri herceggel és több barátjával együtt az Embassy Clubba. Remekül érezték magukat és attól kezdve a yorki henrceg és menyasszonya, illetve később a felesége épolyan sűrűn eljártak az éjjeli klubokba, mint a walesi herceg. Házassági hirek. Sokszor szóbakerült a királyi családban a walesi herceg házasságának kérdése. Röviddel a háború után hire járt, hou herceg eljegyezte Lady Rachel Cevendis’ ,gy a ish-t, Alapítási év 1888. Réthy Testvérek TELEFON : 3-80. hentesáru és huskonzerugyára Cluj-Kolozsvár, cal. Moţilor 11. Aiánlja az összes e szakmába vágó elsőrendű készítményeit nézett. Egy nyolc—kilencéves fiú botorkált a fák alatt. Talán málnabokrot keresett. Okvetlen ő fütyült. Félig városi, félig parasztos a külsője. — Te fütyültél! — bődül a gyerekre. — Eb gondja, nem a magáé... S ha én fütyültem is, — felelt az hetykén. — Agyoncsaplak, te! — Engem aztán meg ne üssön, mert megmondom az éds’apámnak, a nagy tiszteletű urnák... Ha pedig őnikie megmondom, maga nézze ám, hogy merre tágul az országút. .. Úgy nézzen meg éngem, hogy én a pap fia vagyok. — A pap fia! Hogy hívják az apádat? — Breznay Sándor az ő becsületes neve. Engen meg Breznay Sámuelnek híjnak. .. Hát az urat micsodás néven tisztölik arra maguk felé? — Nézd csak a kis darazsat!... Nékem is Sámuel a nevem. — Akkor druszák volnánk... Ha ugyan nem lódít az ur... Nem adná nékem azt a duflacsüvüt? — A puskát nem, de pénzt azt adok. Ha kérdezi az apád, hogy honnét a pénz, mondd meg néki, hogy egy vénembertől kaptad, akinek lik van a vállpereeében, — motyogta az öreg és két százasbankót nyá- lazva ki erszényéből, a gyerek markába nyomta. Ez sokáig nézegette a cifra papírokat, aztán összegyűrte, a vadász lábai elé dobta. — Tegye az ur bolonddá a lovat! Ez a cifra papiros nem járópénz... Hallja-e, egy Breznay Sámuelt nem lehet falho’ állítani. — A vér... A nemes, a dölyfös Brez- nayak vére, — hápogott halkan az öreg Sámuel. — Ha ez a két paciros pénz volna, bezzeg nem adná nékem az ur... Mertha az ebnek pénze van, hájat vészén rajta,.. Hát vélem nem lehet csak úgy félszóra kibabrálni. .. Egy Breznay Sámuelt nem lehet felküldeni a bolondok fájára. — A ponciusodat, dehogy nem lebet... Én is onnét pottyantam le eccer... Vagy tiz évvel ennekelőtte... Ha nem hiszed, gyere velem az apádhoz, ő majd megbizonyitja, — szólt elkomolyodva az öreg. Amint mennek, mendegélnek, csak meg izolált ám a vén Sámuel: — Milyen pap az apád? — Méghogy minő pap? Hát olyan, tuggya, hogy a fúvójának hét faluban sincsen párja. Egy szuflára elmondja az (Jrimáját. — A torka is kiadós? — Reped az a mázos fazék, akibe Ő bé- kiált. — Hát a fejbéli állapota? — Tizenkét püspöknek sincsen annyi a kalapja alatt, mint amennyit ő a kisujjából kicsurgat... Elhiheti az ur, amit mondok; mert egy Breznay Sámuel nem hazudik. — Agyon is csapnálak, ha nem erre a móresre oktatott-volna az apád, — szorongatta az öreg a gyerek kezét. Olyan puha, olyan meleg volt ez a pi- rinvó ököl. A melegség-e, a selyemszálvé- kony hang-e, vagy tán a vér szava, de valami átáradt a gyerekből az öregre. A nagytiszteletü asszony befőtteket kö- tözgetett a parókia pitarában, a pap pedig Jónás prófétát olvasta a bibliotékában, mikor a két Breznay az udvarra lépett. Az öregnek bizony össze kellett szednie a régi kurázsi morzsáit. — Ha nem dobtok ki, lányom, bemennek. .. Ez a csikasz purdé addig ráncigálta a szivemet, mig engemet magamat is ide nem ráncigáit, — dörmögte a vénember, aztán unokáját ölbekapva, bement a bibliotékába. A nagytiszteletü asszony az ajtónyilá- son hallgatta a három Breznayt, akik a vér szavára megtalálták egymást.
